Az Európai Unió nem rendelkezik büntető joghatósággal, önálló büntetőhatalommal a jogalkotás vagy az igazságszolgáltatás területén. Az Európai Unió esetében - ez idő tájt - nemzetközi büntetőjogi együttműködésről szokás és lehet beszélni. Korántsem biztos azonban, hogy az integráció jövője is közösségi ius criminale nélkül fog megvalósulni, hogy magát az Európai Uniót nem fogja megilletni az önálló ius puniendi, illetve az Európai Unió Bíróságát vagy a nemzeti bíróságokat a közösségi iurisdictio criminalis.
A bel- és igazságügyi együttműködés - amelyhez tartozik a nemzetközi büntetőjogi együttműködés - az európai integráció azon része, amely integráció nélküli (együttműködés).
Mondható ez arra figyelemmel, hogy a közösségi hatáskör csak az első pillérben teljes, míg az - Amszterdami Szerződés után a büntető ügyekben történő rendőri és igazságügyi együttműködésre szűkülő - harmadik pillér, hasonlóan a közös kül- és biztonságpolitikából álló második pillérhez, kormányközi módon, s így a közösségi intézményektől lényegében függetlenül, a hagyományos nemzetközi jogi együttműködés keretében funkcionál, vagyis dönteni csak közös megegyezés útján lehet.
Az egyhangú döntéshozatal követelménye abból fakad, hogy a bel- és igazságügyi együttműködés hagyományosan a tagállamok szuverenitásának egyik érzékeny, ha éppen nem a legérzékenyebb területe. Ezen politikai szemponthoz társul azon jogi, amely a tagállamok jogrendszereinek (a római-germán jogcsaládhoz tartozó kontinentális jogrendszerek és a common law jogcsaládban gyökeredző angolszász jogrendszerek) rendkívül eltérő jellegét takarja.
Az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló Szerződés ugyan jelentősen átírta az alapul fekvő szabályozást, de nem teremtette meg az önálló közösségi büntetőhatalmat.
A dolgozat arra tesz kísérletet, hogy a nemzetközi büntetőjogi együttműködés Európai (Közösségeken, Közösségen) Unión* belüli fejlődési ívét - röviden, a kiemelkedő fontosságú szervezetek, tervezetek, szerződések keletkezésének időpontjára, motívumaira, céljaira, a szervezetek esetében továbbá a feladataikra, az egyezmények, tervezetek és szerződések esetében még a lényegi tartalmukra koncentráltan, s mellőzve a másodlagos jogforrásokra, a zárt egyezményekre és más dokumentumokra kitérést is1 - felrajzolja annak szellemében, hogy a jövőbe a múlt ismeretén keresztül vezet az út, s a kooperációt kiváltó okok minden bizonnyal továbbra is meghatározóak maradnak, és a perspektíva ezen a területen is az integráció, a nemzeti szuverenitás újabb szeletéről való lemondás.
Az Európai Gazdasági Közösséget 1957. március 25. napján létrehozó Római Szerződés - elnevezéséből is következően - gazdasági célzattal született, s ezért nem meglepő, hogy nem foglalkozott - több más, azóta már kiemelkedő fontosságra szert tett kérdéskör mellett, mint például az emberi jogok védelme - a bel- és igazságügyi együttműködéssel.
Ez akár evidens is lehet, hiszen akkoriban azon okok, amelyek a bel- és igazságügyi együttműködés csíráit kikeltették az 1970-es években, embrionális állapotban való fejlődéséhez vezettek az 1980-as években, majd létrejöttét kiváltották az 1990-es években, s attól kezdve folyamatos bővülését ösztönzik, még nem, vagy nem eléggé élesen mutatkoztak.
Melyek ezek az okok?2
Mindenek előtt a nemzetközi, a határokat átlépő bűnözés erősödése, amely különösképp a kábítószer-kereskedelem és a terrorizmus területén jelentkezett. A bűnözés erőteljesebbé válása a Közösségeken belül is kezdett rámutatni arra az anomáliára, amely az óta is akként fejezhető ki szemléletesen - és frázisszerűen -, hogy a bűnözés szervezett, a bűnüldözés szervezetlen, a bűnözés nemzetközi, a bűnüldözés nemzeti.
A bűnözés és bűnüldözés mobilitásának különbségét jól érzékelteti, hogy míg egy bankkártyával visszaélést nemzetközi dimenzióban is pár másodperc alatt el lehet követni, addig a tranzakció felderítése jogsegély útján hosszú hónapokat, éveket igényel. Kauzalitással bír tehát a nemzeti joghatóságok uralma, a hatékony nemzetközi bűnüldözési kooperáció hiánya.
A harmadik ok, amely felismerését követően talán a legjobban motiválta a Közösségeket, a pénzügyi érdekek védelme. A költségvetés sérelmére elkövetett csalásokkal okozott károk folyamatosan nőttek, egyes adatok szerint régóta a költségvetés 7-10 %-át teszik ki.3
Végül az illegális migráció egyre fenyegetőbb veszélye, mi több valósága jelölhető meg. Ez összefüggött a kelet-európai változásokkal, a vasfüggöny lebontásával, illetve a határellenőrzésnek a Schengeni (I.) Egyezmény előírásának megfelelően 1993. január 1. napjával tervezett megszüntetésével.
Mindezen okok újabb kihívást jelentettek az európai integráció számára, egyre sürgetőbb válaszra, kompenzálására vártak, hiszen a Közösségek, a tagállamok és nem utolsó sorban az állampolgárok biztonságérzetét csorbították, a jólét fenntartásába, növekedésébe vetett hitet, érzetet ásták alá.
Annak ellenére, hogy az egyébként nem kellő precízsége miatt is sokat bírált Alapszerződés nem tartalmazott szabályozást a bel- és igazságügyi együttműködés vonatkozásában, ennek jogalapja - általánosságban is - annak rendelkezéseire mégis visszavezethető.
Az ún. "négy alapszabadság", az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgása feltételeinek megteremtése nem zár(hat)ja ki a közrend és közbiztonság fenntartását, érvényesülését.
A kábítószer vagy a fegyver nem az az áru, amely szabadon áramolhat, a személyek szabad mozgásába nem fér bele az embercsempészet, a szolgáltatások szabadon áramlását akadályozzák az azokkal kapcsolatosan elkövetett csalások, visszaélések és a tőke szabad mozgása sem eredményezhet pénzmosást.
A nemzetközi szervezett bűnözés az Európai Közösségek oldaláról először a nemzetközi terrorizmus és kábítószer-kereskedelem területén indukált választ, amely a Trevi-csoport (Terrorisme, radicalisme, extremisme, violence internationale), a Közösségek bel- és igazságügy miniszterei közötti informális együttműködés létrejöttében öltött testet.4
A Trevi-együttműködés célkitűzéseit az 1976. június 29. napján kelt határozatban akként állapították meg, hogy azok: együttműködés a terrorizmus elleni harcban és információcsere a (terrorista) szervezetekről, valamint a rendőri szervek felszerelése és felkészítése a terrorizmus ellen alkalmazott különleges módszerekre.5
A nemzetközi határellenőrzés Európai Közösségekben történő megszüntetése következményeinek tanulmányozására 1988. évben alapították meg a Trevi "1992" csoportot, amely 1992-ig maradt fenn.6
A Trevi-miniszterek döntése alapján 1993. június 2. napján jött létre az Europol előfutárát jelentő majd az Europol-ba be is integrálódó EDU (European Drog Unit), az Európai Kábítószer Egység, amely nemcsak az illegális kábítószer-kereskedelemmel, hanem a szervezett bűnözés több ágával, így az illegális gépjármű kereskedelemmel, a nukleáris és radioaktív anyagok illegális kereskedelmével, az emberkereskedelemmel és az illegális migráció szervezésével, az ezekkel összefüggő pénzmosással, s magukkal a bűnszervezetekkel foglalkozott,7 és a Trevi feladata volt az Europol kiépítése is.8
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
