Az új Ptk. kidolgozására létrehozott Kodifikációs Bizottság elnökétől, Prof. D.sc. Vékás Lajos akadémikustól eredetileg azt a megbízást kaptam, hogy a munkajog különösen az egyéni munkaszerződéssel összefüggésben milyen szabályozást kapjon az új Ptk.-ban. Tekintettel azonban arra, hogy az eddigi adatokból az tűnik ki, hogy a meginduló kodifikációs munkálatok során a Kodifikációs Bizottság indokolt módon jelentős mértékben figyelembe kívánja venni Európa legújabb keletű és ezért tartalmilag is a legmodernebb polgári jogi kodifikációt, a néhány éve megalkotott holland Ptk.-át1 és mivel a magyar Kodifikációs Bizottság által felkért külföldi szaktanácsadók közül a holland Ptk. megalkotásában közreműködött Hartkamp professzor felvetése szerint indokolt lenne, ha az új magyar Ptk. az egyes szerződések között az individuális munkaszerződés mellett a kollektív munkaszerződést is szabályozná,2 vizsgálatomat kiterjesztettem az utóbbi kérdésre is.
Hogy a témát érintő álláspontomat minél megalapozottabban fejthessem ki, a Kodifikációs Bizottság számára elkészített tanulmányban terjedelmes részt szántam a hazai jog a II. Világháborút megelőző és az 1990. évi rendszerváltást követő időszak alatt leginkább hatást gyakorolt és várhatóan továbbra is hatással levő nyugat-európai, főként EU-tagállamok munkajogi megoldásainak összehasonlító jellegű bemutatásának. Ennek rövid összegzését e tanulmány II. fejezetében vázolom fel, bemutatva mind az individuális, mind a kollektív munkajogi szabályozás főbb irányvonalait az általános polgári jogi rendezés vetületében. Ezt követően egy terjedelmes harmadik fejezetben fejtem ki álláspontomat arról, hogy az individuális és a kollektív munkajog mely elemeit lenne célszerű és milyen mélységben a Ptk.-ba beemelni az önálló munkatörvénykönyvi részletes szabályozás fenntartása mellett.
A fejlett nyugat-európai polgári államok individuáls munkajogának a polgári joghoz viszonyított szabályozását két fő megoldás jellemzi. Az első megoldás esetében frankofon joghatás alatt álló államokban a polgári törvénykönyvi szabályozás a szolgálati szerződésről a szolgálat valamennyi formájára irányulóan egységesen és csak a lényegét megmondva szól.3 A második variáció esetében a munkajog polgári jogi szabályozottsága kiindulva a szolgálat kötött és kevésbé kötött megkülönböztetéséből vagy a Ptk.-ba, vagy Kötelmi Törvénybe foglalva vagy szokásjogi alapon a munkaszerződés és az individuális munkajog valamennyi intézményét strukturálisan szabályozza.4
Mind a két megoldásnál egységesen létezik a szolgálati szerződésnek a gazdaságot érintően a kereskedelmi törvényben (Kt.) egy speciális ipari, továbbá egy háztartási jellegű szabályozása.5 A tanulói szerződést korábban egységesen a Kt. és az IRT szabályozta, míg ma mát a nyugat-európai államok túlnyomó része a tanulói szerződést külön tanulói törvényben rendezi.
Ami a további részletezést illeti, szolgálati szerződés magánjogi szabályozásának az első főmegoldásánál két további megoldás érvényesül. Az első a munkajog egységesen megvalósított teljes kodifikációja, amely a kollektív munkajogot - úgymint a kollektív szerződést, az üzemi tanácsot és megállapodást, valamint a sztrájkot - is magába foglalja. Ezt a megoldást képviseli a francia Code du travail.6 Ezzel szemben a második megoldás esetében a munkaszerződésről, valamint az üzemi munkarendről külön törvények szólnak, amelyek az individuális munkaviszonyhoz tartozó intézményeket átfogóan rendezik. Ez jellemzi a Benelux államokat és Ausztriát.7
A munkajognak a magánjoghoz viszonyított második főmegoldását a részletezés tekintetében három almegoldás kíséri. Az egyik almegoldásnál túlnyomóan minden munkajogi intézmény a Ptk.-ban, ill. Kötelmi Törvényben rendezésre kerül. Ezért Olaszországban8 és Svájcban9 a munkajog egyes jogi jellegű intézményeire nézve külön jogforrási szabályozás nincsen a szakmaspecifikus technikai jellegűeket leszámítva. Ezzel szemben a második almegoldást jelentő NSZK-ban a BGB átfogó munkaszerződési szabályozása ellenére a nagyobb létszámot foglalkoztató munkáltatók esetére az individuális munkajog egyes intézményei a BGB-hez igazítva, de attól bizonyos mértékig eltérő jelleggel külön jogforrásokba foglalva eltérő szabályozást nyernek.10
A harmadik almegoldást Dánia11 és az 1948 előtti Magyarország képviseli,12 ahol a polgári jog szokásjogi alapon szabályozott és csupán a jogügyletkötési képviseletre vonatkozóan áll fenn tételes jogi rendezés. A bírói gyakorlat által magánjogi alapon kialakított, átfogó, de nem minden részletre kiterjedő munkajogi határozatok mellett jelentős szerepet kap a Munkafeltételekről szóló Törvény, és az alkalmazottak munkaviszonyát rendező törvény, valamint az országos szinten megkötött és quasi jogforrási erővel kiemelkedő módon rendelkező tarifaszerződések, ami jellemző a Skandináv félsziget országaira is.13 Itt a munkafeltételeket általánosságban rendező törvény és az alkalmazottak munkaviszonyát szabályozó törvény a tarifajoggal együtt a munkaszerződés és a munkaviszony szokásjogon nyugvó hézagait hivatott kitölteni.
Valamennyi itt bemutatott szabályozási megoldásnál egységesen megnyilvánuló jelenség azonban, hogy az EU irányelvek által előírt nagy számú technikai jellegű munka-, és egészségvédelmi óvórendszabály nincsen beépítve az átfogó és dogmatikai jellegű munkajogi jogforrásokba. 14 Ezen kívül a nyugat-európai munkajogban is érvényesülnek olyan munkajogi alapnormák, amelyek gyökerei az Emberi jogok ENSZ Alapokmányára, valamint a Római Szerződésbe foglalt alapvető szabadságjogokra és az Európai Szociális Chartára, továbbá több ILO-egyezményre nyúlnak vissza. Ezeknek az alapvető emberi és nemzeti, valamint európauniós állampolgári jogoknak (diszkriminációs tilalom a munkaszerződé megkötésénél, megszüntetésénél és a munkavégzés ideje alatt), a munkavállaló emberi méltóságának a tiszteletbentartása stb.) nemcsak a közjogi, hanem a munkajogi vetületeit is átfogja valamennyi nyugateurópai államban az alkotmány, amit még az individuális és a kollektív munkajog szabályai is a legtöbb esetben külön is megfogalmaznak.15
A kollektív munkaszerződésnek, azaz a tarifaszerződésnek az individuális munkajog itt bemutatott valamennyi tételes szabályozási megoldásánál szintén igen jelentős szerepe van egyrészt joghézagkikötési jelleggel, másrészt pedig a jogszabályi jogi norma merevségeinek rugalmasítása és időtlenségének időszerűsítése, azaz aktualizálása terén. Ilyen szerepet tölt be és részben kontrak-tualizálja az üzemi munkarendet, ill. az ezzel kapcsolatos egyoldalú munkáltatói döntéshozatalt a (jogügyletet) a munkáltató és az üzemi tanács között létesülő üzemi megállapodás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
