Még csak ismerkedünk a Ptk. által bevezetett új jogintézménnyel: a bizalmi vagyonkezeléssel. Kóstolgatjuk, próbáljuk elképzelni, hogyan is fog ez működni a hatályos jogszabályok között. Egy adózási szakértőkből, gyakorló jogászokból, elméleti szakemberekből álló csapat "A bizalmi vagyonkezelés" című könyvében összefoglalta hogyan alakult ki, hogyan határolható el más jogviszonyoktól, külföldön hogyan működik, mit kell tudni az egyes szereplőkről - esetleg olyanokról is, amelyeket az új Ptk. nem is nevesít (protektor) -, jogaikról és kötelességeikről, hogyan kell számvitelileg nyilvántartani, adózni utána stb. (B. Szabó Gábor-Illés István-Kolozs Borbála-Menyhei Ákos-Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés. HVG-ORAC Kiadó, 2014.)
Egy nálunk korábban még nem létező - és ezért kialakult gyakorlat nélküli - jogintézményről írni nagyon nehéz. Nyilvánvalóan többen fogják értékelni, kritizálni a könyvben írtakat. Mi azonban alapvetően a könyvre is hivatkozva - annak apropóján - most a jogintézménynek egy olyan oldalát kívánjuk körbejárni, amelyre vonatkozóan nem találhatók konkrét szabályok sem a Ptk. 6:310-6:330. §-aiban, sem pedig a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény rendelkezéseiben.
A csőd- és felszámolási eljárások és a bizalmi vagyonkezelés kapcsolatának olyan levezetése, mint amit a Ptk.-ban a kezességnél találunk, hiányzik ugyanis a jogszabályokból, ezért végig kell gondolni, hogy kinek milyen jogosítványai lehetnek az egyes eljárásokban. (A következőkben a könyvből vett idézetek dőlt betűvel szerepelnek.)
A Ptk. 6:310. § (1) bekezdése szerint a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján
- a vagyonkezelő,
- a vagyonrendelő által,
- tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a továbbiakban: kezelt vagyon),
- saját nevében,
- a kedvezményezett javára történő kezelésére köteles, míg
- a vagyonrendelő díj fizetésére köteles.
Tulajdonképpen tehát arról van szó, hogy a vagyonrendelő (aki lehet természetes személy és jogi személy) a saját vagyonából egy meghatározott részt elkülönítve a vagyonkezelő tulajdonába ad annak érdekében, hogy a vagyonkezelő azt díj ellenében a saját nevében kezelje a kedvezményezett javára. A szerződést lehet meghatározott időre, vagy meghatározott feltétel bekövetkezésének esetére kötni [Ptk. 6:311. § (2) bekezdés], illetve határozatlan időre, mely - ha korábban nem - 50 év után megszűnik.
Látható, hogy az alaphelyzet szerint három szereplője lehet ennek a jogviszonynak: a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezett. Persze a helyzet nem ilyen egyszerű, mert a Ptk. 6:311. § (2) bekezdése szerint a vagyonrendelő is lehet kedvezményezett (azaz a saját javára különíti el a vagyonrészt), sőt a Ptk. 6:329. §-a szerint a vagyonrendelő lehet a vagyonkezelő is (azaz saját maga kezeli a vagyonából elkülönített részt).
Jóllehet a 2014. évi XV. törvény szerint a nem üzletszerűen eljáró bizalmi vagyonkezelőkkel kötött vagyonkezelési szerződéseket nyilvántartásba kell venni az MNB-nél, azonban a 23. § szerint a bejelentés elmaradása - jogszabályban meghatározott esetek kivételével - a bizalmi vagyonkezelési szerződéshez fűződő joghatásokat nem érinti. Ez azt jelenti, hogy ha nem jelenti be ebbe a nyilvántartásba, ez akkor is bizalmi vagyonkezelési szerződésnek minősül.
Honnan szerezhetnek tudomást a hitelezők arról, hogy az adósuk a vagyon egy részét bizalmi vagyonkezeléssel elkülönítette? Ha a hitelező tudja, hogy az adósnak milyen vagyontárgyai voltak korábban - és azokat a közhiteles nyilvántartások tartalmazzák -, akkor azokból értesülhet a bizalmi vagyonkezelésről. A nagyobb közhiteles nyilvántartásoknak ugyanis tartalmazniuk kell a bizalmi vagyonkezelés miatti tulajdonosváltozást. Így a cégnyilvántartásban a cég tagja esetében fel kell tüntetni, hogy e jogállását bizalmi vagyonkezelőként szerezte. A mintaoltalmi lajstromban, védjegylajstromban, szabadalmi lajstromban fel kell tüntetni, hogy az ezekből eredő jogok bizalmi vagyonkezelés alapján fennálló kezelt vagyonba tartoznak. Ugyanígy a járműnyilvántartás, az ingatlan-nyilvántartás, légi jármű lajstrom alapján megállapítható, hogy a tulajdonosként bejegyzett csak bizalmi vagyonkezelőként gyakorolja a tulajdonosi jogokat.
E néhány jellemző rögzítése után - figyelemmel a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) rendelkezéseire - próbálunk meg válaszolni azokra az alapvető kérdésekre, amelyek óhatatlanul felmerülnek a bizalmi vagyonkezelés és a fizetésképtelenségi eljárások találkozásánál. Természetesen nem gondoljuk, hogy csak ezek a problémák fognak jelentkezni, de elsőre - gyakorlat nélkül - csak ezek jutottak eszünkbe.
Miután három szereplője van a jogviszonynak, mind a hármójuk esetében külön kell válaszolni rá.
Úgy véljük, hogy a vagyonrendelő csődeljárásának hatálya alá nem vonható be a kezelt vagyon. Ha tehát a csődeljárást megelőzően az adós bizalmi vagyonkezelési
- 3/4 -
szerződéssel a vagyonának egy részét elkülönítette, és azt követően csődeljárást kezdeményezett, akkor a hitelezőknek kell eldönteniük, hogy az adós által egyébként nekik ajánlott egyezséget elfogadják-e. A csődeljárás során nincs vagyonvisszaszerzés, nincs érvénytelenségi per, csak az a kérdés, hogy az adós tervét, javaslatát a hitelezők elfogadják-e.
A bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyonra a vagyonrendelő hitelezői - ha a szerződés fennáll és szabályos - nem tarthatnak igényt, a Ptk. csak a vagyonkezelő, illetve a kedvezményezett hitelezőinek a vagyonhoz viszonyított helyzetét szabályozza. Ennek az az oka, hogy a vagyonrendelő vagyonából a bizalmi vagyonkezelésbe adott kezelt vagyon kikerült. [Ha a vagyonrendelő saját magát jelöli meg kedvezményezettnek - Ptk. 6:311. § (2) bekezdés -, akkor a kedvezményezett csődeljárására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni rá.]
Más a helyzet a kedvezményezett csődeljárása esetén. Jóllehet a kedvezményezett hitelezői sem léphetnek fel a vagyonnal szemben, csak ha a kiadás esedékessé vált, azonban a csődegyezségben megállapodhatnak a jövőbeni - esedékesség utáni - kielégítésben. Az adós egyezségi terve, illetve javaslata ezt tartalmazhatja.
A vagyonkezelő tekintetében elsődlegesen azt kell figyelembe venni, hogy "hivatásos" bizalmi vagyonkezelő vállalkozásról van-e szó, vagy csak egyszerű "nem üzletszerűen eljáró" bizalmi vagyonkezelőről. A hivatásosok esetében ugyanis a csődeljárás kizárt [2014. évi XV. törvény 46. § (3) bekezdés], míg a nem üzletszerűen eljáróknál lehetséges a csődeljárás. Az ilyen vagyonkezelő csődeljárásába sem vonható be az általa kezelt vagyon, jóllehet formailag ő a tulajdonosa, azonban a hitelezők fellépését a Ptk. 6:313. § (1) bekezdése ki is zárja, kimondva, hogy a kezelt vagyon tárgyaira a vagyonkezelő házastársa, élettársa, továbbá személyes hitelezői és a vagyonkezelő által kezelt más vagyonok hitelezői nem támaszthatnak igényt. A kezelt vagyon nem része a vagyonkezelő hagyatékának.
Természetesen nem zárja ki semmi e jogintézmény alkalmazását. Elképzelhető például, hogy az adós és hitelezői a csődegyezségben megállapodnak az adós követeléseinek bizalmi vagyonkezelésbe adásáról. A vagyonkezelő feladata a követelések behajtása, majd a befolyt összeg szétosztása a kedvezményezett hitelezők javára. Valószínűleg ez a legkorrektebb megoldás a követelések hitelezőknek történő átadására.
Nem kizárt a vagyon egy részének vagyonkezelésbe adása sem a hitelezők, mint kedvezményezettek javára.
Nyilvánvalóan ilyenkor a hitelezőknek nagyon komolyan meg kell fontolniuk, hogy milyen feltételek mellett egyeznek bele a csődegyezségbe, s részleteiben meg kell tárgyalni a bizalmi vagyonkezelési szerződést.
Álláspontunk szerint ez a megoldás új dimenziót nyithat a csődeljárásokban, különösen abban az esetben, ha az adós hosszabb idő alatt, részletekben vállalja a hitelezők kielégítését. A bizalmi vagyonkezelő személye megoldhatja azokat a "bizalmi" kérdéseket, amelyek ilyen esetben egyébként felmerülnek.
A fenti összefoglalásban felemlített néhány szabály egyértelművé teszi, hogy bizonyosan lesznek olyanok, akik visszaélésszerűen, annak érdekében akarnak ilyen bizalmi vagyonkezelési szerződést kötni, hogy a hitelezőik orra elől kivonják a vagyont. Milyen módon lehet ezt visszaszerezni?
Álláspontunk szerint ketté kell választani a hitelezők egyéni lehetőségeit a vagyonrendelő felszámolása során biztosított megoldásoktól. Először röviden vizsgáljuk meg a hitelező számára nyitva álló utakat!
A könyv utal arra, hogy nincs kifejezett rendelkezés a vagyonrendelés jogszerűtlensége vonatkozásában, ezért egyéb polgári jogi szabályok irányadók. A bizalmi vagyonkezelési szerződés tehát lehet:
a) Fedezetelvonó ügylet, amely azokra a hitelezőkre nézve, akiknek a követelése már fennállt a bizalmi vagyonkezelésről szóló szerződés megkötésének időpontjában hatálytalan. Nem az a lényeg, hogy már esedékes is legyen a bizalmi vagyonkezelési szerződés megkötésekor a hitelező követelése, hanem az, hogy már létezzen. Nem érvénytelenségi pert kell indítani, hanem annak megállapítása iránti pert, hogy a szerződés a hitelezővel szemben hatálytalan, és arra kell kérni a bíróságot, kötelezze a vagyonkezelőt, hogy a kielégítést tűrje. Ha ezt megállapítja a bíróság, és kötelezi a vagyonkezelőt a tűrésre, akkor a hitelező bírósági végrehajtás útján kaphat kielégítést a vagyonból - kivéve, ha a vagyonkezelő önként teljesít. A hitelező pernyertessége esetén tehát a vagyonnak az a része, amelyre a hitelező kielégítése érdekében nem volt szükség, továbbra is a vagyonkezelő tulajdonában marad és azt kezelnie kell.
A fedezetelvonó szerződés szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az előny nem ...a vagyonkezelőnél, hanem másnál jelentkezik [6:120. § (5) bekezdés]. Ha a vagyonrendelő olyan kedvezményezettet jelöl meg, aki nem ad ellenértéket a kedvezményezetti pozíció megszerzésének fejében, akkor a kedvezményezetti pozíció megszerzésével e személynél ingyenes előny mutatható ki, a vagyonkezelési szerződés pedig hatálytalan a hitelezővel szemben. Ugyanerre az eredményre vezet, ha a vagyonrendelő saját magát teszi meg kedvezményezetté. (B. Szabó Gábor-Illés István-Kolozs Borbála-Menyhei Ákos-Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés. HVG-ORAC Kiadó, 2014. 240-241. o.)
Egy ilyen ügylet megítélésénél a fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény megállapításai alkalmazhatók, mivel az 1/2014. PJE. Polgári jogegységi határozat
- 4/5 -
kimondta, hogy a 8. pont kivételével a PK vélemény megállapításai az új Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadóak.
A második - a szakirodalomban is vitatott - lehetőséget a Vht. 132/A. § (3)-(5) bekezdései tartalmazzák. Eszerint az adós mint vagyonrendelő ellen indult végrehajtási eljárásban a követelés fedezetéül az a vagyon vagy vagyonhányad is szolgál, amely a vagyonrendelőt, vagy a kiadásra irányuló jog jogosultját a vagyonrendelő bizalmi vagyonkezelési jogviszonya megszűnése esetére megilleti. A végrehajtást kérő felmondhatja a bizalmi vagyonkezelést, és ennek eredményeként a vagyonrendelőnek, vagy jogutódjának kiadandó vagyonhányadból hajtható be a követelés. A vagyonrendelő hitelezője tehát - a végrehajtási eljárás során - kapott egy felmondási jogot, amelynek következtében a végrehajtó bevonhatja a végrehajtást kérő kielégítésébe az elkülönített vagyont. Ezzel a lehetőséggel kapcsolatban a könyv "- a Vht. egymásnak ellentmondó szabályait értelmezve" - arra a következtetésre jut, hogy "(1) a vagyonrendelő adós hitelezője a Vht. alapján csak a vagyonrendelőt és a jogutódját megillető követelésre vezethet végrehajtást; (2) a vagyonrendelő jogutódját szűken kell értelmezni, így alatta csak az örököst, a társasági jogilag jogutód céget, valamint azt a személyt lehet érteni, akire a vagyonrendelő átruházta a szerződéses pozícióját; (3) a "kiadásra irányuló jog jogosultja" a szöveg kontextusát tekintve megegyezik a vagyonrendelő jogutódjával; (4) a végrehajtást kérő csak akkor gyakorolhatja a felmondás jogát, ha az egyébként megilleti a vagyonrendelőt (azaz kikötötték a vagyonkezelési szerződésben). (B. Szabó Gábor-Illés István-Kolozs Borbála-Menyhei Ákos-Sándor István: i. m. 243. o.) Az értelmezést a könyv azzal indokolja, hogy különben nem lehetne visszavonhatatlan bizalmi vagyonkezelést alapítani. Ezzel az értelmezéssel nem ért egyet a jogirodalomban mindenki. (Miczán Péter: A bizalmi vagyonrendelő hitelezője általi felmondásáról. In: Jogi tanulmányok 2014. ELTE ÁJK, 578-579. o.)
b) Az biztos, hogy a 2014. évi XV. törvény indokolása a Vht. vitatott értelmezésű módosítása indokolásaként a következőket tartalmazza: "Hitelezővédelmi okból a bizalmi vagyonkezelési jogviszony egyik legfontosabb vonása annak felmondhatósága a végrehajtási eljárás alá került adós vagyonrendelő hitelezői által. A törvényben az a jogalkotói elvárás fogalmazódik meg, hogy a jogintézmény visszaélésekre való alkalmasságának korlátozása érdekében az adós vagyonrendelővel szemben végrehajtási eljárást indító hitelezőt meg kell, hogy illesse a bizalmi vagyonkezelési jogviszony felmondási jog, amennyiben a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs kellően fedezve vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva volna fedezhető. Felmerült azonban a vagyonrendelőt illető vagyonkiadási jognak pl. engedményezéssel való jogutódlási lehetősége, amely esetre a módosítás hitelezővédelmi okból szintén kiterjeszti a végrehajtást kérő kielégítési jogát."
c) Álláspontunk szerint nem kizárt az sem, hogy a hitelező - mint akinek az érvénytelenség megállapításához jogi érdeke fűződik - a Ptk. alapján semmisségre hivatkozzon, vagy megtámadja a szerződést.
A vagyonrendelő felszámolása esetén kissé más a helyzet. A fedezetelvonás miatt a felszámoló nem tud pert indítani, a szerződés érvénytelensége miatt azonban több lehetősége áll fenn:
a) A Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontja alapján megtámadható a bizalmi vagyonkezelésről szóló szerződés, és ennek sikere esetén szintén az érvénytelenség a jogkövetkezmény. Ez a pont az 5 éven belül megkötött, az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződés vagy más jognyilatkozat megtámadását teszi lehetővé, ha az adós szándéka a hitelezők kijátszására irányult és a másik fél erről tudott, vagy tudnia kellett. E rendelkezésből azonban több minden következik. Nyilvánvalóan a Cstv. 40. § (3) bekezdése szerinti adóssal összefonódásban álló személyek esetén a rosszhiszeműséget vélelmezni kell, tehát ha a vagyonkezelő, illetve a kedvezményezett ebből a körből kerül ki, nagyon könnyű lesz a bíróság dolga. Ugyanakkor a hivatásos vagyonkezelőknek is nagyon figyelniük kell cégek esetében arra, hogy nehogy utóbb az érvénytelenséget a bíróság megállapítsa. Ilyen esetben ugyanis a díjigényüket is felül kell vizsgálni.
b) Úgy véljük, hogy kiterjesztően értelmezhető a Ptk. 6:120. § (5) bekezdése, és ez alapján a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja alapján is megtámadható a szerződés, ha a kedvezményezett ingyenesen, vagy feltűnően aránytalan értékkülönbözettel jut hozzá a vagyonhoz. Pernyertesség esetén itt is érvénytelenséget állapít meg a bíróság.
c) A Cstv. 40. § (1) bekezdés fenti pontjaival nem érintett, a Ptk. alapján érvénytelenséget eredményező esetekben sem tartjuk kizártnak a per megindítását.
A Cstv. külön, minden szerződésre vonatkozóan biztosít felmondási jogot felszámoló részére, ezért ebben a körben nagyon könnyű dolga van a felszámolónak. [A felszámolási eljáráson kívül a felmondási jog vagyonrendelő általi gyakorolhatóságával kapcsolatban eltérő értelmezés található a könyvben és Miczán Péter: A bizalmi vagyonkezelési jogállás és a bizalmi vagyonkezelés megszűnési okairól (Themis, 2014. június 145-146. o.) c. írásában.] A Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján tehát felmondhatja - a jövőre vonatkozóan - a vagyonkezelési szerződést, azonnali hatállyal.
A vagyonrendelő felszámolójának - ha vissza akarja szerezni a hitelezők kielégítése érdekében az éppen kezelt vagyont - a szerződést a Cstv. szerint fel kell mondania. Érvénytelenségre hivatkozás esetén - tehát ha a szerződéskötés időpontjára visszamenőleg akar elszámolni - mérlegelnie kell, hogy fennállnak-e a
- 5/6 -
Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-b) pontja, illetve Ptk. szerinti megtámadási lehetőségek.
A könyv tartalmazza azt a lehetőséget, hogy miután a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 27. § (9) bekezdése szerint a rendelt vagyonra vonatkozó követelést a befektetett pénzügyi eszközök között kell kimutatni a vagyonrendelő könyveiben, ezért mint követelés értékesítésre kerülhet felszámolás esetén.
Nyilvánvalóan az adott szerződés tartalmától is függ, hogy mi lehet a "követelés" piaci értéke. E megjegyzést azonban azért tartjuk fontosnak, mert egyértelművé teszi, hogy a felszámoló, amennyiben megkapja az adós vezetésétől a tevékenységet lezáró mérleget, meg kell hogy találja a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyon nyomát. Ezt követően kell döntenie, hogy mit tegyen. Ha mégis értékesíti - a könyv javaslata szerint -, akkor mindenképpen nagyon meg kell indokolnia, hogy miért ezt választotta.
A kedvezményezett várja azokat a javakat, amiket a vagyonrendelőtől - a vagyonkezelőn keresztül - kap, tehát itt nincs megtámadási ok. Ha a bizalmi vagyonkezelési szerződés nem szűnik meg a felszámolása befejezéséig, akkor - miután a szerződés nem szűnik meg a kedvezményezett megszűnésével [Ptk. 6:326. § (5) bekezdés] - át kell adni a jogosultságot a kedvezményezett hitelezőjének, vagy ha az nincs, a tagjának.
A hivatásos vagyonkezelőkre a 2014. évi XV. törvény szerinti különbségekkel a Cstv. szabályait kell alkalmazni [46. § (1) bekezdés], felszámolóként csak Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság rendelhető ki. Nem üzletszerűen működő bizalmi vagyonkezelők esetében a rendes szabályok alapján folyik a felszámolás. Ilyenkor a felszámoló már bizonyára nem vállalhatja a vagyonok további kezelését - ez alapján az adóst illeti meg díj, és nem a felszámolót a felszámolói díj -, úgyhogy a felszámolónak fel kell mondania a bizalmi vagyonkezelési szerződést [Ptk. 6:326. § (1) bekezdés b) pont]. Ha nem kerül sor felmondásra, akkor a vagyonkezelő megszűnése miatt a vagyonrendelőnek egy új vagyonkezelőt kell kijelölnie, ha ilyen nincs, a vagyon visszaszáll a vagyonrendelőre [Ptk. 6:328. § (2) bekezdés].
Ebből következően a felszámolónak meg kell keresnie a vagyonrendelőt, hogy nyilatkozzon, ki legyen az új vagyonkezelő. Ha előre rendelkeztek a vagyonkezelők jogutódlásáról, akkor nincs probléma, a szerződésben eleve meghatározott vagyonkezelő részére kell átadni a vagyont [Ptk. 6:328. § (5) bekezdés].
Speciális helyzet alakul ki a bizalmi vagyonkezelési szerződéssel azért, mert a vagyonkezelőnek a tulajdonában levőként, azonban elkülönült alvagyonként kell kezelnie a bizalmi vagyonkezeléssel rábízott vagyont. E körben - ennek a vagyontömegnek - keletkezhetnek saját hitelezői. Ha belegondolunk, hogy a vagyonrendelő egy működő vállalkozást - ingatlanokkal, ingóságokkal - ad bizalmi vagyonkezelésbe, és a működés során keletkeznek a vagyontömegnek hitelezői (munkavállalók, beszállítók stb.), akiket ki kell fizetni.
Ez a vagyon - formailag - a vagyonkezelő tulajdonába kerül, azonban a vagyonkezelő a saját vagyonával - alapesetben - nem felel ezekért a tartozásokért.
A könyv (B. Szabó Gábor-Illés István-Kolozs Borbála-Menyhei Ákos-Sándor István: i. m. 238. o.) felteszi a kérdést, hogy ha a kezelt vagyon nem nyújt elégséges fedezetet a vagyon kezeléséből eredő tartozásokért, akkor a hitelező érvényesíthet-e igényt valakivel szemben? A Ptk. 6:323. § (1) bekezdése azt írja elő, hogy csak a kezelt vagyonnal felel a vagyonkezelő, azonban korlátlanul felel akkor a saját vagyonával is, ha a másik fél nem tudta és nem is kellett, hogy tudja, hogy a vagyonkezelő kötelezettségvállalása túlterjed a kezelt vagyon keretein.
A könyv szerint a vagyonkezelőnek elsődlegesen fel kell tárnia a szerződéskötéskor, hogy vagyonkezelőként jár el, és a kezelt vagyon kiterjedéséről kell a szerződő felet tájékoztatnia.
Úgy véljük, hogy ha elterjednek a gazdasági életben a bizalmi vagyonkezelési szerződések, és a bizalmi vagyonkezelők "aktív" módon kezelik a vagyont - kockáztatnak, működtetik a gazdaságban -, meg fognak szaporodni a vagyonkezelőkkel szembeni perek. Ennek oka alapvetően az lesz, hogy a szerződéskötéskor nem biztos, hogy előre lehet látni a vagyon kereteit, illetve, hogy a kötelezettségvállalás azon túlterjed. (Gondoljunk csak bele abba, hogy milyen bizonytalan a vagyontárgy értékének a megállapítása. Egyáltalán nem biztos, hogy a könyv szerinti érték megfelel a piaci értéknek.)
Megpróbáltuk a számunkra alapvető kérdéseket megválaszolni. Ha a bizalmi vagyonkezelési szerződések elterjednek, bizonyosan sokkal több probléma merül fel az új jogintézmény fizetésképtelenségi eljárásokhoz való illesztésével kapcsolatban, amelyet a gyakorlatnak kell megoldania. ■
Visszaugrás
