Magyarországon korábban is volt földadó, ezért a közvélemény egy rész számára nem világos, hogy mi lehet az alapja ennek a mostani felháborodásnak?
Magyarországon a földek megadóztatásának szándéka először II. József idején merült fel. Egy 1783-ban elkészített adóreform tervezet szerint: "A föld lehet csak állandó alapja az adónak." Ez az elképzelés azonban akkor még nem valósulhatott meg, mivel a nemesség ebben az adózási formában évszázados kiváltságainak csorbítását látta.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően egy 1850. március 4-én kelt császári pátenssel elrendelték az osztrák örökös tartományokban korábban már bevezetett hozadéki rendszerű ún. földadókataszter bevezetését. E munkálatok egészen 1859-ig tartottak (Erdélyben 1867-ben fejeződött be ez a munka.)
A kiegyezést követően megkezdődtek azok a munkálatok, amelyek alapján az eddigi ideiglenes földadókatasztereket egy véglegesnek szánt rendszer válthatta fel. Az 1875. évi VII. törvény alapján elrendelt általános földadókataszter elkészítése 10 évig tartott. Az ideiglenes kataszteri nyilvántartás összeállításához szükséges adatokat (így pl.: a terület földminőség) bemondás, illetve becslés alapján, míg a földadó alapjául szolgáló kataszteri tiszta jövedelmet művelési ágak és földminőségi osztályok szerint állapították meg. Az így megszerzett gazdálkodói költségek átlagai segítségével megállapított adatok alapján állították össze községenként az ún. adótelekkönyvet. Az állandó kataszter a következő munkarészekből állt:
a) határleírási jegyzőkönyv,
b) kataszteri telekkönyv,
c) részletes osztálykivonat,
d) kataszteri birtokív és összesítő,
e) mintaterek jegyzéke.
- 21/22 -
Ez a törvény vezette be a máig használatos aranykorona rendszert. Az aranykorona bevezetésének célja az volt, hogy a gazdaságilag hasznosítható földek megadóztatása érdekében az egyes földek közötti minőségi különbséget megállapítsák. Az egyes földek - eltérő minőségük miatt - azonos ráfordítás mellett eltérő hozadékot eredményeznek. A földek tiszta hozadékának megállapításánál az átlagos termelési színvonalat az így elérhető átlagtermést vették alapul, amelyből levonták a gazdálkodók rendes költségét. A becslés ügy történt, hogy az ország területét becslőjárások, (osztályozási vidékekre) osztották. A föld tiszta jövedelmének megállapítása érdekében a gazdálkodásra alkalmas földeket hét művelési ága osztották. Ezek: szántó, kert, rét, szőlő, legelő, erdő nádas. Becslőjárásonként, ezen belül művelési áganként és azonos minőségű földenként külön-külön megállapították, hogy egy kataszteri holdon mennyi tiszta jövedelem érhető el. A terméseredmény évi átlagát több év átlagtermésének terményár és termelési költség alakulásának figyelembevételével állapították meg. Így erdőnél a vágásforduló egész évsorozatát, erdei mellékhaszonvételnél 25 év, szőlőnél 15 év, a többi művelési ágnál 10 év eredményeit vették figyelembe.
Az aranykorona érték (kataszteri tiszta jövedelem), szolgált a múltban a megváltási árak kiszámításához, de a jelenlegi szabályok (mezőgazdasági jövedelemszabályozás földvédelemi járulék, földvédelmi bírság, valamint kárpótlás is) is az aranykorona rendszert veszik alapul.
Az 1875. évi VII. törvénnyel bevezetett földadókataszter - egy 1909-1913 közötti kiigazítással együtt - egészen 1964-ig volt hatályban. Erre az időszakra tehető a mezőgazdasági nagyüzemek megszervezése, az irányítás tervutasításos rendszerre való átalakítása. Ilyen körülmények között az adóztatási szempontoknak már nem volt meghatározó szerepe. Akkoriban a föld döntő többsége állami tulajdonban, szövetkezeti tulajdonban, vagy ún. részarány tulajdonban volt. A magántulajdonban levő földek aránya pedig elenyésző volt. A vállalkozások az általuk használt földet pedig nulla értéken tartották nyilván a könyveikben. A földadózás a mezőgazdaságban a szektorális különbségeket tartalmazó jövedelemadózási, illetve támogatási rendszerként működött.
A rendszerváltozást megelőzően a mezőgazdasági tevékenység egyes adózási és támogatási kérdéseiről szóló 39/1987. (X. 12.) Mt. rendelet tartalmazta a földadóra vonatkozó szabályokat. A kormányrendelet értelmében a gazdálkodó szervezet a használatában lévő szántó, kert, szőlő, gyümölcsös és gyep művelési ághoz tartozó földterület után földadót fizetett. (Az erdő művelési ágú területek után nem kellett földadót fizetni.) Az adókötelezettség akkor is fennállt, ha a gazdálkodó szervezet az adóköteles területet nem művelte meg, vagy nem rendeltetésének megfelelően hasznosította azt. Mentes volt a földadó alól a gazdálkodó szervezet akkor, ha a szántóterületének hektáronkénti átlagos kataszteri tiszta jövedelme a 19 aranykoronát nem haladta meg. Ezen túlmenően a kormányrendelet további mentességeket is megállapított (pl. háztáji gazdálkodás alá eső területek, vagy ha a gazdálkodó szervezetet, a használatában lévő, művelés alól kivont földterületet ismét művelésre alkalmassá tette).
A kormányrendelet földadó alapját a gazdálkodó szervezet használatában lévő adóköteles földterület kataszteri tiszta jövedelme után állapította meg. Az adó mértékét pedig művelési ágak és a terület aranykorona értékének együttes figyelembevételével aranykoronánként 1 Ft és 72 Ft között sávosan állapították meg.
Elemi csapás esetén a földadót a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatal (a továbbiakban: megyei hivatal) javaslata alapján a pénzügyminiszter a kár arányában mérsékelhette, vagy elengedte.
A földadót az ingatlan-nyilvántartás földterületi adatai alapján a tárgyév első napján fennálló állapot szerint kellett megállapítani.
A rendszerváltozást követően fogadták el a földadóról szóló 1991. évi LXXIX. törvényt. Az új törvény megalkotását az tette szükségessé, hogy az Alkotmánybíróság 21/1991. (IV. 26.) AB határozatával kormányrendeleti szintű szabályozás miatt a 39/1987. (X. 12.) Mt. rendeletnek a földadóra vonatkozó rendelkezéseit megsemmisítette, ezért szükségessé vált egy új szabályozás. Mint ahogy a törvény miniszteri indokolása is rögzítette az új földadó rendszer bevezetését az indokolta, hogy mezőgazdasági nagy- és kisüzemek földadójának korábbi szabályai és mértékei eltérőek voltak, szükség volt egy egységes, jövedelemszabályozó szerepet is ellátó adózási szabály megalkotására. A törvény lényegében átvette a kormányrendeleti szintű szabályozást, az adó mértékében pedig a sávokat aranykoronánként 0-82 Ft között állapította meg. A kedvezmények körét pedig kiterjesztette a környezetkímélő technológia alkalmazásával. E földadó törvény a gyakorlatban azonban már csak korlátozottan funkcionált, így a mezőgazdaság adózási-támogatási rendszerének időközi átalakításával egyidejűleg a törvény egyes, az adó megállapítására vonatkozó rendelkezéseit 1994-ben hatályon kívül helyezték. E törvény alapján mintegy 1,5-1,8 milliárd forint adóbevétel származott, míg pl. a kedvezőtlen adottságú területek után járó támogatás 7 milliárd forint körül alakult, így egyértelművé vált, hogy a támogatási igényhez képest csak elenyésző költségvetési bevételt biztosított. A teljes földadó törvényt az Országgyűlés 2011-ben a kárenyhítési rendszer bevezetésével helyezte hatályon kívül. Ez a furcsa jogi helyzet azért alakulhatott ki, mivel 1995 óta jogilag hatályban volt egy törvény, amely elnevezésében a földadóról szólt, de csak egy rendelkezése, a vis major helyzetekre vonatkozó szabályozás volt hatályban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
