A Bizottság az alapeljárásban úgy találta, hogy a Microsoft megtagadta az interoperabilitáshoz szükséges információk átadását a Sun részére, amely információk arra szolgálnak, hogy a versenytárs olyan munkacsoport-szervereket tudjon kifejleszteni (konkrétan a Solaris nevű rendszert), amelyek hibamentesen illeszkednek a Microsoft felhasználói számítógép-szerver viszonyokban, valamint szerver-szerver viszonyokban való kommunikációt irányító protokollokhoz, és ezáltal a piacon gazdaságilag életképes termékekké válhatnak. A Bizottság mindvégig hangsúlyozta, hogy a Microsoftnak csak a kommunikációs protokollok leírásait, és nem magukat a protokollokat tartalmazó műszaki dokumentációt kell hozzáférhetővé tennie a piacon. Ez tehát nem foglalja magában és nem is teszi megismerhetővé a forráskódokhoz való hozzáférést, mi több, a hozzáférés hasznosítási engedélyek útján ellenérték fejében is történhet, teljesen olyan módon, mintha a szellemi terméket önszántából hasznosítaná.
A Bizottság döntésében kiemelte, hogy az ügy további sajátossága, hogy a kérdéses visszaéléses gyakorlat tulajdonképpen a Microsoft korábbi gyakorlatával és az iparági normával helyezkedik szembe, amikor is a hosszú ideig ingyenesen elérhető protokoll információkat már nem teszi hozzáférhetővé. A nyílt stratégia a vállalatnak onnantól nem áll érdekében, amikor már olyan mértékű felhasználói bázist verbuvált a Windowsnak, amely megengedi, hogy egy zárt stratégiával - a hálózati hatás felhasználó-duzzasztó következményével - is tovább növekedjen. Bár nem találta egyértelműen bizonyítottnak a Microsoft szellemi tulajdoni védelemre való hivatkozását a protokollok szabadalmai, a specifikációk szerzői jogi védelme, illetve a know-how tekintetében, végül is nem bonyolódott ennek vizsgálatába, hanem inkább azzal a Microsoft számára legkedvezőbb helyzetet teremtő előfeltételezéssel élt, hogy a hivatkozott oltalmak fennállnak. Éppen ezért, a már említett IMS Health és Magill ügyekben a bírói gyakorlat által rögzített azon kivételes körülmények fennállásának vizsgálatára hagyatkozott, amelyek esetén egy erőfölényes vállalkozás szellemi tulajdoni értékkel bíró termékéhez való hozzáférés megtagadása visszaélésnek minősül a Római Szerződés 82. (b) cikke értelmében.
A közösségi bíróságok ugyanis bár elismerik a szellemi tulajdonjogok létét és az általuk biztosított oltalmat, valamint azt is, hogy minden egyes vállalkozás szabad választása, hogy kivel lép üzleti kapcsolatba, a szellemi tulajdonjog nem adhat korlátlan felmentést a versenyjogi tilalmak alól, ezért meghatározott feltételek fennállta esetén a szolgáltatás visszautasítása ilyen esetekben is minősülhet visszaélésnek. Visszaélés történik, ha a szellemi alkotás tulajdonosa elzárkózik a harmadik féllel történő szerződéskötéstől és ezzel egyidejűleg az alábbi három feltétel teljesül: (1) ha a visszautasítás egy olyan terméket vagy szolgáltatást érint, amely nélkülözhetetlen a szomszédos piacon végzett tevékenységhez, (2) ha a visszautasítás olyan természetű, amely minden lehetséges verseny kizárásának kockázatával jár, továbbá (3) ha a visszautasítás megakadályozza olyan új termékek megjelenését a piacon, amelyekre fogyasztói igény lenne, és (4) és minderre objektív kimentési körülményt nem tud felhozni az eljárás alá vont.
A Microsoft alapvetően három pillérre alapította védekezését. Egyrészt a Bizottság által felkarolt interoperabilitás-fogalom helytelenségét hangoztatta, hiszen ez azt jelentené, hogy a versenytársi munkacsoport-szerver operációs rendszereknek szinte minden vonatkozásban a Microsoft rendszerével azonos módon kellene működniük, ami tulajdonképpen egyet jelent a Microsoft-rendszerek lemásolásával. Azzal érvelt továbbá, hogy a Bizottsági döntés nagymértékben korlátozza a Microsoft szellemi tulajdonához fűződő jogok szabad gyakorlását. Végül pedig úgy gondolja, hogy a hozzáférés megtagadása tekintetében kialakult esetjog fényében a Bizottság nem megfelelően állapította meg a visszaélés létét. Az EFB ítélete sorra vizsgálja az említett kivételes körülményeket, és valamennyi fennállósága tekintetében helybenhagyja a bizottsági érvelést, valamint röviden foglalkozik a Microsoft által előadott egyéb szempontokkal is.
A Bizottság az interopera-bilitáshoz szükséges információkat úgy határozta meg mint "azon protokollok összességének a teljes és kimerítő leírásait, amelyek a Windows munkacsoport-szerverekben megtalálhatóak és ezen szerverek nyilvántartási, nyomtatási és felhasználói, valamint csoportadminisztrációs funkcióinak ellátásához szükségesek". Ebben a tekintetben az EFB szerint a Bizottság helyesen tett különbséget a protokollok leírásai és a protokollok átültetése között, és helyesen, csak az előbbi hozzáférhetővé tételét kívánta meg jogorvoslatként, ugyanis a protokollok leírásai absztrakt módon adják elő a számítógéprendszer két elemét összekötő interfészek által ellátott funkciókat, míg az átültetés már a konkrét protokollok megadását jelenti. Az interoperabilitás kapcsán a bíróság kifejtette, hogy a Microsoftnak nem kell a szellemi tulajdonjog szempontjából érzékenynek tekinthető forráskódokat megadnia, ezért megalapozatlan a Microsoft azon félelme, hogy a versenytársak az adatok birtokában "klónozhatják" az általa kifejlesztett operációs rendszert és funkcióit. Az EFB az interoperabilitás megkövetelt mértéke kapcsán leszögezte, hogy a Bizottság által használt interoperabilitás fogalom megfelel a 91/250 Irányelvben1 használt fogalomnak, de mindenképpen azt a követekendő követelményt tartja szem előtt, hogy nem-Microsoft munkacsoport-szerver operációs rendszerek is életképesek, azaz eladhatók legyenek a piacon. Márpedig ha ez nem lehetséges, akkor az a hatékony verseny akadályozására utal. Ezt az interoperabilitást kívánja lehetővé tenni a Bizottság által előírt kényszerengedély jogorvoslat is.
Mielőtt a visszaélés konkrét tesztjére tért volna, az EFB megvizsgálta a Microsoft által sokszor hangoztatott azon érvet, hogy a kérdéses protokoll információk műszaki találmányok és ezért szellemi tulajdonjogi védelem alatt állnak. Meglátása szerint helyénvaló, hogy a Bizottság nem valószínűsítette, hogy a szóban forgó információk valóban szellemi tulajdonjogi oltalom tárgyai-e avagy sem. Ezzel együtt helyesen az ügy versenyjogi értékelését a legszigorúbb kritériumok alapján azaz úgy végezte el, hogy feltételezte az oltalmat.
A Bizottság szerint teljesülnek ugyan a szellemi oltalomban részesülő tulajdonhoz való hozzáférés megtagadása esetére kialakított kivételes körülmények, azokat mégis problémásnak tartotta, és ezzel együtt úgy vélte, hogy a teszt automatikus alkalmazása mellett figyelembe kell venni az egyes ügyek sajátosságait is. Ilyen sajátosságként emelte ki jelen ügyben a Microsoft szuper-dominanciáját, valamint magatartásának a szomszédos piacokra gyakorolt erős hatását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
