Megrendelés

Miskolczi Bodnár Péter: Versenyjog és magánjog határán* (Acta ELTE, tom. XLV, ann. 2008, 279-284. o.)

A versenyjoggal foglalkozók négy-ötévenként új aktuális témákon törhetik a fejüket. A közgazdasági szemlélet erősítése, a kartelltilalom alóli csoportmentesítési rendeletek átalakítása, az EK csatlakozás előtti versenyjogi jogharmonizáció, majd a decentralizált jogalkalmazás problémakörét követően az utóbbi időben a magánjogi jogérvényesítés a sláger. Az EK versenyjogának "állóvizébe" az Európai Bíróság Courage kontra Crehan ítélete[1] dobott "követ", majd a Bizottság Zöld könyve[2] és Fehér könyve[3] által keltett hullámok a hazai jogtudományt is elérték. A magyar nyelven eddig napvilágot látott néhány cikk és könyvfejezet után Boytha Györgyné szerkesztésében a problémakör számos aspektusát elemző könyv jelent meg. A mű a Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető magánjogi igények címet viseli. A cím már önmagában is jelzi a vállalkozás széles kereteit, pedig a kilenc fejezetben, több mint 300 oldalon gondolatait közlő tíz szerző a jogi problémák jóval szélesebb körét fogja át, mint amit az olvasó a cím alapján várhat.

A könyv első vonulatához azokat a fejezeteket sorolja a recenzens, amelyek a versenyjog magánjogi kikényszerítésének lehetőségét, a versenyhatóság által megvalósított versenyvédelem mellett a polgári jogi eszközök alkalmazásának szerepét, funkcióját, ill. a közigazgatási és a magánjogi út egymáshoz kapcsolódását taglalják. Bassola Bálint, Fejes Gábor, Hegymegi-Barakonyi Zoltán és Horányi Márton írásaiban korrekt módon bemutatják azt a brüsszeli óhajt, hogy a versenyjogi jogsértések károsultjainak magánjogi fellépése váljon a kartellekkel, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésekkel szembeni küzdelem újabb eszközévé. A Bizottság "második frontot" szeretne nyitni, azt remélve, hogy újabb kartellek lepleződnek le a kártérítési keresetek nyomán, és a kártérítések fokozzák majd azt a visszatartó hatást, amit jelenleg a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok által kiszabott bírságok gyakorolnak a potenciális jogsértőkre. Brüsszelben

- 279/280 -

abban is reménykednek, hogy a jövőben gyakoribbá váló kártérítési perek ráirányítják a figyelmet a versenyjogra, és segítenek felismerni azt, hogy a kartellek és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélések mennyi kárt okoznak a gazdaságnak, ill. hogyan hátráltatják a fogyasztói jólétet.

Nagyon tetszett a recenzensnek, hogy a szerzők nem lovagolták meg a hullámot, nem csatlakoztak fenntartások nélkül a népszerű és aktuális témához, hanem árnyaltan mutatják be a verseny védelemének jogi eszközeit. Nem csupán a bírság és kártérítés kettősségében gondolkodnak. A közjogi oldalon érzékeltetik a közbeszerzési és büntetőjogi következményeket, a közigazgatáson belül a versenyjogi szankciók sokféleségét, a magánjogi oldalon pedig a kártérítés mint "kard" mellett figyelmet kap az érvénytelenségi szankció, amellyel mint "pajzzsal" védekezni lehet egy versenyjogba ütköző szerződéses kikötés alapján fennálló igénnyel szemben. A Gazdasági Versenyhivatal abbahagyásra kötelező, tiltó és pozitív magatartásra kötelező határozatait kötelemkeletkeztető tényállásként értékelve rámutatnak arra, hogy az önkéntes teljesítés hiánya esetén a sérelmet szenvedő fél bíróságtól kérheti a teljesítést. A recenzens ennek kapcsán megjegyzi, hogy a közigazgatási út ebben a vonatkozásban gyorsabb és olcsóbb segítséget jelent a sérelmet szenvedők számára, hiszen az ilyen helyzetben automatikusan lefolytatott utóvizsgálat során a GVH ellenőrzi, hogy a jogsértő teljesítette-e mindazt, amire őt a határozat kötelezte. Akár napi tételű bírság kiszabásával is rá lehet szorítani a kartellezőket és - főként - a gazdasági erőfölényükkel visszaélőket a magatartásuk abbahagyására. Ezt a recenzens hatékonyabb kényszerítő eszköznek tekinti, mint a polgári bíróság előtti perindítást.

Hegymegi-Barakonyi Zoltán és Horányi Márton nem rejtik véka alá, hogy a közjogi és magánjogi jogérvényesítés között konfliktusok is felmerülhetnek. Főleg az engedékenységi politika új intézménye és a kárkötelem hagyományos megoldásai keresztezhetik egymást. A kartell leleplezése érdekében a versenyjog eltekint az informátor megbírságolásától, de csak szűk körű engedményeket tehet a mentesülésben részesülő személyt a károsultak irányában terhelő kártérítési kötelezettség egyes normáinak enyhítése érdekében. A szerzők álláspontja szerint a magánjogi jogérvényesítés előmozdítása céljából olyan eszközök kiválasztása szükséges, amelyek a magánjogi igények hatékony érvényesítését oly módon támogatják, hogy közben nem kerül veszélybe a közjogi jogérvényesítés. A közjogi és a magánjogi jogérvényesítés optimális összhangjának megteremtése és ez által a versenyjogi szabályok hatékony érvényre juttatása a cél.

A könyv második vonulatát a kárkötelem elemeinek elemzése alkotja. A keresetindítási joggal rendelkező károsultak és a kár témakörét az okozati

- 280/281 -

összefüggés bemutatása követi, amely a magyar gyakorlatból vett példák alapján időnként nem választható el a károkozó felróhatóságától.

Az olasz és a svéd jog szerint lényeges a versenyjogot sértő személyekkel közvetlen kapcsolatban állóknak és annak a személycsoportnak a megkülönböztetése, akik csak áttételesen kapcsolódnak hozzájuk, mert csak a közvetlen partnereket lehet kártérítés iránt perelni. Az Európai Bizottság Fehér könyve azonban fellép az éles elkülönítéssel szemben. Más kérdés, hogy tagállami jogokban érvényesülő okozati összefüggési szabályok folytán praktikusan mégis lehet különbség a károsultak között, a határvonal azonban nem feltétlenül a közvetlen és a közvetett partnerek között húzódik. Rusztiné Juhász Dorina elégedetten állapítja meg, hogy hazai jogunk kifejezett korlátozó szabályt nem tartalmaz; Nagy Csongor Istvánnal összhangban felhívja a figyelmet arra, hogy kivételesen még a kartell résztvevője is felléphet kártérítési per felpereseként, erre azonban csak ritkán, tipikusan vertikális kartell esetén a másik fél jogsértő kikötést tartalmazó általános szerződési feltételét jóhiszeműen elfogadó, esetleg elfogadni kénytelen "vétlen" kartellrésztvevő esetén nyílhat lehetőség. A károsult többféle eljárás keretében is érvényesítheti egyénileg a kárigényét. A klasszikus kártérítési peren kívül polgári jogi igényt érvényesíthet a koncessziós és közbeszerzési kartellben részes vállalkozások vezető tisztségviselőivel szemben folyó büntetőeljárás keretében. A kereseti jog érvényesítését a közérdekű kereset intézménye is segíti. A recenzens azonban kénytelen arra emlékeztetni a t. Olvasót, hogy a GVH és a fogyasztóvédelmi törvényben feljogosított szervek csak a fogyasztók széles körét érintő vagy számukra jelentős nagyságú kárt okozó magatartások esetén járhatnak el, és a gyakorlatban nem tanúsítanak nagy aktivitást ezen a téren. A büntetőbíróságok egyébként is ódzkodnak a polgári jogi igények érvényesítésétől; szinte biztosra vehető, hogy a versenyjogi jogsértéssel okozott károk megtérítésének meglehetősen bonyolult kérdését egyéb polgári útra utalják. Rusztiné Juhász Dorina felhívja a figyelmet arra, hogy a közeljövőben várható a csoportos perek (class action) szabályainak átültetése a magyar jogba. Ezt a 2009-ben vagy 2010-ben esedékes lépést követően valóban egyetérthetünk a szerzővel abban, hogy sokkal inkább szemléletváltásra, mintsem teljesen új szabályozásra van szükség.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére