A családjukat valamilyen okból nélkülözni kényszerülő gyermekek ellátását-nevelését biztosító állam szülői funkciói gyakorlásában jelentős változások történtek az elmúlt időszakban. Magyarországon 1948-ig jellemzően közvetlenül az egyházak és a karitatív szervezetek látták el a helyettesítő szülői funkciókat, az állam visszafogottan volt jelen. Az 1948-as évtől kezdődően az államosítás a gyermekvédelmet is elérte, és már az állam gyakorolta a szülői felügyeleti jogok teljességét.[1] Ez 1989 után sem változott lényegében, azzal együtt, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény[2] a rendszerváltás utáni állami struktúra kiépítésére nagy hatással volt: a gyermekekről és a gyermekvédelmi rendszerekről való gondolkodásban középpontba állítva a gyermeki jogok széles körű védelmét és érvényesítését.
Az 1997-es gyermekvédelmi törvényünk[3] is ebben a szellemiségben, a jóléti pluralizmus lehetőségét megnyitva építette újjá a gyermekvédelem rendszerét. Jóllehet megjelentek a civil és egyházi szereplők, arányaiban alulreprezentáltan, másrészt az állam finanszírozásától és ellenőrzési jogosítványaitól meghatározottan működve. Az utóbbi tíz évben az állam ilyen jellegű szülői szerepvállalásában jelentős változás történt. A nevelőszülői ellátás csaknem teljes egészében, a gyermekotthoni ellátás kisebb mértékben a történelmi egyházak által biztosított. A KSH 2020-as adatai alapján 22 934 gyermek és fiatal él a gyermekvédelmi szakellátás rendszerében, ebből közel 21 ezer fő kiskorú.[4] Gondozási helyek tekintetében 69% nevelőszülőnél nevelkedik, 5700 fő körül van a nevelőszülői állomány, ennek egynegyede különleges nevelőszülő (1413 fő).[5] Fenntartó szerint a nevelőszülői hálózatok 98%-a egyházi fenntartású. Jelentős változás történt az elmúlt évben a gyermekotthoni férőhelyek fenntartói hátterében, jelenleg ezek 83%-a állami, 16%-a egyházi fenntartásban van. A legnagyobb egyházi fenntartó a Szeged-Csanádi Egyházmegye (33%) és a Magyarországi Református Egyház (21%), az összes egyházi férőhely több mint felét biztosítják.[6]
Tanulmányomban arra keresem a választ, hogy a gyermekvédelemben a különböző fenntartású intézményekben és hálózatokban dolgozók és az itt nevelkedő gyermekek és fiatalok hogyan látják a nevelés céljait, a gyermekvédelem hiányosságait, ezzel összefüggésben látható-e különbség a gondozási helyek formája és fenntartói háttere tekintetében a megkérdezettek percepciói szerint. A kvalitatív módszertanra épülő kutatás azt vizsgálja, hogy a jóléti pluralizmusnak milyen előnyeit és hátrányait azonosítják a gyermekvédelem egyes szereplői és ez hogyan kapcsolódik össze a gyermeki/ellátotti szükségletek pluralizmusával. Elsőként a participáció fontosságáról írok röviden, ami a téma szempontjából azért is fontos, mert a nevelés kihívásait a gyermekek és fiatalok szemszögéből világítja meg. Egyértelmű volt, hogy a kutatásban fontos megszólítani őket, hogy a saját hangjukon a saját nézőpontjaikat kifejthessék. Ahhoz azonban, hogy reflexióikat, kritikai észrevételeiket rendszerszemléletben kezeljük, a döntéshozatali és módszertani fejlesztésekben érintett szakértők, valamint a területen dolgozó szakemberek véleményét is fontos megismerni a nevelés céljaival, funkcióival kapcsolatban.
A gyermeki jogok nem csupán elvont jogi kategóriák, hanem alapvető emberi/gyermeki szükségletek jogi kivetülései. A jogi manifesztáció lényege és célja nem el-
- 26/27 -
méleti érdeklődésű kategorizálás, hanem érvényesítési eszköz. Célja a gyermek szükségletei kielégítésének elősegítése. A szükséglet és a jog megfeleltetésének problematikája abból fakad, hogy a jog is emberi konstrukció. Egyrészt emberek azonosítják a szükségleteket és foglalják szabályokba azokat. Másrészt az így megragadott és kategorizált szükségletek érvényesítése is az embereken keresztül valósul meg. Adott tehát egy azonosítási probléma: jól és teljeskörűen azonosítottak-e a szükségletek, valamint egy alkalmazási probléma: jól értelmezik-e a jogi kategóriákat és megfelelően érvényesítik-e azokat.
Alapesetben a gyermeki szükségletek azonosításának és kielégítésének elsődleges és legmegfelelőbb színtere a család. Jogi kontextusban ez úgy fogalmazható meg, hogy a gyermeki jogok érvényesítésének letéteményese a család.[7] Egy megfelelően működő családban feltételezhető leginkább, hogy felismerik a gyermek szükségleteit és a lehetőségekhez mérten megfelelően reagálnak is azokra. Egy jól működő családban a jognak nincs mozgástere, mert nem a jogi szabályozás működteti megfelelően a családot, hanem egyéb törvényszerűségek. Nem a szülői felügyeleti jog határozza meg a szülői gondoskodást, hanem a szülői gondviselés. Átfedésük korábban még a jogi szabályozás fogalomhasználatában is megmutatkozott, ugyanis a Csjt.[8] 71. § (2) bekezdése 1974 előtt még a kiskorú gyermek gondviselése fogalmat használta, amelyet az 1974-es módosítás változtatott gondozás-nevelésre.
A felismerés és a reagálás feltételezi a gyermek meghallgatását és valamennyi szükségletének kielégítését. Témánkhoz igazítva: a részvételt és a gyermek jóllétének pluralizmusát. Ez utóbbi csak részben tér el a jóléti pluralizmustól. Értelmezésünkben a jólléti pluralizmus a szükségletek komplex módon való kielégítését foglalja magában, a jóléti pluralizmus azokat a szereplőket, akik e szükségleteket rendszerszinten kielégítik. A jóléti pluralizmusnak családi diszfunkciók esetén van különös jelentősége, így kiemelten a családján kívül nevelkedő gyermeknél, tekintettel arra, hogy a szülőség több szereplő között megosztott, és bármelyikük kizárása a szülői funkciók gyakorlásából a gyermek jóllétének sérülését eredményezheti.
A jóllét biztosításának elengedhetetlen feltétele tehát a szükséglet felismerése. Az első kérdés és feladat: hogyan azonosítható be a gyermek szükséglete? Több lehetőség adott. Az egyik forrás a beazonosítás alanya, maga a gyermekvédelmi szakember, aki szakmai és élettapasztalatával és a tanulmányokból szerzett tudásával van jelen. Egy következő forrás lehet a konzultáció, az ismeret- és tapasztalatcsere a gyermeket körülvevő intézmények képviselőivel. A harmadik a vér szerinti szülő.[9] A negyedik maga a gyermek. Az ötödik pedig mindezek kombinációja. A felsoroltak közül, ha szükséges, bármelyik elhagyható, kivéve egyet, a konkrét gyermeket, akinek a szükségletét be kell azonosítani.
A gyermek védelme éppen ezért feltételezi a konkrét gyermek védelmét. A gyermekvédelemben elengedhetetlen a gyermek részvételének biztosítása. Ennek több formalizált és nem formalizált módja létezik: gyermekparlament,[10] gyermekönkormányzat, gyermekfórum, beszélgetés, meghallgatás, odafigyelés, kutatás készítése stb.
A fenntartói feladatokat ellátó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságon a gyermekvédelmi módszertan 2020-ban hozta létre az ún. gyermekszakértő munkacsoportot (Alumnus). Célja, hogy a családból kiemelt gyermekek és fiatalok bekapcsolódhassanak a döntés-előkészítésbe, artikulálva és kihangosítva azt, ami velük történik és szeretnék, ha történne. A 15 és 22 év közötti, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek és fiatal felnőttek a következőket fogalmazták meg mint számukra legfontosabbakat: idő ("szánjanak több időt ránk"), jelenlét ("jobban törődjenek velünk") és fokozatosság ("ne akarjanak azonnal megváltoztatni"). Nagyon pontosan ragadták meg és fejezték ki a szülőség - legyen az vér szerinti vagy korporált - mibenlétét. Itt lenni, jelen lenni, következésképp meghallgatni és egyénre szabottan beavatkozni. Ez esetben biztosított mind a részvétel (szükséglet kifejezése), mind a jóllét pluralizmusa (komplex szükségletekre történő reagálás). A szülőség nem elvont fogalom, hanem létmód és minőség, ahogyan az ember betöltheti helyét a világban. Leegyszerűsítve: a jóléti pluralizmus szereplői is bizonyos aktusokon és funkciókon keresztül nyilvánulhatnak meg szülőként, bizonyos aktusokhoz és funkciókhoz viszonyítottan határozhatók meg szülőként. Attól függően, hogy a szülői aktusokat és funkciókat megfelelően be tudják-e tölteni, értelmezhetők a jólléti pluralizmus biztosítóiként, azaz a szükségletek pluralizmusának ismerőjeként és egyben kielégítőjeként.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
