Megrendelés
Gazdaság és Jog

Fizessen elő a Gazdaság és Jogra!

Előfizetés

Gárdos István: A jelzálogjog néhány aktuális kérdése (GJ, 2000/12., 22-26. o.)

Ez év nyarán a kormány az Országgyűlés elé terjesztette a Polgári Törvénykönyv zálogjogi szabályainak átfogó módosítására irányuló javaslatát. A törvényjavaslat különlegessége, hogy e zálogjogi szabályokat az 1996. évi XXVI. törvény ("Zálogjogi Novella") állapította meg, és azok teljes egészükben csak 1997 májusa óta vannak hatályban. Mi teszi szükségessé a Zálogjogi Novella felülvizsgálatát? A lehetséges okok közül ez alkalommal az ingó jelzáloggal kapcsolatos néhány kérdést vizsgálunk meg.

A Zálogjogi Novella alapvető, mind gyakorlati, mind pedig szempontból nagy jelentőségű újításai közé tartozik a jelzálogjog kiterjesztése az ingóságokra, és ennek egy különös formájaként a vagyont terhelő zálogjog bevezetése. A Novella előtti Ptk. ingóságok esetén csak a kézizálogjogot tette lehetővé. A gazdaság területén azonban a kézizálogjog általában nem reális lehetőség, mert a hitelt felvevő adósoknak a gazdasági tevékenységük folytatásához szükségük van az ingó vagyontárgyakra. A feldolgozás alatt álló félkész termékek, a szerszámok, az alkatrészek vagy a kereskedelmi árukészlet nem vonhatók ki a gazdasági folyamatból, mert azzal éppen annak a jövedelemnek képződését akadályoznánk meg, amely a hitel visszafizetésének a forrása. Teljes mértékben támogatandó az a cél, hogy az adósok vagyonának minél teljesebb körét be kell vonni a zálogjog lehetséges tárgyai körébe, mert ez növeli a hitelezők biztonságát és ezáltal a gazdálkodók hitelfelvételi képességét. A gazdálkodók (különösen a kisebb vállalkozások) vagyonának jelentős részét ingóságok és a vevőkkel szembeni követelések képezik. Fontos ezért, hogy ezek a vagyoni elemek hitelfedezetként felhasználhatók legyenek. A Zálogjogi Novella az ingó jelzálogjog megalkotásával tehát jelentős gazdasági érdekeket szolgált, elvileg növelte a gazdálkodók hitelképességét. Azt, hogy az elvi lehetőség tényleges gyakorlattá váljék, akadályozza, hogy a Novella alapján számos alapvető kérésre nem lehet egyértelmű választ adni. Ez nem egyeztethető össze azzal az alapelvvel, hogy dologi jogok - elsősorban abszolút szerkezetükből következően - kizárólag jogszabályon alapulhatnak és azok tartalmát a jogszabály határozza meg. A dologi jogviszonyokban a felek szerződéses szabadsága egyáltalán nem vagy csak nagyon korlátozottan érvényesül, ami azt jelenti, hogy a jogviszony tartalmának kialakítását nem lehet a felekre bízni. Ebből következően a dologi jogviszonyokat szabályozó jogszabályokkal kapcsolatban fokozottan követelmény az egyértelműség és áttekinthetőség.

A Zálogjogi Novella a jelzálogjog ingóságokra való kiterjesztését az egységes zálogjogi rendszer révén valósította meg. A novella indokolása szerint: "A tartalmi egység megteremtése azon az elméleti megfontoláson alapszik, hogy az ingó dolgokra alapítható zálogjog (a hatályos szabályozás értelmében: kézizálogjog) és az ingatlanra alapítható zálogjog (a Ptk. alapján jelzálogjog) közötti differenciálásnak nincs a dolgok eltérő természetével összefüggő elvi alapja."

A Zálogjogi Novellával kapcsolatban felvetődött problémák jelentős része az idézett elméleti feltevést kérdőjelezi meg. Konkrétan a következő kérdések merültek fel: Valóban lehet-e ingatlan kézizálogjog tárgya? Igaz-e, hogy nincs az ingók és az ingatlanok természetében olyan különbség, amelyre a jelzálogjog szabályainak tekintettel kell lenniük? Nincs-e az ingók egyes fajtáinak olyan sajátosságuk, amelyek további speciális szabályozást igényelnek? Kiterjed-e az egységes zálogjogi rendszer a dolgok mellett a jogokra és követelésekre is? Mi a vagyont terhelő zálogjog tartalma, jogi természete? Az e kérdésekre adódó válaszokból az következik, hogy egységes zálogjogi rendszer helyett differenciált szabályozásra van szükség. A jogalkotási feladat az, hogy a potenciális adósok vagyonának minél nagyobb részét tegye jogilag alkalmassá arra, hogy hitelezési biztosítékul szolgáljon. Ehhez ki kell alakítani a zálogtárgyak természetéhez igazodó biztosítéki formákat és szabályokat. Egységes zálogjogi szabályozás helyett - a zálogtárgyak természetében rejlő sajátosságokhoz igazodó - differenciált szabályozásra van szükség.

1. Ingatlanok, ingók

1.1. Ingatlanok

Magyarországon az ingatlanok lényeges sajátossága, hogy jogilag szabályozott, teljes körű, nyilvános és közhitelű nyilvántartásba (lajstromba) vannak véve, jogi státusukban főszabály szerint az e nyilvántartásba való bejegyzés nélkül semmilyen változás nem következhet be. E nyilvántartás alapján az egyes ingatlanok egyértelműen azonosíthatóak, és azok jogi státusza nagy biztonsággal megállapítható. Ehhez igazodnak a forgalmi szabályok és szokások is: az ingatlan-nyilvántartást nem kerülheti meg senki, aki ingatlanon dologi hatályú jogot kíván alapítani. Az ingatlan-nyilvántartás e sajátosságai képezik az alapját és indokoltságát annak, hogy az ingatlanokon a nyilvántartásba való bejegyzéssel dologi jogi hatályú jelzálogjogot lehessen alapítani. Az egységes zálogjogi rendszer többek. között az ingatlan kézizálogjog elvi lehetőségének az elismerését jelentette. Az egységességet azonban áttörte az ingatlan-nyilvántartás teljességének követelménye, amely indokolta a Novellának azt a rendelkezését, hogy az ingatlanon alapított minden zálogjogot. így kézizálogjogot is be kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba [Ptk. 260. § (1) bekezdése]. Ugyanez teszi kétségessé azt is, hogy a csak a közjegyzői zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett vagyont terhelő zálogjognak ingatlan tekintetében lehet-e harmadik személyre kiterjedő hatálya.

1.2. Ingóságok

A dolgok köre "végtelenül gazdag és folyton változó", "a gyakorlatban megszámlálhatatlan fajtában és változatban fordul elő". Ez a megállapítás különösen igaz az ingóságokra. Az is igaz ugyanakkor, hogy az ingóságok legnagyobb részét alkotó helyettesíthető dolgok az egyes csoportokon belül egymáshoz oly mértékben hasonlítanak, hogy egyedi megkülönböztetésük gyakorlatilag nem lehetséges, és - különleges esetektől eltekintve - nem is lenne gyakorlati jelentősége. Az ingóságok fogalmilag általában könnyű szerrel elmozdíthatók és jelentős részükben nem tartós használatra rendelt dolog, hanem rendeltetésszerű hasznosításuk a felhasználásuk, beépítésük, értékesítésük, illetve elfogyasztásuk révén lehetséges. Az ingóságok legnagyobb részét tehát - az ingó dolgok természetéből következően - sem lajstromba venni, sem pedig egyértelmű egyedi azonosításra alkalmas módon meghatározni nem lehet.

Mivel az ingóságok általában nincsenek lajstromozva és egzakt definiálásuk sem lehetséges, az ingó jelzálogjogokat sem lehet a zálogtárgyak szerint nyilvántartani, ezért a zálogjogi nyilvántartásban a zálogjogokat a tulajdonosok neve alatt tartják nyilván. A zálogjogi nyilvántartás csak korlátozottan képes megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket dologi hatályú jogok nyilvántartásától elvárnánk. Annak következtében, hogy a zálogjog tárgyaként szolgáló dolog csak a zálogjog létesítése kapcsán lesz nyilvántartásba véve, és mert a nyilvántartás a dologgal kapcsolatos jogi tények közül kizárólag a zálogjogot tartalmazza, közel sem biztosíthatók azok a jogi garanciák, amelyek az ingatlanokkal és egyéb lajstromozott dolgokkal kapcsolatban megvannak. A zálogjogi nyilvántartás semmilyen garanciát nem nyújt olyan alapvető kérdésekre vonatkozóan, mint, hogy a zálogtárgy létezik, felette a zálogkötelezettnek rendelkezési joga van, a zálogtárggyal kapcsolatos jogi tények a nyilvántartásba bejegyzésre kerülnek stb. továbbá nem alkalmas annak a kizárására sem, hogy - harmadik személy közreműködésével -a zálogjoggal terhelt ingóságot úgy el lehessen idegeníteni vagy meg lehessen terhelni, hogy a jogszerző nem szerez tudomást a már korábban alapított zálogjogról. Mindemellett figyelembe kell venni a forgalmi szokásokat is: Míg ingatlan esetében bármilyen jogszerzéshez szükséges az ingatlan-nyilvántartás felkeresése és a törvényben előírt eljárás lefolytatása, ingóságok esetében ez nem szükséges, nem szokásos, és a kisebb értékű ingóságok nagy tömege esetében nem is lenne praktikus.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére