Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Szabó Annamária Eszter[1]: A rövidített indokolással ellátott bírói döntés alkotmányossága (MJ, 2026/10., 708-710. o.)

https://doi.org/10.59851/mj.73.10.8

Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdéséből és XXVIII. cikk (1) bekezdéséből eredő, mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség áll fenn amiatt, hogy a jogalkotó nem szabályozta a cselekvőképesség korlátozását eredményező bírói döntés teljes indokolásának ítéletbe foglalására vonatkozó kötelezettséget akkor is, ha az ítélet kihirdetésekor egyik fél sincs jelen.

Kulcsszavak: cselekvőképességet kizáró gondnokság; tisztességes bírósági eljáráshoz való jog; személyes szabadsághoz fűződő jog; választójog gyakorlásának kizárása

A határozat száma: 1340/2026. (VII. 3.) AB határozat

Summary - The constitutionality of judicial decisions with abridged reasoning

The Constitutional Court of Hungary established that a conflict with the Fundamental Law by omission of a legislative duty, arising under Article XV (5) and Article XXVIII (1) of the Fundamental Law, exists on account of the legislature's failure to prescribe, by law, the mandatory incorporation into the judgment of the court's full statement of reasons in judicial decisions resulting in the restriction of an individual's legal capacity, including in circumstances where neither of the parties is present at the pronouncement of the judgment. The Constitutional Court called upon the National Assembly to comply with its legislative duty no later than 31 October 2026.

Keywords: placement under guardianship that precludes legal capacity; the right to a fair trial; the right to personal liberty; disqualification from the right to vote

1. Az indítvány és az alapügy lényege

Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) fordult az Alkotmánybírósághoz. Kezdeményezésében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 347. § (1) bekezdés d) pontja alkotmányosságának vizsgálatát kérte, tekintettel az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, G) cikk (2) bekezdése, Q) cikk (2) bekezdése, I. cikke, IV. cikk (1)-(2) bekezdései, valamint XXIII. cikk (1) bekezdése sérelmére.

A Bíróság a következő, előtte fekvő ügy miatt fordult az Alkotmánybírósághoz. A folyamatban lévő polgári per alperese cselekvőképességet teljesen korlátozó, vagyis azt kizáró gondnokság alatt áll, ezen túl a választójog gyakorlásából is kizárt. A cselekvőképességet kizáró bírói ítélet annak jogerőre emelkedésétől számított három év múlva vizsgálandó felül. Ez alapján a gyámhatóság a cselekvőképességet kizáró döntés felülvizsgálata okán indította a polgári pert. A perben a Bíróság bizonyítást folytatott le: az alperes gondnokoltat meghallgatta, igazságügyi szakértői véleményt szerzett be. Az ennek alapján meghozott (felülvizsgálati) ítélet kihirdetésén a peres felek egyike sem jelent meg szabályszerű idézés ellenére, így a Pp. 347. § (1) bekezdés d) pontja alapján a Bíróság ítéletét rövidített indokolással hozta meg.

Az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XLIX. törvény 148. § (1) bekezdése 2025. augusztus 19-i hatállyal módosította a rövidített indokolást tartalmazó ítéletre lehetőséget adó esetek körét, és azt a jelen ügyben támadott esettel bővítette. A fellebbezéssel támadható ítélet rövidített indokolást tartalmaz akkor is, ha annak kihirdetésekor egyik fél sincs jelen. A Pp. 365. §-ának ezen módosítással egy időben beiktatott (6a)-(6b) bekezdései szerint, ha a felek élni kívánnak jogorvoslati jogukkal, és fellebbezési szándékukat - még az indokok előadása nélkül - az illeték megfizetése mellett az ítélet kézbesítésétől számított öt munkanapon belül bejelentik, akkor a bíróság részletes írásbeli indokolással látja el a rövidített indokolással meghozott ítéletét. Gondnoksági perekben illeték megfizetésére nincs szükség.

A Bíróság álláspontja szerint a bírói döntés érdemi (jogi) indokolásának a személyállapotot érintő perekben kiemelt jelentősége van. Az indokolás részletességével zárható ki a részrehajló, önkényes bírói döntés lehetősége. A Bíróság ezzel együtt azt is megállapította, hogy a gyámhatósági rendszer leterheltsége miatt gyakran előfordul, hogy - mint a jelen esetben is - az érintett peres felek az ítélethirdetésen nem tudnak megjelenni, amely körülmény ahhoz vezet, hogy a döntés érdemi indokolása elhagyható.

A Bíróság szerint a jogállamiság elvével nem összeegyeztethető, hogy érdemi indokolás nélkül bárkit megfosszanak a választójogától, vagy cselekvőképességében korlátozzanak, emiatt nézete szerint a szabályozás sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését. Továbbá a bíróság érvelése szerint a választójog az állampolgárok státuszjogának tekinthető, az abból való kizárás csak tisztességes eljárás keretében történhet. Az Alaptörvény IV. cikk (1)-(2) bekezdései által garantált szabadságjog korlátozásának tekinthető, hogy az igazságszolgáltató szervnek az erre irányuló döntését nem kell részletesen és érdemben indokolnia.

2. Az Alkotmánybíróság döntése

Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezés befogadásának vizsgálata során megállapította, hogy érdemben vizsgálható az Alaptörvény IV. cikk (1)-(2) bekezdéseinek és XXIII. cikk (1) bekezdésének sérelme.

Az igazságügyi miniszter az üggyel kapcsolatban megküldte állásfoglalását az Alkotmánybíróságnak. Ebben utalt arra, hogy korábban is volt lehetőség rövidített indokolással ellátott ítélet hozatalára a Pp. alapján. Meglátása szerint a gondnokság alá helyezési ügyek felülvizsgálata során változást a ténybeli körülményekben bekövetkezett változás eredményezhet, amely tényállás-megállapítási kérdés. Tekintettel arra, hogy a tényállás megállapítása is része a rövidített indokolásnak, a döntést megalapozó körülmények ebben az esetben is feltétlenül rekonstruálhatók. Ez tehát azt jelenti, hogy garanciális szempontból ez az ítéleti forma is alkalmas arra, hogy egy későbbi felülvizsgálat alapját képezze. Kitért arra is, hogy

- 708/709 -

önmagában az, hogy a jogi képviselők leterheltek, és nem tudnak megjelenni, nem lehet alapja a jogszabály alaptörvény-ellenességének. A jogi képviselő ugyanis akadályoztatása esetén az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvénynek megfelelően gondoskodik a helyettesítéséről. A tárgyalási jelenlét - vagy annak hiánya - nem a bíróság, hanem a jogi képviselő felelősségi körébe tartozó kérdés, az esetleges mulasztást és annak következményeit is ennek megfelelően kell értékelni.

A Bíróság elsősorban azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert a Pp. 347. § (1) bekezdés d) pontját eljárási szabályokat sértő, garanciákat kiiktató szabályként értékelte, az ugyanis kizárja, hogy a bíróság jogi indokolást csatoljon az ítéletéhez. A döntés így nem tartalmazza adott esetben az ügy esetleges alapjogi vonatkozásait, illetve azt, hogy a bírói döntésben hogyan értelmezték az alkalmazott jogszabályokat az érintett alapjog alkotmányos tartalmára, az alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintettel. Ez egy olyan általános szabály a Pp.-ben, amely minden típusú perre vonatkozik, így nem veszi figyelembe, hogy alkotmányjogi szempontból az egyes perek, az abban részt vevő alanyok helyzete különböző lehet.

Az Alkotmánybíróság szerint a bírói eljárás egyszerűsítése, hatékonyságának növelése és ennek körében a rövidített indokolásra vonatkozó előírás jellemzően nem okoz problémát: a felek szándékuk szerint az indokolást megismerhetik. Ha az ítélet kihirdetésekor személyesen vagy jogi képviselőjük útján megjelennek a bíróságon vagy fellebbezni kívánnak, a bíróságnak teljes indokolással kell ellátnia az ítéletét. Így a Pp. 347. § (1) bekezdésének d) pontja nem zárja el ab ovo a feleket az indokolás megismerésétől. Ennek alapján pedig a választójog sérelme nem volt megállapítható.

Ezen túl az Alkotmánybíróság figyelembe vette a gondnokság alá helyezési és a gondnokság felülvizsgálata iránt indított perek speciális jellegét is. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:19. § (2) bekezdése szerint a cselekvőképesség korlátozására akkor kerülhet sor, ha az érintettnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - mentális zavara következtében - tartósan, teljeskörűen hiányzik (cselekvőképesség részleges korlátozása esetében: tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent), és emiatt - egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel - (cselekvőképesség részleges korlátozása esetében meghatározott ügycsoportban) gondnokság alá helyezése indokolt.

Ez az Alkotmánybíróság értelmezésében azt jelenti, hogy a cselekvőképességet érintő eljárás alanyai - legalábbis azok, akiknek végül ténylegesen sor kerül a gondnokság alá helyezésére - nagymértékben kiszolgáltatott, sérülékeny helyzetben vannak. Méltóságuk védelme, érdekeik védelmére irányuló döntéseik meghozatala külső tényezők, a jogi szabályozás, annak végrehajtása, valamint az állami intézményrendszer működésének a függvénye. A gondnoksági perben a Pp. 438. § (1) bekezdése szerint ugyan teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkeznek, vagyis önállóan is végezhetnek perbeli cselekményeket, valójában azonban jogi képviseletük a perben nem mellőzhető.

Minderre tekintettel a Pp. 347. § (1) bekezdés d) pontja szerinti eljárásegyszerűsítés növelheti az egyébként is fennálló fenti kiszolgáltatottságot. A rendszeres bírói felülvizsgálat a gondnoksági perben érintett alapjogok oldaláról új bírói megítélést, döntést is jelent. A bíró ugyanis nincs elzárva attól, hogy új következtetésként arra jusson, hogy a cselekvőképességet teljesen korlátozó (minden ügycsoportra kiterjedő) gondnokság alá helyezés a felülvizsgálat időpontjában már indokolatlan.

Más peres eljárásokhoz képest a cselekvőképességet érintő gondnoksági perekben mindezek alapján méltánytalan és az érintett peres fél sérülékeny helyzetével nem összeegyeztethető a bírósági eljárások hatékony lefolytatásához fűződő érdekre hivatkozással a rövidített indokolást törvényi kötelezettséggé tenni, vagy az ítélethirdetésen való személyes (vagy jogi képviselő útján való) részvételhez (esetleg fellebbezés benyújtásához) kötni, illetve az ügygondnok eljárásától (szankcióval nem sújtott mulasztásától) függővé tenni.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a cselekvőképességében korlátozott peres fél nem képes saját jogainak a hatékony védelmére, ezért nincs jelentősége annak, hogy miért nem jelenik meg az ítélethirdetésen (vagy miért nem nyújt be fellebbezést). A gyámhatóság mint felperes perbeli pozíciójánál fogva az alpereshez képest ellenérdekű fél, emiatt nem lehet az ő eljárási cselekményeire az alperesi joggyakorlás garanciájaként tekinteni, még akkor sem, ha végső soron a gyámhatóság célja is a cselekvőképességében érintett peres fél védelme.

Abban az esetben, ha a cselekvőképességében korlátozott, vagyis ügyei vitelében kihívásokkal küzdő fél védelmére hivatott ügygondnok vagy jogi képviselő nem jelenik meg, és elmulasztja a fellebbezés benyújtását, valójában a helyzete miatt egyébként is hátrányban lévő peres fél számára okoz további jogvesztést. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint jelentősége van annak, hogy a jogi szabályozás ezen perekben különös intézkedéssel oltalmazza a hátrányos helyzetű peres felet mások mulasztásával szemben, a felülvizsgálati döntés ugyanis ezen fél (alap)jogot is érintő cselekvőképességét érinti majd, adott esetben indokolás nélkül.

Az Alkotmánybíróság az üggyel összefüggésben figyelembe vette az Alaptörvény XV. cikk (4) és (5) bekezdésében foglaltakat. Utóbbi rendelkezés különleges gondoskodásra szoruló és védelmet igénylő csoportként emeli ki a fogyatékkal élőket. Alkotmányjogi értelemben, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége hiányzik vagy csökkent, fogyatékkal élőnek minősül, így fokozott alkotmányossági támogatást igényel. Az Alkotmánybíróság következtetése szerint az államnak - figyelemmel az érintett fél kiszolgáltatott helyzetére - kiegyenlítő, előnyös, pozitív "megkülönböztetést" kell alkalmaznia a Pp. 347. § (1) bekezdés d) pontja tekintetében, vagyis akkor is biztosítania kell ilyen esetekben az ítéleti indokolás megismerhetőségét, ha egyik fél sem jelenik meg az ítélet hirdetésekor.

- 709/710 -

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése és XV. cikk (5) bekezdése együttes értelmezéséből az következik, hogy a gondnoksági eljárásban kiegyensúlyozó célzattal többletgaranciák biztosítása szükséges. Az Alkotmánybíróság szerint a csökkent belátási képességgel rendelkező, illetve belátási képességgel nem rendelkező személyek esetében az eljárás akkor tisztességes, kiegyensúlyozott, ha a jogalkotó esetükben a Pp. 347. § (1) bekezdés d) pontja szerinti rövidített indokolás általános szabálya alóli kivételt ír elő. Így az Abtv. 46. § (1) bekezdése és (2) bekezdés c) pontja alapján hivatalból eljárva a testület megállapította, hogy az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdéséből és XXVIII. cikk (1) bekezdéséből eredő, mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség áll fenn amiatt, hogy a jogalkotó nem szabályozta a cselekvőképesség korlátozását eredményező bírói döntés teljes indokolásának ítéletbe foglalására vonatkozó kötelezettséget akkor is, ha az ítélet kihirdetésekor egyik fél sincs jelen. ■

Lábjegyzetek:

[1] A szerző főtanácsadó, Alkotmánybíróság; egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közjogi Intézet.

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére