Tanulmányomban két kérdéskörrel foglalkozom. Az egyik a "társadalmi kirekesztődés" (social ecxlusion") fogalom tartalma. Ennek keretében kitérek a fogalom összetevőire, a társadalmi kirekesztéssel, illetve kirekesztődéssel mint társadalmi jelenséggel szemben az Európai Unióban folytatott küzdelem legfontosabb lépéseire, a társadalmi kirekesztődés és a bűnözés összefüggésére vonatkozó legfontosabb szakirodalmi következtetésekre, valamint a kriminológiai gondolkodás fejlődése szempontjából a fogalom és az azzal kapcsolatos kutatások jelentőségére. A tanulmány másik témaköre a társadalmi kirekesztődés és a bűnözés kapcsolata a volt szocialista országokban, közülük is elsősorban az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén csatlakozott államokban.
A társadalmi kirekesztődés fogalmával egyre gyakrabban találkozunk kriminológiai munkákban. A fogalommal kapcsolatban egyszerre igaz, hogy tartalmát értjük, nem kell különösebben magyarázni, illetve, hogy nem feltétlenül magától értetődő mit is jelent a 'társadalmi kirekesztődés'. Az utóbbira tekintettel indokolt röviden áttekinteni a fogalom főbb jelentéstartalmait.
A társadalmi kirekesztődés szinte az 1980-as évekbeli megjelenésétől kezdve egyszerre társadalomtudományi fogalom és társadalompolitikai program. (Társadalompolitikai program minőségével kapcsolatban annyit pontosítani kell, hogy a társadalmi kirekesztődés visszaszorítása és ellentétének, a társadalmi befogadásnak ('social inclusion') a biztosítása jelenik meg politikai programként.)
Társadalomtudományi fogalomként nagyon hamar elterjedt. Ennek okáról Anthony Atkinson, a téma jeles szakértője még 1998-ban azt írta, hogy részben a fogalom tisztázatlansága magyarázza közkedveltségét (Atkinson 1998:6). Mára azonban - jórészt éppen Atkinsonnak és munkatársainak köszönhetően - ha nem is definíciószerűen, de tisztázott a fogalom tartalma. Ennek lényegét Szalai Júlia a következőképpen összegzi:
"A 'social exclusion' kifejezésnek ...egyértelmű, ugyanakkor több rétegű jelentéstartalma van. A fogalom egyszerre jelenít meg egy folyamatot, a folyamat eredményeként előálló állapotot, valamint - az 'ex' prepozíció révén - egy viszonyt. Ez utóbbi a fogalom legfontosabb tartalmi rétege, és a hatalom egyenlőtlen elosztásának arra a következményére utal, amelynek betudhatóan egyes szereplők társadalmi helyzetének védelme úgy megy végbe, hogy azzal más szereplők megfosztott állapotba kerülnek" (Szalai 2002:1).
- 307/308 -
A többrétegű jelentéstartalom miatt az idézett szerző szerint a 'social exclusion' angol kifejezést a magyar nyelvben három különböző fogalommal tudjuk jelölni. Ezek: a) 'társadalmi kirekesztés', amely "aktív, tudatos cselekvést, mégpedig konkrét személyekhez, illetve azok adott csoportjaihoz köthető cselekvést implikál: valakik fejükbe vették és hatalmuk meg eszközeik is voltak hozzá, hogy valaki másokat leszorítsanak a pályáról."; b) 'kirekesztettség', ebben a magyar megfeleltetésben "csak a végállapot, mégpedig a passzív szenvedőként megélt megfosztottság helyzete jelenik meg: az érintett szereplők nem egy viszony és nem is egy folyamat részeseiként állnak előttünk, hanem szinte fátumként rájuk szakadt szerencsétlen állapotukban."; c) 'társadalmi kirekesztődés': "...talán ez a grammatikailag némiképp szokatlan formula az - írja Szalai Júlia -, amely az angol megfelelőt leginkább közelíti a fogalom jelzett hármas jelentéstartalmának együttes megragadásában. A megelőző két fordítási verzióval szemben fontos különbség, hogy ez utóbbi kifejezés középpontjában maga a folyamat áll, s ezért az a folyamat irányának és tartalmának megváltoztatására törekvő politikai beavatkozást implikál - azaz a kirekesztődés kezdeményezőinek átnevelése, illetve áldozatainak egyéni esetkezelés útján való megsegítése helyett az adott társadalmi környezet megváltoztatására irányuló társadalompolitikai cselekvésre hív fel" (Szalai 2002:1-2). A továbbiakban, egyetértve Szalai Júlia érvelésével, a 'social exclusion' angol terminológia magyar megfelelőjeként a 'társadalmi kirekesztődés' kifejezést használom.
Ennek a fordítási változatnak a helytállóságát erősíti a SAGE Kiadó Kriminológiai Szótárának a 'Social exclusion' címszóra vonatkozó következő meghatározása: "A társadalmi kirekesztődés arra a dinamikus, multidimenzionális folyamatra utal, amelynek során az egyén teljes egészében vagy részben kirekesztődik azokból a társadalmi, gazdasági, politikai vagy kulturális szervezetekből, intézményekből, amelyeknek célja, hogy segítsék az egyén társadalmi integrációját" (Bradley 2001:275).
A 'társadalmi kirekesztődés' tehát a társadalom mindennapi életviteléből "kizáródó", halmozottan hátrányos helyzetű embereket, illetve csoportokat felölelő fogalom, amely lényegében az "underclass" (alsó, legalsó osztály) kategóriáját váltotta fel, elsősorban az európai társadalomtudományban. A szakirodalomban egyetértés van abban, hogy a 'társadalmi kirekesztődés' társadalmi jelenség, amelynek alapja a társadalom strukturális és kulturális változásaival összefüggő növekvő egyenlőtlenség és biztonsághiány. A fogalom egyszerre utal az érintettek marginalizálódására, elszegényedésére, társadalmi elszigetelődésére, sebezhetőségére és a teljes jogú társadalmi tagság hiányára.
A kriminológiai irodalomban Jock Young 'The Exclusive Society' (1999) című nagy jelentőségű munkája nyomán a társadalmi kirekesztődés három előfordulási szintjét különböztetik meg. Az első szint a gazdasági és anyagi kirekesztődés, amelynek során az egyének nem jutnak hozzá fizetett, teljes munkaidős állásokhoz; a második a társadalmi és területi szegregációból fakadó elszigetelődés; a harmadik szint pedig a büntető igazságszolgáltatás kirekesztő politikája és gyakorlata. (A három szintről lásd: Bradley 2001:275.)
Amint az Young hivatkozott művének címéből is kitűnik, a 'társadalmi kirekesztődés' fogalomhoz kapcsolódóan a szakirodalomban különbséget tesznek "befogadó" és "kirekesztő" társadalmak között. Az említett szerző szerint az előbbi egy olyan "társadalom, amely materiálisan és ontológiailag egyesíti tagjait és amely megkísérli asszimilálni a devianciákat, társadalmi rendellenességeket." Ezzel szemben a "kirekesztő" olyan társadalom, amely "számtalan materiális és ontológiai bizonytalanságot foglal magában és amely a devianciákra elszigeteléssel és kirekesztéssel válaszol" (Young 1999:26).
Young szerint a XX. század utolsó harmadától tartó periódus a modernitásból a késő modernitásba vezető korszak, amely a befogadóból a kirekesztő társadalomba való átmenet időszaka (Young: 1999:26). A szerző egy későbbi írásában azonban hangsúlyozza, hogy a "befogadó és kizáró tendenciák szükségszerűen jelen vannak mindkét periódusban" (Young 2004:552).
Társadalompolitikai, szociálpolitikai programokban az 1980-as évek közepén találkozunk először a szegénység felszámolását célzó törekvések keretében a 'társadalmi kirekesztődés' fogalmával. Az Európai Közösségek támogatásával 1985-től kezdődően indultak kutatások a jelenségre vonatkozóan (Havasi 2002:60). A fogalom terjedése és ami lényegesebb, a jelenség elleni fellépés szempontjából fontos állomásnak számít az Európai Unióról szóló Szerződést módosító 1997. évi Amszterdami Szerződés. Ennek 136. cikke ugyanis kimondta, hogy az Európai Közösség és a tagállamok célul tűzték ki a "kirekesztettségek elleni küzdelmet."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
