Samu Mihály, az ELTE Állam-és jogtudományi Karának professzor emeritusa 2015. december 27-én, életének 87. évében, hosszan tartó betegségben elhunyt.
Samu Mihály az ELTE Állam-és Jogtudományi karán szerzett diplomát, majd a Karon oktatott, 1951-től mint gyakornok, 1964-től mint docens, 1968-tól mint egyetemi tanár. 1964 és 1993 között az Állam- és Jogelmélet Tanszék vezetője volt. 1962-ben lett az állam-és jogtudományok kandidátusa, 1975-ben akadémiai doktora.
Az 1960-as évek elején a Művelődési Minisztérium jogi kari referense volt és jelentős szerepe volt abban, hogy a jogi karokon az oktatásba bevezették a szociológiát és a kriminológiát.
Kandidátusi értekezésében és az annak alapján írt, A szocialista jogrendszer tagozódásának alapja (1964) c. monográfiájában elutasította azt az akkor Visinszkij nyomán általánosan hirdetett fölfogást, amely szerint a jogágakat az azonos társadalmi viszonyokat szabályozó jogi normák alkotják, azzal szemben azt a gyökeresen új nézetét fejtette ki, amelyik a jogrendszer tagozódásának az alapját a magatartási szabályok eltérő tartalmában és formájában, vagyis a jogalanyok eltérő jellegű magatartásában és azok különböző módszerekkel történő szabályozásában látta.
Az 1960-as évek közepén előadásaiban és tanulmányaiban határozottan bírálta a dogmatikus sztálinista államelméletet, hangsúlyozva az állam viszonylagos önállóságát és a szocialista állam elidegenedésének a lehetőségét. Ezért abban az időben a hallgatók körében a legnépszerűbb oktatók közé tartozott.
Ezeknek a tanulmányoknak és előadásoknak a jelentőségét nehéz túlértékelni. Ezek megértéséhez föl kell eleveníteni az 1960-as évek légkörét, azt a szellemi pezsgést, amit az ún. Marx reneszánsz indított meg, ami elfordulást jelentett a marxizmusnak nemcsak sztálinista, hanem dogmatikus leninista értelmezésétől is. Ennek a reneszánsznak egyik eleme volt a Valóság hasábjain zajló elidegenedés vita. Samu Mihálynak az állam elidegenedéséről szóló tanulmánya ehhez kapcsolódott, amelyben fölvetette a szocialista állam elidegenedésének a lehetőségét, elemezte az elidegenedés jegyeit az ún. személyi kultusz időszakában és hangsúlyozta az elidegenedés elleni küzdelem fontosságát. Ez a tanulmány 1965 nyarán, nem sokkal Hruscsov bukása után jelent meg, amikor is sokan teljes visszarendeződéstől tartottak, és többen azt tanácsolták Samu Mihálynak, hogy várjon egy kicsit ezzel a tanulmánnyal.
Doktori értekezésében megalapozott, majd több könyvében is kifejtett hatalomelméletében a dogmatikus államelmélet meghaladására, a politikaelmélet felé való nyitására törekedett, a jognak mint hatalmi jelenségnek a társadalmi integrációban játszott szerepét hangsúlyozta és a szocialista normatívizmusnak a jogot a politika puszta eszközének tekintő instrumentalizmusát bírálta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
