1.1. Azok az információk, amelyeket ma a szélessávú, tájékoztatásra szolgáló elektronikus hálózatokkal juttatnak el a közönséghez (fogyasztókhoz), tartalmukat és kifejezési formájukat tekintve igen sokfélék. A tárgyuk szerint rendkívül diverz és komplex adat, gyűjtemény, szerzői alkotás, szomszédos jogi (előadóművészi, hangfelvétel- és filmelőállítói, rádiós és televíziós) teljesítmény, adatbázis, árujelző mégis világosan két csoportra osztható abból a szempontból, hogy azokra fennáll-e valakinek kizárólagos rendelkezési-tiltási, vagyis a tulajdonhoz hasonló - "szellemi tulajdon", "szellemi termék" - ellenőrzési joga.
A széles sávon, online módon közölt tartalom jelentős része szerzői és ehhez kapcsolódó jogok, valamint védjegyjogok által védett film, zenemű, szakirodalmi mű, vizuális mű, hangfelvétel, adatbázis stb. Az említett kizárólagos jogok - vagyis a szerzői és kapcsolódó jogok, valamint a védjegyjog - megkerülhetetlenek az online szolgáltatásban.1
1.2. A szellemi "tulajdon" mint jogi védelem célja a társadalomra hasznos szellemi alkotások és egyéb szellemi teljesítmények, adatbázisok és árujelzők létrehozatalára és megőrzésére való ösztönzés. Az alkotó és a befektető védett anyagi és erkölcsi jogainak határait a jog a már meglévő művekhez, teljesítményekhez való széleskörű társadalmi hozzáférés szempontjait (oktatás, kutatás, tájékoztatás stb.) is figyelembe véve vonja meg. A legfontosabb ilyen határ a védelem időbeli lejárta. Ez a szerzői műveknél például 70 év a szerző halálát követő év első napjától, az adatbázisoknál 15 év a nyilvánosságra hozataltól, illetve az előállítás évétől számítva (a védjegynél a 10 éves védelem megújítható).
Az irodalom, a tudomány és a művészet egyéni, eredeti alkotásaira - ideértve az ilyen vonásokat mutató adatbázist is - vonatkozó szerzői jogok lényege egyrészt a mű akár anyagi, akár nem anyagi formában való, minden egyes, akárha egymásra épülő felhasználásainak engedélyezése mint vagyoni jog. (A saját használat joga kis jelentőségű.) A tipikus, a törvényben példálózóan felsorolt, és többé-kevésbé részletesen kifejtett ilyen engedélyköteles felhasználások a következők: a művek rögzítése, többszörözése, terjesztése, nyilvános előadása, távollévő nyilvánossághoz közvetítése sugárzással vagy másként, egyidejű továbbközvetítése stb. A nyilvánossághoz közvetítés nevesített esete az online felhasználás (magyarázatát ld. a 2.1. pontban) is.
A szerzői jog másrészt személyhez fűződő jog is a mű nyilvánosságra hozatalára, a névfeltüntetésre és a mű integritására.
Az előadóművésznek mint a szerzői joggal szomszédos jogok alanyának kizárólagos joga az engedélyadás a rögzítetlen előadói teljesítmény rögzítésére, sugárzására és nyilvánossághoz közvetítésére, valamint a rögzített előadása többszörözésére, terjesztésére és online felhasználására. A többszörözés, terjesztés és az "online jog" a hangfelvétel-előállítót és a filmelőállítót is megilleti. A rádió- és televízió szervezeteknek a műsorra mint szomszédos jogi teljesítményre ugyancsak vannak vagyoni engedélyezési jogai: a mások általi továbbközvetítésre, többszörözésre és az ellenérték fejében nyilvános helyen közönséghez közvetítésére. 2004 májusától e szervezeteket is megilleti az úgynevezett online felhasználás engedélyezési joga.
A szomszédos jogi jogosultak e vagyoni jogok mellett a természetes és jogi személyiség védelmét szolgáló további jogosultságokkal is bírnak: névjog (előadóművészek, hangfelvétel- és filmelőállítók, rádió- és televízió szervezetek), illetve az előadóművészi teljesítmény integritásához való jog (előadóművészek).2
Az adatbázisok jogvédelme a tanulmány szempontjából különösen jelentős, mert szinte bármely "komolyabb" honlap az alábbiak szerint, ha gyűjteményes műnek nem is, de sajátos jogi védelemre érdemes adatbázisnak minősülhet. A szerzői (gyűjteményes) műnek nem minősülő adatbázisok védelmének minőségi előfeltétele az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése terén tett jelentős ráfordítás. A védelem eredeti jogosultja az adatbázis-előállító, az a személy (akár természetes, akár jogi, akár egyéb jogalany), aki vagy amely az adatbázis előállítását saját nevében és kockázatára kezdeményezte, és gondoskodik az ehhez szükséges ráfordításokról.3 A védelem tárgya az adatbázis teljes tartalma, vagy annak akár mennyiségi, akár minőségi szempontból jelentős része. Más szóval egyes adatokra, vagy nem jelentős részt képviselő adatokra nézve (eltekintve az alábbi kivételtől) nem gyakorolhatók a jogosult kizárólagos jogai. Az adatbázis jelentéktelen részére csak ismételt és rendszeres felhasználás esetében, akkor terjed ki a védelem, ha ez sérelmes az adatbázis rendes felhasználására, vagy indokolatlanul károsítja az adatbázis előállítójának jogos érdekeit.
Az adatbázis-védelem független az alkotóelemekre vonatkozó szerzői, szomszédos vagy más kizárólagos jogoktól és díjigényektől. Ha tehát egy jogi védelemre érdemes adatbázist szerzői művekből állítanak össze, egyrészt az adatbázisba való felvételhez, másrészt pedig az egyes művek szerzői jogi értelemben vett felhasználásához a szerzői jogosult engedélye szükséges, és az ezért járó díj is az említett jogosultat illeti. Ha viszont az adatbázis jelentős részét kívánja valaki az alábbiak szerint felhasználni, ahhoz az adatbázis-előállító engedélye is szükséges. Ha pedig a kapcsolódó jogi védelemre érdemes adatbázis egyéni-eredeti szerkesztés alapján jön létre, a szerkesztésre nézve a szerkesztő természetes személyt illeti meg a gyűjteményes műre vonatkozó szerzői jog.
A kapcsolódó jogi felhasználási módokra nézve kizárólagos engedélyezési jogok illetik meg a jogosultat. Az adatbázis-előállító hozzájárulása szükséges a kimáso-láshoz (másolat készítése útján többszörözés) és az újrahasznosításhoz (a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel). Ez utóbbi cselekmény magában foglalja az adatbázis példányainak terjesztését (forgalomba hozatalát, importját és bérbeadását), valamint az adatbázis tartalma nyilvánossághoz közvetítését (vezeték útján, vagy más módon, ideértve a lehívásra hozzáférhetővé tételt is). A terjesztési jog a nyilvános haszonkölcsönbe adás, a nyilvánossághoz közvetítés joga pedig a sugárzás engedélyezését nem foglalja magában, ennyiben is (a védelem tárgyán felül) az adatbázis-előállító vagyoni jogai sajátosak. Az engedélyezési jog mellett az arányos díjazás vélelme is érvényesül. A jogvédelem sajátosságának bizonyítéka, hogy a védelmi idő az adatbázis tartalmának jelentős ráfordítást mutató megváltoztatásával (pl. egymást követő bővítések, elhagyások és módosítások halmozódásával) újra kezdődik.
A védjegyjogosultat - bárkivel szemben - ún. kizárólagos védjegyhasználati jog illet meg. A védjegyhasználat fogalmi köre nem zárt. Általában akkor valósul meg, ha az oltalom alatt álló megjelölést az árun vagy csomagolásán elhelyezik, az ilyen árut forgalomba hozzák, az országba behozzák, onnan kiviszik, eladásra felkínálják, valamint forgalomba hozatal céljából raktáron tartják, szolgáltatást nyújtanak, vagy felajánlanak a megjelölés alatt, vagy a megjelölést üzleti levelezésben vagy reklámozásban használják. Ez utóbbi két használati mód vetődhet fel a tanulmány tárgyához tartozó tevékenységek végzése során. A védjegyhasználat csak akkor sérti a védjegyjogosult jogait, ha gazdasági tevékenység körében és a védjegy árujegyzékében szereplő, vagy azokhoz hasonló árukkal/szolgáltatásokkal kapcsolatban valósul meg. Nemcsak az oltalmazott megjelöléssel azonos, hanem az azzal a hasonlóság miatt fogyasztók számára összetéveszthető megjelölés használata is jogsértő. Az ún. belföldön jó hírű védjegyek oltalma pedig bármely áruval kapcsolatban, tehát árujegyzéktől függetlenül érvényesül.
Mindezek a jogok a művek, teljesítmények külföldi szerzőit, egyéb alanyait, a belföldön lajstromozott védjegyek külföldi jogosultjait Magyarországon ugyanúgy megilletik, mint a belföldieket, kivéve a nem egyéni-eredeti adatbázisok Európai Gazdasági Térségen kívüli előállítóit, akiknél a védelem feltétele az anyagi viszonosság. A csatlakozási szerződés alapján az ún. közösségi (európai regionális) védjegyek oltalma a csatlakozás időpontjától kezdve Magyarország területére is kiterjed, sőt ez az oltalom a belföldi oltalom alatt álló korábbi védjegy oltalma ellenére is érvényesül. Ekkor legfeljebb a közösségi védjegy használatának megtiltását lehet a korábbi védjeggyel kapcsolatban bíróságtól kérni.4
1.3. A számítógépes hálózatok útján történő tartalomszolgáltatásban kiemelt szerepe lesz a filmeknek és egyéb audiovizuális alkotásoknak. Ismeretes, hogy a szórakoztatásban, a tudományos ismeretterjesztésben, sőt a tudományban is előtérbe került az audiovizuális kifejezésmód. Másrészt az audiovizuális kulturális örökség és az újonnan keletkező ilyen művek megőrzése is a műveknek a szélessávú hálózatokon az archívumokba való eljuttatását feltételezi.
Az audiovizuális művek digitális formában való könyvtári megőrzése és a közönség általi könyvtári típusú használata sajátos problémák megoldását kívánja a papír alapú dokumentumokhoz képest. A digitális változat korlátlan számban, az eredetivel azonos minőségben, gyakorlatilag ingyen másolható, s az így "elszabaduló" példányok akadályozhatják az audiovizuális mű rendes hasznosítását, a létrehozásukba fektetett szellemi és anyagi tőke megtérülését.
A mozifilmek hasznosítását illetően további nehézségek is vannak. A mai napig bizonytalan, hogy a magyar mozifilmek egy csoportjára - a rendszerváltás előtt többségében állami finanszírozásban készült filmekre - kitől kell megszerezni a felhasználási engedélyt, ki rendelkezik a filmforgalmazási jogokkal.
A filmgyártók államosítása nyomán az 1948 előtt gyártott filmek vagyoni jogai a MAFILM-hez, majd onnan jogutódlás, kiválás, illetve szerződések eredményeként a filmipar mai többi szereplőihez kerültek.5 1948 és 1989 között a filmgyártás és filmforgalmazás szervezetéről, rendjéről számos államigazgatási határozat és utasítás született, ezek szövege esetenként érinti a filmforgalmazási jogokat is. Hasonló tartalmú volt a Magyar Filmintézetről szóló 1/1995. (Műv. K. 20.) számú, azóta hatályon kívül helyezett utasítás is, amely kitért az 1989 előtti filmekre is. Mégis le kell szögezni, hogy ezek az államigazgatási normák nem voltak hatással a polgári jog szabályai szerint a filmeken fennálló vagyoni jogokra. Az állami tulajdonban álló gazdálkodó szervezetek vagyoni eszközeit, más szóval az állami vállalkozói (nem kincstári) vagyon részeit - még ha azok közvetve az állam vagyonát jelentették is - 1995-ben sem lehetett közigazgatási utasítással máshová helyezni, csakis a társasági joggal, a Ptk.-val (és az adott esetben a szerzői jogi törvénnyel) összhangban álló tulajdonosi döntésekkel.
Annak a kérdésnek a megválaszolásánál, hogy a filmek - és ezen belül különösen az 1989 előtt készült játék-, animációs- és egyéb mozifilmek - felhasználásához kitől kell engedélyt kérni, a korabeli polgári jog, az egymást követő szerzői jogi törvények, a filmekre kötött előállítási és forgalmazási keret- és egyedi szerződések alapján lehet válaszolni. Az online felhasználási módra - különösen a régebbi filmek esetében - a jogok akár a filmszerzőknél, illetve azok jogutódainál is lehetnek.6 Ez a gyakorlatban filmenkénti vizsgálatot jelent.
Nem változott ez a helyzet a Mozgóképről szóló 2004. évi II. törvénnyel sem, annak ellenére, hogy a törvény 35. §-a szerint "A nemzeti filmvagyonra vonatkozó vagyonkezelési jog a Filmarchívumhoz kerül."
A filmek vagyoni, filmforgalmazási jogait a Filmarchívumnak szerződésekkel kell megszereznie. A Filmarchívum szabad felhasználási jogait, köztük az új, felállítandó archívumokra szabott szabad felhasználási eseteket a hatályos szerzői jogi törvény határozza meg, "névre szóló", egyedi kivételek nincsenek.
1.4. A szerzői jogszabályok és az iparjogvédelmi jogszabályok nyújtotta védelem hatálya az adott állam területére korlátozódik (ún. területiség). Ugyanakkor a jogok alanya, tárgya és tartalma jelentős mértékig azonos világszerte, mert egy bizonyos közös minimális védelmi szintet garantál a nemzetközi szerzői- és kereskedelmi jogi egyezmények hálózata.7 A szerzői jogok dinamikus szakaszára, a forgalmazásra-értékesítésre vonatkozó szerződéses szabályok országonként már jobban eltérhetnek. A szerzői és az ahhoz kapcsolódó jogok körében még nincsen teljes belső piac az Európai Unióban sem, vagyis ezeket a jogokat teljes egészükben a tagállamok belső jogszabályai határozzák meg. A szerzői jogi szabályok közelítését az Unióban számos kérdésben mégis megteremtette a vonatkozó nyolc irányelvből8 és a bírói gyakorlatból9 álló acquis communautaire.
A szerzői jog területi jellege (territorialitása) az EU-ban bizonyos értelemben akár a belső kereskedelmet korlátozó nemzeti szabálynak is minősíthető. Ezért az EU-ban - a szerzői jog alapelveinek elismerése mellett -az áruk, szolgáltatások, személyek és tőke szabad mozgásának szabálya bizonyos körben még a területiséggel szemben is érvényesül. Így a művek egyes példányaira vonatkozó szerzői és szomszédos jogi terjesztési jogok az Unió egész területére kimerülnek, ha a példányt az egyik tagállamban jogszerűen forgalomba hozzák. Hasonló a helyzet az EU bármely tagállama területéről történő, közvetlen vételre szánt műholdas adással is: elegendő ehhez a felhasználási jogot lényegében csak a jel "fellövése" helyére nézve megszerezni. Az uniós polgárok között továbbá honosságuk szerint nem lehet különbséget tenni a szerzői és ahhoz kapcsolódó jogok tekintetében sem (például a védelmi időt vagy a közös jogkezelő szervezetben való tagságot illetően).
Az 1999. évi LXXVI. sz. szerzői jogi törvényünk (Szjt.) a 2004. május 1-jén hatályba lépett módosításaival - egyetlen, a témánk szempontjából jelentéktelen kivételtől eltekintve10 - teljes összhangban van az EU joganyagával.11
Védjegyjogunk a szerzői jognál is közvetlenebbül beágyazott a nemzetközi jogba12, bár a területiség alapelve itt is érvényes. 2004. május 1-jétől Magyarországon közvetlenül is érvényes az EU Tanács 40/94/EK rendelete a közösségi védjegyről. Az 1997. évi XI. sz. védjegytörvényünk (Vt.) a 2004. május 1-jén hatályba lépő módosításokkal így egyrészt a nemzeti védjegy, másrészt a párhuzamosan működő közösségi védjegy (Vt. X/A. fejezet), valamint az ún. nemzetközi véd-jegyoltalomhoz13 kapcsolódó (Vt. X/B. fejezet) illesztési szabályait is tartalmazza.
A nemzetközi közösség 1996 óta (WIPO Szerzői Jogi, valamint Szomszédos Jogi Szerződés) - és különösen az EU "A szerzői jog és a kapcsolódó jogok bizonyos szempontjainak harmonizálása az információs társadalomban" c. 2001/29/EK (a továbbiakban: Info-soc-) irányelvével 2001 óta - több egyezményben és jogszabályban megállapította, hogy a "szellemi tulajdon" szabályai lényegében érvényesek a digitális környezetben is, azokat csak hozzáigazították az új digitális és más, korábban nem szokásos felhasználási módokhoz.
Ilyen igazítás például a köztes [az Szjt. 35. § (6) bekezdés szerint], illetve közvetítő [a 2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről, az alábbiakban: Ektv. 2. § l) pont szerint] hálózati szolgáltatók felelősségének korlátozása, és bizonyos felhasználások szabaddá tétele, valamint annak megkísérlése, hogy összehangolják a szabad felhasználások és a művekhez/teljesítményekhez való hozzáférést, illetve a másolást akadályozó műszaki védelmi intézkedések jogi védelmének szabályait.
2.1. A tartalom számítógépes hálózaton nyilvánossághoz továbbítását - a szellemi termékekre vonatkozó jogvédelmi szabályok tárgyalásakor - összefoglalóan adatokat, műveket, teljesítményeket a nyilvánosság számára elektronikus hálózaton lehívásra hozzáférhetővé tételnek, röviden "online felhasználásnak" nevezzük. E tevékenység magyar törvényi definíciója: "a művet, védett teljesítményt vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg".14 A hozzáférhetővé tétel meghatározása technológia-semleges: az történhet például az Internet Protocol (IP), a Wireless Application Protocol (WAP), a Short Messaging Service (SMS), vagy bármely egyéb hasonló módon (eszközzel) platformon, és bármely, szórakoztató vagy távközlési vezetékes, műholdas, vagy rádióhullámok útján létrejött és fenntartott hálózaton.
2.2. Az online felhasználás egyik fő fajtája az az esetkör, amikor a műveket és teljesítményeket számítógépes hálózat igénybevételével úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a közönség tagja azt műsorként (műsorszámok folyamaként) érzékeli. Ilyenkor a műsort szerkesztő és a nyilvánossághoz közvetítést ellenőrzése alatt tartó szervezet által meghatározott bármely szempont szerint, akár a műsor nyilvánossághoz közvetítését megelőzően vagy azzal egyidőben, akár a már nyilvánossághoz közvetített műsorszámok archívumából válogathat az internethasználó a műsort alkotó műsorszámok közül, feltéve, hogy a kiválogatott műsorszámok műsorként (műsorszámok folyamaként) érzékelhetőek, és a szolgáltatás nem terjed ki arra, hogy a közönség tagja az érzékelt műsorszámokról tartós másolatot készíthessen.
Ha ez a felhasználás önállóan történik, "webcasting"-ról, ha egy azonos rádiós vagy televíziós műsorsugárzással egyidőben valósul meg, "simulcasting"-ról beszélünk. Bár ez a két szolgáltatás műszakilag és bizonyos jogi elemeiben különbözik a Hertz-féle földfelszíni sugárzással vagy műhold útján történő nyilvánossághoz közvetítéstől, az adatok - művek, teljesítmények - ilyen felhasználásának szerzői jogi engedélyezése a sugárzáséval azonos módon történik.15 Itt tehát a jogilag számító felhasználási mozzanat a webcasting, illetve simulcasting céljára számítógépben való rögzítés, többszörözés valamint a sugárzás jellegű nyilvánossághoz közvetítés.
2.3. Az online felhasználás másik fő típusa a lehívásra való olyan hozzáférhetővé tétel, amelynek során a közönség tagjai az adatokhoz - művekhez, teljesítményekhez -, ezek részleteihez, esetleg a védett árujelzőkhöz úgy férhetnek hozzá, hogy nemcsak a hozzáférés helyét és idejét, hanem az egyes adatokat (vagy műveket és teljesítményeket, ezek részleteit) külön-külön (tehát nem műsorként) egyénileg választhatják ki. Ez az egyedi lehívásra való hozzáférhetővé tétel megvalósulhat úgy is, hogy a tartalmat csak a számítógép képernyőjén való egyidejű érzékelhetővé tételre kínálják fel, és úgy is, hogy azt eleve számítógépre vagy egyéb hordozóra (pl. mobiltelefon készülékre csengőhangként) való tartós rögzítésre ("letöltésre") szánják.
Az egyedi lehívásra való hozzáférhetővé tétel - online szolgáltatás - szerzői és szomszédos jogi hatást kiváltó mozzanatai a következők:
a) rögzítés és többszörözés a számítógép memóriájában a szolgáltatás céljára,
b) a hálózat útján való hozzáférésre felkínálás mint a nyilvánossághoz közvetítés első lépése,
c) digitális, nem anyagi formában eljuttatás - vagyis nyilvánossághoz közvetítés - a közönség azon tagjaihoz, akik hozzákapcsolódtak a szolgáltatáshoz,
d) a vevőkészüléken egyidejűleg érzékelhetővé, olvashatóvá, annak hangszórójával hallhatóvá tétel, "display", vagyis lejátszás, előadás, illetve, ha ez nyilvános helyen történik, nyilvános előadás (ahol a felelős felhasználó lehet a hálózati szolgáltató vagy akár egy attól különálló személy is),
e) másolat készítése a közönség tagja (a fogyasztó) vevőkészülékében vagy azáltal, vagyis újabb műpéldányt eredményező rögzítés, többszörözés.
A nem egyéni eredeti adatbázisoknál az online felhasználás kapcsolódó jogi hatást kiváltó mozzanatai:
a) a kimásolás (másolat készítése útján többszörözés) és
b) az újrahasznosításon belül az adatbázis tartalma nyilvánossághoz közvetítése (vezeték útján, vagy más módon, ideértve a lehívásra hozzáférhetővé tételt is).
Az online felhasználás védjegyjogi joghatást kiváltó mozzanata abban áll, ha védjegyhasználatnak minősülő cselekményt online környezetben tanúsítanak, pl. elektronikus úton történő reklámközzététel során jelenik meg a védjegyjogosult oltalom alatt álló megjelölése, vagy bármely elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása során engedély nélkül használják az 1. pontban leírtak szerint az oltalom alatt álló meg-jelölést.16
3.1. A széles körű online tájékoztatáshoz az egyik első feltétel a piacképes elektronikus tudásbázisnak, mű-, rögzített teljesítmény- és adatgyűjteménynek a létrehozása. Emellett természetesen szükséges a gazdaságos, biztonságos, a fogyasztó számára a hozzáférésre egyenlő esélyt biztosító, olcsó, egyszerű értékesítési rendszer (szervezet és módszer) kialakítása is. A jogilag nem védett adatok és a védett művek, teljesítmények eljuttatása az állampolgárokhoz történhet üzleti alapon, de - állami vagy önkormányzati szolgáltatásként - ingyenesen is. Ehhez a szolgáltatónak mindkét esetben előbb meg kell szereznie a jogilag védett szellemi termékek online felhasználási jogait.
3.2. Az online felhasználási jog megszerzésének alapmodellje az egyedi szerződéskötés. A szerződés tartalmáról itt magyarországi felhasználót, magyarországi jogtulajdonost és magyarországi felhasználást feltételezve beszélünk. Bármelyik elem külföldivel való felcserélése más szabályokhoz vezethet.
A szóban forgó szerzői- és ahhoz kapcsolódó jogi egyedi szerződéskötés tipikus tárgyai a mozifilmek, televíziós produkciók, adatbázisok, hangfelvétel-előállítói teljesítmények és a műsorsugárzó szervezetek teljesítménye. A szerződő partnerek tehát ezen szellemi termékek jogtulajdonosai, noha az egyes jogtulajdonosok természetesen közös ügynököt is megbízhatnak a felhasználási szerződések nevükben való megkötésével, a feltételek kialkudásával.
Az Szjt. vonatkozó, V. fejezete alapján a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg, de a részletes szerződési feltételek hiánya esetére az Szjt. több diszpozitív szabályt is tartalmaz, s így "létrehozza" a szerződést. A szerződés létrejöttének mindenesetre feltétele a felek megállapodása a lényeges kérdésekben (a felhasználható szellemi termék, a felhasználási mód, a felhasználás ellenértéke meghatározása). A szerződésnek általában alaki feltétele az írásbeliség. A szerződéssel határozott vagy határozatlan időre szóló online felhasználási jog keletkezik. A területi hatály külön kikötéssel a külföldi felhasználásra (ottani letöltésre stb.) is kiterjeszthető.
Bizonyos művekre (film, egyéni-eredeti gyűjteményes adatbázis) valamint a szomszédos jogi teljesítményekre és adatbázisokra a "felhasználási jog" helyett a szóban forgó egész vagyoni (engedélyezési) jog is megszerezhető, és ekkor a jog nyilvánvalóan kizárólagos. (Csak felhasználási jog szerzésekor ehhez kifejezett szerződéses kikötés szükséges.) A területi és időbeli hatály a felek akaratától függően ilyenkor is lehet korlátozott. Annak sincs akadálya, hogy a felhasználó a vagyoni engedélyezési jognak csak egy szeletét, például az online felhasználás engedélyezésének (és természetesen a saját felhasználásnak) a jogát szerezze meg.
3.3. A védjegy esetében akár jogátruházási, akár védjegyhasználati szerződés köthető, a teljes jogutódlástól eltekintve csak ezek jelentik a védjegy eredeti jogosultjától különböző személyek számára a védjegyhasználat jogcímét. Más szóval: az említett szerződések valamelyike híján csak engedély nélküli, tehát védjegybitorlást megvalósító védjegyhasználatról lehet beszélni.
A jogátruházás érintheti a teljes árujegyzéket, vagy annak egy részét. A védjegyhasználati szerződés a licencia szerződések egyik fajtája, az engedély főszabályként nem kizárólagos, csak kifejezett hozzájárulással ruházható át harmadik személyre eltérő megállapodás híján, minden időbeli és területi korlát nélkül, az árujegyzékben szereplő valamennyi árura, illetve szolgáltatásra, a használat minden módjára és mértékére kiterjed.17 A védjegyjogosult a használónál ellenőrizheti a védjeggyel ellátott áruk, illetve a védjegy alatt nyújtott szolgáltatások minőségét.
A védjegyjogosult mind a jogátruházás, mind védjegyhasználati szerződés esetén jogszavatossági helytállással tartozik.
3.4. Bizonyos, párhuzamosan és tömegesen használt mű- és teljesítménykategóriáknál az ún. közös jogkezelő szervezetek és az online tartalomszolgáltatók közötti átalányszerződések léptek, illetve léphetnek az egyenkénti szerződéskötések helyébe. Ezek a művek, teljesítmények a nem-dramatikus zeneművek, a műveket előadó előadóművészi teljesítmények és a vizuális alkotások. A felhasználók/szolgáltatók tízezrei világszerte egyidejűleg használják az ilyen művek millióit, így lehetetlen lenne ezekre egyenként előre szerződéseket kötni.
A közös jogkezelő szervezeteket - az Szjt.-ben szabott szigorú feltételek teljesítése nyomán - az illetékes miniszter ilyenként nyilvántartásba vette; mű-, illetve teljesítmény-típusonként országosan egyet-egyet. E szervezetek non-profit alapon, hatósági ellenőrzés alatt működnek. A zenében az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, a vizuális (képzőművészeti) alkotásoknál a HUNGART Egyesület, az előadóművészet körében az Előadóművészi Jogvédő Iroda (EJI) kötnek a tagjaik nevében, de saját jogukról való rendelkezésként nem kizárólagos átalányszerződéseket az online felhasználásra. (Zene esetén a szerződések nem vonatkoznak a művek kottaként való rögzítésére és nyilvánossághoz közvetítésére.) A díj mértékét és a szerződés egyéb feltételeit a miniszter által jóváhagyott általános szerződési feltételekként évente Díjközleményben teszik közzé. A feltételeket kötelesek minden egyenlő helyzetben lévő felhasználóra egyenlően alkalmazni, tehát a közös jogkezelő szervezeteket szerződéskötési kötelezettség terheli.
A szerződések átalányjellege csak azt jelenti, hogy a díj minden egyes műre, műrészletre, előadásra azonos, de annak nagysága természetesen differenciáltan igazodik a felhasználás jellemzőihez (például ahhoz, hogy a szolgáltatás ingyenes-e), a terjedelméhez és a gyakoriságához. A magyar közös jogkezelők által adott jogosításnak jellemzője, hogy annak hatálya az összes magyar szerző és előadóművész fent jelzett típusú összes művére, teljesítményére kiterjed, sőt a világ összes ilyen művét, teljesítményét is átfogja.18 Más kérdés, hogy amennyiben az online szolgáltatás külföldi területre is szól, e tekintetben sajátos feltételek érvényesül-nek.19 Megjegyzendő, hogy 2005. január 1-jei hatály-lyal az egyes művek szerzői, egyéb jogosultjai, előadói - kellő időben előre közölt kifejezett nyilatkozattal -kiléphetnek majd műveik, teljesítményeik online jogai közös kezeléséből. A kilépés csak elvi lehetőségnek látszik, hiszen e jogok a gyakorlatban egyedileg nem érvényesíthetők.
3.5. Az egyedi, egyenkénti szerződéskötés és a közös jogkezelés jövőbeni alternatívájaként és egyben a fogyasztóknak való online szolgáltatás modelljeként újabban említik a "digitális jogkezelést" is (Digital Rights Management, a továbbiakban: DRM).20 Ennek még nincs jogszabályi vagy nemzetközi egyezményi vagy akár egységes jogirodalmi meghatározása. Az egyik európai nemzetközi szabványügyi intézet szerint a "DRM a digitális javakra és tartalmakra vonatkozó jogok kezelése, beleértve azt is, hogy e javak és tartalmak csak a jogosított felhasználásokra és a jogosított felhasználóknak legyenek hozzáférhetők". A DRM része az említett felhasználások mindenféle következményeinek kezelése is a tartalom teljes élettartama alatt.21 Egy másik meghatározás szerint a DRM "olyan technológia, amely védi az online továbbított tartalmat és a másolást pedig a szolgáltatást igénybe vevő személy általi díjfizetéstől teszi függővé."22
Látható, hogy ez az elképzelés valahol az egyedi, egyenkénti szerződéskötéses engedélyezés és a közös jogkezelés között áll. Digitális egyedi jogosítás lenne, művenként, védett teljesítményenként eltérő egyedi feltételekkel, egyenkénti elszámolással, díjfizetéssel, elektronikus ellenőrzéssel. Nem világos még, hogy ki működtetné ezeket a rendszereket. Maguk a szerzők, előadóművészek egyenként erre nyilván képtelenek lennének, figyelemmel egyrészt a világháló többszázezres potenciális felhasználóira és másrészt a védelem, ellenőrzés és jogosítás ehhez szükséges műszaki rendszere létrehozási költségeire. Következésképpen a DRM működtetője csakis egy a közös jogkezelő szervezetekhez hasonló központi szervezet lehetne. Az ilyen - valószínűleg nemzetközi - szoftvergyártó, hálózati szolgáltató, távközlési vagy médiavállalkozás magánjogi ügynökként, vagy, ha sikerülne bizonyos jogokat "tulajdonként" megvásárolnia, abban a körben jogtulajdonosként járna el. Ezek az ügynökök rövid időn belül bizonyosan nem lennének képesek a világrepertoár képviseleti jogának megszerzésére. Vállalkozásokként az állam által kevésbé lennének ellenőrizhetők, mint a non-profit, bejegyzett közös jogkezelők, és nem gyakorolnák a közös jogkezelő szervezetek jog- és érdekvédő, kulturális és szociális funkcióit.23
A DRM már most látható fontos sajátossága, hogy célja lenne a digitális tartalmak mindenféle szabad digitális felhasználásának kizárása, megakadályozása is. Az ilyen - műszaki védelmi eszközökkel támogatott - jogosítás kiterjedne a már nem védett, illetve eleve nem védett tartalmakra is. Megjegyzendő, hogy a műszaki védelem technológiájára párhuzamosan többen fejlesztenek szabványosítani kívánt eljárá-sokat.24
3.6. A tartalomszolgáltatók és fogyasztók közötti szerződések nehezen tipizálhatók, az egész világon kísérleteznek a gazdaságos üzleti modell kialakításával. Az ilyen fizetős szolgáltatás a legelterjedtebb a zenében25, de kísérletképpen működnek szorosan vett digitális online szolgáltatások a szakirodalmi és szépirodalmi művek terjesztésében és az audiovizuális műveknél is.26 Ezek egyelőre - legalábbis a zenében biztosan - nem gazdaságosak. Ma a zeneipar jogdíjbevételeinek kevesebb mint 1%-a származik online szolgáltatásokból. Úgy tűnik, nincs hatékony műszaki védelem és főleg semmilyen, ellenérték fizetésével működő üzleti rendszer nem tud versenyezni az ingyenes internetes hozzájutási lehetőségekkel.
Európában és az Amerikai Egyesült Államokban mindmáig az egyetlen, üzletileg igazán sikeres online (vagy azzal átfedésben lévő) digitális zenei szolgáltatás a mobiltelefonokra letölthető, vagy egyébként a szolgáltatónál az előfizető rendelkezésére tartott csengőhang értékesítése. Erre Magyarországon is többlépcsős üzleti modell működik, számos közbülső szereplővel (a felvételek rögzítője és felkínálója, ügynök, távközlési szolgáltató, hálózati szolgáltató stb.).
A szerzői jog megsértése valósul meg, ha a szerzői művet, a szerző vagyoni jogait megsértve, engedély nélkül használják fel, vagy a szerző Szjt.-ben, művével kapcsolatban biztosított személyhez fűződő jogait sértik meg, és a törvény az adott felhasználásra nem biztosít szabad felhasználási kivételt (ld. 5. pont).
A kapcsolódó jogok megsértése akkor valósul meg, ha a szomszédos jogok alapján védett előadóművészi teljesítményt, hangfelvételt, rádió- televíziószervezet műsorát, filmet, illetve adatbázist a szomszédos jogi jogosult, illetve az adatbázis előállítója törvényben biztosított kizárólagos vagyoni jogait megsértve, engedély nélkül használják fel, illetve a szomszédos jogi jogosult törvényben biztosított személyhez fűződő jogait megsértik, és a törvény az adott felhasználásra nem biztosít szabad felhasználási kivételt.
Ki kell emelni, hogy a jogsértés megvalósul akkor is, ha a felhasználási engedély körét meghaladóan történik a felhasználás, illetve a felhasználás a szabad felhasználási kivétel valamely feltételének nem felel meg, vagy az így biztosított lehetőség körét túllépi27.
Védjegybitorlásról, más szóval jogosulatlan védjegyhasználatról akkor van szó, ha engedély nélkül védjegyhasználatot valósítanak meg, és a használat nem tartozik a korlátok (kivételek) körébe.
Az Szjt.-ben meghatározott polgári jogi jogkövetkezmények alkalmazandóak a
- szerzői jog megsértése esetén;
- a kapcsolódó jogok megsértése esetén (szomszédos jogok és az adatbázis előállítóinak védelme);
- a hatásos műszaki intézkedés megkerülése, illetve
- a jogkezelési adatokkal kapcsolatos jogsértések esetén.
A fenti jogsértést elkövető személlyel szemben [a felelősségkorlátozó rendelkezések feltételeinek való megfelelés esetében, annak keretei között] az arra jogosult (például: szerző, egyéb jogosult, kizárólagos felhasználó, közös jogkezelő szervezet) fellépése és kérelme alapján a bíróság polgári peres eljárásban (szerzői jogi per) az ismert, valamennyi, a szerzői jog és az iparjogvédelem által védett oltalmi tárgy megsértése esetén irányadó, a TRIPS egyezmény nyomán kibővített jogkövetkezményeket alkalmazhatja28:
A polgári jogi jogkövetkezmények - mutatis mutandis - a védjegybitorlás esetén is azonosak.
Mind a szerzői jogi (kapcsolódó jogi) jogsértés, mind védjegybitorlás esetén mód van "egyszerűsített", a szellemi tulajdonjog jogosultja javára, akár egyoldalú kérelmére ideiglenes intézkedés, előzetes bizonyítás és a bizonyítási teher jogsértő terhére történő megfordításának elrendelésére.29
Nemcsak az eredeti jogosult, hanem a szerzői (kapcsolódó) jogi felhasználó,30 és a védjegyhasználó31 is felléphet a jogsértés miatt (a jogosult javára a saját nevében) a törvényben meghatározott feltételekkel.
A szerzői jogi jogsértés legsúlyosabb eseteit a Btk. bitorlásként bűntetté minősíti, és három évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel fenyegeti. Ebben az értelemben bitorlásról van szó, ha valaki más szellemi alkotását sajátjaként tünteti fel, és ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz. Ez tulajdonképpen a vagyoni hátrányt is eredményező plágium. A vagyoni hátrány tényleges kár vagy elmaradt vagyoni előny lehet. A bitorlás bűncselekményét csak szándékosan lehet elkövetni. A bitorlást - nehezen érthetően - nem lehet szomszédos jogi teljesítmények tekintetében elkövetni [A Btk. 329. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azokat a szellemi alkotásokat, amelyekre nézve a bűncselekmény elkövethető, és itt az említett teljesítmények nincsenek feltüntetve]. Az rendjén való, hogy az adatbázis-előállító a felsorolásban nem szerepel. Az adatbázis-előállító sajátos joga nem alkotást véd. Hasonlóan helyénvaló, hogy védjegyre nézve sem követhető el az említett bűncselekmény, hiszen a védjegy sem alkotás. Azonban különösen az előadóművészi teljesítményre, de hasonlóan a hangfelvételre, a filmre és a rádió-televízió műsorra indokolt lenne kiterjeszteni a bűncselekmény hatályát.
A bitorlás elkövetése nyilvánvalóan gyakran kapcsolódhat a jogkezelési adat meghamisítása elnevezésű bűncselekmény elkövetéséhez. Az utóbbi cselekményt azonban csak célzatosan (haszonszerzési cél) lehet elkövetni. Ha tehát pl. egy, a Btk.-ban felsorolt szellemi alkotás jogosultjára vonatkozó adatot az elkövető eltávolít, és az alkotást sajátjaként tünteti fel, és emellett fennáll a haszonszerzési célzat is, mindkét bűncselekmény megvalósul.32
A másik szerzői jogi bűncselekmény a "Szerzői és kapcsolódó jogok megsértése".33 Ezt a bitorlás tényállásától azon túl, hogy más a jogvédett tárgy, az különbözteti meg, hogy itt hiányzik a plágium eleme. A jogsértésen túlmenően vagy haszonszerzési célzat, vagy vagyoni hátrány okozása szükséges a tényállás megvalósulásához. A büntető törvényi tényállás keretdiszpozíció, annak tartalmát az Szjt. adja meg.34 Akár a kifejezett egyedi, akár közös jogkezelési engedélyezési jog megsértése megvalósítja a bűncselekményt. A szabad felhasználásnak nem tekinthető magáncélú másolás is kimeríti a törvényi tényállást.35 Fontos jogkövetkezmény, hogy kötelezően el kell kobozni azt a dolgot, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy arra szántak (pl. jogsértő szoftver többszörözéséhez használt számítógép), amely a bűncselekmény elkövetése útján jött létre (pl. jogsértéssel többszörözött "kalóz" hangfelvételek), vagy amelyre a bűncselekményt elkövették. Az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az elkövető tulajdona, kivéve, ha a tulajdonos az elkövetésről előzetesen tudott.
A védjegybitorlás "büntetőjogi alakzata" az iparjogvédelmi jogok megsértése elnevezésű bűncselekmény,36 amely akkor valósul meg, ha az elkövető a jogosultnak a védjegyoltalom alapján fennálló jogát a megjelölés utánzásával vagy átvételével vagyoni hátrányt okozva megsérti.
Az Ektv. a vonatkozó, 2000/31/EK sz. irányelv alapján részletes szabályozást tartalmaz az ún. közvetítő szolgáltatói cselekmények meghatározásáról és a közvetítő szolgáltató javára fennálló felelősségkorlátozásról. Ugyanakkor - az időleges többszörözés szabad felhasználási eseténél - az Szjt. is tartalmaz ebben a tárgykörben rendelkezést a "köztes szolgáltatók" javára. Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy gyakorlatilag egybe kell esnie az Ektv. szerinti közvetítő szolgáltató fogalmának az Szjt. szerinti köztes szolgáltató fogalmával.
Az Ektv. szerinti közvetítő szolgáltatói cselekmények a következők lehetnek [Ektv. 2. § l) pont]:
1. a mástól származó ("az igénybe vevő által biztosított") információ távközlő hálózaton továbbítása, vagy a távközlő hálózathoz hozzáférés biztosítása (egyszerű adatátvitel és hozzáférés-biztosítás);
2. az igénybe vevő által biztosított információ távközlő hálózaton továbbítása és az alapvetően a más személyek kezdeményezésére történő információtovábbítás hatékonyabbá tételét szolgáló gyorsítótárolás;
3. az igénybe vevő által biztosított információ tartós tárolása (tárhelyszolgáltatás);
4. információk megtalálását elősegítő segédeszközök biztosítása (keresőszolgáltatás).
Ezek közül az 1. szolgáltatás megfelelhet az időleges többszörözés feltételeinek akkor, ha az Szjt. szerinti valamennyi feltétel megvalósul. Valószínű, hogy a 4. alatt említett szolgáltatás nem minősül felhasználásnak. Ha a kereső szolgáltatás nyújtása során nem történik sem többszörözés, sem nyilvánossághoz közvetítés, hanem csak egyszerű felszíni vagy mély hiperhivatkozás, akkor elképzelhető, hogy a majd alakuló bírói gyakorlat visszaigazolja ezt a véleményt.
Ha az 1. szolgáltatásnál a szerzői jogi szabad felhasználási feltételek valamelyike hiányzik, illetve a többi szolgáltatás (2-4.) valamelyikét nyújtja a közvetítő szolgáltató, valamint a szolgáltatással érintett "információ" szerzői mű (vagy kapcsolódó jogi védelemben részesülő teljesítmény), és feltesszük, hogy a kereső szolgáltatás felhasználásnak minősül, szerzői jogi szabad felhasználás nem valósul meg. Ezekben az esetekben ugyanis a többszörözés nem időleges, tehát még a többi feltétel esetleges beállta esetén sem beszélhetünk szabad felhasználásról. Ilyenkor azonban az Ektv. szerinti közvetítő szolgáltató polgári jogi felelősségét az Ektv. - meghatározott feltételek mellett (Ld. Ektv. 7-12. §) - az abbahagyás, eltiltás követelésére korlátozza, mert abból az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások közvetítésére irányadó, a nemzetközi jogalkotásban elfogadott kiindulópontból indul ki, hogy a közvetítő szolgáltató általában nem tudja, és nem is tudhatja, hogy milyen tartalmú információt tárol, tart rendelkezésre, illetve továbbít. Ezek az esetek részletesen a következők: Ad 1. Egyszerű adatátvitelt és hozzáférés-biztosítást végző közvetítő szolgáltató akkor nem felel a továbbított információ tartalmával okozott kárért, ha
a) nem a szolgáltató kezdeményezi az információ továbbítását;
b) nem a szolgáltató választja meg a továbbítás címzettjét;
c) a továbbított információt nem a szolgáltató választja ki, illetve azt nem változtatja meg;
d) úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható; és
e) ha az igénybe vevő nem a közvetítő szolgáltató megbízásából vagy utasításai alapján cselekszik.
A közvetítő szolgáltató mentesülése nem zárja ki azt, hogy az a személy, akit a jogellenes tartalmú információ révén sérelem ért, a jogsértés megelőzésére vagy abbahagyására irányuló követeléseit a jogsértő fél mellett a közvetítő szolgáltatóval szemben is bíróság vagy hatóság útján érvényesítse. Ilyenkor a közvetítő szolgáltató - pervesztessége esetén - a pernyertes jogosult perrel kapcsolatos költségeinek megfizetésére nem kötelezhető, perrel kapcsolatos költségeit pedig a pervesztes jogsértő köteles megfizetni.
Ad 2. Gyorsítótárolást nyújtó közvetítő szolgáltató akkor nem felel az információ közbenső és átmeneti jellegű automatikus tárolásával okozott kárért, ha
a) a szolgáltató nem változtatja meg az információt;
b) a tárolt információhoz való hozzáférés megfelel az információ hozzáférésével kapcsolatban támasztott feltételeknek;
c) a közbenső tárolóban az információ frissítése megfelel a széleskörűen elismert és alkalmazott információfrissítési gyakorlatnak;
d) a közbenső tárolás nem zavarja meg az információ felhasználásával kapcsolatos adatok kinyerésére szolgáló, széleskörűen elismert és alkalmazott technológia jogszerű használatát;
e) a szolgáltató haladéktalanul eltávolítja az általa tárolt információt, vagy nem biztosítja az ahhoz való hozzáférést, amint tudomást szerzett arról, hogy az információt az adatátvitel eredeti kiindulási pontján a hálózatról eltávolították, vagy az ahhoz való hozzáférés biztosítását megszüntették, illetve, hogy a bíróság vagy más hatóság az eltávolítást vagy a hozzáférés megtiltását elrendelte;
f) úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható;
g) szerzői mű vagy kapcsolódó jogi teljesítmény jogsértő szolgáltatása esetén lefolytatja az Ektv. 13. §-ban foglalt eljárást (értesítési-eltávolítási eljárás); és
h) ha az igénybe vevő nem a közvetítő szolgáltató megbízásából vagy utasításai alapján cselekszik.
A közvetítő szolgáltató mentesülése nem zárja ki azt, hogy az a személy, akit a jogellenes tartalmú információ révén sérelem ért, a jogsértés megelőzésére vagy abbahagyására irányuló követeléseit a jogsértő fél mellett a közvetítő szolgáltatóval szemben is bíróság vagy hatóság útján érvényesítse. Ilyenkor a közvetítő szolgáltató - pervesztessége esetén - a pernyertes jogosult perrel kapcsolatos költségeinek megfizetésére nem kötelezhető, perrel kapcsolatos költségeit pedig a pervesztes jogsértő köteles megfizetni.
Ad 3. Tárhelyszolgáltatást végző közvetítő szolgáltató akkor nem felel az igénybe vevő által biztosított információ tartalmával okozott kárért, ha
a) nincs tudomása az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról, vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti;
b) nincs tudomása olyan tényről vagy körülményről, amely valószínűsíti, hogy az információval kapcsolatos magatartás jogellenes, vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti;
c) amint az a) és b) pontban foglaltakról tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról, vagy a hozzáférést nem biztosítja;
d) úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható;
e) szerzői mű vagy kapcsolódó jogi teljesítmény jogsértő szolgáltatása esetén lefolytatja az Ektv. 13. §-ban foglalt eljárást (értesítési-eltávolítási eljárás); és
f) ha az igénybe vevő nem a közvetítő szolgáltató megbízásából vagy utasításai alapján cselekszik.
A közvetítő szolgáltató mentesülése nem zárja ki azt, hogy az a személy, akit a jogellenes tartalmú információ révén sérelem ért, a jogsértés megelőzésére vagy abbahagyására irányuló követeléseit a jogsértő fél mellett a közvetítő szolgáltatóval szemben is bíróság vagy hatóság útján érvényesítse. Ilyenkor a közvetítő szolgáltató - pervesztessége esetén - a pernyertes jogosult perrel kapcsolatos költségeinek megfizetésére nem kötelezhető, perrel kapcsolatos költségeit pedig a pervesztes jogsértő köteles megfizetni.
Ad 4. Keresőszolgáltatást nyújtó közvetítő szolgáltató akkor nem felel az információ hozzáférhetővé tételével okozott kárért, ha
a) nincs tudomása az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról, vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti;
b) nincs tudomása olyan tényről vagy körülményről, amely valószínűsíti, hogy az információval kapcsolatos magatartás jogellenes, vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti;
c) amint az a) és b) pontban foglaltakról tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az elérési információ eltávolításáról vagy a hozzáférés megtiltásáról;
d) úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható;
e) szerzői mű vagy kapcsolódó jogi teljesítmény jogsértő szolgáltatása esetén lefolytatja az Ektv. 13. §-ban foglalt eljárást (értesítési-eltávolítási eljárás); és
f) ha az igénybe vevő nem a közvetítő szolgáltató megbízásából vagy utasításai alapján cselekszik.
A közvetítő szolgáltató mentesülése nem zárja ki azt, hogy az a személy, akit a jogellenes tartalmú információ révén sérelem ért, a jogsértés megelőzésére vagy abbahagyására irányuló követeléseit a jogsértő fél mellett a közvetítő szolgáltatóval szemben is bíróság vagy hatóság útján érvényesítse. Ilyenkor a közvetítő szolgáltató - pervesztessége esetén - a pernyertes jogosult perrel kapcsolatos költségeinek megfizetésére nem kötelezhető, perrel kapcsolatos költségeit pedig a pervesztes jogsértő köteles megfizetni.
A közvetítő szolgáltató felelőssége az Ektv. szerinti esetekben tehát korlátozott. Ez a szerzői és kapcsolódó jogok által védett művek, teljesítmények, illetve védjegybitorlás esetén azt jelenti, hogy felelőssége a jogsértő magatartás abbahagyására, illetve attól a jövőre nézve történő eltiltására terjed ki - ha egyébként vétlenül jár el, és megvalósulnak a közvetítői cselekmények (adatátvitel, gyorsító tárolás, tárhelyszolgáltatás, kereső szolgáltatás) feltételei.
A szankciók alóli teljes mentesülés feltétele kizárólag szerzői műre, illetve kapcsolódó jogi teljesítményre vonatkozó jogsértés esetében (más szóval: védjegybitorlás esetében ez a mentesülési technika nem áll rendelkezésre) az ún. értesítés-eltávolítási eljárás lefolytatása [az USA 1998-as, a szerzői jogi törvényt módosító törvényében (DMCA = Digital Millennium Copyright Act) használt elnevezés: "notice and takedown"], amely ma Magyarországon az Ektv. 7. és 13. §-n alapul, és emellett a törvényre épülő önkéntes szerződési alapon, a közös jogkezelő szervezetek és a szolgáltatók érdekképviseleti szerve között több éve létezik. (Ez a megállapodás az Ektv.-vel összhangban áll, azt a törvény keretei között kiegészíti.)
Az értesítési-eltávolítási eljárás lépései a következők:
(1) Az eljárás kiindulópontja, hogy a jogosult észleli a jogsértést; ezt az Ektv. 7. § (5) bekezdésébe foglalt szabály teszi feltétlenül szükségszerűvé. Eszerint ugyanis a közvetítő szolgáltató nem köteles ellenőrizni az általa csak továbbított, tárolt, hozzáférhetővé tett információ tartalmát, és nem köteles olyan tényeket vagy körülményeket keresni, amelyek jogellenes tevékenység folytatására utalnak.
(2) A jogosult a törvény (és szerződés) szerinti alakiságok betartásával értesíti a szolgáltatót arról, ha az olyan tartalomhoz biztosít hozzáférést, amely a jogosult szerzői vagy kapcsolódó jogát sérti.
(3) Ha az értesítés az alakiságoknak megfelel, és a jogosult valószínűsíti a jogsértést - ezt kielégíti közös jogkezelés esetében a törvényre, és a kiterjesztett közös jogkezelés miatt a közös jogkezelő szervezet bejegyzésére történő hivatkozás [Szjt. 91. § (1) bek., 92. § (3) bek.] -a szolgáltató
(3a) a jogsértőnek állított tartalmat rövid határidőn belül (az értesítés átvételétől számított 12 órán belül) eltávolítja; egyben
(3b) 3 munkanapon belül felszólítja az eltávolított tartalom szolgáltatóját (azaz a vele honlap tárolására, és hozzáférés biztosítására szerződő felet) arra, hogy rövid (nyolc napos) határidőn belül teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy közokiratban válaszoljon az értesítésben foglaltakra ("kifogás"). Ha a válasz elmarad, vagy a jogsértést elismeri, vagy nem tartalmaz minden olyan adatot, amely elegendő a bírói úton történő igény érvényesítéshez, illetve a büntető feljelentéshez, az eltávolítás hatályban marad.
(4) Ha a jogsértést vitató kifogás tartalmaz minden, a jogérvényesítéshez szükséges adatot, az eltávolított tartalomhoz a hozzáférést újból biztosítani kell, és
(5) a kifogást haladéktalanul meg kell küldeni a jogosultnak, és erről a jogosultat a kifogás megküldésével értesíteni,
(6) aki köteles igényét
- abbahagyás és eltiltás iránti ideiglenes intézkedést kérve kereset benyújtásával, vagy
- fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtásával, vagy
- büntető feljelentés tételével 10 munkanapon belül bírói úton érvényesíteni, és
(7) a jogérvényesítési eljárás megkezdéséről és eredményéről - a beadvány benyújtásától számított 3 munkanapon belül - a szolgáltatót értesíteni.
(8) E második értesítéstől számított 12 órán belül a szolgáltató
(8.a) a jogsértőnek állított tartalmat eltávolítja; egyben
(8.b) 3 munkanapon belül erről írásban tájékoztatja az eltávolított tartalom szolgáltatóját.
(9) A jogérvényesítési eljárásban hozott jogerős érdemi határozatról (ideértve az ideiglenes intézkedés elrendelését vagy a kérelem elutasítását is),
(10) a jogosult köteles a szolgáltatót haladéktalanul értesíteni.
(11) Ha az érdemi határozat a tartalomszolgáltató javára rendelkezik, a szolgáltató haladéktalanul ismét hozzáférhetővé teszi a sérelmezett tartalmat; egyébként az eltávolítás hatálya fennmarad.
Ha fennállnak a felelősségkorlátozás Ektv. szerinti feltételei, és a szolgáltató a fenti eljárást (az esetleges megállapodás által kiegészített formában) lefolytatja, mentesül a szerzői jogsértés egyéb következményei alól, ideértve, hogy szerzői jogdíjat sem kell fizetnie az általa (is) megvalósított többszörözésért és nyilvánossághoz közvetítésért. ■
JEGYZETEK
1 A szoftver, helyesebben a számítógép alkalmazásával összefüggő találmányok szabadalmi védelmének sajátos kérdéseit nem tárgyaljuk.
2 Valódi személyhez fűződő jogot a szerzői jogi törvény azonban csak a szerzőknek és az előadóművészeknek ad; a más jogosultakat megillető névjog inkább a név vagyoni értékének kifejeződéseként védett.
3 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról [Szjt.] 84/A. § (5) és (6).
4 2004. évi XXX. törvény, Csatlakozási szerződés, IV. melléklet, vállalati jog, C. I., Közösségi védjegy.
5 Budapest Filmstúdió Kft., Dialóg Filmstúdió Kft., Objektív Filmstúdió Kft., Hunnia Filmstúdió Kft., Pannónia Filmstúdió Kft., MOKEP, Magyar Filmintézet.
6 A filmekre vonatkozó szerzői vagyoni jogok az 1921-es és az 1969-es szerzői jogi törvények szerint is több részjogosítványból állnak. Ez 1970 előtt is így volt, amikor a vagyoni jog mint elvileg egy egységes egész engedélyezési jog átruházható volt élők között is. A részjogosítványokat - például mozielőadási jog, televízió sugárzási jog - egyenként is átruházhatták, és ez az egyedi filmforgalmazási szerződésekben (engedélyezési jog átruházásaként vagy jogosított felhasználó által adott allicencként) többnyire így is történt. A szerződés kötésekor ismeretlen felhasználási módra nem lehetett jogot átengedni.
7 BUE, Római Egyezmény, TRIPS, WIPO-szerző-dések stb.
8 1/250/EGK sz. irányelv, 92/100/EGK sz. irányelv, 93/83/EGK sz. irányelv, 93/98/EGK sz. irányelv, 96/9/EK sz. irányelv, 2001/29/EK sz. irányelv, 2001/84/EK sz. irányelv, 2004/48/EK sz. irányelv.
9 Összefoglalása: Az Európai Közösség kereskedelmi joga. Szerk. Király Miklós. KJK-KERSZÖV 2003. 347-368. o. (Boytha György).
10 A képzőművészeti alkotásokra vonatkozó követő jog EU-joghoz való igazítására 2004 második felében kerül sor.
11 A hozzáigazítás folyamatos. Így pl. a 2004. évi LXIX. törvény 7. §-a az Európai Gazdasági Térségben történő részvételhez igazította az eddig "uniós" relevanciájú szabályokat [pl. a jogkimerülését, 23. § (5) bekezdés]. Ugyanakkor az átültető szabályok megfelelő volta később vitatottá válhat, pl. előzetes kérdésben történő, közösségi bírói döntés nyomán is kiderülhet, ha a harmonizáció "hibádzik". A szerzők véleménye alapján pl. az Szjt. 38. § (5) bekezdésbe foglalt szabad felhasználási szabály, vagy nehezen meghatározható személyi körre kiható 105/A. § szerinti egyeztető testületi döntés, vagy közérdekű kereset válhat vitatottá.
12 1992. évi LXXXII. és LXXXIII. törvények.
13 Az 1891. évi április hó 14-én kelt, a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás, valamint az e Megállapodáshoz kapcsolódó, 1989. évi június hó 27-én kelt Jegyzőkönyv alapján tett védjegybejelentéssel kapcsolatos ügyek.
14 Szjt. 26. § (8) bek., 73. § (1) bek. e) pont, 76. § (1) bek. c) pont, 80. § (1) bek. d) pont, 82. § (1) bek. c) pont.
15 Ugyanígy sugárzás jellegű nyilvánossághoz közvetítés a jogosítás szempontjából az olyan ún. near-audio, near-video (pl. "pay per view") on demand szolgáltatás, amely a fogyasztó részéről nem kíván egyéb cselekvést, mint a készülék bekapcsolását és a szolgáltatás kiválasztását, függetlenül attól, hogy ez díjfizetéssel jár-e.
16 Intellectual Property on the Internet: A Survey of Issues, III.B. http://ecommerce.wipo.int/survey/in-dex.html (a látogatás napja: 2004. január 14.)
17 1997. évi XI. törvény 24. §
18 Ennek alapja egyrészt az Szjt. kiterjesztett közös jogkezelést előíró szabály [91. § (1) bek.], másrészt a külföldi közös jogkezelő szervezetekkel kötött kölcsönös képviseleti szerződések, amelyek alapján a jogdíjak elszámolása is történik.
19 Erről a zenei közös jogkezelő szervezetek sokoldalú képviseleti szerződéseket kötöttek egymással (ún. Santiagoi és Barcelonai Szerződések) és a legnagyobb zeneműkiadókkal is. A hangfelvétel-előállítói közös jogkezelő szervezetek pedig a hagyományos sugárzással egyidejűleg megvalósuló online közvetítések (ún. simulcasting) utáni díjigény érvényesítésére hoztak létre hasonló megállapodást.
20 A témáról bővebben: Gyenge Anikó: Digitális jogkezelési rendszerek a szerzői jogban, in: Infokom-munikáció és jog, 2004/2. sz.
21 CEN-ISS: Digital Rights Managent. Final Report 2003. szeptember 30. 7. o.
22 Report from the Conference on the Compatibility of Levies and DRM. Brussels, 8th Sept. 2003. J. Becker, 23. o.
23 CEN-ISS idézett Report 26. o.
24 CEN-ISS idézett Report.
25 A legismertebbek: Apple iTunes, Musicnet, Pressplay, Emusic, OD2 stb.
26 Részletesen lásd CEN-ISS i. m. 69. és köv. o.
28 Szjt. 94. § (-megállapítás, abbahagyásra kötelezés, eltiltás, elégtétel adásra kötelezés, forgalmi és üzleti kapcsolatokra vonatkozó adatszolgáltatás, gazdagodás megtérítése, a jogsértést megelőző állapot helyreállítása, kizárólag vagy elsősorban a jogsértéshez használt eszköz és anyag, valamint a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítése, illetve jogsértő mivoltától megfosztása, kártérítés.)
29 Szjt. 94. § (3)-(7) bekezdés, Vt. 95. § (2)-(7) bekezdés, a könnyített ideiglenes intézkedés bírói gyakorlatára ld. EBH 2000. 215, analógia útján: EBH 2000. 214, BH 2001. 329., BH 2001. 167., analógia útján BH 2000. 406., BH 2000. 394.
30 Szjt. 98. §
32 Az állítás igazolására nem találtunk publikált bírói gyakorlatot, helyességét csak jogi levezetés valószínűsíti.
34 BH 2000. 288, az átvételi szabad felhasználás túllépésére: EBH 2000. 188.
35 EBH 2000. 616, BH 2003. 101.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Gyertyánfy Péter, Dr. Faludi Gábor, Dr. Kabai Eszter, Dr. Szinger András, Dr. Tóth Péter Benjámin, az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület munkatársai, Budapest
Visszaugrás
