A Kereskedelmi Világszervezet Seattleban (USA) tartotta a 3. Miniszteri Értekezletét. Baljós jelek sokasága jelezte már az értekezlet előkészítési folyamatában is, hogy sok a megoldásra váró probléma és szinte áthidalhatatlanok az ellentétek. Hosszú heteket, hónapokat igénybe vevő egyeztetési eljárás során sem közeledtek érdemben az álláspontok, majd az utolsó napok egyeztetési próbálkozásai sem hoztak konszenzusos megoldást a kiadandó miniszteri deklaráció tekintetében. A Miniszteri Értekezlet legfontosabb feladata ugyanis az lett volna, hogy előkészítse a WTO soron következő, átfogó tárgyalási fordulóját, rögzítse a tárgyalásra kerülő témaköröket és menetrendet szabjon az új GATT Megállapodás kidolgozásához.
Az értekezlet tehát sikertelenül záralt. Az elégedetlenségi hullám, legfőképp a globalizáció ellenfeleit kovácsolva egységbe, ráébreszthette a világot, hogy komoly tétje van bármiféle piaci beavatkozásnak és igencsak megkérdőjelezhető a kereskedelmi világrend kialakult szabályrendszere.
A Konferencia sikertelenségét sokan összefüggésbe hozzák Amerika rugalmatlan hozzáállásával, kompromisszumképességének hiányával. Az amerikai álláspont kiváltképp a fejlődő országokkal szemben vált rugalmatlanná. (Különösen a gyermek-munkaerő alkalmazásával készülő termékek amerikai piacról történő kizárásának hangoztatásával vált az amerikai álláspont elfogadhatatlanná a fejlődő világ számára.) A fejlődő országok legnagyobb gondja ugyanis éppen az, hogy míg a GATT Megállapodás érdemi piacnyitásra kényszerítette őket, addig a fejlett országok piacai - élelmiszerbiztonsági, egészségügyi, környezetvédelmi ürügyek felhánytorgatásával - jórészt zárva maradtak. Egyes vélemények szerint Amerika hozzáállásán nem is lehet csodálkozni, hisz ez év végén elnökválasztás lesz Amerikában.)
Az, hogy végül is 2000-ben nem kezdődnek meg a multilaterális tárgyalások, egyes vélemények szerint nem tragédia, mások szerint viszont komoly veszélyeket rejt magában. A megegyezés hiánya, elmélyítve a kialakult ellentéteket, a jelenlegi erőviszonyok fennmaradását és megkérdőjelezhetetlenségét vonja maga után. A protekcionizmus erősödését már az orosz pénzügyi-gazdasági válság kirobbanását (1998. augusztus) követő hónapokban is igen erőteljesen érezhettük (lásd sertés- és baromfihús exportunk, valamint tartósítóipari termékeink drasztikus piacvesztése, az exporttámogatási versenyben való alulmara-dásunk az orosz piacon), de most, hogy igazi fékként a hatályos GATT Megállapodáson kívül csak a 2003-ban lejáró ún. Béke záradék marad az egymással szemben álló érvek harcában, könnyen veszélyeztetté válhat a kereskedelmi világrend.
A legkeményebb álláspontot képviselő fejlődő országok (mint India, Pakisztán, Egyiptom és néhány afrikai ország) vitatják, hogy tisztességes mozgásteret nyújtott volna számukra az 1994-ben aláírt GATT Megállapodás. A helyzetet úgy jellemzik, hogy az Uruguay-i Fordulóban a fejlődő országok úgymond túlvállalták magukat, előnytelen alkuba mentek bele. Piacnyitásuk mértéke, piacrajutásuk/lehetőségeinek árnyékában túlzott kitettséget hoztak. A fejlett államoknak tett piaci engedményeik aránytalanok, viszonzatlanok maradtak ahhoz képest, amennyire a fejlődő országok kinyitják piacaikat a fejlettek termékei előtt. Sajnálatos módon nem is az általános feltételrendszer aránytalanságaival van a fő gond, hanem a vámszintek különbözőségével és a növény- és állategészségügyi intézkedésekkel, az élelmiszerbiztonság garanciális elemeivel, a környezetvédelmi előírásokkal, az egészségügyi normarendszerekkel. A fejlődők tehát a 94-es megállapodás felülvizsgálatát erőltetnék, a virtuális piacnyitással szemben a valóságos piacrajutás garanciáit kérik számon a fejlett országokon.
Az EU a tagjelölt országok támogatását is bírva, sőt, néhány tengeren túli fejlett állam szimpátiáját is kivíva, arra törekszik, hogy a megbeszélések minél szélesebb tárgykört öleljenek fel. Kerüljön sor az agrártermékek és szolgáltatások kereskedelmének szabályozásán túl más fontos kérdések felülvizsgálatára is. Az országok ezen csoportja (közöttük Magyarország is) az ipari vámok további csökkentéséről a szolgáltatás a szellemi javak, az eredetvédelem, a szabadalmi kérdésekről és a közbeszerzésekről is tárgyalni kíván. Az EU maga pedig jónéhány szimpatizánst a háta mögött tudva, síkra száll a vidéki élettér és vidéki foglalkoztatás szabad támogathatóságát engedő támogatáspolitika elismertetése érdekében.
A Közösség az európai értékek védelmében a multifunk-cionalitás zászlaja alatt kívánja megőrizni a mezőgazdaság járulékos hasznát jelentő társadalmi, kulturális javak együttesét. Támadja viszont az állami kereskedelmi vállalatok piactorzító jelenlétét, a támogatott kereskedelmi hitelek exporttámogatáspótló szerepét és az amerikaiak által importkiszorító módon alkalmazott élelmiszersegélyezési rendszert.
Az USA és a vele érdekazonos országok (leginkább agrárexportőrök) az általános vitát szektorális szeletekre kívánják vágni, szűk területekre korlátoznák az új tárgyalásokat, így remélve nagyobb mozgásteret a liberalizációs folyamat továbbvitelében. Számukra nem alternatíva az 1995-től hatályos GATT Megállapodás felülvizsgálata.
A főbb tárgyalási témakörök a következők voltak:
a) Piacra jutási blokk
Fő célkitűzés a további vámcsökkentés és a piacrajutási lehetőségek javítása. Ezen belül minden agrárvám számottevő csökkentése, vagy eltörlése a kvótán belüli vámok esetében és a prohibitív, bénítóan kiugró vámok letörése, a vámkvóták kibővítése, valamint a fejlődő országok piaci térnyerésének elősegítése.
b) Exportszubvenciók kérdése
Ugyancsak felmerült az exportszubvenció minden formájának eltörlése (beleértve a támogatott exporthitelek csoportját is), illetve esetleg drasztikus exportszubvenció csökkentés.
c) Belső támogatások
Javasolták a kereskedelemtorzító támogatások további jelentős csökkentését, beleértve az ún. kék doboz megszüntetését és a zöld dobozos támogatások körének szűkítését.
A tárgyalandó témakörök között a reformfolyamat részeként az alábbi területek, mint neuralgikus kérdések is felvetődtek:
- kvóta-adminisztráció,
- speciális védzáradék működése,
- állami kereskedelmi vállalatok piactorzító hatása,
- kötelezettségek végrehajtása,
- exportverseny, piacrajutás és belső támogatások kijátszásának megakadályozása,
- élelmiszersegély kedvezményes hitelekkel való segítésének- szabályozása,
- a jövedelempótló támogatások rendszere,
- adók, exportkorlátozások kérdései,
- a fejlődő országok speciális kedvezményei,
- az ún. nem kereskedelmi jellegű problémák és a 2.sz. melléklet (zöld doboz) összhangja,
- a földrajzi eredet, származási hely megjelölése, eredetvédelem kérdésköre,
- a biotechnológia térnyerése, a genetikailag módosított szervezetekkel való kereskedés liberalizálása,
- a kék doboz megszüntetése,
- a gyorsan romló termékek esetében alkalmazott, ún. anti-dömping eljárások átvilágítása.
Kiemelve a nem kereskedelmi jellegű problémák tárgykörét, az alábbi fő kérdéseket találjuk:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
