Dr. Deli Lajost nem kell bemutatni az önkormányzati világ szakmai közvéleményének és közösségének. Közel öt évtizedes, fordulatokban és eredményekben, szakmai sikerekben gazdag közszolgálati életpályája méltán lehet példa mindannyiunk számára. E rendhagyó és gondolatgazdag önvallomás többet elmond a közszolgálat ethoszáról, mint száz program vagy akár előterjesztés. Ennek az életpályának szakmai fedezete, emberi hitele van. Olvassák nyitott szívvel. A szakma, a Jegyző és Közigazgatás köszönti Dr. Deli Lajost és megtiszteltetésnek tekinti, hogy ebben a formában közreadta, papírra vetette, s megosztotta velünk értékes gondolatait.
A Református Gimnázium, Általános Iskola falai között kezdtem tanulni írni, olvasni, a szülői, otthoni hangulattól eltérő stílusban beszélni, szigorú egyházi körülmények között alkalmazkodni. Két év elvégzése után az iskolát megszüntették. A tanulók többségével együtt átkerültünk a Lónyay utcai Általános Iskolába, ahol kiváló tanárok megtanítottak az alapismeretekre, szorgalomra, a szülői ház tiszteletére, a nehéz életkörülményekhez való alkalmazkodásra. A felső tagozatban az oktatást vezető osztályfőnök tanárnő kitűnő szándékkal vezérelve a korábban felmutatott eredmények, képességek alapján terelgetett bennünket abba az irányba, ahol az esetleges középiskolai tanulmányokat érdemesnek találta folytatni. Az osztály tanulóinak többsége gimnáziumi, szaktechnikumi, szakmunkástanulói területen folytatta útját, személyemre vonatkozóan a közgazdasági technikumi tanulmányok elkezdését szorgalmazta. Ennek egyik, talán meghatározó oka az volt, hogy édesapám postai tisztviselőként, édesanyám kezdetben főállású szülőként, majd a család anyagi bevételi forrásait erősítendő közérti eladóként biztosította a négytagú család szerény megélhetési lehetőségét. A tiszteletreméltó szándékot vezérelte még az a lehetőség is, hogy a középiskola esetleges elvégzése után azonnali munkalehetőséget kaphatok.
A szülői és tanári törekvés szerencsésen találkozott. Az általános tanulmányaimat jó (4) eredménnyel sikerült befejeznem. Az I. István Közgazdasági Technikum pénzügyi tagozatára 1957. szeptember 1-jétől vettek fel.
A koromhoz képest köpcös, pocakos gyerekként, szüleim nagy örömére középiskolai tanuló lettem.
Csodálatos időszak következett. A tanárnők, tanárok az első két esztendőben a korábban már megszerzett alapismeretek színvonalán túl, a családi körülmények megismerésén keresztül folyamatos érdeklődéssel vizsgálták a tanuló, így személyem szakmai érzékét, a harmadik esztendőben már terelgettek engem a pénzügyi ismeretek mélyebb elsajátítására, pedig egyetlen tárgyból sem buktam meg. Osztályfőnököm (T. J.) a magyar irodalom széles körű elsajátításának igényével megtanított bennünket beszélni, a szövegtanulás, vers, próza, idegen nyelv előnyeit és alkalmazását előtérbe helyezni, majd képességünket éveken keresztül folyamatosan ellenőrizni.
A tanári kar szükségesnek tartotta továbbá a diákok közötti alkalmazkodási kényszer hangsúlyozását, az együttélés szabályainak lehetőleg maradéktalan betartását. Kiemelten hangsúlyt helyeztek a szellemi és fizikai erőnlét párhuzamosságára, megteremtették mindezek feltételeit, szakköröket létesítettek, a kosárlabdázás és röplabda sport űzésére időpontokat biztosítottak. Személyemben nagyon sokat köszönhetek testnevelő tanáromnak (B. F.), aki második osztályos koromban megszerettette velem a kosárlabdázást, megismertette a mozgás előnyeit, a siker örömét, a kudarc leküzdésének lehetőségét és kényszerét.
Megtanulhattam a szabadidő felhasználásának legkedvezőbb módszerét. Hasonló korú, később nálam idősebb sportembereket ismerhettem meg, más emberi stílust sajátíthattam el, egy új környezethez való alkalmazkodás lehetőségét tanultam meg. A kosárlabda okán a kis köpcös gyerekből négy év alatt harminc centit nőtt nyurga fiatal lett. 16 évesen magyar serdülő válogatottként, majd ifjúsági válogatott kerettagként sok száz, esetenként több ezer néző, szurkoló előtt bizonyíthattam szerény képességemet. 18 évesen NB I-es játékosként a BVSC csapatában debütáltam, ahol tizenegy évig szerepeltem, majd a játékot alacsonyabb szinten 43 éves koromban fejeztem be.
A középiskolás körülmények, a tanárok gondoskodása, törődése hatalmas példa számomra, egy életre meghatározták elképzeléseim megfogalmazását és megvalósíthatóságát.
A közepesre sikerült érettségi vizsga után álláslehetőséget kaptam a VIII. ker. Tanács Pénzügyi Osztályán az Adócsoportnál, ahol korábban egyhónapos nyári gyakorlaton mutatkoztam be, majd 1961. július 1-jétől pénzügyi előadóként tevékenykedtem, amikor íróasztalt, tollat, ceruzát és munkakönyvet kaptam.
Az osztály vezetőjétől (Sz. T.), akire csak nagy tisztelettel tudok visszaemlékezni, a bemutatkozó látogatás alkalmával teljes fogadókészséget tapasztaltam, befogadott kollégaként tájékoztatott a következő időszak feladatairól. Adóbehajtási munkát kaptam, rengeteg adminisztrációval és helyszíni eljárással. Meg kellett tanulnom a szakma érzékenységi pontjait, mert adóalanyoktól, akik jó vagy rossz életkörülményekben éltek, adót, pénzt elkérni, elvenni, ezzel alapvetően életkörülményeit befolyásolni, ismeretlen volt számomra.
A morális és szakmai problémák megismerésében, megoldásában határozott és megfelelő tudással felvértezett, empátia és
- 37/38 -
környezetismeret birtokában lévő, a fiatalabb generációt elfogadó hölgyek és urak nagy segítséget adtak.
Kivételes lehetőséget kaptam a késő délutáni kosárlabda edzésekre való eltávozásra azzal a feltétellel, hogy reggel fél hétkor fűtsek be tizennégy dolgozószobát, a vaskályhák melegét biztosítsam fél nyolcra a beérkezők számára, fél nyolctól pedig végezzem el pénzügyi előadói munkámat.
Megkaptam
- a pozitív fogadtatást,
- a széles körű szakmai oktatást, a szubjektív és objektív tényezők megismerésének, mérlegelésének jogszabályi háttérrel bíró tartalmát.
Megismertem
- a vezetői munka, visszacsatolás, jó és rossz kritika elemeit,
- a különböző jogszabályok változásának célját, azok helyi alkalmazhatóságának lehetőségét és kényszerét,
- a kreatív gondolkodás szükségességét,
- az állandó szakmai továbbképzés igényét.
A vezetők részéről történt gondoskodás és kapacitás okán, továbbá a saját magam jól felfogott érdekében az MKKE tervező-elemző szakán 1979-ben, ugyanott másoddiplomaként gazdaság ellenőrző szakon 1983-ban végeztem, majd 1983 decemberében számvitel és elemzés témakörben "cum laude" egyetemi doktori címet szereztem.
Végrehajtóként kezdtem tehát, majd adókivető, adórevizor, revizori csoportvezető, adó csoportvezető, pénzügyi osztályvezető-helyettes és 1980. január 1-jétől pénzügyi osztályvezetőként folytattam 1983. december 31-ig befejezőleg.
Többszázmilliós költségvetés, 34 intézmény, 35 ezer adóalany iránti intézkedés, 51 beosztott munkaköri irányítása nagyszerű feladat volt.
1983. december hónapban megtisztelő felkérést kaptam a Fővárosi Illetékhivatal vezetésére.
A Hivatal feladata eltért a korábbi tevékenységemtől, mert az egész fővárosi tanácsi gazdálkodásra meghatározó volt, elsősorban költségvetési bevétel, továbbá az adószabályozási funkciójának határozottabb érvényesítése okán is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
