1. Átfogó empirikus kutatást megszervezni nehéz. Ennél csak az nehezebb, ha olyan összehasonlító jogszociológiai vizsgálatot szeretnénk lefolytatni, ami évtizedes különbséggel kíván valamilyen társadalmi csoportról általános, összehasonlító képet adni. Utasi Ágnesnek és kutatócsoportjának ez sikerült. Az 1998-ban, az ügyvédek hivatásrendjéről elvégzett empirikus vizsgálatot 17 évvel később - 2015-ben, módosított módszertannal, összevethető tartalommal - úgy sikerült megismételni, hogy relatíve hosszú idő, és megfelelően mély társadalmi változások után, szignifikáns különbségek kimutatására lehetett reális esély.
Az ügyvédség a jogszociológusok kedvelt kutatási témája. Az ügyvédségről szóló, könyvtárat betöltő empirikus és teoretikus írások jobbára angol nyelven, és leginkább az angolszász jogrendszerek, azon belül is az Egyesült Államok ügyvédi társadalmáról szólnak.
Utasi Ágnesék nem vállalkoznak a nemzetközi vizsgálatok bemutatására, kifejezetten arra törekednek, hogy jól kidolgozott, igen összetett kérdőíves kutatásuk eredményét értelmezzék. Egy rövid nemzetközi kitekintés talán nem ártott volna mégis. A jogszociológiában jártas olvasók nem hiányolják, de akik nem olvasták például Richard Abel könyvét az amerikai jogászságról, csak hallottak róla, azok talán igen. A másik ehhez kapcsolódó észrevétel, hogy egy új kiadást a magyar ügyvédségre vonatkozó legalapvetőbb ismeretekkel, statisztikai adatokkal a jogszociológiai irodalom, vagy rendelkezésre álló adatbázisok talaján érdemes lenne gazdagítani. Ennek hiánya leginkább akkor érződik, amikor reflektálatlanul maradhat bennünk egy- egy olyan ügyvédi kijelentés a kötetben szerepelő mélyinterjúk olvasása során, mely a hazai vagy külföldi ügyvédekre vonatkozó téves vagy csúsztatott állítás.
Ám az erények bőségesen feledtetik az esetleges hiányérzetet. Bár szociológusok, vagy magukat szociológus-informatikusnak, szociológus-jogásznak aposztrofáló kutatók tollát dicséri a majd 350 oldalas kötet, egyes fejezetek az összehasonlító jogász számára is példát mutathatnak arra, hogy miként lehet mikro-összehasonlítást precízen elvégezni. Utasi Ágnes tanulmányában például az összehasonlító módszer szinte erőteljesebben és tisztábban érvényesül, mint az átlagos összehasonlító jogi jellegű jogtudományi értekezésekben, ami az Ügyvédek a gyorsuló időben (1998-2015) címet viselő könyv egyik komoly erőssége.
2. A jogásztársadalom egyes hivatásrendjeinek vizsgálata manapság kemény korlátokba ütközik. Ahhoz, hogy az ügyészeket, bírákat kérdőív kitöltésére vegye rá egy kutató, komoly engedélyezési eljárásokkal kell ma szembenéznie. Ebből a szempontból Utasiék választása tökéletes, bár nyilvánvalóan a társadalmi csoport kiválasztását nem ez a szempont indokolta. Amikor kutatásukat másfél évtizeddel ezelőtt megkezdték, még ilyen adminisztratív korlátok nemigen léteztek. Ráadásul már akkor is jelezték, hogy kifejezetten olyan társadalmi csoportot kerestek a középrétegen, a weberi értelemben vett hivatásrendeken belül, amelynek tagjai függetlenek, egymáshoz hasonló életvitel szerint élnek, hasonlóképpen szervezik életüket, hasonló társadalmi presztízs birtokosai, a népesség átlagához képest magasabb műveltséggel rendelkeznek, relatív anyagi biztonságban, jómódban élnek, kurrens képzettséggel rendelkeznek, és sok egyéb szempont mellett javaik birtokában véleményüket szabadon
- 146/147 -
formálhatják. Talán ezen utolsóként említett szemponttal szembeni kétségeink elhallgatása esetén is világosnak tűnik a kutatásvezető és a kutatócsoport döntése. Az ügyvédeknél keresve sem lehetne találni megfelelőbb társadalmi csoportot, mely azon túl, hogy tökéletesen beleillik a fent vázolt képbe, még azzal a sajátossággal is rendelkezik, hogy érdekében áll, hogy nyilvánosan elérhető e-mail-címmel rendelkezzen. A 2015-ben választott net alapú lekérdezési módszer sikerét a kutatók kitartó igyekezete mellett ez a helyzet kétségtelenül megkönnyítette. Mint ahogyan az is, hogy reprezentatív vizsgálatot nélkülöző egyéni tapasztalataim alapján kevés társadalmi csoport tagjai beszélnek oly könnyen és örömmel munkájukról, mint az ügyvédek.
A kötet a kutatásvezető több mint százoldalas tanulmánya mellett a kutatócsoport tagjai által megírt, a vizsgálat egyes részkérdéseire koncentráló írásokból, és ügyvédekkel készített mélyinterjúkból áll.
1. Utasi Ágnes átfogó elemzése nyitja a sort, mely aprólékos, egyben mélyre nyúló elemzéssel mutatja be az olvasónak, hogy gyökeres társadalmi változások nyomán miként változott meg az ügyvédség rétegződése, életvitele, értékpreferenciái vagy a presztízse. Az ügyvédek demográfiai összetételétől kulturális gyökereitől kezdve a fogyasztási mintákon, az életvitelen és a fogyasztási preferenciákon át a kapcsolati hálóig a kutatás összes részproblémáját érintő elemzését adja a kérdőíves felmérésnek. Izgalmas olvasmány, melyből nem csupán az ügyvédek geográfiai koncentrálódásáról, vagy a nők, szülők arányának növekedéséről, a nemzetiségi identitás felvállalásának erősödéséről győződhetünk meg, hanem azokról a kevéssé romantikus, az életvitellel és fogyasztási preferenciákkal, értékes vagyontárgyakra vonatkozó adatokról is, melyek nélkül az ügyvédek társadalmáról nehéz lenne képet kapni.
Az a megállapítás, hogy az értékes javak fogyasztása területén mindkét mintában vezet a gépkocsi, azok számára sem meglepő, akik tudják, az ügyvédi tevékenység szinte elengedhetetlen munkaeszköze, mint ahogy azoknak sem, akik az ügyvédi státuszszimbólum legfontosabbikaként tekintenek az autóra. Az ügyvédség mai közhangulatával megegyezően a tanulmány rámutat arra a tényre, hogy a rendszerváltás utáni, privatizációközeli ügyvédi Kánaánhoz képest, amikor az ügyvédek jövedelmi viszonyai egyenletesebben kedvezőbbek voltak, ma egy sokkal differenciáltabb képpel szembesülhetünk, melynek következményeként a fogyasztási preferenciák, a befektetési módok is megváltoztak. Utasi legfájóbb megállapítása talán az, hogy az "alacsony státuszú családok utódai közül kevesebben juthattak be az ügyvédek hivatásrendjébe, mint két évtizeddel korábban. Pedig az állami finanszírozott hallgatók radikális csökkentése a jogászképzésben a 2015-ös vizsgálatot még nem is érinthette. További érvül szolgálhat ez arra, hogy egy harmadik átfogó vizsgálatot a jogalkotó épülése érdekében is el kell hamarosan végeznie a kutatócsoportnak.
Negatív hírekhez szokott fülünk ellenére is kirajzolódik bizonyos részterületeken egy pozitív változás az elmúlt másfél évtizedben. Az, hogy radikálisan megnőtt az idegen nyelvet értő és használó ügyvédek száma, még bennünket, az idegen nyelvű és jogi szakfordító képzéseket fejlesztő egyetemi oktatókat is megnyugvással töltheti el. Ahogyan az is például, hogy a 2015-ös minta idősebbjeinek életvitele az 1998-ban mért adatokhoz képest valamelyest változatosabbá, kedvezőbbé vált.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
