Jelen cikk több célú, és bár beismerten nem célja - hiszen a cikk keretei ezt nem teszik lehetővé - a felvetett kérdések kimerítő bemutatása, igyekszünk olyan alapvető betekintést nyújtani a témába, amely az érdemi, gyakorlat-központú munka alapjául szolgálhat.
Fő célunk az, hogy cégjogi és nem utolsósorban adójogi szempontból bemutassuk a kedvezményezett részesedéscsere hazánkban eleddig talán kevéssé ismert és csak ritkán használt, azonban az ún. "régi" uniós tagországokban, és az angolszász jogrendszerre épülő országokban már régóta előszeretettel alkalmazott intézményének alapjait.
Ebből ered másik célunk is, hogy tudniillik lehetőségeinkhez képest eloszlassuk azokat a félreértéseket, amelyek kapcsán a magyar tulajdonban lévő cégek külföldi tulajdonba kerülésének nem teljesen szabályos voltát, illetőleg az ilyen jellegű tranzakciók során a jogszabály megkerülését vélelmezik a médiában.
A részesedéscsere, mint fogalom illetve megoldás természetesen nem az újabb kori jogalkotás, illetve jogalkalmazás része. Polgári jogi szempontból valójában nem másról beszélünk, mint egy, az adásvétel különös nemei közé tartozó olyan csereszerződésről, melynek tárgya maga a részesedés (illetve az ezt megtestesítő értékpapír), illetve részben pénz - ennyiben tehát valójában adásvétellel vegyes cseréről beszélünk.
A részesedés-, illetve a részvénycsere a vállalatfelvásárlások, kivásárlások, piacszerzési tranzakciók, összeolvadások és egyéb, határon átívelő (ún. cross-border) tranzakciók jól ismert, és előszeretettel használt eszköze - különösen az angolszász jogrendszerben, illetve az USA-ban. Több ország - így Japán és az USA is - külön jogszabályban is szabályozza a részvénycserét.
A kedvezményezett részesedéscserét, pontosabban a részesedéscserét a Tanács 1990. július 23. napján született és azóta természetesen többször módosított, 90/434/EGK sz. a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló irányelve (cikkünkben továbbiakban: Irányelv) szabályozza.
Az Irányelv alapvető céljai, illetve alapelvei a következők:
- Lehetővé teszi a tagországokban székhellyel rendelkező társaságok részére az adómentes reorganizációt (az Irányelv személyi hatályát a társasági formán és az adójogi illetőségen kívül maga a társasági adóalanyiság határozza meg) - és mint ilyen, az egységes Európai Uniós adórendszerrel kapcsolatos törekvések, illetve a szabályozás része.
- Garantálja a tagállamok fiskális érdekeit a halasztott adófizetés (tax deferral) alkalmazásával. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy az Irányelvben szabályozott részesedéscsere a tranzakció idején adómentes (amennyiben az egyéb, a tagállamok által előírt feltételeknek megfelel) és az adót - ha egyáltalán van - akkor a részesedés későbbi elidegenítésekor kell megfizetni.
- Ezzel együtt megadja a lehetőséget a tagállamok részére, hogy az Irányelv által nyújtott előnyöket minden olyan esetben, amikor adókijátszás és/vagy adóelkerülés esete áll fenn, megtagadhassák, illetve megvonhassák.
Az Irányelv által szabályozott területek, illetve tranzakciók:
- Egyesülés
- Szétválás
- Eszközátruházás
- Részesedéscsere
A részesedéscsere az Irányelv megfogalmazásában olyan művelet, amely során egy társaság (a megszerző társaság) egy másik társaságban (a megszerzett társaság) megszerzi a szavazati jogok többségét, úgy, hogy az utóbbi társaság tagjainak (részvényeseinek) értékpapírjaiért cserébe a saját jegyzett tőkéjét megtestesítő értékpapírokat bocsát ki, és ezen felül adott esetben a névérték vagy - névérték hiánya esetén - a könyv szerinti érték 10%-át meg nem haladó készpénzt fizet.
A megszerzett társaság tehát az a társaság, amelyben értékpapírok cseréjének segítségével egy másik társaság részesedést megszerez; amíg a meg-szerző társaság az a társaság, amely értékpapírok cseréjének segítségével részesedést szerez.
Mint már említettük az Irányelv kifejezett célja, az expressis verbis jogalkotói szándék az adómentesség biztosítása a tagországok társaságai részére, a négy szabadságjog megvalósulását elősegítendő.
Az Irányelv 8. cikkének (1)-(3) bekezdése szerint részesedéscsere esetén a megszerző társaság tőkéjét megtestesítő értékpapírok átruházása a megszerzett társaság tagjára (részvényesére) ez utóbbi társaság tőkéjét megtestesítő értékpapírokért cserében, önmagában nem adhat okot az említett tag (részvényes) jövedelmének, nyereségének vagy tőkenyereségé-nek megadóztatására.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
