Örülök, hogy Gadó Gábor elolvasta "Hogyan készítsünk Polgári Törvénykönyvet" című karcolatom (Magyar Jog 2009/11.), és hamar válaszolt.
Szerettem volna felidézni, hogy több mint száz éve milyen céltudatosan, ugyanakkor nagy alapossággal folyt a törvényelőkészítés. De miért vette magára Gadó Gábor a ki nem mondott kritikát és miért csak az elmúlt három év kodifikációját állította szembe a száz év előtti módszertannal? Nem tudom.
Egy szóval sem említettem a mai kodifikációs munka hiányosságait.
Miután elmeséltem, hogy hogyan készült a 19-20. század fordulóján az egyik első Polgári Törvénykönyv tervezete, - a történet végén tettem fel a kérdést: "és hogyan (készült) a 2000-es évek elején?" Tehát nem 2008-an, vagy 2009-ben. Most is szeretnék eloszlatni egy félreértést, hamis közvélekedést, nevezetesen, hogy van egy tudományos megalapozottságú kitűnő tervezet (a szerkesztőbizottságé), és van egy silány (a minisztériumé). Ez több szempontból is hamis vélekedés. Először: a szerkesztőbizottság javaslata nem a szerkesztőbizottságé, még akkor sem, ha a szerkesztőbizottság több tagja ezzel ért egyet. Létezik egy ún. Szakértői javaslat, amelyik egy egyetemi tanszék szellemi irányításával készült, többségében a tanszék munkatársainak egyéni tudományos felfogását öntötték paragrafusokba (az alapítványra vagy az egyesületre vonatkozó szabályozás, a jogalap nélküli gazdagodás dominanciája, a birtokjog új megalapozása). Ennek a tervezetnek vannak színvonalas, kitűnő részei, de kidolgozottsága, elméleti alapvetése messze van attól, hogy új törvényként fogadják el. És van a minisztérium által készített új Polgári Törvénykönyv, amely ugyancsak több sebből vérzik. Ennek egyik oka, hogy nem tudott megszabadulni a Szakértői tervezet hibáitól, bár kétségtelen, hogy legalább ilyen mértékben sikerült a törvényből a hibás elképzeléseket eltüntetni. Ugyanakkor számos vitatható intézményt kíván meghonosítani a magyar polgári jogban, nem tudván ellenállni bizonyos - bár jószándékú - érdekcsoportoknak, jogi divatoknak (a cselekvőképesség, a bizalmi vagyonkezelés szabályozása).
Az új törvény előkészítésével kapcsolatos aggodalmaim tehát nem új keletűek. Mi volt az, amit az előkészítésből hiányoltam, melyek voltak azok a hibás utak, amelyre az előkészítők tévedtek, s amelyeket elődeink már 1896-ben tudatosan elkerültek. Ez nem nosztalgia, hanem a polgári jogi kodifikációnak már száz éve élő törvényszerűségei. Melyek ezek?
a) A munka szervezettsége, tudatossága
Száztizenhat éve a törvényelőkészítést öttagú szerkesztőbizottság, illetőleg tizenöt tagú teljes ülés végezte, az igazságügyi miniszter (államtitkár) vezetésével, előre meghatározott program szerint. A vitás kérdésekben a miniszter a téma lezárásakor állást foglalt, megadta a további munka irányát. 2000-ben a szervezeti rend többször változott, végül már magunk sem tudtuk, hogy mi a szervezeti rend. Volt főbizottság, szerkesztőbizottság, albizottság változó feladatkörrel. Egy-egy témakörben az állásfoglalásra nem a bizottságok ülésén került sor, sőt egyáltalán nem volt tudható, hogy mi az állásfoglalás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
