A Szülői Elidegenedés/Elidegenítés Szindrómát (Parental Alienation Syndrome, továbbiakban PAS) a szakirodalomban először 1985-ben Richard Gardner amerikai gyermekpszichiáter, törvényszéki szakértő írta le, klinikai, illetve igazságügyi szakértői tapasztalatai alapján.[1]
A PAS eredeti definíciója: A Szülői Elidegenedés/Elidegenítés Szindróma egy olyan rendellenesség, mely elsődlegesen a gyermek-elhelyezési vitákkal kapcsolatos környezetben jelenik meg. Az elsődleges megjelenése: a gyermek általi befeketítési kampány - a jó és szerető szülő irányában, melynek nincs bizonyítéka, igazolása, megokolása.
Abból a kombinációból ered, mely egyrészről a programozó (agymosást alkalmazó) szülő ráhatásából (indoktrinációjából) áll, másrészt a gyermek saját közreműködése a célszülő rágalmazásában. Amikor valós, tényleges szülői abúzus vagy elhanyagolás áll fenn, és emiatt a gyermek ellenségessége igazolható a Szülői Elidegenedés/Elidegenítés Szindróma nem alkalmazható.
Cartwright az eredeti meghatározást azzal módosítja, hogy a PAS során a gyermekelhelyezés vitája, csupán a jéghegy csúcsa, a tényleges valós kiváltó oki háttér a "magas konfliktussal járó válás" (high conflict divorce). Az anyagi javak megosztása feletti vita, a gyermekelhelyezés stb. ennek "csak" mintegy következménye. Az elidegenítő szülő elsődleges motivációja a befeketítési hadjárat indukálásával az előny-nyerés biztosítása a bíróságon. A megfigyelt esetek túlnyomó többségében az elidegenedést generáló szülő az anya (alienator), az elidegenedés célszülője az apa (alienated)[2]. Mintegy másfél évtizeddel az eredeti leírás után Gardner már arról ír, hogy a nemek aránya (apa-anya) a kiegyenlítődés irányába mozdult el. Ennek hátterében elsősorban az állhat, hogy a női egyenjogúsági igényekkel párhuzamosan a férfiak is egyenlő jogokat követelnek a gyermeknevelés vonatkozásában.
A PAS szimptomatológiai leírása: Gardner - a rendellenesség leírásakor az akkori nozológiai gondolkodásmódot, paradigmát követte. 1980-ban jelenik meg az Amerikai Pszichiátriai Társaság Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének harmadik kiadása a Mentális Zavarokról. Ez a kiadvány gyökeresen új szemléletet hozott, melyek a teljesség igénye nélkül, az alábbiak:
- Szakít a betegség fogalom használatával, helyette a mentális zavar, rendellenesség (mental disorder) elnevezést használja. Ezzel azt a látásmódot kívánja érvényre juttatni, hogy nem minden mentális zavar tekinthető betegségnek, illetve azt, hogy a "mentális egészség - betegség" egymástól nem diszkréten elkülönülő entitások, hanem inkább egy kontinuum két ellentétes pólusát képviselik.
- Szimptomatológiai-szindromatológiai szemlélet: Egy mentális zavart (szindrómát) meghatározott számú tünetek (szimptómák) párhuzamos, együttes, szimultán fennállása esetén lehet diagnosztizálni.
- Meghatározza azon rendellenességek körét, amikor az adott diagnózis nem állítható fel, mert egy másik diagnózis a helytállóbb.
Tipikusan, a gyermek "meg van szállva" az egyik szülő gyűlöletével. A gyűlölet szó azonban csak részlegesen használható, mivel sok pozitív érzelmet (is) érez(het) az állítólagosan megvetett (elítélt) szülő irányában, melyek kifejezése azonban nem megengedett. Ezek a gyermekek a "gyűlölt" szülőről becsmérlően beszélnek, anélkül, hogy zavarban lennének, vagy bűnösségérzésük lenne. A szülő befeketítésének litánikus jellege van. Minimális buzdításra, sarkallásra (jogászok, rendőrök, egyéb szakemberek "gombnyomására"), a lemez "bekapcsol". Gardner megjegyzi, hogy a gyermekek az utóbbi időben olyan hatalommal ruházódtak fel, mellyel soha korábban a történelem folyamán. Az abúzus ügyekkel kapcsolatba kerülők szinte kivétel nélkül készpénznek fogadják el a gyermek állításait (melynek valóságtartamára később visszatérek); ezek egy része azonban irreális.
Tipikusan a PAS gyermek irracionális, és gyakran nevetséges igazolásokkal indokolja az elidegenedését a célszülőtől. Ilyen lehet pl. évekkel korábbi apró civakodás emléke. Ezek általában triviálisak, olyan történések, melyet a legtöbb gyermek gyorsan elfelejt. Pl.: "Mindig túl hangosan mondta, hogy mossam meg a fogam."; vagy: "Mindig azt mondja: Ne szakíts félbe!", vagy: "Csámcsog evés közben az asztalnál." Amikor azt kérjük, hogy további (komolyabb) okokat is soroljon, akkor erre nem képes. Gyakran az elidegenítő szülő egyetért a gyermekkel abban, hogy ezek az ellenségeskedés elegendő igazolásai. A programozó szülő valóságosnak fogadja ezeket a nevetséges igazolásokat, remélvén, hogy a bíróság is ezt teszi. Ez a szülő általában jobb ítélőképességgel rendelkezik egyéb
- 25/26 -
területeken, de amikor az elidegenedés igazolásáról van szó, mintha ez az előbbi felfüggesztődne, tévhitek, és olyan remények jelennek meg, hogy ezeket mások, így a bíróság is elfogadja. Sajnos ez túl gyakran így is történik; a bíróság akceptálja a gyermek abszurd racionalizációit, mint valósakat.
Minden emberi kapcsolat ambivalenciával terhelt, és ez alól a szülő-gyermek viszony sem kivétel. Feltűnő módon a kevert érzéseknek azonban nincs helye a PAS gyermek gondolkodási sémáiban. Az elidegenített szülő "teljesen rossz", az elidegenítő "teljesen jó". A legtöbb gyermek (az egészségesek, de a különböző pszichiátriai problémákkal küszködők is), amikor azt kérjük tőlük, hogy sorolják fel mindkét szülő jó és rossz tulajdonságait; képesek erre. A PAS gyermek ebben a helyzetben a "rossz " szülőről egy hosszú kritikus listát recitál, anélkül, hogy egyetlen pozitív tulajdonságot is említene. Ezzel ellentétben a preferált szülő csak pozitív tulajdonságokkal bír, a gyermek egyetlen nemkívánatos, negatív vonást sem említ. Az elidegenedett szülő akár évekig részt vett a gyermek nevelésében, erős kötődésben a gyermekkel, mégis a PAS gyermek most egyetlen olyan dolgot sem nevez meg, amit szeretett benne. Az ellenséges rendszer szokványosan polarizáltan működik. A programozó szülő úgy hiszi, hogy ha a gyermek egyetlen jó dolgot sem mond a célszülőről, akkor azzal az ő pozícióját erősíti a bíróságon. Tény, hogy sok esetben a bíróság a gyermeki ambivalencia hiányát - a szükséges tudás hiányában - tévesen a (cél)szülői viselkedés következményének véli (lásd később). Az abszurd vallomás, az ambivalencia hiánya stb., azonban a valóságban tipikusan PAS manifesztációk.
Sok PAS gyermek büszkén állítja, hogy az elidegenedett szülő elvetése az ő saját elhatározása, tagadván bármiféle "programozási" behatást. A PAS indukáló szülő teljes mértékben támogatja ezt a "független gondolkodást". Az elidegenítő szülő azt állítja, hogy ő szeretné, a látogatást, láthatást, rendszeres kapcsolattartást a célszülővel, - felismervén az ilyen viselkedés (látszatának) fontosságát. Így a gyermek "helyesen" ítéli meg, hogy a döntés, az elhatározás az övé. Az induktorszülő által mutatott "szándék, zavar, tehetetlenség stb." (akkor, például amikor a gyermek ellenáll a különélő szülővel való kapcsolattartásnak, láthatásnak), megvédi a kritikától a PAS-t generáló szülőt. Gardner hangsúlyozza, hogy általában a gyermek "akarata, autonómiája, döntése" érvényesül, amikor a gyermek nem akar a célszülőhöz menni a láthatások időpontjában. Ez olyan irracionális hatalmi hittel ruházza fel a gyermeket, mellyel aztán egyéb területeken is megpróbálkozik. A gyermekben egyfajta törvényenkívüliségi attitűdöt kelt, hiszen akár a bíróság által szabályozott kapcsolattartásokat is bojkottálhatja - különösebb következmények, számonkérés nélkül. "A gyermek ellenállása irreális, hiszen ilyen alapon az iskolába járás abbahagyását is meg kellene engedni számára, pusztán azért, mert nem akar járni."A "független gondolkodás" erőteljes támogatást kap az elidegenítő szülőtől, aki gyakran dicséri a gyermeknek azokat az embereket, akik a saját elhatározásuk szerint kereken és bátran kifejezik a véleményüket. A programozó szülő reméli, hogy ilyen "független-gondolkodó" jelenséget fog a gyermek a bíróságon is tanúsítani. (Elég nagy vagy már ahhoz, hogy saját véleményed legyen...) Néhány esetben a gyerekek tisztában vannak azzal, hogy nem mondanak igazat (különösen az idősebbek), míg máskor olyannyira "jól programozottak", hogy gyűlöletüket valóban a sajátjuknak vallják, hiszen az a programozás, támogatás hatására pszichéjükbe beépül, "szervül" - saját maguk számára szubjektív valósággá válik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
