190 éve született a magyar büntetőjog-jogtudomány történetének egyik legnagyobb formátumú egyénisége[1] (Fontes, 2016/2., 41-42. o.)

Főhajtás Csemegi Károly előtt (Csongrád, 1826. május 3. - Budapest, 1899. március 18.) - ügyvéd, igazságügyi államtitkár, büntetőjogász, kúriai tanácselnök -

"Egyetlen törvény sem viseli annyira homlokán azon kor, és azon ország civilizáció állapotát, amelyben és amelynek számára készült, mint a büntető törvénykönyv és a bűnvádi eljárás"[2]

Az idézett elmélkedés nem tekinthető Csemegi Károly hitvallásának, mégis oly jellemző kritikus, önmagával szemben is gyakorta elégedetlen egyéni látásmódját tükrözi.

Csemegi Károly 1826. május 3-án - Nasch József Károly egykori párizsi bankalkalmazott, későbbi kiskereskedő gyermekeként - Csongrádon született (vezetéknevét Naschról 1844-ben hazafias indíttatásból Csemegire változtatta).

Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, középiskola (amit Pesten a piaristáknál kezdett el, de utolsó két évét Szegeden fejezte be) után jogi tanulmányait - házi tanítóként finanszírozva - a pesti egyetemen 1846-ban ügyvédi oklevél megszerzésével fejezte be. Szüleitől és tanulmányai révén számos nyelvből (francia, német, latin, olasz, görög, angol) kiváló tudásra tett szert.

1846-ban, mint tiszteletbeli aljegyző, Torontál vármegye szolgálatába lépett, majd a pozsonyi, utolsó rendi országgyűlésen, 1847-ben, a vármegye írnokaként vett részt. Ezt követően párizsi tanulmányútra ment. A szabadságharc idején őrnagyi rangot ért el. Saját szervezésű gyalogos zászlóaljának és lovas századának parancsnoki tisztét ő látta el. A fegyverletétel után várfogságban tartották, és büntetésül besorozták az osztrák hadseregbe, ahonnan csak egészségi okokból szabadulhatott. 1850-től - rendőri felügyelet alatt - ügyvédi tevékenységet folytatott Aradon, majd hazafias kiállása és egyre növekvő népszerűségének csökkentése érdekében egy Butyin (Temesbökény) nevű faluba helyezték. 1858-tól ismét engedélyezték aradi működését. A kiegyezés után a Deák Ferenc bizalmát élvező, akkor már neves jogász az Igazságügyminisztériumba került, előbb titkár, tiszteletbeli osztálytanácsos, nem sokkal később, 1868 áprilisától miniszteri tanácsos, 1871-ben helyettes államtitkár, 1872-től 1879-ig államtitkár lett. Két ciklusban, 1872-től 1878. január 3-ai lemondásáig a Deákpárt, illetve a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője a pécskai választókerületben. 1879-től - az általa elképzelt miniszteri pozíció helyett - kúriai tanácselnök lett.

1893-ban sértettsége miatt, ugyanis Szilágyi Dezső igazságügyminiszter nem őt nevezte ki a Kúria másodelnökévé, a Kúriától vonult nyugalomba.[3]

A tudományos felkészültségű és sokoldalú nyelvtudása révén a nemzetközi jogirodalomban rendkívül tájékozott

- 41/42 -

Csemegi Károly aktívan részt vett a kiegyezés utáni igazságszolgáltatási reform munkálataiban: számos jelentős törvény megszületése az ő művének tekinthető. Ide sorolhatók - többek között - 1869-ben a bírói hatalom gyakorlásáról, 1871-ben a bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről, a bírói függetlenség biztosításáról és az ügyészségekről, 1872-ben az ideiglenes bűnvádi eljárásról, 1874-ben az ügyvédi rendtartásról szóló törvények stb.

Legnagyobb alkotása az 1878-ban elfogadott első magyar büntetőtörvénykönyv, amelyet ma is kora társadalmának modern jogszabályaként ítélhetünk meg (külföldi visszhangja is igen pozitív volt). A róla elnevezett Csemegi-kódex a francia, az olasz és a német büntetőjog alapos tanulmányozása során szerzett ismereteinek felhasználásával öt évig készült, és Indokolás című 700 oldalas részét a hazai jogászság napjainkig a jogtudományi szakirodalom egyik legkiválóbb szellemi termékeként tartja számon.

A kihágásokról szóló 1879. évi XL. törvény szerkesztését is ő végezte.

Kodifikátori munkásságának hatékonyságát az 1870-es évtized képviselőházi vitáiban kitűnő szónoki képességei is segítették (a Btk. tervezetét az Országgyűlés 1875-től 1878-ig tárgyalta, ennek során Csemegi 101 beszédet mondott).

1879-től 1887-ig a bűnvádi eljárás kodifikációs munkálataival foglalkozott, 1882-ben és 1885-ben kidolgozta annak első és második tervezetét is. Az 1878. évi V. törvény és a többi büntető jogszabály következetes gyakorlati alkalmazásában, végrehajtásában kúriai bíróként Csemegi kiemelkedő szerepet játszott.

Politikai cikkei a Magyarország és az Alföld című lapokban, jogi cikkei és tanulmányai a Magyar Igazságügy, a Törvényszéki Csarnok, a Jogtudományi Szemle, a Jogállam, a Jogtudományi Közlöny című szakfolyóiratokban és a Pester Lloyd, a Pesti Napló című napilapokban jelentek meg.

1878-ban kezdeményezte és megalapította a Magyar Jogász Egyletet, amelynek első elnöki funkcióját 1898 májusáig ő töltötte be. Leköszönésekor örökös tiszteletbeli elnökké választották. 1896-ban a Budapesti Tudományegyetem díszdoktorává avatták. 1878-ban a Szent István rend középkeresztjét, 1882-ben pedig a valóságos belső titkos tanácsosi címet kapta az uralkodótól. Horváth Tibor konklúzióját idézve[4] "kodifikátori, bírói és szakírói tevékenysége révén Csemegi hosszan tartó és jelentős hatást gyakorolt a magyar büntetőjog fejlődésére" (bizonyos módosításokkal a kódex általános része 1950-ig, különös része pedig 1961-ig volt hatályban).

A magyar jogalkotás, az igazságszolgáltatás, a büntetőjogi kodifikáció elismert egyénisége 72 évesen, 1899. március 18-án a fővárosban hunyt el. Síremlékét a Kerepesi úti temetőben 1902-ben avatták fel.

Főbb művei:

- A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye I-II. kötet. A m. kir. igazságügyministerium megbízásából. Lőw Tóbiás (szerk.). Budapest: Pesti Könyvnyomda, 1880. A kiadás digitalizált változata elérhető az Országgyűlési Könyvtár DTT portálján. Szabadon hozzáférhető.

- A magyar bűnvádi eljárás tervezetének indokai. I-II. köt. Budapest: Pesti Könyvnyomda, 1882. A kiadás digitalizált változata elérhető az Országgyűlési Könyvtár DTT portálján. Szabadon hozzáférhető.

- A magyar bűnvádi eljárás a törvényszékek előtt: a m. kir. igazságügyminiszter megbízásából. Budapest: Franklin, 1882. 80 p. A kiadás digitalizált változata elérhető az Országgyűlési Könyvtár DTT portálján. Szabadon hozzáférhető. ■

JEGYZETEK

[1] Vö. Angyal Pál emlékbeszéde Magyar Jogászegyleti Értekezések, Budapest 1926.

[2] Csemegi Károly mondta a tiszaeszlári per kapcsán.

Forrás: Dr. Stipta István: A tiszaeszlári per a korabeli eljárások tükrében. (Tiszaeszlár Konferencia 2003.)

[3] Hajnal H.: Csemegi Károly, a magyar büntetőtörvénykönyv s a bírói szervezetről szóló törvény megalkotójának élete és működése, Budapest 1943. Edvi Illés Károly: Csemegi Károly élete és kora, Budapest 1904. Mezey Barna: Egy jogászkarrier a 19. században Csemegi Károly (18261899)

[4] Horváth Tibor: Az első magyar büntető törvénykönyv és kodifikátora: Csemegi Károly. In: A praxistól a kodifikációig. Csemegi Károly emlékére, 1826-1899. Budapest, Osiris, 2001. 24-36. p.

Tankönyvkiadó, 2006. 41-58. p.

Csemegi Károly (nekrológ) = Jogtudományi Közlöny, 1899. XXXIV. évf. 12. szám., 89-91. p.

Tarnai János: Csemegi Károly emlékezete. A Magyar Jogászegylet díszülése, 1899. október 29. = Jogtudományi Közlöny, 1899. XXXIV. évf. 44. szám, 313-317. p.

Csemegi Károly művei I-II. köt. sajtó alá rendezték Edvi Illés Károly, Gyomai Zsigmond. Budapest: Franklin, 1904. A kiadás digitalizált változata elérhető az Országgyűlési Könyvtár DTT portálján. Szabadon hozzáférhető.