A döntés: 13/2017. számú munkaügyi elvi határozat
A felszámoló munkáltatójogkör-gyakorlásra való felhatalmazásából nem következik, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően új munkaviszonyt létesítsen. Amennyiben a tevékenység indokolja, a törvényben meghatározott esetekben a polgári jogi jogviszony létrehozására van jogszabályi lehetősége [a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi LI. törvény 27/A. §, 47. § (5) bekezdés, a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény 1. § (1) bekezdés].
1. A döntés alapjául szolgáló tényállás
2. A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete
3. A Kúria döntése
4. Következtetések, kritikai megjegyzések
A felperes 2011. augusztus 26-án felszámolás alá került. Felszámolója a Vagyonkezelő és Felszámoló Zrt. lett. A felszámoló a Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség határozata alapján, amely a felszámolás alatt álló cég területének őrzését rendelte el (veszélyeshulladék-tárolásra tekintettel) három fő munkaviszonyban történő foglalkoztatásáról döntött. Ezen személyekkel vagyonőr munkakörben 2015. január 31-én munkaviszony létesült. A felperes 2015. július 9-én 433 727 forint összegű bérgarancia-támogatás iránti igényt nyújtott be, amelyet az első fokon eljárt Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztály 2015. július 27-én kelt határozatával elutasított. Ennek indokolása szerint a felszámoló a felszámolást követően az új munkahelyek létesítésével jogszerűtlenül járt el. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 27/A. § (13) bekezdése értelmében ugyanis a felszámoló csak a munkavállalók továbbfoglalkoztatására jogosult, új munkaviszonyt nem létesíthet, így a bértartozás a Bérgarancia Alapból nem támogatható. A felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzetgazdasági Minisztérium (alperes) a 2015. november 3-án kelt határozatával az indokolási rész kiegészítésével helybenhagyta az elsőfokú szerv határozatát. Rögzítette, hogy az ügyben a felszámoló a felszámolás kezdetét követően létesített munkaviszonyt a felszámolás alatt álló cég és a munkavállalók között, erre azonban a Csődtv. nem adott részére lehetőséget.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletében utalt a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Btv.) 1. § (1) bekezdés a) pontjára, a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésére, valamint a 47. § (5) bekezdésére. A jogszabályi rendelkezések alapján a felszámoló a feladatait elsősorban az adós munkaszervezete, valamint saját szervezete igénybevételével látja el, ennek érdekében polgári jogviszonyt létesíthet. Nem volt vitatott, hogy a felszámoló a perbeli munkavállalókat munkaviszony keretében foglalkoztatta, akiknek a jogviszonya a kft. felszámolása kezdő időpontját követően jött létre. A felszámoló a Csődtv. rendelkezései szerint nem létesíthetett volna munkaviszonyt. A törvény nem teremt lehetőséget új munkavállaló alkalmazására, hanem a már fennálló munkaszerződések alapján biztosítja a továbbfoglalkoztatást. Erre utal a Csődtv. 47. § (5) bekezdése, amely kimondja, hogy a felszámoló munkáltatói jogosultságát a jogszabályok, a kollektív szerződés, a belső szabályzatok és a munkaszerződések keretei között jogosult gyakorolni. Ez a rendelkezés a már meglévő munkavállalókra vonatkozik, és nem ad lehetőséget a felszámolónak új munkaviszony létesítésére. Amennyiben a felszámolónak az adós és a saját szervezetén belül nem volt lehetősége a feladatai ellátására, úgy teljesítési segédet alkalmazhatott volna, vagy polgári jogviszonyt kellett volna létrehozni. A foglalkoztatási forma kiemelkedő jelentőségű, hiszen a felszámoló a vagyonőrökkel adott esetben csak polgári jogviszonyt létesíthetett volna. A bíróság nem találta helytállónak azon felperesi hivatkozást, hogy az alperes nem vizsgálhatta volna a támogatás alapját képező jogviszonyt. Az alperesnek a tényállás tisztázása érdekében figyelembe kellett vennie a jogviszony tartalmát, mely tekintetében a felszámoló sem vitatta, hogy az munkaviszony. A bérgarancia-támogatás feltételrendszere és a Csődtv. rendelkezései alapján megállapítható, hogy a támogatás alapját
- 45/46 -
képező jogviszony jogszerűen nem jöhetett volna létre, ezáltal a támogatás igénylése sem megalapozott.
A felperes által benyújtott és a korábbi keresetében kifejtettek szerint indokolt felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. A felperes a felülvizsgálati kérelmében és annak kiegészítésében is állította, hogy a munkaviszony létesítése ideje és körülményeinek vizsgálata nem tartozott az első-, illetve a másodfokú hatóság hatáskörébe. Ezzel szemben az alperes által helyesen hivatkozott, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 50. § (1) bekezdése egyértelműen előírja, hogy a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni, ennek érdekében esetleg bizonyítási eljárást lefolytatni. Mindebből következően helytállóan vizsgálták, hogy fennálltak-e a Bérgarancia Alapból történő fizetés feltételei, vagyis az igényt olyan személyekkel összefüggésben nyújtották-e be, akiket a felszámolás alatt álló cégnél munkaviszonyban foglalkoztattak. Ennek során értékelni kellett azt is, hogy a felszámoló mikor létesített munkaviszonyt a biztonsági őrökkel. A bíróság helyesen következtetett a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésének és 47. § (5) bekezdésének együttes értékeléséből arra, hogy a felszámoló a feladatait az adós, valamint saját munkaszervezete igénybevételével látja el. Az adós képviseletében hozza meg döntéseit, a tevékenység ellátása érdekében polgári jogviszonyt (megbízás, vállalkozás) létesíthet, az így keletkezett költségek pedig a felszámolási költségek részét képezik.[1] Mindebből egyértelműen az következik, hogy munkaviszony létesítésére nem volt módja. A felszámoló "feladatainak ellátása" megfogalmazás tágan értelmezendő, a felszámolás alatt lévő munkáltató helyett jár el, valamennyi jogviszonyt ő létesíti a cég nevében. Ebből következően a Csődtv. 48. § (3) bekezdésében foglalt tevékenység ellátása is az ő tevékenységének részét képezi, így neki kellett biztosítani - a törvényben foglaltak betartása mellett - az őrző-védő tevékenység ellátását akkor is, ha erre hatóság kötelezte. Mindezt azonban fentiek szerint munkaviszony keretében nem tehette.
1. Az eljárt bíróságok döntései egyértelműen rögzítik: a felszámoló nem jogosult a felszámolás alatt álló cég nevében munkaviszonyt létesíteni. Mivel a munkaviszony létesítésére értelemszerűen csak a munkáltatói jogkör gyakorlója (adott esetben tehát a felszámoló) jogosult, s ezt a jogkörét nem delegálhatja[2], könnyű belátni, hogy ebből a döntésből egyenesen következik: a felszámolás alatt álló cég a felszámolás kezdő időpontjától munkaviszonyt nem létesíthet. Ezáltal munkáltatói jogképessége korlátozott, a foglalkoztatással összefüggő szerződéskötési szabadsága erősen csorbul. A magyar Alkotmánybíróság következetes értelmezése szerint a szerződéses szabadság ugyan nem alkotmányos alapjog, de mint a piacgazdaság alapintézménye, alkotmányos védelem alatt áll. Ebből eredően korlátozása is csak jogszabályban, a szükséges és arányos mértékben indokolható. Előrebocsátom, hogy az ilyen kivételt megállapító szabály nem értelmezhető kiterjesztően, azaz annak egyértelműnek (és természetesen az alkotmányos védelem szempontjából) indokolhatónak kell lennie.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
