"Egy csata közepén senki nem maradhat semleges."
(Star Wars - Klónok háborúja 1. évad 14. rész)
A felek a bíróság előtt a tárgyaláson békeidőben is háborút folytatnak egymással, legyen szó akár büntetőeljárásról, amelynek "feltétele a vád, amelyet a védelem támad"[2], akár polgári peres eljárásról, ahol az ellenérdekű felek jogvitája bontakozik ki és zárul le véglegesen. A Klónok háborúja közkedvelt animációs rajzfilmsorozat mottója a csata talán az egyik legmarkánsabb lényegét fogja meg: "Egy csata közepén senki nem maradhat semleges."[3] Mégis hisszük, hogy bizonyos személyek semlegesek maradhatnak az eljárásban, jóllehet ennek biztosítására számos garanciát (is) beépítünk eljárási rendszereinkbe.
Az igazságügyi szakértők függetlensége, noha köztudomású, a jogszabályok - az egészségügyről szóló törvény kivételével[4] - explicite nem rögzítik. Minthogy azonban a szakértő a bíróság hiányzó, különleges szakértelmét pótolja, függetlenségének kérdése a bírói függetlenség, pártatlanság kérdésével azonos. A téma meg lehetősen alulkutatottnak mondható, minthogy egyetlen egy publikációt sem találtam a témában.
A tanulmány néhány alapvetéssel indít, az igazságügyi szakértő perbeli szerepével, függetlenségével és pártatlanságával. Ezt követően az igazságügyi szakértő kirendelési rendszerének bemutatására kerül sor, annak visszásságainak tárgyalásával együtt, de itt kap helyett - válaszul - egy számítógépes kijelölést segítő program ötlete is. Szó lesz még a szakértők körében fel-felbukkanó zárt létszám bevezetésének elméleti lehetőségéről, annak jogi hátteréről, valamint az egyéni minőségbiztosításról, amely alatt a konkrét ügyekben eljáró igazságügyi szakértő konkrét szakértői tevékenységének vizsgálatát értem. Láthatjuk, hogy mindegyik téma egy-egy kihívás, melyek, ha látszólag eltérő területeken is jelentkeznek, szorosan egymásba kapcsolódnak.
A tanulmány szerves része a Szegedi Igazságügyi Szakértői Kamara tagjainak[5] kiküldött kérdőíves felmérés, mely szintén bemutatásra kerül a dolgozatban. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazon igazságügyi szakértőknek, akik a témakörben végzett kutatómunkámmal kapcsolatban megbízható és érvényes információkat láttak el. Köszönöm!
Arra a kérdésre, hogy mi a szakértő perbeli állása, nem könnyű válaszolni. Ráadásul a törvény sem ad egyértelmű eligazítást. Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni[6] - mondja a törvény. Az első fordulat inkább a tanúhoz, a második fordulat inkább a bírához viszi közelebb a szakértőt. Az igazság valahol a félúton van, noha a konkrét eset sajátosságai nagyban befolyásolják szerepét.
A szakértő az eljárás különleges szakértelemmel rendelkező szereplője. Nevezik "tudós" tanúnak is, hiszen képzettsége, ismeretei, tapasztalatai kiemelik a tanúk köréből. Mindkettőben közös vonás azonban, hogy valamely megtörtént eseményről nyilatkoznak. Ám míg a tanúnak az egyetlen eszköze az emlékezete, addig a szakértő a múlt nyomaiból olvas. Szakértelme, eszközei lehetővé teszik, hogy annak mozaikdarabjait, a tényeket hitelesen összerakja, és azokból következtetéseket vonjon le, ezzel segítve elő a tényállás felderítését.[7]
Bányai István igazságügyi szakértő szerint a szakértők perbeli szerepe, státusa különbözik is, meg nem is a tanúkétól[8]. A legnagyobb különbség a tanú és a szakértő között az, hogy míg az előbbi a múlt történéseinek közvetlenül vagy közvetve részese volt, addig a szakértő nem, így "a tanú az észleléseiről, míg a szakértő véleményéről számol be"[9]. Ettől eltekintve, a bíróság előtti meghallgatása, a tanúzási tilalmak alkalmazása[10] óhatatlanul is a tanúra emlékeztetnek, ráadásul eljárásjogi elkülönülésük is csak a múlt század közepére tehető, noha különleges szakértelemre mindig is szükség volt.[11]
Talán nem meglepő ezek után, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) joggyakorlatában a szakértő egyfajta speciális tanúként jelenik meg[12] és besorolhatónak találja az Egyezmény[13] 6. cikk 3. bekezdés d) pontjának[14] rendelkezései alá.
A pandektajogban a szakértőt ténybírónak ("iudex facti") nevezték, minthogy a bírónak nem volt lehetősége arra, hogy a szakértői véleménnyel szemben fenntartásait kifejezésre juttassa.[15] Igen közel áll ehhez a terhelti beszámíthatósági kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalások kialakítása, vagy pedig a polgári peres eljárásokban a származás megállapítása és gondnokság alá helyezés iránt indított perekben igénybe vett szakértő alkalmazása. Noha ezen ügyekben a jogi megállapításokat a bíró mondja ki, ez mégis inkább egyfajta átfordítása a szakértői véleménynek a jog nyelvére, annak egyenes továbbgondolása. Az ítélet ezen ügyekben már jóval előtte megszületett, minthogy azt a bíró kimondaná.
Ezen tábor oldalát erősíti Kuhn Kata egyedülálló írásában, mikor kifejti, hogy egyes vélemények szerint bizonyos, a szakértőkre vonatkozó szabályok (kizárás, iratok közlésének vagy megtekintésének joga stb.), amelyek a bírót is megilletik, a bírókhoz közel állónak tekintik őket.[16]
-653/654-
De szintén ezt az álláspontot támogatják az eljárási törvényeink a "vagy megítéléséhez" szövegrésze. Ezzel kapcsolatban 2002-ben érkezett is beadvány az Alkotmánybírósághoz[17]: az indítványozó szerint a "vagy megítéléséhez" szövegrész azért alkotmányellenes, mert az ugyanebben a mondatban szereplő "megállapításához" fogalom szinonimája, s azt a látszatot kelti, hogy a kirendelt szakértő a bírótól átveszi annak alkotmányos feladatát, az ítélkezést. Az Alkotmánybíróság azonban eljárási akadályok miatt érdemi vizsgálat nélkül visszautasította a panaszt. Nyilvánvaló azonban, hogy érdemi vizsgálat lefolytatása esetén sem került volna sor megsemmisítésre. A polgári perben a bíró dönt a bizonyítás módjáról és a bizonyítási eszközök alkalmazásáról, továbbá a bíróság szabadon értékeli és meggyőződése szerint bírálja el a bizonyítékokat. A szakértői vélemény bizonyítási eszköz, amely a bíróság hiányzó szakértelmét pótolja valamely bizonyítandó tény megállapításához vagy értékeléséhez. A szakértőnek az a feladata, hogy a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleményével segítse a tényállás megállapítását és a szakkérdés eldöntését.[18]
Az indítványozó ugyanakkor azt is elfelejtette, hogy nem minden szakkérdés válaszolható meg egzakt, a szubjektív értékelést nagymértékben kizáró módon.[19] A jogalkotó is elismeri ezt, amikor megengedi valamely releváns tény megállapíthatósága mellett (csupán) annak megítélhetőségében való segédkezést is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíró kezéből az ítélkezés a szakértő kezébe került volna. Sőt Grósz Tamás kriminalisztikai szakjogász kifejti, hogy minden eltérést kizáró, csak egyedüli válaszlehetőséget biztosító módszereket többé-kevésbé nélkülöző eljárások esetén a szakvélemény általában kisebb bizonyító erővel bír.[20] Ezen fordulat esetén, tehát inkább arról van szó, hogy a bíró képes legyen a releváns tények megfelelő értékelésére; a szakértő mintegy "bíróság segédjeként" jelenik meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
