Az ECN+ irányelv átültetésével törvényi szinten került rögzítésre a természetes vagy jogi személyek - tehát nem a hatóságok - által készített hangfelvételek, rejtett felvételek versenyfelügyeleti eljárásokban való felhasználhatósága. A rejtett felvételek mint bizonyítási eszközök, egyelőre kevéssé elterjedtek a kartellügyek tényállásának feltárása során. Mivel a jogszabályi változás nyújtotta lehetőség okán ez a tendencia megváltozhat, szükséges a felhasználhatóság kereteinek a vizsgálata, a hazai és nemzetközi joggyakorlat elemzésével.
Tárgyszavak: versenyjog, kartell, rejtett felvétel, ECN+, alapvető jogok
A versenyfelügyeleti eljárások során a tényállás feltárásánál alapvető jelentőséggel bír a szabad bizonyítás elve. Ezt az alapelvet mind a hazai, mind pedig az európai uniós jog biztosítja az eljáró hatóságok részére.[1] A közelmúltban az ECN+ irányelv implementációja révén elemzésére és értékelésére érdemes folyamatok történtek e téren.[2] Az irányelv a természetes vagy jogi személyek - tehát nem a hatóságok - által készített hangfelvételek, rejtett felvételek közigazgatási eljárásokban való felhasználhatóságának feltételeire vonatkozó rendelkezéseket, illetve megállapításokat tartalmaz. Indokolása szerint a digitális technológiák térhódítása mellett is biztosítani kell a hatósági jogérvényesítés eredményességét és ennek érdekében kulcsfontosságú a rejtett felvételek felhasználhatóságának megfelelő szabályozása. Az e téren alakuló joggyakorlat alapján azonban a rejtett felvételek felhasználhatósága kapcsán alapjogi kérdések is felmerülnek.
Jelen írásban a nem hatóságok által készített rejtett felvételek versenyfelügyeleti eljárásokban való felhasználhatóságának szempontjait kívánom összegezni.[3] Bemutatom a bizonyítékként való felhasználhatóság eljárásjogi követelményeit és ezzel összefüggésben ismertetem az alapvető jogok esetleges sérelme kapcsán felmerülő kérdéseket. Az alapvető jogok esetleges sérelme véleményem szerint azért bír kiemelt jelentőséggel, mert az eljárási szabályok megtartása mellett ez a kulcskérdés, amin a bizonyíték jogszerű felhasználása múlik. Ennek során kiemelt figyelmet szentelek a hazai és az uniós joggyakorlatnak, illetve a bekövetkezett jogszabályi változások várható hatásainak.
A természetes vagy jogi személyek által készített rejtett felvételek esetében a rejtett felvételt nem a rendőrség vagy más arra feljogosított állami hatóság készíti, hanem természetes személy, vagy jogi személy képviselője, munkavállalója. Az így elkészült felvétel jut a versenyhatóság birtokába, amely felhasználja azt a tényállás feltárása során.
A rejtett felvételek felhasználása körében született kiemelkedő jelentőségű döntés az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: EUB) Goldfish-ügyben[4] hozott ítélete. Az ügyben egy rejtett felvétel felhasználásával összefüggésben merültek fel eljárásjogi kérdések. A kérdéses felvételt az egyik, eljárás alá vont vállalkozás képviselője készítette a jogsértő vállalkozások közötti megbeszélésről. A felvétel elkészültéről a többi résztvevő nem értesült. A felvételt végül az Európai Bizottság a helyszíni kutatás során lefoglalta és az eljárás során bizonyítékként kívánta felhasználni. Az eljárás alá vont vállalkozások vitatták a rejtett felvételek felhasználásának jogszerűségét. Azonban, ahogyan ez az alábbiakban részletesen bemutatásra kerül, az EUB nem adott helyt az érveiknek és jogszerűnek ítélte a rejtett felvételek bizonyítékként való felhasználását.
A joggyakorlat mellett e területen már törvényi szabályozás is rendelkezésünkre áll az ECN+ irányelv átültetésének eredményeként. Az ECN+ irányelv (73) preambulumbekezdése szerint "a nemzeti versenyhatóságok lehetőségei között kell szerepelnie, hogy eldönthessék, hogy bizonyítékként felhasználhatónak minősítenek-e valamely, hatóságnak nem minősülő természetes vagy jogi személyek által készített rejtett felvételeket is, feltéve, hogy az említett felvételek nem egyedüli bizonyítékok". Az irányelv rendelkezéseinek a magyar jogba történő átültetése következtében módosult a hazai jogszabályi környezet is. A magyar jogrendszerbe ily módon beépülő
- 340/341 -
rendelkezés alapján hatóságnak nem minősülő természetes vagy jogi személyek által készített rejtett felvételek is felhasználhatók bizonyítékként.[5] A felhasználásnak két korlátja van: hatóság által jogszabálysértéssel szerzett bizonyíték nem használható fel, illetve a rejtett felvétel nem lehet a jogsértés egyedüli bizonyítéka.
A nem hatóság által készített rejtett felvételek felhasználhatósága kapcsán mind a jogesetek, mind pedig az írott jog esetében a szabad bizonyítás alapelve és a felvételeken szereplő természetes személyek alapvető jogai, valamint az ügyfeleket megillető alapvető eljárási jogok összehangolása vonatkozásában merülnek fel kérdések.
Írásomban a hazai versenyjogi jogalkalmazás során figyelembe veendő szempontokat kívánom bemutatni. Itt szükséges megjegyezni, hogy a kizárólag a Tpvt. alapján induló eljárások esetében a magyar jogszabályok mellett az uniós joggyakorlat is figyelembe vehető,[6] azonban az uniós eljárásjogi szabályok és alapelvek, ideértve az Európai Unió Alapjogi Chartáját is, nem. Ezeket ugyanis csak a kettős jogalapon induló ügyek esetében kell alkalmazni az eljárások során.
A Tpvt. szerint a versenyfelügyeleti eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázására alkalmas.[7] A bizonyíték fogalmára vonatkozó uniós szabályozás hiányában főszabály szerint minden olyan bizonyíték elfogadható, amelynek felhasználását a tagállamok eljárási joga hasonló eljárásokban megengedi.[8] Mind a hazai, mind pedig az uniós jogban a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve érvényesül. Ennek értelmében, amennyiben a hatóságok valamely bizonyítékhoz jogszerűen jutottak, a bizonyíték elfogadhatósága a Törvényszék előtt nem vitatható. Az egyetlen releváns tényező pedig, amelyet a szabályszerűen benyújtott bizonyítékok bizonyító erejének értékelésekor meg kell vizsgálni, a bizonyítékok hitelessége.[9]
A bizonyítékok felhasználásának azonban vannak korlátai is. Az uniós joggyakorlat szerint egyes bizonyítékok figyelmen kívül hagyandók, ha kétség áll fenn mind magának a vitatott dokumentumnak a jellegével, mind pedig azzal kapcsolatban, hogy a bizonyítékot az arra hivatkozó fél jogszerű eszközökkel szerezte-e.[10] A bizonyítékok ilyen módon való kizárása azonban nem automatikus. Az uniós bíróságok ugyanis néhány alkalommal figyelembe vettek olyan iratokat is, amelyekkel kapcsolatban nem volt bizonyított a jogszerű eszközökkel való megszerzés.[11]
A tényállás tisztázásra vonatkozó törvényi szabályozás és joggyakorlat alapján látható, hogy a rejtett felvételek bizonyítékként való felhasználhatósága nincs kizárva. A felhasználás jogszerűsége kapcsán a fő kérdés az, hogy bizonyítékok keletkezése és beszerzése során tiszteletben tartották-e az eljárásjogi jogszabályokat, illetve a felperesek alapvető jogait. A bizonyítékok keletkezése és beszerzése körében véleményem szerint vizsgálandó, hogy a felvételt készítő személy jogszerűen tette-e ezt, és a felvétel jogszerűen jutott-e a hatóságok birtokába. További kérdés, hogy amennyiben a felvétel készítése alapvető jogot sértett, ennek ellenére van-e lehetőség bizonyítékként való felhasználására.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
