A személyhez fűződő jogok védelmének abból kell kiindulni, hogy a Ptk. 75. § (2) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat a jogi személyekre is alkalmazni kell, kivéve ha a védelem - jellegénél fogva - csak a magánszemélyeket illeti meg.
Jellégénél fogva a jogi személyeket nem illeti meg:
- a testi épség, egészség (Ptk. 76. §) védelme;
- fellépés a személyes szabadság korlátozása ellen (Ptk. 76. §);
- a becsület és emberi méltóság védelme (Ptk. 76. §);
- lelkiismereti szabadság védelme (Ptk. 76. §);
- képmás és hangfelvétel védelme (Ptk. 80. §).
A Ptk.-ban felsorolt személyhez fűződő jogok között nyilvánvalóan a jogi személyre is vonatkoznak a személyhez fűződő jogok védelme körében:
- a diszkriminációmentes jogalkalmazáshoz fűződő jog [Ptk. 8. § (2) bek., Ptk. 76. §];
- a névviselés joga (Ptk. 77. §);
- a jó hírnévhez való jog [Ptk. 78. § (1) bek.];
- a sajtó helyreigazításhoz való jog (Ptk. 79. §);
- levéltitokhoz fűződő jog (Ptk. 81. §);
- magántitok üzleti, vagy üzemi titok védelme (Ptk. 81. §);
- a helyiséghez fűződő jog (Ptk. 82.§);
- az adatvédelemhez fűződő jog (Ptk. 83. §).
A Polgári törvénykönyv a személyiségvédelem körében két helyen említi direkt módon a jogi személyeket:
A jogi személynek különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek,1 másrészt a törvény védi a jogi személy céljaira szolgáló helyiséghez fűződő jogát.2
A jogi személyek személyiségvédelméhez komoly érdek fűződik. A jogi személy jó hírnevének sérelme - szemben a természetes személy jó hírneve sérelmével - sokszor teljes vagyoni romlásba dönti, különösen a gazdasági tevékenységgel foglalkozó vállalkozásokat.
A jogi személyek büntetőjogi felelőssége Magyarországon nem állapítható meg. Uralkodó nézet az - több európai országhoz hasonlóan - hogy a jogi személyek sem büntetőjogi cselekvőképességgel nem bírnak, sem pedig büntetőjogi felelősségre nem vonhatók. Más államokban (pl. Amerikai Egyesült Államok, Hollandia, Dánia stb.) a jogi személyek büntetőjogi felelőssége megállapítható.3, 4 Ausztriában kizárólag a természetes személyeknek van büntetőjogi felelőssége, azonban a reformot e vonatkozásban elkerülhetetlennek tartják, azaz komoly kezdeményezések már a közeljövőben életre hívhatják a jogi személyek büntetőjogi felelősségét.
Közszereplőnek minősülnek azok a jogi személyek, akik tevékenységükkel vagy nyilvános fellépésükkel befolyásolják a szűkebben vagy tágabban értelmezett társadalom életét, helyi vagy országos viszonyok alakulását, továbbá azok, akik közéleti kérdésekben érintettként szerepelnek.5
Megkülönböztethetünk természetes személy és jogi személy közszereplőket.
A jogi személyek közszereplőként történő elismerését a bírósági gyakorlat alakította ki. Nyilvánvalóan ide tartoznak a pártok, minisztériumok, országos hatáskörű szervek. Továbbá
Ide tartoznak:
- az ügyészség szervezete6;
- az újságokat kiadó gazdasági vállalkozások7;
- újságok8;
- politikai pártok.
Ide sorolhatjuk továbbá:
- a rádiós és televíziós szervezeteket9;
- a közvélemény kutatókat;
- egyházi jogi személyeket10;
- közszereplést vállaló egyesületek11;
- más jogi személy szervezeteket.12
Felperes: Vállalkozásfejlesztési Alapítvány
Alperes: Neményi Kereskedelmi Rt.
II. r. alperes: N. B.
Felperes váltókövetelés iránt terjesztett elő keresetet 250 millió forint értékben.
I. r. alperes 59 000 000 Ft értékben viszontkeresetet támasztott a versenytörvényre hivatkozással nem vagyoni kár megtérítése iránt.
II. r. alperes 441 000 000 Ft viszontkövetelést támasztott, nem vagyoni kár jogcímén a versenytörvény szabályaira hivatkozással.
I. r. alperes BMW személygépkocsikat forgalmazott kizárólagos joggal és a Vállalkozásfejlesztési Alapítványtól hitelt vett fel.
II. r. alperes részvénytársaság szintén hitelt vett fel az alapítványtól, amelynek biztosítékul 600 000 000 Ft részvényt adott át felperesnek.
Később az alapítványon belüli feszültségek kapcsán felmerült, hogy I. r. és II. r. alpereseknek megvan-e a hitelfedezete. Alpereseknek volt egy színlelt szerződése, amelyet felperes nyilvánosságra hozott kételyei alátámasztására.
Ezt követően különböző újságok célba vették alpereseket és üzleti titkaik kiteregetésétől sem riadtak vissza.
A negatív hírverés következtében mind I. r. alperes, mind II. r. alperes tönkrement. I. r. alperestől a Münchenben székelő BMW cég megvonta a kizárólagos márkakereskedés jogát, II. r. alperes részvényei teljesen elértéktelenedtek.
Az alperesek 59 000 000, ill. 441 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés iránti követelését mind első fokon,13 mind másodfokon14 elutasították.
Nem lehetett ugyanis megállapítani az okozati öszszefüggést felperes valóságnak megfelelő közleménye és az alpereseket ért szenzációvadász és durva sajtótámadások, továbbá az alperesek kára között.
A direkt bizonyítás rendszerében nem lehetett alátámasztani azt - többek között - hogy a felperes által nyilvánosságra hozott közlemények alapján vonták volna meg a BMW kizárólagos értékesítési jogát I. r. alperestől.
Az ügy másik fontos vonatkozásának tartják a szakemberek, hogy a magáncégek ügyletkötése, manőverei, hitelviszonya nem tartoznak a nyilvánosságra, azok üzleti titoknak, illetve banktitoknak minősülnek.15
Felperes: Külügyminisztérium
Alperes: Magyar Nemzet
A Magyar Nemzet 2003. július 26-án jelentetett meg cikket "Menekülnek a KM-ből" címmel, amelyben több, a Külügyminisztérium számára sérelmes állítás jelent meg, így:
- a Külügyből való menekülés ténye;
- rosszkedvű nagyköveti értekezlet tartása;
- a nagykövetek elégedetlenek a Külügy Washington-irányultságával;
- a Külügy nem készült fel az EU tagságra, a társadalmat nem készítette fel;
- a diplomatákat sem készítették fel az EU tagságra;
- nem volt szakszerű a közigazgatási államtitkár kiválasztása KM. miniszter részéről.
A KM helyreigazítási kérelmet nyújtott be a MN-hez, majd annak eredménytelenségére tekintettel pert indított a napilap ellen.
A per lényeges előkérdése volt, hogy a külügyi szóvivő képviselhette-e a minisztériumot a helyreigazítás ügyében. A bizonyítékként bocsátott okirat szerint a felperes közigazgatási államtitkára a KM Szervezeti és Működési Szabályzatának konkrét rendelkezése alapján 2003 februárjában megbízta a külügyi szóvivőt arra, hogy a minisztérium nevében képviselőként eljárjon, akár sajtó-helyreigazítási ügyben is. A külügyi szóvivőnek tehát megvolt a perbeli legitimációja.
Helyreigazításra kötelezték a napilapot. Nem következett be helyreigazítás K. L. személyi választásának kritizálása a közigazgatási államtitkár kiválasztá-
sa tekintetében. Itt az elsőfokú bíróság ítéletében utalt arra, hogy közszereplőkről van szó, akiknek az átlagosnál jobban kell tűrniük a velük szemben alkalmazott kritikát, másrészt a külügyminiszteri értekezlet rosszkedvűsége tárgyában nem volt helye a helyreigazításnak.16
Viszont elrendelték a kiigazítást "a menekülés" vonatkozásában. A cikk címe tekintetében az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a "Külügyminisztériumból való menekülés" kifejezés tényleges tömeges pánikszerű távozásra utal, amit az alperes bizonyítani nem tudott. Ebben a vonatkozásban a cikk címével azt a hamis látszatot keltették, hogy nagy számban távoznának a Külügyminisztérium alkalmazottai. A valóságban a jelenlegi kormány hivatalba lépése óta 23 személy távozott a tárcától, az összlétszám 1,12%-a.
Első fokon helyreigazításra került az az állítás, hogy a KM nem tud felkészülni az EU tagságra és a KM nem készítette fel a diplomáciai missziókat az EU tagságra.
Szintén helyreigazítás tárgyát képezte a magyar külpolitika túlzott Washington-irányultságának a kritikája, mert ezt a véleményt a nagyköveti értekezlet szájába adta a cikk, holott ez csupán az újságíróknak a véleménye volt.
Az alperes az elsőfokú ítélet ellen fellebbezett azt azonban a Fővárosi Ítélőtábla csak részben fogadta el.
A Külügyminisztérium számára legkínosabb kérdés vonatkozásában a helyreigazítást az alábbi megfogalmazásban rendelték el.
"A magyar külpolitika túlzott Washington-irányultságára a minisztérium irányítására és belső szervezettségére vonatkozó kritikus véleményt abban a hamis színben tüntettük fel, mintha az a nagyköveti értekezlet résztvevőinek többségi véleménye lett volna. A valóságban ezen a fórumon résztvevők a minisztérium munkájáról elismerően nyilatkoztak."
Szintén helyreigazítást rendeltek el a tekintetben, hogy a Külügyminisztérium nem foglalkozott a Magyar Diplomáciai Misszióknak az uniós tagságra történő technikai felkészítés kérdéseivel, mert a lap állítása e vonatkozásban nem bizonyult igaznak.
A helyreigazítást elrendelték abban a vonatkozásban is, hogy a cikk címével azt a hamis látszatot keltette, hogy nagy számban távoznának a Külügyminisztérium alkalmazottai.
Nem következett be helyreigazítási kötelezettség a Fővárosi Ítélőtábla ítélete alapján abban a kérdésben, hogy a "tárca képtelen felkészülni az EU tagsággal járó követelmények teljesítésére". Ezt nem valótlan állításnak, hanem véleménynek minősítette az Ítélőtábla.17
Felperes: Legfőbb Ügyészség
Alperes: K. L. az MSZP (volt) elnöke
K. L. alperes 2003. szeptember 13-án Balmazújvárosban az MSZP lakossági fórumán tett nyilatkozatában azt állította, hogy az ügyészség több ügyben nyomozást megszüntető határozatának meghozatalával bűnpártolást követett volna el, és ezzel felperes szerint az ügyészség jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait a Fővárosi Bíróság - első fokon -18 megalapozatlannak tartotta a keresetet és elutasította.
A Fővárosi Ítélőtábla - másodfokon - K. L. vonatkozásában megállapította a jogsértést és eltiltotta az alperest a további jogsértéstől. Kötelezte továbbá a bíróság K. L.-t, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését, sajnálkozásának kifejezésével a saját költségén 15 napon belül tettesse közzé a Magyar Távirati Irodán keresztül.
A Fővárosi Ítélőtábla ítéletéből az alábbiakat kell kiemelni.19
Alperes közvetetten, burkoltan ugyan, de azt juttatta kifejezésre, hogy nagy vagyoni értékű ügyekben a nyomozást megszüntető határozatok meghozatalával az ügyészség nem bűnüldözést folytat, hanem bűnpártolást követ el.
Alperesi nyilatkozat első része, miszerint elvárható lenne, hogy az ügyészség a sok százmilliós pénzek elherdálásával kapcsolatos ügyekben ne a nyomozás megszüntetésével, hanem vádemeléssel vegyen részt az igazságszolgáltatásban, önmagában véleményként értékelhető. Azonban az a közlés, hogy "az ügyészség nem bűnüldözést folytat, hanem bűnpártolásnak látszó módon foglal állást különböző ügyekben" nem tekinthető a felperes tevékenységével szemben megfogalmazott, a szabad véleménynyilvánítás határát át nem lépő kritikának, mivel benne foglaltatik a felismerhető tényközlés, hogy bűnpártolás történt. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy az alperes nem mentheti ki magát azzal, hogy a bűnpártolás szóhoz előtétként fűzte a "látszó módon" szóösszetételt. Az adott szóösszetétel - bűnpártolásként látszó módon - olyan terminológiának tekinthető, amely közlés mögött ott van és a közfelfogás alapján is egyértelműen beazonosítható a bűnpártolás tényállítása. Ugyanis valótlan tényállításért fennálló felelősség nem kerülhető meg úgy, hogy a jogsértő állítást, mint nem teljesen bizonyost jelölnek meg, hanem célzásokkal burkoltan utalnak arra. Ezt a közvetett, sejtetett tényállítását pedig az alperes semmiféle bizonyítékkal nem támasztotta alá a perben.
A bűnpártolás a Btk. 244. §-ában meghatározott olyan bűncselekmény, ahol az elkövető büntetőjogi felelősségét az alapozza meg, hogy akadályozza, nehezíti, meghiúsítja az alapbűncselekmény felderítését. A köznapi felfogás és a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint is bűncselekmény elkövetését jelenti a bűnpártolás.
Ahogyan az Alkotmánybíróság 3/2004. (II. 17.) AB sz. határozatában is megállapította, az ügyészség független önálló alkotmányos szervezet, amely természetesen szabadon bírálható. Nyilvánvalóan az ügyészség vonatkozásában is érvényesül a közszereplőkre irányadó, az átlagosnál magasabb szintű kritikatűrési kötelezettség az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB sz. határozatában foglaltak szerint.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIV. törvény 190. §-a írja elő az ügyészség számára, hogy milyen feltételek fennállása esetén kell a nyomozást határozattal megszüntetnie. Az ügyészség tehát jogszabályban meghatározott jogkörében eljárva szünteti meg a nyomozást az adott ügyben, amely a törvényben írt feltételek fennállása esetén nemcsak joga, hanem kötelezettsége is.
Ennek a ténynek a közvélemény felé történő olyan feltárása, miszerint az a szervezet, amelynek gondoskodnia kell az állampolgárok jogainak védelméről, az alkotmányos rend, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről nem bűnüldözést folytat, hanem bűnpártolásnak látszó módon foglal állást. Az alperesi állítás, amely az ügyészséget azzal vádolja, hogy az előtte lévő ügyekben bűnpártolást folytat, sértő felperesi szervezetre nézve annak társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja, alkalmas vele szemben a bizalom megingatására, tekintélye csorbítására.
A másodfokú bíróság rámutatott ítélete indokolásában arra is, hogy a jogi személy működését feladatai megvalósítását alkalmazottai tisztségviselői útján látja el, így valósítja meg a személyiségét.
A jogi személy tevékenységével kapcsolatos nyilatkozat az alkalmazottakra is értendő, így nem alapos alperes azon kifogása, hogy a bűncselekményt csak természetes személy követheti el az ügyészi szervezet nem, ezért nem is vonatkoztatható rá a bűnpártolás.
Tekintettel arra, hogy az alperes nem tudta alátámasztani, hogy felperesre vonatkoztatott következtetései valós tényeken alapulnak, erre nézve még bizonyítást sem ajánlott fel, sőt okszerű magyarázatot sem terjesztett elő, ezért indokolt volt vele szemben a felperes jó hírnevének sérelme miatti igény érvényesítés.
I. r. felperes: A Fidesz Magyar Polgári Párt
II. r. felperes: O. V. a Fidesz elnöke
Alperes: Élet és Irodalom szerkesztősége
A felperesek mind a Fidesz Politikai Párt vezetői - cikk jelent meg keresetükben sajtó-helyreigazítás közzétételére kérték kötelezni alperest az alperes által szerkesztett "Élet és Irodalom" c. hetilap 1999. augusztus 20-i számában közöltek miatt.
"Fiúk a bányában" főcímmel
"Az O. család vállalkozásai" alcímmel.
Álláspontjuk szerint a sajtóközlemény valótlanul híresztelte azt, hogy a Fidesz jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból származó pénzek alapozták meg.
Az elsőfokú döntés a Fidesz MPP vezetőinek kedvezve elrendelte a helyreigazítást, amely ellen alperes fellebbezéssel élt.
A jogerős ítélet - az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva - a felperesek sajtó-helyreigazítás iránti keresetét azért utasította el, mert a felperesek által kifogásolt sajtóközlemény, miszerint a Fidesz jelenlegi vezetőinek jólétét a székházakból származó tények alapozták meg, egy értékítélet alakjában jelentkező következtetés, amely tényállítást nem tartalmaz.
Felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetüknek helyt adó elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. A felperesek felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletet azért tartotta jogszabálysértőnek, mert tévesen foglalt állást a kifogásolt sajtóközlemény jellegét illetően, a helyreigazítással érintett sajtóközleményt tévesen minősített véleménynek és nem valótlan tények híresztelésének.
A felülvizsgálati kérelem alaposnak bizonyult. Abból kellett kiindulni, hogy a sajtó-helyreigazítás, mint sajátos személyiségvédelmi eszközi vélemény, értékítélet és bírálat esetén nem vehető igénybe.
A Legfelsőbb Bíróság a kérdés elbírálásánál a következőket tartotta szem előtt. A felperesek sajtó-helyreigazítási kérelme és keresete annak közlését sérelmezte, hogy a Fidesz jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból származó pénzek alapozták meg. A felperesek helyreigazítási kérelme nem az újságcikk egy határozottan megjelölt mondatára, kifejezésére koncentráltan fogalmazódott, hanem az újságcikk egészére utalva általánosságban kifogásolta, hogy valótlan tényállást tartalmaz a párt jelenlegi vezetőire nézve.
Ezért az újságcikk egészét tekintve kellett értelmezni, hogy mi volt a sajtóközlemény mondanivalója, és az újságolvasó az újságcikk alapján levonhatta-e a felperesek által kifogásolt tényekre való következtetést. Ehhez képest kellett vizsgálni, hogy az ilyen következtetések alapjául szolgáló tények a valóságnak megfelelnek-e. A valótlan tényállításon alapuló további tényekre vonatkozó következtetések és a vélemény formájában kifejezett burkolt tényállítások ugyanis a sajtó-helyreigazítást ugyanúgy megalapozzák, mint ahogy a körülmény is, ha a sajtóközlemény csak feltételezésekbe, vélekedésekbe bocsátkozik, célzásokkal, utalásokkal kelti események megtörténtének látszatát. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az újság másoknak bizonyíthatatlan tényeken alapuló következtetéseit adja közre.
A "Fiúk a bányában" című sajtóközlemény bevezető része egyértelművé teszi, hogy a riport annak járt utána: játszott-e az O. família polgárosodásában szerepet az a tény, hogy a család egyik tagja az elmúlt 10 évben a magyar politikai élet egyik meghatározó személyisége lett, vagy csupán egy szokványos vállalkozó sikertörténetéről van-e szó.
Az újságcikk "Gazdaságpolitika" alcím alatt megismétli azt a feltételezést, hogy a "pénzügyi manőverek" a vezetők személyes érdekeit és nem a párt gyarapodását szolgálták, és ennek igazolását véli abban látni, hogy "a Fidesz pártnak több vállalkozása" szerepet vállalt II. r. felperes családjához kötődő privatizációs tranzakciókban.
A befejező rész a "Titkok világa" alcím alatt ugyanazt a feltételezést fogalmazza meg: "A Fidesz vezetőjének esetében - legalábbis a kezdeti időszakban nem volt éles határvonal a párt részére végzett tevékenység és a személyes gyarapodás között".
A kifogásolt sajtóközlemény fő mondanivalója tehát az a feltételezés, hogy a Fidesz székház értékesítéséből befolyt ellenérték a párt vezetőinek magánvagyonát gyarapította, vagyis a párt pénzét felperesek saját céljaikra használták fel. Ez pedig nem vélemény és értékítélet, hanem tényállítás, melynek forrásaként jelenik meg egyes nem nevezett párttagok viselkedése.
Tévedett a jogerős ítélet, amikor terjedelmes sajtóközleménynek egyetlen mondatára koncentráltan egy pártrendezvény résztvevőinek hírforrásként közölt vélekedését ténytartalmat nélkülöző vélemények tekintette, és emiatt az alperes sajtójogi felelősségét kizárta.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolása szerint a bizonyítási teher alperesen volt, aki nem tett annak eleget.
A fentiek szerint a jogerős ítélet szabálysértést követett el, amikor az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A felperesek tehát teljes egészében pernyertesek lettek.20
Az ügynek elvi jelentősége volt a bírósági ítélet alakítására, ezért a Bírósági Határozatokban közzétételt nyertek.21
Felperes: Szabad Demokraták Szövetsége
Alperes: Magyar Nemzet szerkesztősége
A Magyar Nemzet c. lapban, annak 2003. szeptember 10-i számában megjelent egy cikk "SZDSZ-es szál a sikkasztási botrányban" címmel, azt írták, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége érintett lehet a K&H Equities nevével jelzett sikkasztási és pénzmosási ügyben. Az SZDSZ jó hírnevét sértő valótlan állítás miatt sajtó-helyreigazítási eljárást indított.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában hivatkozott a Ptk. 79. § (1) bekezdésére és Legfelsőbb Bíróság Pk. 12. és 14. sz. állásfoglalásaira. Megállapította, hogy az alperes a perbeli cikkben megfogalmazott állítást érdemben nem bizonyította. Utalásokkal, bizonytalan hivatkozással a sikkasztásban részvétel nem bizonyítható. Erre tekintettel a helyreigazítást elrendelte, abban a vonatkozásban, hogy az alperesi párt érintettsége nem bizonyult valósnak. Ugyanakkor elutasította a keresetet abban a vonatkozásban, hogy a felperes semmilyen más sikkasztási ügyben sem érintett, mivel a kereseti kérelem túlterjeszkedik a cikk tartalmán.
A helyreigazítási közleményt az alábbiak szerint fogalmazták meg.
"Helyreigazítás. Lapunk 2003. szeptember 10-i számában az "SZDSZ-es szál a sikkasztási botrányban" című cikkben valótlanul állítottuk, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége érintett lehet a K&H Equities nevével jelzett sikkasztási és pénzmosási ügyben.22 A valóságban az SZDSZ-t semmilyen szál nem fűzi a nagy közfigyelmet keltő K&H Equities ügyhöz."
Alperes fellebbezett, amelyben arra hivatkozott, hogy felperesnek nincs meg a perbeli legitimációja, ugyanis arra hivatkozott, nem felperes politikai párt rendelkezik legitimációval, hanem a párt nevében politizáló, az írásban megnevezett személy.
Másrészt pedig a bíróság a valóságban közöltekkel olyan kérdésben döntött, amelyben nem rendelkezik hatáskörrel, másrészt alperes arra hivatkozott, hogy a K&H ellen jelenleg is folyik a nyomozás, amíg a büntető ügyben a jogerős döntés nem születik meg, senkiről sem jelenthető ki, hogy nem fűzi semmilyen szál az ügyhöz.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a felperes rendelkezik perbeli legitimációval, így felperes érintettsége egyértelműen fennáll.
A felperest terhelte a bizonyítási kötelezettsége tényállítás vonatkozásában, azonban ennek nem tudott eleget tenni.
Ezért sor került másodfokon is a helyreigazítás elrendelésére, mégpedig az alábbi szöveggel:
"Helyreigazítás. Lapunk 2003. szeptember 10-i számában az SZDSZ-es szál a sikkasztási botrányban c. cikkben valótlanul állítottuk, hogy SZDSZ-es szál volna található a K&H Equities sikkasztási és pénzmosási ügyben."23, 24
Felperes: Kendermag Egyesület
Alperes: Magyar Nemzet Szerkesztősége
A Magyar Nemzet c. lap 2003. május 14. számának címlapján "Illegális Kendermag" címmel cikk jelent meg, amely az alábbiakat tartalmazta:
"Információnk szerint nincs bejegyezve a könnyű drogok engedélyezésére rendezett tüntetés főszervezője, a Kendermag Egyesület, így feljelentést sem tehet a rendőrség ellen, amiért az nem biztosította megfelelően a helyszínt."
A Magyar Nemzet c. lap 2003. május 15-i számában a 7. oldalon megjelent "Fantomkender" c. cikkben többek között az alábbiak szerepeltek:
"A Kendermag Egyesület nem létezik. Nincs bejegyezve, nincs nyoma a cégbíróságon."
A Kendermag Egyesület helyreigazítási kérelmet juttatott el a Magyar Nemzet szerkesztőségéhez, majd ennek eredménytelensége esetén beperelte a Magyar Nemzetet.
A felperes helyreigazítási keresete alaposnak bizonyult és a Magyar Nemzetet helyreigazításra kötelezték, az alábbi szöveggel:
"Helyreigazítás:
A Magyar Nemzet c. lap 2003. V. 14-i számának címlapján "Illegális Kendermag", illetve a Magyar Nemzet 2003. V. 15-i számában megjelent "Fantomkender" c. cikkekben valótlanul állítottuk, hogy a Kendermag Egyesület nincs bejegyezve és ezért nem létezik.
A valóság ezzel szemben az, hogy a Kendermag Egyesületet a Pest Megyei Bíróság 2002. IX. 26-án, mint társadalmi szervezetet nyilvántartásba vette.25
Felperes: Nyilvánosság Klub
Alperes: Pénzügyminisztérium
A felperes 2000. április 20-án írásban kérte alperestől, hogy mint közérdekű adatot közölje:
Mennyi pénzt fordított a Postabank Magyar Nemzet napilapra összesítve és lapszámonként, mégpedig attól számítva amióta a Postabank ismét 100%-os állami tulajdonba került, a lap 2000. áprilisában 1.000.000 (1 millió) forintért történő elfogadásáig.
Mennyit fizetett a Szerencsejáték Rt. a Magyar Nemzet eladását megelőzően a Sportfogadás című önálló lap kiadására a kiadónak és mennyit fordít erre a célra a Magyar Nemzet részenként megjelenő Sportfogadás esetében.
A Nyilvánosság Klub kérelmét elutasította a PM, azzal, hogy a kért adatokkal nem rendelkezik, ezért az adatkérő pert indított.
Az elsőfokú bíróság a keresetet a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 19. § (1), (2)-(3) bekezdéseire hivatkozással részben alaposnak találta.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által bekért adatok közérdekű adatok, amelyeket a Postabank vonatkozásában a tulajdonosi jogok gyakorlása keretében alperesnek kezelnie kell. A PM-től ugyanis elvárható, hogy állami tulajdonú pénzintézet vezetőségét gazdasági tevékenységéről, ezen belül különösen a tevékenységi körébe nem tartozó lapkiadói tevékenységéről beszámoltassa.
A bíróság első fokon a Szerencsejáték Rt. adataival kapcsolatos felperesi keresetet azért utasította el, mert a gazdálkodó szervezet feletti állami tulajdonosi jogok érvényesítése nem az alperes feladata.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a Pénzügyminisztérium alperes fellebbezett. Hivatkozott a perképesség hiányára. Az alperesi fellebbezés a kereset teljes elutasítását szorgalmazta azzal, hogy a felperes által közölni kért adatokat nem kezeli. Hivatkozott továbbá arra, hogy a közlekedési és Vízügyi Minisztérium átvette a Postabank felügyeletét és ezért a PM hatáskör megszűnt, harmadrészt arra, hogy banktitokról van szó.
Az alperes fellebbezése alapos volt.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, a másodfokú bíróság döntése szerint, azonban tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az Avtv. alapján PM köteles lenne a Postabank gazdálkodásával kapcsolatos adatszolgáltatásra.
Az Avtv. 2. § 3. pontja értelmében közérdekű adat állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezdésében lévő a személyes adat fogalma alá nem eső adat.
Az ilyen adatok vonatkozásában a közérdekű adatot kezelő szerv kötelezettsége, a közvélemény tájékoztatása.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az állami tulajdon felhasználásával kapcsolatos adatok általában közérdekű adatoknak minősülnek és a Postabank állami tulajdonban levő részvényei tekintetében az alperes tulajdonosi jogokat gyakorol.
Fontos volt annak a vizsgálata is, hogy a PM valójában rendelkezett-e a Postabankra vonatkozó adatokkal.
A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes a közölni kért adatokkal, tehát azzal, hogy a Postabank 1998. november 27-től 2000. áprilisáig a Magyar Nemzet napilap kiadására, lapszámonként és összesítve mennyit fordított, nem rendelkezik. Ilyen adatot nem kezel. Egyszerűen azért, mert az Rt. vezetése, gazdálkodása, irányítása nem PM feladat volt.
Avtv. 2. § 3. pontja, illetve 19. § (1) és (3) bekezdése alapján azonban az adatszolgáltatási kötelezettség az állami intézményt a feladatkörébe tartozó ügyben akkor is terheli, ha a kért közérdekű adat ugyan nem áll közvetlenül a szerv rendelkezésére, az adat még nem jött létre, de feladatköre kiterjed arra, hogy a megismerni kért adatot létrehozza, megszerezze és azt közölje a nyilvánossággal. Az alperesnek azonban nem állt fenn ilyen kötelezettsége sem.
Az alperest a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CLIV. törvény sem kötelezte, mint részvényest a kérdéses adatok megismerésére és kezelésére.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tehát az alperes a felperes által kért közérdekű adatot nem kezeli, az adat megszerzésére nem kötelezhető.
Ennek hiányában az adat közlésére és a közvélemény tájékoztatására a PM nem volt kötelezhető.
Mellőzte a Legfelsőbb Bíróság annak vizsgálatát is, hogy a kérdéses adatok banktitoknak minősülnek-e és egyébként alperes banktitokra hivatkozással is megtagadhatja-e a kért adatszolgáltatás teljesítését. A felperesi kereset így minden vonatkozásában elutasítást nyert.26, 27
Felperes: Pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma
I. r. alperes: Magyar Hírlap szerkesztősége
II. r. alperes: Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt.
A Magyar Hírlap 2002. április 11. számának "Egyre durvuló kampány Baranyában c. cikkben az alábbiak jelentek meg.
A Fidesz kampányában - értesülésünk szerint - részt vesz a város katolikus gimnáziuma is. A katolikus gimnázium egyik történelemtanára rendszeresen rasszista antiszemita megjegyzésekkel tarkítja az óráit, amely véleményét amúgy a tantestületi üléseken sem rejt véka alá, ám például tegnap a diákok előtt kötelező jelleggel levetítették a minap a fővárosban elhangzott Orbán-beszédet is - értesült lapunk.
A felperes helyreigazítási szöveget juttatott el az alpereshez az alábbi szöveggel:
Nem felel meg a valóságnak 2002. április 11-én megjelent lapunkban "Egyre durvuló kampány Baranyában" c. írásunkban az a mondata, miszerint a Fidesz kampányában részt vesz a város katolikus gimnáziuma is.
Ugyanakkor nem felel meg a valóságnak az újságcikk azon állítása sem, miszerint a katolikus gimnázium egyik történelem szakos tanára rendszeresen rasszista, antiszemita megjegyzésekkel tarkítja az óráit, amely véleményét amúgy a tantestületi üléseken sem rejti véka alá.
Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a gimnázium diákjai előtt levetítették a fővárosban elhangzott Orbán-beszédet.
A helyreigazítási kérelemnek a Magyar Hírlap nem tett eleget, ezért felperes helyreigazítási keresetet nyújtott be a Magyar Hírlap szerkesztősége és kiadója ellen.
Az elsőfokú bíróság felperes keresetét teljes mértékben alaposnak találta.28
Alperes fellebbezése folytán az ügy felkerült a Fővárosi Bírósághoz, amely az elsőfokú döntést hatályon kívül helyezte. Ugyanis felperes keresetében két alperest jelölt meg.
- a Magyar Hírlap szerkesztőségét (I. r. alperes)
- A Magyar Hírlap kiadóját (II. r. alperes)
amelyek közül a PKKB másodrendű alperest teljes egészében figyelmen kívül hagyta.29
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság felperes keresetének teljes egészében helyt adott.30 Ez ellen alperesek fellebbezéssel éltek és végülis a Fővárosi Bíróság felperesi keresetnek részben történő helyt adásával jogerősen az alábbi helyreigazítást rendelte el:31
"Egyre durvuló kampány Baranyában" c. cikkben valótlanul állítottuk, hogy a Fidesz kampányában részt vesz a város katolikus gimnáziuma is. A valóság ezzel szemben az, hogy a katolikus gimnázium nem politikai, hanem üzleti alapon adja bérbe bizonyos helyiségeit. Valótlanul állítottuk ugyanezen cikkben, hogy a katolikus gimnáziumban a diákok előtt kötelező jelleggel levetítették a fővárosban elhangzott Orbán-beszédet is. A valóság ezzel szemben az, hogy a szóban forgó beszédből mindössze néhány perc került levetítésre, mintegy 5-6 tanuló részvételével."
A felperes ezt meghaladó és a gimnázium egyik történelem tanára által tanórákon mondott nyilatkozatokra vonatkozó helyreigazítási kereseti követelést elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be keresetének minden vonatkozásban történő helytadás végett, azonban azt a Legfelsőbb Bíróság elutasította.32
Felperes: Magyar RTL Televízió Rt.
Alperes: Magyar Televízió Rt.
A 2002. április 13-án a Budapesti Kossuth téren tartották az országgyűlési választási kampány legnagyobb méretű tömegrendezvényét a Fidesz-MPP választási gyűlését. A tv híradó április 15-én 19 óra 30 perckor azt közölte, hogy az RTL Klub Televízió különböző adatokat közöl és, a valóságnál lényegesen alacsonyabb számban tüntette fel a rendezvény résztvevőit.
- Az RTL Klub televíziós csatorna meg nem nevezett szakértőkre hivatkozva először 40-50 ezer embert vélt látni és a környező utcákat is figyelembe véve majd 80-100 ezer embert becsültek fel a résztvevők számaként.
- A Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalat 300-400 ezer résztvevőt említett. Ezt is közölte az RTL Klub.
- Időközben megjelent a rendőrségi becslés 1,5 millió demostrálóról (ezt az RTL Klub csak a következő nap közölte).
- A rendezvény műsorvezetője a rendőrségre hivatkozva 2 milliósra becsülte a tömeget (ezt az RTL Klub csak a következő napon közölte).
A 2002 április 14-i felperesi híradóban már a résztvevők száma körül kirobbant vitáról beszéltek.
Többen úgy találták, hogy a felperesi hírműsorok, azaz az RTL Klub adása szándékosan torzított adatokat közöltek a résztvevők létszámát illetően, ezért 2002. április 15-ére demonstrációt hirdettek meg felperes székháza elé. A tüntetést nem lehetett megtartani, mert azt kellő időben nem jelentették be a rendőrség számára. Az alperes által szolgáltatott M1-es csatorna esti, ½8-as Híradójának 2002. április 15-i tudósítási szövege a következő volt:
"Nem jelentették be időben, ezért elmaradt az RTL Klub székháza elé szervezett tüntetés. A demonstrációra érkezők amiatt tiltakoztak volna, mert szerintük a kereskedelmi televízió híradásaiban sorozatosan ferdít. Kifogásaik között szerepelt, hogy az RTL Klub híradója szándékosan alábecsülte a szombati Fidesz-MPP résztvevőinek számát. Az RTL Klub szombaton legfeljebb 100 ezerre, majd később 400 ezerre becsülte a rendőrség szerint másfél milliós tömeget."
Felperes úgy ítélete meg, hogy a közlemény személyére nézve valótlan tényállást tartalmaz, ezért helyreigazítási kérelemmel fordult alpereshez, majd annak eredménytelensége esetén helyreigazítási keresettel élt.
A bíróság felperes keresetét részben alaposnak találta és alperest az alábbi helyreigazításra kötelezte.
"Műsorunk 2002. április 15-i számában azt a valós tényt, hogy az RTL Klub híradójában a 2002. április 13-i Kossuth téri demonstráció résztvevőinek létszámát illetően 100 ezer és 400 ezer fős becslés is elhangzott, abban a hamis színben tüntettük fel, hogy más adatot nem közöltek volna. A valóságban közölték, a rendezvény moderátora és a BRFK által becsült adatokat is."
A PKKB elutasította felperesnek arra irányuló igényét, hogy nem ferdítettek, tájékoztatásuk tárgyszerű és elfogulatlan volt és hogy alperes kérjen bocsánatot.33
A bíróság ítéletében hivatkozott az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatának indokolására, miszerint a véleménynyilvánítás szabadsága csak kivételes esetben korlátozható. Amennyiben a bíróság egy-egy kitételt véleményként értékel, nem vizsgálhatja a vélemény érték és valóságtartalmát, mert nem ez a feladata. Az alapjog csak felelősséggel gyakorolható, a közvélemény formálásával, hivatásszerűen foglalkozó személyeknek a Sajtótörvényben (1986. évi II. tv.) és a Médiatörvényben (1996. évi I. tv.) foglaltakat be kell tartani és tiszteletben kell tartani a személyhez fűződő jogokat.
Jelen esetben a bíróság döntése szerint az alperesi tudósítás utolsó mondatáért terhelte alperest a felelősség, miszerint az RTL Klub szombaton legfeljebb 100 ezerre, majd később 400 ezerre becsülte a rendőrség szerint másfélmilliós tömeget.
Ez a megfogalmazás nem valótlan, mivel kezdetben felperes 100 ezer, majd 400 ezer emberről beszél, (szombati híradóműsorok) de alkalmas olyan hamis látszat keltésére, miszerint kizárólag azok az adatok kerültek közlésre. Ezért a bíróság ebben a körben elrendelte a PP. 345. § (3) bek. alapján a sajtó-helyreigazítást. Ugyanis felperes vasárnapi hírműsoraiban közölte a másfélmilliós, illetve kétmilliós becslést is.
A bíróság nem foglalt állást a ferdítés, mint véleménynyilvánítás és a felperesi hírműsorok igazságtartalma vonatkozásában, és elutasította felperes elégtételadásra vonatkozó igényét, mert arra a sajtó helyreigazítási eljárásban nincs mód.
Az elsőfokú ítélet ellen alperes fellebbezett, azonban azt a Fővárosi Bíróság elutasította.34
Felperes: Népszabadság Kiadói Rt.
I. r. alperes: Nemzeti Lap és Könyvkiadó Rt.
II. r. alperes: S. L. magánszemély, aki korábban közszereplő volt.
A Magyar Nemzet 2003. november 7-i számában cikket jelentetett meg "A Népszabadság médiabűnözők gyülekezete." "Az ilyen módszereket gyakorló Népszabadságról az a véleményem, hogy nem más, mint médiabűnözők gyülekezete" - nyilatkozta S. L.
A Népszabadság személyiségi jogi pert indított I. r. és II. r. alperesek ellen 2 000 000 Ft - 2 000 000 Ft nem vagyoni kár megfizetése iránt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolásából egy nagyon érdekes momentumot célszerű kiragadni: A felperesre is alkalmazni kell a közszereplőkre vonatkozó alapelveket, annak ellenére, hogy jogi személyről van szó, mivel az ország egyik legnagyobb napilapját kiadó vállalkozásnak, amely maga is véleményt formáló tevékenységet folytat, az átlagosnál jobban kell tűrnie a tevékenységével kapcsolatos kritikai megjegyzéseket.35
Az elsőfokú ítélet ellen felperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását kérte kereseti kérelmének megfelelően.
A fellebbezésében felperes kifogásolta a közszereplőnek nyilvánítását. Arra hivatkozott, hogy a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat csupán a véleménynyilvánítás határainak büntetőjogi korlátait jelöli ki, a polgári bíróságok gyakorlatát azonban nem érinti.
Közszereplők esetében is csak a véleménynyilvánítás büntetőjogi tiltásának a korlátai vizsgálandók abból a szempontból, hogy a bírálatot kinek meddig kell eltűrnie.
Álláspontja szerint az alkotmánybírósági döntés a polgári jogi vitákra nem alkalmazható.
Felperes fellebbezésében kifejtette, hogy a közszereplő fogalma a legtágabb értelemben is a közhatalmat gyakorlókat, illetve a politikai döntéshozókat foglalja magában, aminek, az az indoka, hogy azok a személyek, akik közjogi jogosítványaiknál fogva érdemben befolyásolni képesek mások jogait és kötelezettségeit, azok az átlagosnál szélesebb körben legyenek bírálhatók. Ez a fogalom tehát nem foglalja magába a gazdálkodó szervezeteket, még abban az esetben sem, ha a tevékenységük részben vagy egészben a vélemény formálásával járhat.
Mivel a lapkiadás elsősorban nyereségérdekelt tevékenység, az semmiképpen sem járhat állampolgárok jogainak, kötelezettségeinek közjogi alakításával. A felperes tévesnek tartotta közszereplőként való beállítását.
Kifogásolta továbbá felperes II. r. alperesnek az előzményként felhozott súlyos sértéseket tartalmazó cikkére való hivatkozást, mert azzal a cikkel kapcsolatban II. r. alperes mindez ideig nem nyilatkozott, sajtó-helyreigazítást nem kért.
A másodfokú bíróság a felperes érvelését nem fogadta el és felperes keresetét elutasította.36
A Fővárosi Ítélőtábla döntésének indokolásából az alábbiakat célszerű kiemelni:
A Fővárosi Ítélőtábla hivatkozott az Alkotmány 61. § (2) bekezdésére (szabad véleménynyilvánítás joga), valamint az Alkotmány 59. § (1) bekezdésére (jó hírnév védelme) A Ptk. 75. § (1) bekezdésére (személyiségi jogok általános védelme) a Ptk. 78. § (1) bekezdésére (jó hírnév védelme).
Az Ítélőtábla hivatkozott továbbá az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB határozatára, miszerint a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi.
A 36/1994. (III. 24.) AB határozat szerint fokozott védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak.
A véleménynyilvánítás korlátját képezi mások jó hírnévhez való joga.
A vélemény, bírálat, értékítélet pedig akkor lehet jó hírnevet sértő, ha közvetve, vagy közvetlenül valótlan tényállítást is tartalmaz, a valóságot hamis színben tünteti fel, illetve abban az esetben, ha a véleménynyilvánítás aránytalanul túlzó, indokolatlanul bántó, sértő megalázó.
Az alperesi szókapcsolat "médiabűnözők gyülekezete" egyedi szókapcsolat véleménynyilvánításnak minősül.
Az egyik országos napilap és ennek kiadásával foglalkozó felperesi társaság hivatásszerűen vesz részt a közvélemény alakításában arra figyelemmel pedig közéletben résztvevő szereplőnek, közszereplőnek minősül.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg tehát, hogy felperessel szemben a véleménynyilvánítás határai tágabbak mint más személyeknél, ezért az általánosnál szélesebb körben kell elviselniük a velük szemben megfogalmazott véleményeket és kritikákat. A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat indokolásában kifejtette, hogy a közhatalom gyakorlásán túlmenően valamennyi közszereplőre, így a közszereplést vállaló személyekre, a közvélemény formálásában hivatásszerűen közreműködőkre vonatkozóan is tágabbak a véleménynyilvánítás alkotmányosan biztosított határai.
Tévesen nyilatkozott felperes arra, hogy a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat csak a véleménynyilvánítás büntetőjogi korlátaira vonatkozik.
A közszereplőkről alkotott kedvezőtlen véleménynyilvánítás, értékítélet önmagában akkor sem alapoz meg személyiségvédelmet, ha esetleg túlzó, vagy felfokozott érzelmeket tükröz.
A személyhez fűződő jogok megsértése miatt érvényesített igények elbírálásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni a kölcsönösen tanúsított magatartásokat és azt a körülményt, hogy peres felek olyan közéleti tisztséget ellátó személyek, akik bírálatnak fokozottan ki vannak téve.
A rendelkezésre álló adatok alapján az is megállapítható volt, hogy felperesi napilap súlyos megállapításokat közölt II. r. alperes személyiségéről, amellyel kapcsolatban a II. r. alperest nem kereste meg, nem adott lehetőséget, hogy reagáljon a közzétettekre.
A másodfokú bíróság megítélése szerint a közléssel a II. r. alperes negatív értékítéletet fogalmazott meg ugyan felperessel szemben, azonban a közéleti szereplők fentiekben kifejtett szempontok szerinti, a velük szemben alkalmazott kritikák, vélemények nagyobb tűrési kötelezettségére, valamint a nyilatkozat megtételének körülményeire tekintettel a sérelmezett kijelentés nem tekinthető olyan véleménynyilvánításnak, amely az alkotmányosan biztosított szabadság határait túllépné, és a jogsértés megállapítását szükségessé tenné.
I. r. felperes: D. Á. piliscsabai alpolgármester, közszereplő
II. r. felperes: Piliscsabáért Egyesület
Alperes: P. J. piliscsabai lakos, aki a Népszava c. országos napilapban felpereseket sértő nyilatkozatot tett.
P. J. nyilatkozott a Népszavában. A nyilatkozat 2003. szeptember 1-jén jelent meg a szakrális hely a Pilis? c. írásban, e szerint a Sorstalanság c. film ellenzőinek tábora "jól körülhatárolható, szinte valamennyien a Piliscsabáért Egyesület tagjai, amelynek elnöke D. Á. alpolgármester, a helyi MIÉP egyik vezetője" továbbá kijelentést tett, mely szerint "nem helyi jellegű problémáról van szó, hanem országos jelenségről, hiszen az antiszemitizmus nem ismer településhatárokat. Nyilatkozatában több személyt is kiemelt, akik nem tagjai másodrendű felperesnek, majd egyikük nyilatkozatát idézte, miszerint "minek támogatja a kormány annak az embernek a filmjét, aki nem is magyar".
E kifejezéseket felperesek sértőnek találták magukra nézve és személyhez fűződő jogaik megsértése miatt pert indítottak P. J. ellen.
Az elsőfokú döntés
Az elsőfokú bírósági ítéletével megállapította, hogy az alperes 2003. szeptember 1. napján a N.-ban megjelent azon nyilatkozatával, mely szerint a "Sorstalanság" c. film ellenzőinek tábora "jól körülhatárolható, szinte valamennyien a Piliscsabáért Egyesület tagjai, amelynek elnöke D. Á. elsőrendű felperes alpolgármester, a helyi MIÉP egyik vezetője", továbbá azon kijelentésével, amely szerint "nem helyi jellegű problémáról van szó, hanem országos jelenségről, hiszen az antiszemitizmus nem ismeri a településhatárokat" megsértette felperesek jó hírnevét.
A bíróság mind elsőrendű felperes, mind a Piliscsabáért Egyesület javára 200 000-200 000 Ft kártérítést ítélt meg.37
A sorstalanság nem magyar rendezőjére tett megjegyzés nem képezte a per tárgyát, és az elsőfokú bíróság azért nem hozhatott e vonatkozásban érdemi rendelkezést, mert felperesek nem voltak érintettek.
Másodfokú döntés
Alperes fellebbezést nyújtott be, amely részben alaposnak bizonyult a másodfokú bíróság azonban a nyilatkozatot két vonatkozásban személyiségsértőnek tartotta
- egyrészt, hogy D. A. I. r. alperes a helyi MIÉP vezetője
- másrészt pedig, hogy a Sorstalanság c. film ellenzői valamennyien a Piliscsabáért egyesület tagjai.
A bíróság másodfokon is jóváhagyta I. r. és II. r. felpereseknek járó 200 000-200 000 Ft nem vagyoni kártérítést.
A Fővárosi Ítélőtábla jogerős indokolása döntéséből az alábbiakat érdemes kiemelni.
Alperes nem tette vitássá azt, hogy - nyilatkozatával ellentétben - az I. r. felperes nem tagja a MIÉP-nek, nem is vezetője.
A másodfokú bíróság azonban elfogadta az I. r. felperes érvelését, miszerint arra tekintettel, hogy nem tagja semmilyen politikai pártnak, független jelöltként került sor alpolgármesterré választására, sértőnek tekinthető az a valótlan állítás, hogy egy politikai párt vezetője így foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság is, amikor a Pfv. IV. 20. 157/2001/5. sz. ítéletében kimondta, hogy sérti a jó hírnevet az a valótlan állítás, hogy valakit egy politikai szervezethez sorol akarata ellenére.
A II. r. felperes vonatkozásában valótlanul állította az alperes, hogy a forgatás ellenzői szinte valamenynyien a Piliscsabáért Egyesület tagjai. Alperes ezen tényállás valóságtartalmát nem bizonyította. A közlés pedig, mint valótlan állítás sértő a II. r. felperesre nézve, mivel objektíve alkalmas hátrányos megítélésére, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg ezzel kapcsolatban a jogsértés megtörténtét.
Szintén jogerős ítélet indokolásában szerepel, hogy a közszereplőről közzétett olyan tartalmú vélemény, miszerint antiszemita, rasszista - önmagában személyhez fűződő jog megsértésének megállapítására nem ad alapot, hivatkozással a Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV. 22. 749/2000/7. sz. ítéletére.
A nem vagyoni kártérítés indokoltsága
A nem vagyoni kár vonatkozásában a jogerős ítélet azt tartalmazza, hogy a nem vagyoni kártérítés az adott személyiség értékminőségében bekövetkezett csökkenés ellensúlyozására hivatott. Mértékének pedig ahhoz kell igazodnia, hogy ez a személyiség helyzete milyen mértékű kedvezőtlen irányú változáson ment át a jogsérelmet szenvedett félnél.
A kártérítés mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, köztük elsősorban a jogsértés tárgyi súlyát és a bekövetkezett jogkövetkezményeket. A nem vagyoni kár esetében a kár bekövetkeztének objektív lehetőségét is hátrányként figyelembe kell venni.
Külön bizonyítás nélkül is elfogadható és köztudomásúnak tekinthető, hogy a jogsértést megvalósító közlések alkalmasak arra, hogy az átlagemberek értékítéletét befolyásolják az I. r. felperes életét, politikai tevékenységét, illetve mindkét felperes társadalmi életben részvételét hátrányosan érintsék, megnehezítsék, személyükbe vetett bizalmat megingassák.
A Legfelsőbb Bíróság elvi jelentőségű polgári kollégiumi határozata értelmében a jogi személy hírnevét az olyan, vele összefüggésbe hozható közlés sérti, amely nyíltan vagy célzással, utalással valótlan tényt állít.38
A 200 000-200 000 Ft kártérítés kiszabása indokolt, mivel a sérelmet okozó közlések országos napilapban történő megjelentetése, az ügynek széles nyilvánosságot biztosított.
Az eset abból a szempontból kivételesnek tekinthető, hogy jogi személy számára - bár nem túl magas - 200 000 Ft nem vagyoni kártérítést ítéletek meg.39 ■
JEGYZETEK:
3 Kígyossy Katinka: A jogi személy büntetőjogi felelőssége. Magyar Jog, 1999/12.
4 Dr. H-c. Manfréd Burgsteller-Elisabeth Köck: Jogi személy felelőssége bűncselekmény miatt tudósítás a vita állásáról Ausztriában. Magyar Jog 2004/4.
5 L.: Tattay Levente.
6 L.: Fővárosi Ítélőtábla 2 Pt. 20.550 sz. ítéletét Legfőbb Ügyészség - K. L. ügyben.
7 L: Fővárosi Ítélőtábla 2 Pt. 20.978/2008. számú Népszabadság Rt. - S. L. ügyben hozott ítéletét.
8 L.: előző jegyzet.
9 L.: pl. Fővárosi Bíróság 48. Pt. 27.113/2002. sz. jogerős ítéletét Magyar RTL Televízió Rt. - Magyar Televízió Rt. ügyben.
10 L.: pl. a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 48. Pt. 26.921/2002. sz. jogerős ítéletét a Pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma "3 Kollégiuma" - Magyar Hírlap elleni ügyben.
11 L.: pl. a PKKB 20 P. 88734/2003. sz. ítélete a Kendermag Egyesület által a Magyar Nemzet szerk. ellen indított ügyben.
12 L.: pl. a PKKB jogerős ítéletét az Országos Örmény Önkormányzat - Erdélyi Örmény Gyökerek szerk. ellen indított 20 P. 87. 189/2002. sz. ügyben.
13 Fővárosi Bíróság 6 P. 21.977/1994. sz. ítélet.
14 Legfelsőbb Bíróság Pt. IV. 20689/1990.
15 Törő András: A nem vagyoni kártérítés egyes újabb speciális esetei, különös tekintettel a jó hírnév megsértésére, ELTE. A Polgári jogi Tudományos Diákkör Évkönyve 1998-1999. 65-70. old.
16 Fővárosi Bíróság 19 P. 29.224/2003. sz. ítélete.
17 Fővárosi Ítélőtábla 2 Pf. 21.766/2003. sz. ítélete.
18 Fővárosi Bíróság 19. P. 620.634/2003. sz. ítélete.
19 A Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 20.550/2004. sz. ítélete.
20 Legfelsőbb Bíróság Pfv. 20.367/2000.
21 Bírósági Határozatok polgári szakág 2001/241. jogeset.
22 Fővárosi Bíróság 2003. október 13-án meghozott 19. P. 29777/2003. sz. ítélete
23 19 P. 29777/2003.
24 2 Pf. 21692/2003/2.
25 Pesti Központi Kerületi Bíróság 20 P. 88734/2003.
26 A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Pf. IV. 25.049/2001.
27 Ítélet a Nyilvánosság Klub kontra Pénzügyminisztérium ügyben. Legfelsőbb Bíróság Pf. 25.049/2001. sz. ítélete 2.)
28 PKKB. 20 P.90.033/2002.
29 A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 48. Pf.26.921/2002. végzés.
30 PKKB 20 P 90.033/2002. sz. ítélet.
31 Fővárosi Bíróság 48. Pt. 630.633/2002.
32 Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati Bíróság Pfv. 20797/2003. sz. végzés.
33 Pesti Központi Kerületi Bíróság 29 P.87.402/2002.
34 Fővárosi Bíróság 48 Pt. 27119/2002.
35 A Fővárosi Bíróság 19 P. 631.238/2003. sz. ítélete.
36 Fővárosi Ítélőtábla 2 Pt. 20.978/2004.
37 A Pest Megyei Bíróság 11 P. 24232/2003.
38 BH 2002/6.
39 A Fővárosi Ítélőtábla 2 Pt. 20.958/2004. sz. ítélete.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Tattay Levente egyetemi docens, PPKE - ÁJK, Polgári jogi Tanszék
Visszaugrás
