Az új Vht. novella hatálybalépésekor megszűnt az elsőbbségi igény jogintézménye, helyére a zálogjogosult végrehajtási eljárásba való bekapcsolódásának jogintézménye lépett. Az új jogi rendezés azt a célt szolgálja, hogy a zálogjogosult a Ptk.-ban biztosított kielégítési elsőbbségi igénye érvényesülhessen akkor is, ha harmadik személy indít végrehajtási eljárást az adóssal szemben, olyan esetben is, amikor a zálogjogosult zálogtárgyból való kielégítési joga nem nyílt meg, tehát a követelése még nem járt le.
A végrehajtó az ingó foglaláskor nyilatkoztatja az adóst arról, melyek azok a vagyontárgyai, amelyeket zálogjog terhel. A végrehajtást kérő kérelmére pedig megkeresheti a közjegyzőt annak közlése végett, hogy az adós zálogkötelezettként szerepel-e a nyilvántartásban, továbbá, hogy vagyonát, illetőleg valamely vagyontárgyát terheli-e jelzálogjog. A végrehajtó ugyanígy beszerzi a vízi, légi jármű lajstrom adatait is. Az ingatlanra vonatkozóan bejegyzett zálogjogosult adatairól a földhivatali értesítésből szerez tudomást a végrehajtó.
A törvény értelmében a végrehajtó, amint tudomást szerez a zálogjog fennálltáról, haladéktalanul köteles a zálogjogosultat tájékoztatni arról arra, hogy a zálogjogból eredő igényét végrehajtási eljárás során érvényesítheti, az erre vonatkozó kérelmét az értesítés kézhezvételétől követő 8 munkanapon belül kell bejelenteni a végrehajtást foganatosító bíróságnál. A kérelem elintézése nemperes eljárásban, illetve perben történhet. Nemperes eljárás keretében akkor engedélyezhető a zálogjogosult végrehajtási eljárásba való bekapcsolódása, ha a végrehajtást kérő és az adós nem vitatja a zálogjog jogalapját és összegszerűségét.
Ha a zálogszerződés közokiratba van foglalva, nem vitatható sem a jogalap, sem az összegszerűség. Ez utóbbi esetben tehát mindenképpen befejeződik az eljárás a nemperes eljárás keretében, s perre nem kerül sor.
Amennyiben az adós vagy a végrehajtást kérő vitatja akár a zálogjog jogalapjának, akár összegszerűségének a fennálltát, ami vonatkozhat a zálogjogosult kérelmének egészére vagy egy részére, a zálogjogosultnak pert kell indítani a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódás engedélyezése iránt. A pert is ugyanaz a bíróság folytatja le, amely a nemperes eljárást intézte. A bíróságnak mindkét eljárásban soron kívül kell intézkednie.
A bíróság a zálogjogosult kérelmének beérkezését követő 3 munkanapon belül köteles a végrehajtást felfüggeszteni és erről a végrehajtót értesíteni. Ha a nemperes eljárásban a bíróság jogerős végzéssel engedélyezi a zálogjogosult végrehajtásba való bekapcsolódását, a végrehajtás felfüggesztését megszünteti és erről a végrehajtót értesíti. A bíróság megszünteti a végrehajtás felfüggesztését akkor is, ha a kérelmét elutasító végzés kézhezvételétől számított 8 munkanapon belül nem igazolta, hogy a végrehajtási eljárásba való engedélyezése iránti pert megindította. Ha a zálogjogosult határidőben igazolja a per megindítását, a felfüggesztés hatálya a perre is kiterjed. Abban az esetben viszont, ha a zálogjogosult késlekedik a perindítással, a per bírósága a végrehajtást felfüggesztheti és erről köteles a végrehajtót tájékoztatni.
A zálogjogosult végrehajtási eljárásba való bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelem és keresetlevél is illetékköteles beadvány.
Mind az adós, mind a végrehajtást kérő a bíróság felhívásától számított 8 napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a zálogjoggal biztosított követelés jogalapját, vagy összegszerűségét elismeri-e, illetőleg milyen összegben ismeri el.
Amennyiben az adós vagy a végrehajtást kérő a bíróság felhívására nyilatkozatot nem terjesztett elő, avagy nyilatkozatában a követelés fennállását vagy összegszerűségét elismerte, ezzel ellentétes álláspontot a fellebbezésben nem érvényesíthet.
A nemperes eljárásban hozott végzéssel szemben a zálogjogosult, az adós és a végrehajtást kérő élhet fellebbezéssel.
A bíróság a határozatában a zálogjogosult végrehajtási eljárásba való bekapcsolódás engedélyezése mellett azt is megállapítja, hogy a zálogjogosult kielégítési joga megnyílt.
A törvény értelmében a vagyontárgy foglalásának a ténye önmagában lejárttá teszi a zálogjogosult követelését, azaz a zálogjogosult kielégítési joga a törvény erejénél fogva megnyílik. A visszaélések, a rosszhiszemű joggyakorlás megakadályozása végett a törvény előírja, ha összefonódás van, a kielégítési jog megnyíltát a foglalás ténye alapján nem lehet megállapítani. A zálogjogosultnak a pert az adós vagy a végrehajtást kérő ellen kell megindítania, attól függően, hogy melyikük vitatta a követelés jogalapját, vagy összegszerűségét, illetve az önálló zálogjog esetén a jogalapot vagy az összegszerűséget. Nem elegendő azonban a jogalap vagy az összegszerűség vitatása, az adósnak, illetve végrehajtást kérőnek állítását valószínűsítenie is kell.
Kérdésként merül fel, hogy a zálogjogosult milyen módon érvényesítheti igényét, ha a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelmét nem terjeszti elő a törvényben írt határidőben és az igazolási kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő is eltelt. Erre vonatkozóan a törvény nem ad útmutatást. A bírói gyakorlatnak kell majd választ adnia arra a kérdésre, hogy a késve előterjesztett kérelmet a bíróság elutasítja-e a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján, vagy pedig igényét az általános szabályok szerint indítandó perben érvényesítheti. Annak pedig feltétele az, hogy követelése lejárjon, kielégítési joga megnyíljon az anyagi jog általános szabályai szerint. A zálogjogosult késedelme tehát azzal a következménnyel is járhat, hogy a zálogjoga alapján a kielégítési elsőbbségi joga elvész.
A lakóingatlannal kapcsolatos végrehajtásnak két esete van, az egyik a lakásügyben hozott bírósági határozat végrehajtása, a másik eset pedig az, amikor a lakóingatlan végrehajtása alá vonására a pénzkövetelés kielégítés fejében kerül sor.
A lakásügyben hozott határozat végrehajtásával kapcsolatban apróbb változtatásokra került sor. Az intézmény lényegét jelentő szabályok változatlanul hatályban maradnak. Így e körben változatlanul alkalmazni kell majd a Legfelsőbb Bíróság 291-es és 292-es számú polgári kollégiumi állásfoglalásait.
Jelentős szabályok megalkotására került sor a lakóingatlan pénzkövetelés kielégítése végett való lefoglalásával és értékesítésével kapcsolatban. A korábban hatályban volt végrehajtási törvény az ingatlanok jellege között nem tett különbséget. 2001. szeptember 1-je óta azonban más-más szabályokat kell alkalmazni a lakóingatlanra, illetve egyéb ingatlanokra vezetett végrehajtás során.
A törvény meghatározza a lakóingatlan fogalmát. E szerint lakóingatlannak minősül:
- a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan (tulajdoni illetőség) a hozzá tartozó földrészlettel, ha arra használatbavételi engedélyt adtak ki.
- Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett lakó-, illetőleg gazdasági épület, épületcsoport és az azonos helyrajzi szám alatt hozzátartozó föld együttese.
2001. szeptember 1-je előtt valamennyi ingatlan esetében a kikiáltási ár az ingatlan becsértékének a feléig volt leszállítható. Az új Vht. novella értelmében lakóingatlan esetén a kikiáltási ár a becsérték 70%-ának megfelelő összegre szállítható le. A szabály alkalmazásának feltétele az is, hogy az adósnak ez az egyetlen lakóingatlana, a lakóhelye ebben van és a végrehajtási eljárás megindítását megelőző hat hónapban is ebben volt. Ha az árverés sikertelen, a végrehajtást kérő a becsérték 70%-ának megfelelő összeg fejében veheti át az ingatlant. A negyedik árverésen nyílik lehetőség arra, hogy a lakóingatlan becsértékének a feléig leszállíthassák a kikiáltási árat. Ha a negyedik árverés sikertelen, a végrehajtást kérő a becsérték felének megfelelő összeg fejében veheti át az ingatlant.
A korábbi jogszabály nem tartalmazott rendelkezést arra, hogy az ingatlant beköltözhető vagy lakott állapotban kell-e árverezni, amelyből számos gyakorlati probléma származott. Egyedül a Ptké. 48. §-a tartalmazott előírást arra, hogy lakóingatlan elzálogosítása esetén milyen módon történjen a bírósági végrehajtásban a lakóingatlan kiürítése. Erre vonatkozó kikötést a zálogszerződés tartalmazhatott. A zálogjoggal kapcsolatos törvényi szabályozás módosításáról szóló 2000. évi CXXXVII. törvény módosítja a Ptké. 48. §-ának erre vonatkozó rendelkezését. A hatályos rendelkezés szerint lakóingatlan elzálogosítása esetén - ha a felek eltérően nem állapodnak meg - a zálogjogosult a zálogjoga érvényesítése során az ingatlan kiürített állapotban való értékesítését követelheti. Korábban erre akkor volt lehetőség, ha maga a zálogszerződés tartalmazta, hogy az ingatlant kiürített állapotban kell értékesíteni.
2001. szeptember 1-jétől valamennyi lakóingatlan esetén a főszabály az, hogy az ingatlant beköltözhető állapotban kell árverezni. A törvény taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amikor az ingatlant lakottan kell árverezni. Ezek az esetek az alábbiak:
- Ha az ingatlanban a végrehajtási eljárás megindulását megelőzően kötött érvényes bérleti szerződés alapján bérlő lakik, kivéve, ha az adós és zálogjogosult korábban az ingatlan beköltözhető állapotban történő értékesítésében állapodott meg és a bérleti szerződés megkötésére e megállapodás ellenére került sor.
- Ha az ingatlanban haszonélvező lakik, kivéve, ha a haszonélvező is felel a végrehajtást kérő követelésének kielégítéséért, vagy a haszonélvezeti jogot a jelzálogjog keletkezése után szerződéssel létesítették.
- Ha az osztatlan közös tulajdonban lévő ingatlanban a nem adós tulajdonostárs lakik.
- Ha az adós és a végrehajtást kérő - több végrehajtást kérő esetén, valamennyi végrehajtást kérő - a lakottan történő értékesítésben megállapodott.
- Ha a lakottan történő értékesítéssel valamennyi végrehajtást kérő egyetért.
- Ha az ingatlanban az adós egyenesági felmenője lakik és lakóhelye a végrehajtási eljárás megindítását megelőző hat hónapban is ebben volt, az ingatlan tulajdonjogát az adós tőle ingyenesen szerezte, kivéve, ha az adós és a zálogjogosult korábban az ingatlan beköltözhető állapotban történő értékesítésében állapodott meg.
A törvény kötelezettséget tartalmaz arra, hogy az adó- és értékbizonyítványnak, illetve a szakértő becsüs véleményének tartalmaznia kell, hogy az ingatlan lakóingatlannak minősül-e.
A végrehajtó a becsérték közlésével egyidejűleg tájékoztatja a végrehajtást kérőt arról, hogy az ingatlan lakott állapotban való értékesítésére akkor kerül sor, ha az erre irányuló kérelmét a tájékoztatás kézhezvételétől számított 15 napon belül előterjeszti a végrehajtónál. E tájékoztatásra nem kerül sor akkor, ha fennállnak a Vht. 141. § (3) bekezdésének a)-d) pontjában foglalt feltételei (az előbbi felsorolás első négy esete).
- Ha az ingatlan árverésére beköltözhető állapotban kerül sor, főszabályként az adósnak és családtagjainak az árveréstől számított 30 napon belül ki kell költözniük az ingatlanból.
- Ha a végrehajtó az árverési vevőnek a vételár megfizetésére ennél hosszabb határidőt adott, eddig az időpontig kell kiköltöznie az ingatlanból.
- Ha jogorvoslat előterjesztésére került sor, a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15. napig kell az ingatlant kiüríteni.
- Ha a vételár kifizetése határidőben nem történt meg, a teljes vételár kifizetésétől számított 30 napon belül kell kiüríteni az ingatlant.
A végrehajtó a becsérték közlésével egyidejűleg tájékoztatja az adóst arról, hogy az értékesítést követően fennálló kiköltözési kötelezettsége teljesítésének elhalasztása iránti kérelmét legkésőbb a közlés kézhezvételétől számított 15 napon belül terjesztheti elő a bíróságnál.
A végrehajtási eljárásban az adós egy ízben kérhet halasztást az elárverezett ingatlanból való kiköltözésre. A halasztás legfeljebb hat hónapra adható.
Nem adható halasztás az adósnak:
- ha korábban rendbírsággal sújtották,
- kérelmére a bíróság legalább hat hónapra a halasztásra is okot adó körülmény miatt a végrehajtást felfüggesztette.
A végrehajtást foganatosító bíróság eljárása a halasztás iránti kérelemmel kapcsolatban:
A bíróságnak a kérelemről 8 napon belül dönteni kell, avagy a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belüli határnapon meg kell tartania a kérelmező meghallgatását, ha arra szükség van és a kérelemről e határnapon dönteni is kell. A kérelmet elutasító végzés ellen az adós fellebbezést nyújthat be. A fellebbezési határidő a határozat kézbesítése esetén 15 nap, meghallgatás esetén azonban azonnal elő kell terjeszteni a fellebbezést a határozat kihirdetése után. A fellebbezés előterjesztése nem akadálya az árverés megtartásának.
Ha az adós nem tesz eleget az ingatlan kiürítési kötelezettségének, a végrehajtó a törvényben meghatározott határidőben foganatosítja az ingatlan kiürítését az árverési vevő kérelmére, szükség esetén rendőrségi közreműködéssel.
A törvény lehetővé teszi, hogyha a végrehajtás ingatlan kiürítése iránt folyik, az adós kérelmére egy ízben legfeljebb hat hónapra rendelhető el a végrehajtás felfüggesztése. E körben is irányadó az a szabály, hogy az adós kérelmére, kivételesen akkor függeszthető fel a végrehajtás, ha az adós a felfüggesztésre okot adó méltányolható körülményt igazolta és az adóst a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották rendbírsággal.
Az új törvény példálódzó jelleggel felsorolja, hogy milyen körülmények minősülhetnek méltányolhatónak. Ilyen körülmények különösen:
- az adós által eltartásra köteles és tartásra szoruló személyek száma,
- az adós vagy az eltartott személy tartós és súlyos betegsége,
- a végrehajtási eljárás során bekövetkezett és az adóst is sújtó természeti katasztrófa.
Nem függeszthető fel a végrehajtás az önkényesen elfoglalt lakás kiürítése során, illetve akkor, ha a bíróság a 2001. szeptember 1-jén hatályba lépett Pp. 217. § (5) bekezdése szerinti kedvezményben részesítette az adóst, tehát ha a lakóingatlan kiürítését elrendelő bírósági határozatban a teljesítési határidő az általános teljesítési határidőtől (15 nap) eltérően hosszabb, legfeljebb hat hónapig terjedő időként van meghatározva. A törvény ennek feltételeit megszabja:
- az ingatlan a kötelezett lakóhelye egyúttal az ő és közvetlen családtagjainak egyedüli lakóingatlana,
- a kérelemben a kötelezett valószínűsítette, hogy a saját és családja elhelyezését ideiglenesen sem tudja biztosítani,
- a per során bírsággal nem sújtották és a per vitele során nem tanúsított rosszhiszemű magatartást,
- nem önkényesen elfoglalt lakást kell kiüríteni.
Az új Vht. novella sokkal átfogóbban szabályozza az önkényesen elfoglalt lakás kiürítésével kapcsolatos szabályokat, mint a korábban hatályban volt törvény, s ez vonatkozik mind a végrehajtás elrendelésével, mind a foganatosítással kapcsolatos szabályokra.
A törvény továbbra sem tekinti végrehajtható okiratnak a lakás kiürítését tartalmazó végzést, amelyet a bíróság nemperes eljárás keretében hoz meg.
Az önkényesen elfoglalt lakás kiürítése iránti kérelmet az ingatlan fekvése szerinti helyi bíróság bírálja el. A korábban hatályban volt törvényben különös illetékességi szabály nem volt megállapítva.
A törvény részletesen felsorolja, hogy a lakás kiürítésére irányuló kérelemnek milyen kellékeket kell tartalmaznia. A bíróságnak 5 munkanapon belül döntenie kell a kérelem felől, a végrehajtónak pedig a végrehajtási költségek előlegezését követő 3 munkanapon belül foganatosítania kell a végrehajtást.
A végrehajtás foganatosításának a módjára vonatkozó új szabályozás figyelemmel van a kötelezett, illetve családtagjai emberi jogaira, illetve arra, hogy a végrehajtás foganatosítása velük szemben humánusan történjen.
Ha kiskorú személy érintett a végrehajtás foganatosításában, a gyámhivatal képviselőjének is jelen kell lennie a helyszíni eljáráson.
A végrehajtó a foganatosítás során tartott első helyszíni eljáráson arra hívja fel a kötelezettet, hogy két napon belül hagyja el a lakást a lakásban tartózkodó valamennyi személlyel együtt és az ingóságokat szállítsa el a lakásból. A végrehajtó két nap múlva ellenőrzi, megtörtént-e a teljesítés, ha nem, szükség esetén a rendőrség közreműködésével foganatosítja a lakás kiürítését.
Ha e cselekménynél csak kiskorú személy tartózkodik a lakásban, a végrehajtó őt átadja a gyámhivatal képviselőjének, akinek intézkednie kell a gyermek ideiglenes elhelyezése iránt. A végrehajtó az ingóságokat elszállíttatja a lakásból.
Az intézkedést tartalmazó jegyzőkönyvet kifüggeszti a lakás ajtajára, a kötelezett ily módon értesülhet arról, hogy a végrehajtó a kiskorút melyik gyámhivatalnak adta át, illetve az ingóságokat hová szállíttatta.
2000. június 7-től egyébként lehetőség van arra is, hogy az önkényesen elfoglalt lakás kiürítésére közigazgatási eljárás keretében kerülhessen sor akkor, ha a lakás önkényes elfoglalásától számított 60 nap még nem telt el (2000. évi XLI. tv.).
A végrehajtó a becsérték közlésével egyidejűleg tájékoztatja a végrehajtást kérőt, hogy a közlés kézbesítésétől számított 15 napon belül kérheti nyilvános pályázat megrendezését. Ha több végrehajtást kérő van, nyilvános pályázat útján való értékesítésre csak akkor kerülhet sor, ha valamennyi végrehajtást kérő egyetért az értékesítés e módjával.
A végrehajtást kérő a nyilatkozatot írásban is előterjesztheti, de a végrehajtó előtt szóban is megteheti e nyilatkozatot, melyet a végrehajtó jegyzőkönyvbe foglal.
A nyilvános pályázaton való értékesítés az árverési vétel hatályával történik.
A pályázaton nem vehetnek részt azok a személyek, akik a törvény értelmében az árverésből is ki vannak zárva [Vht. 123. § (2) bekezdés].
Ha a végrehajtást kérők az értékesítés e módja mellett döntenek, a végrehajtó pályázati hirdetményt készít. A törvény tételesen felsorolja, hogy a hirdetménynek milyen elemeket kell tartalmaznia. A törvény szabályozza a hirdetmény kifüggesztésének módját, illetőleg előírja, hogy a hirdetményt közzé kell tenni a kamara hivatalos lapjában is, sőt a pályázat közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmények is a kamara hivatalos lapjában való közzétételéhez kapcsolódnak.
A pályázati ajánlatot ügyvéd által vagy az ajánlatot tevő szervezet jogtanácsosa által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. A törvény rendelkezéseket tartalmaz az ajánlat benyújtásának határidejére, az előterjesztés módjára, az ajánlat tartalmára, az ajánlat módosítására és visszavonására, annak határidejére. A törvény részletes szabályokat ír elő a felbontási eljárás tekintetében, tartalmazza, hogy a felbontási eljáráson kik vehetnek részt, milyen esetekben érvénytelen az ajánlat, illetve eredménytelen az eljárás, s milyen körülmények irányadók annak megállapításánál, hogy ki a pályázat nyertese.
A törvény néhány új illetékességi szabályt állapít meg a bíróság, illetve a végrehajtók eljárásával kapcsolatban. A jogalkotó eltér az eddigi szokásos gyakorlattól, miszerint kizárólagos illetékesség megállapításánál a Pesti Központi Kerületi bíróságot jelölte ki ügyintézésre. Az új törvényben a Budai Központi Kerületi Bíróság, illetve a megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság állítja ki a végrehajtási lapot külföldi bírósági határozat alapján.
Az ingatlan fekvése szerinti helyi bíróság jár el végrehajtást foganatosító bíróságként abban az esetben, ha a végrehajtó a fővároson, illetőleg megyén kívül foganatosítja az ingatlan végrehajtást [Vht. 232. § (5) és Vht. 255/A. § (2) bekezdés].
Az új Vht. sem tartalmaz szabályt arra vonatkozóan, hogy mely bíróság hatáskörébe tartozik a végrehajtási kifogás elintézése, ha megyei, fővárosi bírósági végrehajtó intézkedése ellen terjesztik azt elő (kivéve az ingatlan végrehajtás esetét).
A jogalkalmazás során vitás volt, hogy ebben az esetben megyei vagy fővárosi bírósági hatáskörbe, avagy helyi bírósági hatáskörbe tartozik-e az ügyintézés. E vonatkozásban megoszlott a bírák álláspontja, 1999-ben a BH Fórum rovatában közzé tették a Legfelsőbb Bíróság azon álláspontját, mely szerint az ügyintézés ilyen esetben a fővárosi, megyei bíróság hatáskörébe tartozik. A 2001 januári BH 26-os jogesetéből kitűnik, hogy a Legfelsőbb Bíróság ettől eltérő álláspontot foglalt el, s kifejtette, hogy az ügyintézés a helyi bíróságok hatáskörébe tartozik. Nézetem szerint is ez a helyes álláspont, mert abban az esetben, ha a Vht. valamely kérdéssel kapcsolatban szabályt nem tartalmaz, úgy a Vht. 9. §-ának utaló szabálya folytán a Pp. szabályait kell alkalmazni. Ezt az álláspontot látszik alátámasztani az új törvénynek az a rendelkezése is, hogy ingatlan végrehajtás esetén az ingatlan fekvése szerinti helyi bíróság hatáskörébe utalja a végrehajtást foganatosító bíróságra tartozó ügyintézést.
Az új törvény lehetővé teszi a végrehajtók számára, hogy ingatlan végrehajtást valamennyi végrehajtó foganatosíthat az egész ország területén. A törvény előírja, hogy ha egyes végrehajtási cselekményeket a végrehajtó illetékességi területén kívül kell elvégezni, az ügygazda végrehajtó közvetlenül megkeresheti az illetékes végrehajtót, vagy végrehajtókat az eljárás lefolytatása végett. Az ügygazda végrehajtó gondoskodik a megkeresett végrehajtók munkájának összehangolásáról, illetve az ő feladata a megkeresett végrehajtók költségeinek a megtérítése, a díjjegyzék elkészítése is. Az ügygazda végrehajtó fogalma merőben új a törvényben.
A törvény határozottan leszögezi, hogy a végrehajtás nem szüntethető meg, ha a végrehajtási költségek nem nyernek kielégítést. A korábbi szabályozás e tekintetben sem volt egyértelmű, emiatt előfordultak olyan esetek, amikor a végrehajtás megszüntetésére úgy került sor, hogy a végrehajtók munkadíja, illetve költségei nem lettek megtérítve, igényüket csak fizetési meghagyás kibocsátása útján vagy perrel érvényesíthették volna.
Probléma adódott abból is, hogy a végrehajtókat megilleti-e munkadíj, ha igen, milyen mértékben, akkor, ha a végrehajtás foganatosításának megkezdése után az adós közvetlenül teljesített a végrehajtást kérő részére. E vita forrása is kiküszöbölést nyert, mert a törvény előírja, hogy ilyen esetekben a végrehajtást kérő és az adós egyetemlegesen felel a végrehajtási költségek megfizetéséért.
A törvény általános költségátalányt is bevezet a Végrehajtói Kamara javára, mely rendelkezés 2001. április 1-je és 2004. március 31-e között hatályos. A törvény meghatározza az általános költségátalány mértékét is.
A végrehajtás alól mentes vagyontárgyak tekintetében is történt változtatás. Példaként a végrehajtás alól mentes vagyontárgyak köre bővült a mosógéppel, szűkült a gépjárművel. A törvény kimondja, hogy amennyiben a természetes személy esetében a gépjármű a foglalkozás gyakorlásához nélkülözhetetlen, az értékesebb gépkocsit a végrehajtás során értékesíteni lehet, úgy azonban, hogy bizonyos összeget vissza kell adni az adósnak ahhoz, hogy kisebb értékű gépjárművet vásárolhasson. A részletszabályokat a 13/2001. (X. 10.) IM rendelet tartalmazza, amely 2001. X. 18-án lépett hatályba.
A törvény a dematerializált értékpapír lefoglalására és értékesítésére vonatkozó szabályokat is tartalmaz. Lehetőség van a széfszolgáltatás keretében őrzött ingóságok végrehajtás alá vonására is. Ha az adósnak jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban vagyonrésze van, a végrehajtást kérő az adós tag helyett a rendes felmondás jogát gyakorolhatja. A cégnyilvántartásból törölt adós cég ellen is folytatható végrehajtás, ha van lefoglalható vagyontárgya. Ilyen esetben a végrehajtó az adós cég részére ügygondnokot rendel ki és annak részvételével folytatja az eljárást.
Az új törvény megszünteti azt az értelmezési problémát is, hogy a visszvégrehajtásról rendelkező végzés alapján végrehajtási lapot kell-e kiállítani, vagy a végzés végrehajtható okiratnak minősül-e. Az új törvény előírja, hogy a visszvégrehajtás foganatosítása iránt az alapügyben kell intézkedni.
A törvény módosítja a végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti perre vonatkozó Pp.-beli szabályokat is. A törvény szoros határidőket állapít meg az ügyintézésre, a bíróságnak a perben soron kívül kell eljárnia, a tárgyalást legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított 15. napra ki kell tűznie. Az első tárgyalás megtartásának nem akadálya, ha a felperes, vagy az alperes nem jelent meg, ha egyikük sem jelent meg az első tárgyaláson, az eljárást meg kell szüntetni. A tárgyalás legfeljebb 8 napra csak akkor halasztható el, ha ez a felek által felajánlott bizonyítás lefolytatása érdekében szükséges. Bizonyítás felvételének szűk körben van helye. A perben szünetelésnek nincs helye.
A törvény eldönti azt a vitát is, hogy a végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránti per esetén a perbíróságnak, vagy a végrehajtást foganatosító bíróságnak kell-e dönteni a végrehajtási költségek viseléséről. A törvény előírja, hogy a bíróságnak a végrehajtást megszüntető határozatában a végrehajtási költségek viseléséről is dönteni kell, így az erre vonatkozó adatokat be kell szereznie a végrehajtótól. A törvény e tekintetben a végrehajtó számára is fellebbezési jogot biztosít.
A törvény rendelkezik arról is, hogy a novella hatályba lépése előtt elvégzett eljárási cselekmények megtartják a hatályukat és jogkövetkezményeik is fennmaradnak akkor is, ha az eljárási cselekményekre a törvény hatályon kívül helyezett, vagy módosított rendelkezései alapján került sor.
Az önálló bírósági végrehajtók igazgatási felügyelete kikerült a helyi bíróság elnökének hatásköréből. E tevékenységet 2001. IX. 1-jétől a Magyar Végrehajtói Kamara látja el.
Az önálló bírósági végrehajtók közös irodát hozhatnak létre a tevékenységük gyakorlására. 2002. I. 1-jétől pedig gazdálkodó szervezetnek minősülő végrehajtási irodák hozhatók létre. ■
Lábjegyzetek:
[1] Holakovszkiné dr. Pestovics Ilona c. fővárosi bírósági bíró
Visszaugrás
