Még alig tettük le "A jog hatékonysága" (Unió, Bp. 1997) című nagysikerű monográfiáját, Visegrády Antal professzor, a JPTE Jog- és Állambölcseleti Tanszékének vezetője, az MTA doktora, máris két új művel jelentkezett.
Az egyik a Jog- és Állambölcselet című jegyzet a pécsi Jogi Kar kiadásában jelent meg, a másik a Dialóg Campus Kiadó gondozásában látott napvilágot az angolszász jog és politika tárgykörében. Ezúttal az előbbi mű ismertetésére szorítkozok.
A Jog- és Állambölcselet című jegyzet tizenegy fejezetben tárgyalja a diszciplína legfontosabb témaköreit.
Az I. fejezet az állam- és jogtudományok tárgyával és rendszerével, a jog- és állambölcselet tárgyával, valamint a jogi kultúrával foglalkozik.
A szerző felfogása szerint a jog- és állambölcselet elméleti és filozófiai jellegű, általános állam- és jogtudomány, amely egyúttal gyakorlatorientált is. (2. p.)
A jogi kultúrák csoportosítása után Visegrády Antal érdekes és tanulságos amerikai és német empirikus vizsgálatok eredményeit is ismerteti. (2-6. pp.)
A mű II. fejezete a jogbölcselet főbb irányzatait taglalja.
Mindenekelőtt részletesen bemutatja Pikler Gyula, Somló Bódog, Moór Gyula, valamint Horváth Barna jogbölcseletét.
Ezt követően a szerző a modern és posztmodern jogbölcselet vezető irányzatait veszi górcső alá.
Így foglalkozik a neoanalitikai irányzat (Hant, Raz és Dworkin), a jogi moralizmus (Fuller, Beyleveld és Brownsword), a kritikai és feminista jogelmélet (Kennedy, Unger, Estrich és Gilligen), az igazságosság-elméletek (Hayek és Rawls), az autopoietikus jogelmélet (Luhmann és Teubner), valamint a skandináv jogelmélet (Hagerström, Lundstedt, Olivecrona, Ross, Makkonen, G. H. von Wright, Aarnio és Peczenik) jogkoncepcióival. (24-51. pp.)
Meg kell jegyezni, hogy szerző a későbbiekben több elemet beépít ezekből a saját gondolatrendszerébe.
"A társadalmi normák és a jog" címet viseli a jegyzet III. fejezete. (52-59. pp.) Bevezetésül a szerző tisztázza a norma mibenlétét és fajtáit, majd kitér a jognak egyéb társadalmi normákkal (erkölcs, szokások, vallás és méltányosság) való sokrétű kapcsolatára is. (101-104. pp.)
Ez utóbbiakkal kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a jogi szabályozás hatékonyságának fontos kondicionáló tényezőiről van szó. A fejezet a jog integratív, konfliktusmegoldó és társadalomalakító funkciójának tárgyalásával zárul. (57-59. pp.)
A IV. fejezetben a jogképződés módjait, a jogforrás fogalmát és falait, valamint a jogforrások hierarchiáját és történeti fejlődését vizsgáló fejtegetések kaptak helyet. (60-62. pp.)
Szerző helyesen mutat rá arra, hogy a kontinentális és angolszász jogrendszerek különbözősége napjainkban már korántsem olyan éles, mint amilyen akár egy évszázaddal ezelőtt volt.
"A jog hatékonysága" című V. fejezet első része a jogrendszer belső tagozódásáról, a jogágakról szól, míg a második blokk az úgynevezett jogcsaládokkal (római-germán, common law, szocialista, valamint vallási és tradicionális) ismerteti meg az olvasót, kitérve a tipizálási kísérletekre Leibniztől René Davidig. (63-73. pp.)
Figyelemreméltóak a szerzőnek az angolszász jogcsaláddal kapcsolatos okfejtései.
A jogszabálytani kérdésnek szentelt VI. fejezetben olyan alcímeket találunk, mint a jogszabály fogalma, szerkezeti elemei és fajai, illetve a jogszabályok érvényessége és hatályossága. (74-76. pp.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
