A jogszavatosság jogcímén vételár-leszállítás és kártérítés iránt külföldi felperesek által a magyar alperes ellen indított perben az alperes viszontkere-setet nyújtott be a felperesek ellen. Az alperes, vagyis a viszontkereseti felperes ezt arra alapította, hogy a felperesek, vagyis a viszontkereseti alperesek nem teljesítették az óvadék letétbe helyezésére vonatkozóan az adásvételi szerződésben előírt kötelezettségüket, hanem az óvadék összegét saját számlájukon tartották vissza.
A viszontkereseti alperesek (a továbbiakban röviden: alperesek) nem tagadták, hogy az adásvételi szerződésben az óvadék nyújtására vonatkozóan előírt kötelezettségüket nem teljesítették. Álláspontjuk szerint azonban a mulasztásukból a viszontkereseti felperesre (a továbbiakban röviden: felperes) nézve semmiféle hátrány nem származott, mivel az óvadék összegét - a felek megegyezése vagy választottbírósági döntés hiányában (lásd a felek szerződésének ezt leszögező rendelkezését) - amúgy sem lettek volna kötelesek a felperesnek megfizetni.
A Választottbíróság döntésénél abból indult ki, hogy az óvadék célja a Ptk. 270. §-a szerint a jogosult számára olyan fedezet biztosítása, amelyből a másik fél szerződésszegésének esetében keletkező követelését közvetlenül kielégítheti. Ezzel szemben a felek az adásvételi szerződésükben "Óvadéki biztosíték" elnevezés alatt olyan, a vevők javára elkülönített pénzösszeget értettek, amely ugyan valóban a vevők kellék- és jogszavatossági igényeinek, az eladót terhelő garanciális és egyéb kötelezettségeinek fedezetéül szolgál, felhasználására azonban csak az eladóval történt megegyezés alapján, vagy a Választottbíróság határozatával kerülhet sor. Hat hónap elteltével az óvadéki biztosíték összegét az eladó részére ki kell fi-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
