Nincs ingyen ebéd.
Ez a mondat különösen igaz napjainkban a közigazgatásban, a közszolgálatban is. Hogyan viselkedjünk munkahelyünkön, ha ezt tudomásul vettük?
Keep it simple!
Vagyis: ne bonyolítsd túl a dolgokat...!
Megvan Önöknél az a mondás, hogy:
"Ha mindig ugyanazt teszed, amit mindig is tettél, akkor mindig ugyanazt az eredményt kapod, amit mindig is kaptál"? Ezt sokan Henry Fordnak tulajdonítják, de számosan arra esküsznek, hogy mindezt Dr. Menis Yousry gondolatai tették közkinccsé. Bármelyikük is mondta, ne hezitáljunk:
- nyomtassuk ki bátran és ragasszuk fel a tükörre, mert ez a mondat a "Tégy másként, ha mást akarsz" projektünk alapja,
- tegyük ki nyugodtan az íróasztalunkra, de oly módon, hogy mindig láthassuk a szöveget.
De kitehetjük akár azt is, hogy:
Keep it simple? Ez mi a manó? Ami csupán annyit tesz, hogy:
Ne bonyolítsd túl a dolgokat, mindig közelítsd meg azokat egyszerűen. Lehetőleg a legegyszerűbben. De úgyis fogalmazhatnánk, hogy minden helyzetben használjuk azt a bizonyos: józan paraszti észt.
S, hogy miért fontos és aktuális különösen napjainkban ez? Ezt fogjuk ma közösen - a teljesség igénye nélkül - körüljárni. Vágjunk is bele, induljunk neki.
A futótűzként lezajlott pénzügyi válság és a recessziók okán egyre gyakrabban, sok irányból hangzik el az a mértékadó igazság, hogy az életnek nincs olyan szeglete és területe, ahol bárki, bármikor előre kifizetett ingyen ebédről álmodhatna. Vagy valakitől azt remélhetne. Mindez természetesen igaz a közigazgatásra, közszolgálatra is. Mindezeket azért fontos kihangsúlyozni, mivel e szegmens tekintetében így ez nagyon ritkán kerül a fókuszba. Pedig ennek itt is bőven van üzenet értéke és létjogosultsága. Miért is fontos és aktuális erről együttgondolkodni? Mindenképpen azért, mert igen sok példa azt mutatja, hogy ennek szemlélete, igényessége még egyáltalán nem jellemzi látásmódunkat. Vegyünk is néhány példát, amely ezt mutatja.
Ilyen például az, amikor:
• a döntéseket meghozzuk, de annak szervezeti és létszám-konzekvenciáit nem vonjuk le, s az átszervezés ellenére is ott szaladgálnak azok, akiknek már rég nem lenne helyük a rendszerben;
• átszervezést követően hetekig nem szólnak az érintettekhez, mindenki ún. lábhoz tett fegyverrel ül és vár méla lesben. Várják a csodát, a megvilágosodást, amely gyöngyvirágtól lombhullásig vagy bekövetkezik, avagy inkább nem. Nincs ennél egyébként rombolóbb és demotiválóbb. S ha sokan nem is tudják, mit jelentenek ezek, azok is sejtik, hogy ez rosszat sejtet. S gondolják el, ha ez az állapot állandósul és rátelepszik a szervezeti mindennapokra!?
• nem csak a folyosón, de már az egymás közötti dolgozói disputákban is megjelenik annak szimptomikus tünete, amely úgy összegezhető: nem baj, hogy hetek óta nincs semmilyen munka, de legalább kapjuk a fizetésünket. Ide eljutni egyébként nem könnyű és nem semmi. S főleg akkor gáz, ha ez főhatóságoknál tetőződik, s éri el a csúcspontját. Hogy miért? Hát, mindenképpen azért, mert ez: ha akarjuk, ha nem, kisugárzik. Innen azután visszajönni, s lelkesülten munka után áhítozni, enyhén szólva is optimistán reménytelen;
• Murphytől és Murphy óta tudjuk, hogy az íróasztal mindig magának csinál munkát. Emiatt a fenti oxigénhiányos időszakokban ezt mindenképpen ajánljuk érdemben megfontolni. Akkor, amikor ingerszegény periódusokban hetekig nincs, vagy alig van munka, mindenképpen fontos a régi, bevált metódust alkalmazni. Hogy mi ennek a lényege? Hát az, hogy ilyen időszakokban se henyélj, ne tunyulj el, hanem: dolgozz az íróasztalfióknak! Az íróasztalfióknak történő munkálkodás egyfajta sajátos jövőbeni befektetés, amelynek produktumait később bármikor elő lehet rántani. Az "egyszer majd jó lesz majd valamire" elv jegyében. Ha viszont nem spejzoltunk be ezekből az anyagokból, tervezetekből, akkor a későbbiekben - ún. éles helyzetben - soha
- 33/34 -
nem lesz mit elővenni. Pedig az ún. "van másik" hiányában kellemetlen meglepetések érhetnek, illetve érnek is bennünket;
• a kómaszerű bénultság csak fásultabbá tesz, ezért soha ne adjuk át magunkat ennek az állapotnak. Aki átélt már ilyet, vagy ehhez hasonlót, az tudja, miről beszélünk. S utólag az ilyen helyzet vagy időszak mindig indokoltan tűnik valóságos rémálomnak;
• az átszervezések másik oldala és hozadéka mindig a névtáblák, borítékok, levélpapír-garnitúrák cseréjének nagy indukálója. Mindez, ha nem észszerűen élünk velük, akkor könnyen magával ragad(hat), de akár el is sodorhat valamennyiünket.
Amit mindig érdemes megfontolni:
a) ha túl gyorsan reagáljuk le az átszervezés hatásait, akkor lemaradhatunk a következőről. Hogy miért? Mert csak a folytonos változás állandó!
b) levélpapírt nem biztos, hogy muszáj cserélni, mivel a régi is átszabható, sőt elektronikus fejléccel az új, már erdőirtás nélkül intézményesíthető. Ne feledjük: állítólag Henry Ford, ugyan bármit megengedhetett volna magának, még a beérkezett levélborítékokat is arra használta, hogy azokon jegyzeteljen, azokra ötleteket skicceljen fel,
c) névjegyek és egyebek dolgában is érdemes fontolva haladónak lenni, mivel azok miatt is igen sok fát kell kivágni,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
