A társasági jogban a hitelezők érdekeit védő garanciális szabályokat többféle preferenciarendszer szerint rangsorolhatjuk.1 Álláspontom szerint elsősorban a tagok és vezető tisztségviselők magatartását értékelő felelősségi szabályok azok, melyek a legalkalmasabbak a hitelezők érdekeit biztosítani, hiszen nemcsak prevencióra, de adott esetben az okozott kár helyreállítására is szolgálnak. Bizonyos esetekben a jogszabály lehetővé teszi, hogy a bíróság a társaság jogi személyiségét "figyelmen kívül hagyva", annak mellőzésével, a jogi személy mögött álló tagok vagy vezető tisztségviselők felelősségét megállapítsa. "Ha a jogalanyiság fogalmát arra használják, hogy a közérdeket megsértsék, hogy jogellenességet takarjanak el vele, vagy hogy csalárdságot, bűncselekményeket kövessenek el általa, a jog úgy fog tekinteni a gazdasági társaságokra, mint személyek társulására."2 Az angol bírói gyakorlat a "társaság leplének lerántásaként" ("lifting the veil"), míg az amerikai gyakorlat a "társasági lepel átszúrásaként" ("piercing the veil") alkalmazza ezt a szabályt. A magyar társasági jog is ismer olyan - kivételes - eseteket, amikor a bíróság "eltekinthet" a társaság önálló jogalanyiságától, és a mögötte álló személyek hitelezőkkel szemben fennálló magánvagyonukra is kiterjedő felelősségét állapíthatja meg.
A szabályokat elsősorban a 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról (továbbiakban: Gt.) tartalmazza.
a) A törvény a hitelezővédelem keretében kimondja, hogy a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag, aki ezzel visszaélt. A kft. és az rt. azon tagjai, akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. A korlátlan és egyetemleges felelősség különösen akkor állapítható meg, ha a tagok a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy:
- ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni, illetve
- a Gt. 13. § (4) bekezdésének megvalósulása esetén; amely kimondja, hogy azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, a nem vagyoni szolgáltatást teljesítővel együtt egyetemlegesen és korlátlanul felelnek a társaság felé az abból származó károkért. A Gt. ezen rendelkezéseit alkalmazni kell a betéti társaság kültagjára is.3
b) A következő felelősség-áttörő szabályt a Gt. a minősített többséget biztosító befolyásszerzésre irányadó szabályok között tartalmazza. A Gt. alapján minősített többséget biztosító befolyásnak számít, ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaságban -közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok legalább 75%-ával rendelkezik.
Ha ilyen arányú befolyásszerzés valósul meg, és az ellenőrzött társaság felszámolásra kerül, a minősített befolyásszerző korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós ellenőrzött társaság vagyona nem fedezi, ha hitelezőinek a felszámolási eljárás során benyújtott keresete alapján a bíróság - az adós társaság felé érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitikájára figyelemmel -megállapítja a minősített befolyásszerző korlátlan és teljes felelősségét.4
c) A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Cstv.) 2006. július 1-jéig nem tartalmazott a tagok mögöttes felelősségét megállapító szabályokat. Ekkor azonban a Cstv. átfogó módosításon esett át és így meghatározott feltételek fennállása esetén lehetőséget biztosít arra, hogy a felszámolás alá került "társaság leplét a bíróság lerántsa", és annak tartozásaiért mind a társaság tagjainak, mind a vezető tisztségviselőinek mögöttes felelősségét és magánvagyonukra és kiterjedő helytállási kötelezettségét is kimondja. Az eljárásoknak, rövid életkoruk miatt nincs még gyakorlati háttere, azonban a szabályok elemzése kapcsán több probléma is felmerül.
A Cstv. két felelősségi rendszert épített ki, egyik az adós vezetőjére, másik az adós tagjaira vonatkozik. A megnevezett személyi körök felelősségének megállapítása a bíróság hatáskörébe tartozik, ám a törvény - lévén gazdasági társaságokról szó - előzetesen is feltételeket támaszt arra vonatkozóan, hogy megállapítható legyen ezen személyek mögöttes felelőssége. Ezzel is utal a jogalkotó arra, hogy itt egy "rendkívüli" felelősségi formáról van szó, hiszen éppen a korlátolt felelősségű társaság, illetve részvénytársaság alapvető jellemzőjével - a jogi személyiséggel és annak önálló felelősségével - áll szemben. A kontinentális és a common law országok joggyakorlata által is nehezen elfogadható az a nézet, miszerint a jogi személy gazdasági társaság meglévő tartozásaiért mögöttesen a társaság vezetője vagy tagja saját vagyonával is helytálljon a hitelezők felé. A Cstv. sem ezt a szabályt teszi generálissá, hanem konjunktív feltételeket támaszt, amelyek megléte esetén indíthatnak csak a kárt szenvedett hitelezők eljárást a vezető tisztségviselők felelősségének megállapítása végett.
A törvénybe két új eljárás került be, amely alapján az adós gazdálkodó szervezet vezetőjének felelőssége megállapítható és ennek alapján marasztalható a hitelezői követelések kielégítésére. Erre egy megállapítási és az azt követő marasztalási perben kerülhet sor.
A helytelen vezetést szankcionáló tényállás az angol jogban már régóta ismert. Az Insolvency Act (továbbiakban: IA) 214. § - a rendelkezik a hanyag vállalatvezetésről ("wrongful trading").5
A Csődtörvényt módosító 2006. évi VI. törvény indokolása szerint a gazdasági társaságok menedzsmentjét megfelelő szankciókkal arra kell ösztönözni, hogy szabályozott módon válasszák a gazdasági életből történő kivonulást. A jogalkotó szerint a törvény eddig nem biztosította, hogy a gazdálkodó szervezetek vezetői elszámoljanak tevékenységükről, és így problémát jelentett, hogy minden következmény nélkül fejezhették be az általuk képviselt társaság tevékenységét. A Csődtörvény módosítása előtt a szabályok nem kényszerítették arra a társaság vezetőit, hogy a fizetésképtelenséghez közeli helyzetben a hitelezők jogos elvárásait is figyelembe vegyék.6
A megállapítási pert az adós hitelezője vagy a felszámolója indíthatja meg a felszámolási eljárás alatt. A hitelező saját érdekéből, a felszámoló pedig a saját (vagyis a társaság) érdekében indíthatja meg az eljárást. A törvénymódosítás indokolása szerint elsősorban a felszámoló az, aki látja az iratokból, információkból, hogy szükséges-e megindítani a megállapítási pert, ám a hitelezők ezen jogát indokolatlan lett volna nem megadni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
