2021 januárjában jelent meg könyv, e-könyv és jogtár formátumban is a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: új Tbj.) részletes kommentárja. Az új Tbj. - a korábbi szabályozással azonosan - szabályozza a társadalombiztosítás alapvető intézményeit, alapelveit, az ellátások felsorolását, a biztosítottakat és a biztosítási jogviszony alapvető jellemzőit, valamint a járulékfizetés rendszerét, a társadalombiztosításban részt vevő szerveket és szerepköreit, számtalan eljárási rendelkezést, valamint az európai uniós koordinációs rendeletek végrehajtását segítő rendelkezéseket.
A magyar társadalombiztosítási rendszer működését szabályozó új kódexet, az új Tbj.-t 2019. december 11-én fogadta el az Országgyűlés, és 2020. július 1-jén lépett hatályba. A törvény a több mint két évtizedig hatályos, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényt (a továbbiakban: Tbj.) és a végrehajtását szolgáló, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Tbj. vhr.) váltotta fel, melyek korábban számtalan - kisebb-nagyobb - módosításon mentek át. A nagyobb volumenű változások (mint például a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer 2010-es megszüntetése, valamint a munkáltató által fizetett társadalombiztosítási járulék szociális hozzájárulási adó elnevezés alatt történő 2011-es újraszabályozása) miatt a törvény címe sem volt már igazán összhangban a törvény eredeti tartalmával. A kardinális változások mellett - a szociális jog mint jogterület eredendő dinamikus karakteréből adódóan - természetesen számtalan kisebb módosítás is érintette a szabályozást, amely szinte kivétel nélkül minden évben változott, és ezáltal igen töredezetté vált. Emellett a Tbj. és a Tbj. vhr. "duója" nem volt könnyen kezelhető, a fragmentáltság miatt a jogalkalmazó is nehezen igazodott ki a szabályozáson, továbbá több alapvető, a járulékkötelezettség megállapítása szempontjából is releváns rendelkezés csupán rendeleti szinten volt szabályozva. Önmagában már az is az egyszerűsítést irányába hat tehát, hogy a kétszintű szabályozást már csak egy egységes, törvényi szintű kódex váltotta fel.
Az új Tbj. megalkotására alapvetően abból a célból került sor, hogy a különböző típusú egyéni járulékokat egybeolvasszák, csökkentve ezzel az adóadminisztrációt, ugyanakkor emellett számtalan olyan koncepcionálisnak mondható módosítást is tartalmaz a törvény, amelyek egyszerűbbé, illetve kedvezőbbé kívánják tenni a járulékfizetési rendszert. A törvény fő célja volt, hogy egyszerűsítse a járulékszabályozási rendszer egészét, az egyes jogviszonyok szerinti járulékfizetés egységessé váljon, és adminisztrációs könnyítés céljából a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék (amely tovább tagozódott természetbeni-, pénzbeli egészségbiztosítási járulékra, valamint munkaerőpiaci járulékra) egy egységes, társadalombiztosítási járulék formájában éljen tovább. Emellett az új Tbj. szigorúbban kívánta szabályozni a járulékfizetés területén tapasztalt visszaéléseket, és a járulékfizetésben meglévő - indokolatlan - különbségeket is igyekezett orvosolni. Az új Tbj. jelentős változásokat eszközölt a járulékfizetéssel és a járulékalap meghatározásával kapcsolatosan, kibővítette a járulékmentességet a nyugdíjas személyek vonatkozásában. Továbbá bevezetett olyan eljárásokat, amelyek teljes újítást hoztak, mint például az elévülési idő figyelmen kívül hagyására irányuló eljárás, vagy az automatizmuson alapuló egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési rendszer. Ugyanakkor számos más területen nem
- 74/75 -
változtatott a korábbi szabályozáshoz képest az új Tbj. Például az alapelvi szintű rendelkezések, a biztosítási kötelezettségre vonatkozó szabályok, illetve az eljárási, adminisztrációs szabályok jelentős része körében változatlan érdemi tartalommal került "letisztított" újrakodifikálásra a joganyag.
A Kommentár szerzői olyan szakemberek, akik a leginkább érintettek voltak az új szabályozás kialakításában, annak kodifikációs munkálataiban és nap mint nap találkoztak a Tbj.-t érintő kérdésekkel. Dr. Gergely Katalin 2011-ben a Pénzügyminisztérium Társadalombiztosítási Főosztályán társadalombiztosítási szabályozási ügyintézőként kezdte meg, majd a területnek a Személyi Jövedelemadó és Járulékszabályozási Osztályához kerülése után itt folytatta munkáját. Munkája során járulék- és szociális hozzájárulási adó szabályozással, ezek kapcsolódó kérdéseivel, illetve ezen területek nemzetközi aspektusaival foglalkozik. Dr. Gergely Katalin emellett 2016 ősze óta rendszeresen oktat óraadóként a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékén szociális jogi, társadalombiztosítási és szociálpolitikai kurzusokat, gyakorlatokat, továbbá rendszeresen publikál a tárgykörben. Dr. Kiss Zoltán 2014 óta vezeti a Pénzügyminisztérium Személyi Jövedelemadó és Járulékszabályozási Osztályát, mely osztályon évek óta folyik az újraszabályozás: 2018-2019-ben a szociális hozzájárulási adóról szóló törvény került újraszabályozásra, 2019-ben pedig az új Tbj. megalkotására került sor. Az osztály a szabályozási feladatok mellett fontos szerepet játszik az egységes jogértelmezés fenntartásában, az adóhatósággal való aktív kapcsolattartás okán pedig rendkívül széles körű rálátása van a területre. A Szerzők kiemelkedő szakmai kompetenciája tehát nem vitatható el, amely megmutatkozik egyrészt abban is, hogy számtalan gyakorlati példát és szemléltető leírást ágyaztak be az egyes joghelyek magyarázatába. A magyarázatoknál a releváns egyéb jogszabályok, a kapcsolódó ítélkezési gyakorlat, az adóhatóság által kiadott adózói kérdések, iránymutatások is bemutatásra kerülnek. Másrészt a szöveg szervesen támaszkodik a szociális jog mérvadó hazai elméleti és tankönyvirodalmára is. A kifejezetten gyakorlati közelítésmód mellett tehát a mű másik erőssége a rendszerszemlélet, amelynek keretében a Szerzők tekintettel vannak a tárgykör dogmatikai alapjaira, illetve nemzetközi vonatkozásaira is. Az más kérdés, hogy a felhasznált irodalom már csak azért sem lehet túlzottan széles körű, mert Magyarországon a szűkebb értelemben vett társadalombiztosítási jog témakörében relatíve kevés a fellelhető, naprakész szakirodalom, könyv, tankönyv. Ez egyfelől a Szerzők mentségére szolgál, másfelől mutatja azt is, hogy jelen kiadvány kifejezetten hiánypótló értékkel is bír.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
