Az európai polgári perjog lépésről lépésre haladó bővülésének új állomása lehet - több uniós bizottsági és parlamenti előkészítő anyag[2] tanulsága szerint - a határon átnyúló (valószínűleg csak fogyasztói) - vagy polgári eljárásjoghoz közelebbinek ítélhető szóhasználattal -, külföldi elemet (személy, vagyontárgy, jog) tartalmazó jogviták körében a kollektív igényérvényesítés, különösen a perlés lehetőségének uniós jogszabály általi megteremtése. Az e körbe eső életviszonyok így a nemzetközi polgári eljárásjog területéből átkerülnek az európai polgári eljárásjog territóriumába[3], amely a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés keretében valósulhatna meg, követve az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról[4], valamint a csekély értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló rendeletet[5] (a továbbiakban: Bagatell rendelet), hogy csak a klasszikus polgári eljárásjog tárgykörébe tartozó jogi instrumentumokat említsük. E sorba tartozik továbbá a Közösségben történő határokon átnyúló fizetésekről szóló 924/2009/EK rendelet[6] és a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 2009. április 23-i 2009/22/EK irányelv is. A második lábjegyzetben említett dokumentumokból nyomon követhető fejlődési ív még vázlatos bemutatásától is eltekintek, az utolsók közé tartozó, két ismert állomás kivételével. Ez pedig Klaus-Heiner Lehne az Európai Parlament jogi bizottsági tagjának 2012. január 12-i jelentése "A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé" című munkadokumentumról[7] (a továbbiakban: Lehne-jelentés), amelyben javasolta az amerikai típusú csoportos kereseti rendszer vagy az európai jogi hagyományba nem illeszkedő bármilyen más rendszer bevezetésétől történő tartózkodást, ahol a tervezett jogintézmény szabályozásának sarokpontjai körében az alábbiakat ajánlotta megfontolásra: (i) az egyes igények értéke kétezer eurót ne haladja meg, (ii) az uniós szabályozással bevezetett jogintézmény alkalmazásának csak a határon átnyúló csoportos igényérvényesítés körében legyen helye, ahol az alperes és a felperes eltérő tagállamban bírna illetőséggel, (iii) és további feltétel legyen, hogy csak EU-s jogi instrumentum által biztosított jog sérelme esetén legyen helye alkalmazásának, (iv) a kollektív igényérvényesítésre kizárólag érdek-képviseleti szervezet - mint fogyasztói szervezetek, ombudsman - legyen jogosult, (v) egy egyértelműen azonosított csoport javára, (vi) a csoport tagjait a kereset benyújtása előtt azonosítani kelljen, (vii) az egyes csoporttagokat megillető kártérítési igények érvényesítésre kerülhetnének ugyan, azonban azok közül kizárólag a tényleges károkra (actual damages) vonatkozó kártérítési igény legyen a csoportperben érvényesíthető, míg (viii) büntető jellegű kártérítési igény (punitive damages) akkor sem, ha ez egyébként személyes joga szerint a károsultat individuális igényérvényesítés körében megillethetné, (ix) valamennyi felperes bizonyítékkal lenne köteles igényét megalapozni, (x) az alperes illetősége szerinti tagállam bíróságai bírjanak kizárólagos joghatósággal, (xi) EU-szinten az alternatív vitarendezés (közvetítés, békéltetés) bírósághoz fordulás előtti igénybevétele legyen kötelező, (xii) a vesztes fizet elve érvényesüljön, (xiii) a harmadik fél általi finanszírozás legyen tilos.
A jelentéshez képest az Európai Parlament 2012. február 2-i a "Nyilvános konzultáció: A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé" című bizottsági munkadokumentumról szóló állásfoglalása[8] szélesebb körben, kevésbé konkrétan tette meg javaslatait, azzal, hogy a Lehne-jelentéstől szellemiségében nem távolodott el.[9]
A fentiekből is látszik, hogy a Bagatell rendelet céltételezése[10], számos rendelkezése[11] fog várhatóan - esetleg a fenti irányok által sejtetni engedett, kisebb-nagyobb mértékű módosításokkal - visszaköszönni a csoportos igényérvényesítésre vonatkozó új uniós jogi szabályozásban, amennyiben a fentiek megvalósulnak.
Azon tényből, hogy a jövendőbeli uniós jogintézmény alkalmazhatóságának - várhatóan - számos feltétele és korlátozása között a határon átnyúló jelleg is szerepel, arra lehetne következtetni, hogy a tagállami polgári peres eljárási szabályokat a készülő jogi instrumentum nem érinti. Közvetlenül a vázolt elképzelések valóban nem érinthetik, azonban függetlenül attól, hogy az uniós jogalkotó a Bagatell rendeletben alkalmazott technikát a rendelet opcionálisan, a felperes választásától függő alkalmazhatósága vagy kógens szabályok által rendezett alkalmazandósága mellett döntene - tekintettel a csoportos igényérvényesítés során nehezen detektálható csalárd kapcsolás[12] lehetőségére -, az új jogintézmény jelentős hatást fog gyakorolni a belső jogban esetlegesen szabályozott csoportos igényérvényesítésre. Mindezt alátámasztani látszik az a feltevés, hogy, ha a csoport tagjaira nézve kedvező, igényérvényesítésüket megkönnyítő uniós jogintézmény kerül kialakításra, akkor a csoportképzés során törekedni fognak határesetek körében annak alkalmazására, míg kedvezőtlen, nehézkes, terhes uniós szabályok esetén az ellenkező alternatívát fogják várhatóan választani.
E fejleményeket szemlélve, a magyar jogalkotó számos reakciós lehetőség közül válogathat a kollektív fogyasztói jogorvoslatról szóló bizottsági Zöld Könyvben[13] bemutatott cselekvési lehetőségek analógiájára, így - csak két végletet említve - dönthet úgy, hogy (i) nem módosítja semmilyen irányba a csoportos igényérvényesítésre
-526/527-
(a belföldi jogszabályokban használt terminológiával közérdekű igényérvényesítésre) vonatkozó, meglévő jogszabályi rendelkezéseit, hanem inkább kivárja az uniós szabályok alkalmazása utólagos hatásvizsgálatának tapasztalatait, esetleg (ii) saját belföldi szabályait versenyképessé, ezáltal vonzóvá teszi - akár nem csak a fogyasztói jogvitákban - a jogvitás felek, így a perlekedők számára is, annak érdekében, hogy jogválasztás esetén a kollektív igényérvényesítés belföldi szabályait alkalmazzák, vagyis a várhatóan biztosításra kerülő fakultativitás lehetőségével nem élve, attól ne térjenek el.
Nos, a dolgozat éppen ez utóbbi cselekvési alternatíva kereteinek mérlegelése körében bizonyulhat hasznosnak. E körben kíván ugyanis rávilágítani (i) az igényérvényesítési joggal kapcsolatos egyes dogmatikai előkérdésekre, (ii) a közérdekű igényérvényesítésre és a széles értelemben vett polgári eljárásjogi - közvetlen, közvetett - képviseletre vonatkozó jogpolitikai kérdésekre. A dolgozat tehát e kérdések egyes, lényeges elemeinek ismertetését tűzi céljául, különös tekintettel a rájuk vonatkozó szabályozás megkonstruálása során számba vehető variációs lehetőségekre. Már most utalok azonban arra, hogy az egész írás egy átfogó, általános, több jogterületen alkalmazható szabályozás mellett érvel a képviselet jogintézményére koncentrálva, azonban a szabályozás tárgyának összetettségére és a lehetséges megoldási javaslatok vitatottságára tekintettel anélkül, hogy az egyes jogpolitikai kérdésekben megoldási javaslatokat tenne, vagy egyesek mellett érvelne. Azaz a jelen dolgozat egyetlen célja, hogy a későbbi jogpolitikai viták és döntések egy része számára alapul szolgáljon, azokat előkészítse.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
