Kulcsszavak: előzetes döntéshozatal - sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás - a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 2201/2003/EK rendelet - 10. cikk - szülői felelősséggel kapcsolatos joghatóság - gyermek jogellenes elvitele - adott tagállam bíróságainak joghatósága - területi hatály - egy gyermek harmadik országba történő elvitele - szokásos tartózkodási hely
A felek indiai állampolgárok, akik tartózkodási engedéllyel rendelkeznek az Egyesült Királyságban. Házasságon kívüli partnerkapcsolatukból 2017-ben született meg gyermekük, P., aki brit állampolgár. Az anya, M. C. P. 2018 októberében Indiába utazott a gyermekkel, majd néhány hónappal később a gyermek nélkül tért vissza az Egyesült Királyságba. A gyermek - egy 2019 áprilisi, az Egyesült Királyságban való rövid tartózkodást leszámítva - Indiában maradt, ahol anyai nagyanyjával él. Az apa, S. S. - akit a születési anyakönyvbe apaként bejegyeztek, így a gyermek felett szülői felügyeletet gyakorol - elsősorban azt szeretné, hogy a gyermek vele éljen az Egyesült Királyságban, másodsorban pedig azt, hogy a kapcsolattartási joga keretében tarthassa a kapcsolatot a gyermekkel. Ezért 2020. augusztus 26-án kérelmet terjesztett elő elsődlegesen a gyermek Egyesült Királyságba történő visszavitelének elrendelése, másodlagosan a kapcsolattartási jogáról való határozathozatal iránt. Az anya azonban vitatta az angliai és walesi bíróságok joghatóságát arra hivatkozva, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye nem az Egyesült Királyságban van.
Az alapügyben eljárt bíróság a joghatóság vizsgálata körében megállapította, hogy a Brüsszel IIa. rendelet[1] 8. cikke és a 12. cikk (3) bekezdése alapján nem rendelkezik joghatósággal, figyelemmel egyrészt arra, hogy a bírósághoz fordulás időpontjában a gyermek szokásos tartózkodási helye Indiában volt, és a gyermek az indiai társadalmi és családi környezetbe teljesen beilleszkedett, mivel az Egyesült Királysággal - az állampolgárságtól eltekintve - tényleges kapcsolata nem állt fenn, másrészt pedig arra, hogy a gyermek feletti szülői felelősséggel kapcsolatos kérdéseket illetően az anya sosem fogadta el egyértelműen az angliai és walesi bíróságok joghatóságát.
Ezt követően - mivel megítélése szerint az anya magatartása valószínűleg a gyermek jogellenes elvitelének, illetve visszatartásának minősül - azt vizsgálta, hogy a Brüsszel IIa. rendeletnek a gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetén alkalmazandó joghatósági szabályokat tartalmazó 10. cikke alapján rendelkezik-e joghatósággal. Ennek során azonban kétségei támadtak azzal kapcsolatban, hogy e rendelkezés alkalmazható-e egy tagállam bíróságai és egy harmadik állam bíróságai közötti joghatósági összeütközésre. Mindezekre figyelemmel a kérdést előterjesztő bíróság az eljárását felfüggesztette, és jogértelmezésre irányuló kérdéssel fordult az EUB-hoz.
A kérdést előterjesztő bíróság kérdése arra irányult, hogy a Brüsszel IIa. rendelet 10. cikke időbeli korlátozás nélkül tartja-e fenn valamely tagállam joghatóságát, ha az adott tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező gyermeket jogellenesen vitték el olyan harmadik országba (vagy tartották ott vissza), amely az ilyen elvitelt (vagy visszatartást) követően idővel a szokásos tartózkodási helyévé vált.
Az EUB mindenekelőtt emlékeztetett: a rögzült ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem a szövegkörnyezetét és annak a szabályozásnak a célki-
- 56/57 -
tűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi.[2]
Ami a Brüsszel IIa. rendelet 10. cikkének kifejezéseit illeti, az, hogy e rendelkezés a "tagállam", nem pedig az "állam" vagy a "harmadik állam" kifejezést használja, arra utal, hogy e cikk kizárólag az egyik tagállamból a másikba történő jogellenes gyermekelvitel esetére tartalmaz joghatósági szabályokat.[3] Emellett a 10. cikk egyetlen mondatból áll, így már szerkezetéből is kitűnik, hogy szétválaszthatatlan egészet alkot; ennélfogva nem értelmezhető úgy, mintha két különálló részből állna, amelyek közül az egyik önállóan is lehetővé tenné valamely tagállam bíróságai joghatóságának időbeli korlátozás nélküli fenntartását egy gyermek harmadik államba történő jogellenes elvitele esetén.[4]
Ami a Brüsszel IIa. rendelet 10. cikkének szövegkörnyezetét illeti, e rendelkezés a 8. cikk (1) bekezdésében foglalt általános joghatósági szabályhoz képest különös joghatósági szabálynak minősül,[5] amely azonban, ha a gyermek az Európai Unión kívül szerzett szokásos tartózkodási helyet azt követően, hogy jogellenesen harmadik országba vitték vagy ott visszatartották, valamely tagállamban található szokásos tartózkodási hely hiányában nem alkalmazható. Ebből az következik, hogy ilyen körülmények között a 10. cikkben foglalt szabály elveszíti létjogosultságát, így alkalmazása nem indokolt. Következésképp harmadik államba történő jogellenes gyermekelvitel esetén nem teszi lehetővé azon tagállam bíróságai joghatóságának időbeli korlátozás nélküli fenntartását, amelyben a gyermek a jogellenes elvitelét vagy visszatartását megelőzően szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett.[6]
A Brüsszel IIa. rendelet keletkezésének körülményeiből kitűnik, hogy a harmadik államba történő jogellenes gyermekelvitelt az uniós jogalkotó nem kívánta a szabályozás hatálya alá vonni, mivel az ilyen jogellenes elvitelre - többek között - olyan nemzetközi egyezmények vonatkoznak, mint az 1980. évi[7] és az 1996. évi Hágai Egyezmény.[8] Ez utóbbi ugyanis bizonyos feltételek teljesülése (az idő múlása és a szülői felügyeleti jog jogosultjának beleegyezése vagy passzivitása) esetén szintén lehetővé teszi a joghatóságnak a gyermek új szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságaira történő átszállását.[9] E rendelkezéseket azonban a Brüsszel IIa rendelet 10. cikkének olyan értelmezése, amelynek következtében a harmadik államba történő jogellenes elvitel esetén a korábbi szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam bíróságainak időbeli korlátozás nélkül fenn kellene tartaniuk joghatóságukat, teljességgel kiüresítené.[10]
Ami pedig a 10. cikkben foglalt szabályozás célkitűzéseit illeti, a joghatóság időbeli korlátozás nélküli fenntartását eredményező értelmezés nem állna összhangban a Brüsszel IIa. rendelet egyik alapvető célkitűzésével, nevezetesen a fizikai közelség kritériumának a gyermek mindenekfelett álló érdekének tiszteletben tartása érdekében történő előnyben részesítésével,[11] mivel a joghatóság feltétel és időkorlátozás nélküli fenntartása megakadályozná a gyermek mindenekfelett álló érdekében hozandó intézkedések mérlegelésére legmegfelelőbb helyzetben lévő bíróságot az ilyen intézkedések meghozatalában.[12] Egy ilyen értelmezés egyébként figyelmen kívül hagyná az 1980. évi Hágai Egyezmény által létrehozott haladéktalan visszaviteli vagy visszatartási mechanizmus logikáját is.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
