Azon túl, hogy az alkoholt fogyasztó ember pár pohár után beszédesebbé válhat, a sör és szólásszabadság között nehezen találunk mély, tudományos összefüggést. Valószínűleg mind a trappista szerzetesek, mind az alkotmányjogászok fenntartással kezelnék ennek lehetőségét, azonban bármilyen furcsának tűnik is elsőre, a kapcsolat a szoftverek világában létezik. A gondolat, miszerint a free software elnevezésben a "free" jelző nem az ingyenességre, hanem a szabadságra utal, és annak használatakor a "free speech"-re és nem a "free beer"-re kell gondolnunk,1 a szabad szoftver mozgalom atyjaként emlegetett Richard Stallman hasonlata alapján széles körben elterjedt. E "szabadság" kifejezése a szoftverfelhasználás engedélyezésére új modellt formált, és egyúttal a szellemi közkincs gyarapításának eszközévé vált.
A szellemi alkotások jogában egyre nagyobb figyelem összpontosul a közkincs témájára. A szellemi tulajdonjog kiterjedése a közkincs csökkenését eredményezi,2 ami ilyenformán - ahogy azt a rá irányuló tudományos és közéleti érdeklődés is mutatja - a közkincs felértékelődéséhez vezet. »A korábbi negatív, statikus, passzív szemlélet helyett, amely a közkincset "szellemi tömegsírként", csak egy negatívummal, a szellemi tulajdonjogok hiányával jellemezhető, elavult, poros-penészes könyvraktárak polcain elfekvő maradványként kezelte, most megjelentek és túlnyomóvá váltak a pozitív, proaktív megközelítések. Ezek a közkincset "szellemi aranybányának", a szellemi tulajdon domináns és dinamikusan bővülő közösségi dimenziójának tekintik, és hasznosításra buzdítanak. Hangsúlyozzák, hogy a szellemi tulajdoni magánjogok oltalmának lejárta nem halál, hanem feltámadás, a digitalizálással új életet, az ubikvitás (mindenütt jelenlét), omnipresence új szintjét nyeri el a "tulajdon palackjából" kiszabadult szellem.«3
A szellemi tulajdoni magánjogok oltalmának lejárta nem halál, hanem feltámadás, a digitalizálással új életet, az ubikvitás (mindenütt jelenlét), omnipresence új szintjét nyeri el a "tulajdon palackjából" kiszabadult szellem.
Bár sok szó esik a szellemi közkincs jelentőségéről, korántsem egyértelmű, mit is értünk e fogalom alatt. Ahogy arra James Boyle rámutat "we have not one public domain, not one theory of the public domain, but many."4 E sokféleség köszön vissza nemzetközi és hazai irodalmunk fogalomalkotásában.
Az angol nyelvű írások a szellemi közkincs megnevezésére rendszerint a public domain kifejezést használják, de feltűnik a commons fogalom is.5
Lawrence Lessig szerint a commons a különböző javakhoz való hozzáférést jelenti.6 A public domain ehhez képest arra utal, hogy az emberek megosztják másokkal, ami eredendően az ő tulajdonuk.7
James Boyle úgy véli, a commons egy bizonytalan kifejezés, melybe egyrészt beleérhető valaki tulajdona és az ehhez való közösségi hozzáférés, de az uratlan dolog is. A public domain alatt a szellemi tulajdonjog által nem védett tartalom értendő.8
Pamela Samuelson teljes tanulmányt szentel a fogalmak sokféleségében való rendrakásnak.9 Egyrészt ismerteti, másrészt rendezi a jogirodalomban talált felfogásokat, melyek a public domain kifejezés tartalmának magyarázatára törekszenek. A tanulmány a klasszikus megközelítéstől indul, mely szerint mindazon szellemi termék a közkincs része, mely a szellemi tulajdonjognak nem tárgya, azaz amelynek oltalma megszűnt, vagy már eleve alkalmatlan a védelemre. Tágabb az az értelmezés, mely szerint az internet a közkincs hagyományos funkcióit jelentősen kiszélesítette, így az dinamikussá vált és egyre bővül: magában foglalja mindazon forrásokat, melyeket bár a szellemi tulajdonjog oltalmaz, a jogosultak közösségi felhasználásra rendelnek. Tulajdonképpen ezzel a szemlélettel rokon Lydia Pallas Loren felfogása, aki nem a public domain új fogalmáról beszél, hanem a Henry A. Smith által javasolt10 semicommons kifejezést használja, mely véleménye szerint az olyan tulajdonra alkalmazható, mellyel alapvetően egy közösség bír és használja azt, azonban egyes személyeknek magántulajdona is van az adott dolog vonatkozásában. A semicommonsban tehát mind a köz-, mind a magánérdekeltség megtalálható, mindkettő fontos és folyamatosan hatnak egymásra. Loren véleménye szerint a kifejezés a szellemi tulajdon világában azt jelenti, hogy a szerzői joggal vagy szabadalommal védett alkotás felhasználása a közösség számára bizonyos tekintetben szabad.11 A Samuelson által is hivatkozott szerződéses közkincs (contractually constructed information commons) felfogás pont azt vizsgálja, melyek azok a technikák, amelyek a szellemi tulajdonjog által oltalmazott alkotást a közösség számára bizonyos tekintetben szabaddá teszik, és bemutatja, hogy különböző licencek használatával széles körben elérhetővé tett művek az új értelmezés szerint szintén közkincsnek tekinthetőek. Egyes szerzők szerint egyébként a szerződéses közkincs felfogás funkcionálisan majdhogynem a klasszikus felfogással azonos eredményre vezet, hiszen a "nyílt, szabad" megközelítés olyan tömegekhez juttatja el a műveket, mint az a szellemi-tulajdonjogmentes zónában eleve lehetséges. Samuelson írása ismertet olyan értelmezéseket is, melyek egyenesen azt mondják, hogy szellemi közkincsnek kell tekinteni mindazon "alapanyagot", információt, mely új művek alkotásának forrásául szolgálhat, illetve előmozdíthatja a kultúra fejlődését.
A magyar jogirodalomban Bobrovszky Jenő foglalkozik mélyrehatóan a közkincs témájával. Az általa használt "szellemi tulajdoni közkincs" kifejezés tartalma a klasszikus angol public domain fogalom tartalmával áll összhangban. Eszerint a közkincs azon javakat tömöríti, melyekre nem áll fenn szellemi tulajdon, azaz olyan kincsről van szó, ami bárki által engedély és díjfizetés nélkül használható. 12 […] "Eredeti módon tartoznak a szellemi tulajdoni közkincsbe: az ideák, a tények és a generikus […] információk, amelyek azt mutatják, hogy a szellemi tulajdon meddig terjedhet ‘lefelé, a közjavak szférája határáig’. Származékos módon jutnak a közkincsbe: az elvileg oltalmazható, de közkincsbe helyezett szellemi javak, a megszűnt oltalmú szellemi javak."13 Bobrovszky is felhívja azonban a figyelmet a kötelező, kógens közkincs mellett, az ún. szerződéses közkincsre,14 mely nem a klasszikus közkincs fogalom szerinti (oltalom alatt nem álló) szellemi javakra, hanem az új, gyakran közösségi alkotómunka (peer production) eredményeként létrejött, copyleft típusú üzleti modellek útján engedélyezett művekre utal.
A peer production, azaz az egyenrangú résztvevők által önkéntesen végzett, egyéni indíttatáson alapuló, az alkotást részben, vagy egészben közkincsbe bocsátó közösségi alkotótevékenység az információs társadalomban vált jelentőssé.16 A jelenség mind a szabad szoftverek fejlesztésében, mind a tudományos életben, továbbá bizonyos interneten közzétett tartalmak (például a Wikipedia) előállításában, szerkesztésében is tetten érhető. Yochai Benkler véleménye szerint a modell azért alakult ki ekkor és ebben a formában, mert
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
