A trianoni békeszerződést (1920) követően jött létre a Szerb-Horvát-Szlovén királyság (1920-1929), majd a Jugoszláv Királyság (1929-1941). Ez az ország korábban nem létezett, így nem is lehetett megelőző törvényhozási hagyománya. Ezeknek hiányában, jogszabályokként a bírói gyakorlat az OÁPtk. szabályait vette ítélkezési alapul, beleértve az öröklési jogot.
Kivételt képezett Szerbia (Szerb Királyság), melynek volt Polgári Törvénykönyve (1844). E törvénykönyv valójában az osztrák Általános Polgári Törvénykönyv (1811) szerb jogirodalmi értékelés szerint (is) nem túl sikeres, a korabeli Jovan Hadzsics nevű újvidéki ügyvéd fordítása volt. A szerb Polgári Törvénykönyv meghozatala előtt az 1830-40-es években szó volt arról, hogy példaképe a francia Code civil legyen. Hadzsics azonban meggyőzte az uralkodót, hogy a példakép mégis az Osztrák Általános Ptk. (OÁPtk.) legyen. Azzal érvelt, hogy a délvidéken élő szerbek érdeke az, hogy anyaországi (szűkebb szerbiai) testvéreik ne éljenek más polgári jogi rendszerben, továbbá az Osztrák- Magyar Monarchia szomszédos állam és a hasonló jogrendszerek megkönnyítik a kereskedelmi és polgári jogi kapcsolatokat. Érveit végül is elfogadták, úgyhogy a Szerb Ptk. (SzPtk.) az OPtk.-t és nem a francia Ptk.-t vette mintául. A Szerb Polgári törvénykönyv öröklési jogi rendelkezései is az OPtk.-ból indulnak ki, de több helyen (indokolatlanul) eltérnek az OPtk. öröklési jogi rendelkezéseitől. Ugyanis akkori és mai szemmel nézve, a nők és a férfiak öröklési jogait illetően diszkriminatív rendelkezéseket tartalmazott. Két szempontból: a) A nők és férfiak nem voltak egyenrangúak az örökösödési rendekben. A de cuius (örökhagyó) örökösei lemenő és felmenő, valamint a jus representationis (helyettes örökösi) szabályai szerint oldalágon elsődlegesen csupán férfiak lehettek, s a nők csak akkor örökölhettek, ha nem volt férfi örökös. b) Még egy eltérést mutatott a SzPtk. az OÁPtk.-hoz képest, mégpedig a commoriensek (vélelmezetten egyidőben, azaz baleset következtében elhunyt személyek) szabályozása tekintetében. Baleseti elhalálozás esetében a SzPtk. vélelmezte, hogy a nő előbb halt meg. A nők vagyonát felnőttkorban is az apa vagy a férj kezelhette. A szerb Ptk. az I. Jugoszlávia létrejövele előtt, csak az akkori Szerb Királyság területén volt érvényben, nem nyert alkalmazást a szerb jogtörténeti irodalomban, a Vajdaságnak nevezett térségben, pontosabban a történelmi Magyarország három délvidéki megyéjében (Bács-Bodrog, Torontál, Szerém). Ugyanis e három magyar megye, Trianon után Jugoszláviához, azaz Szerbiához került. A másik három magyar délvidéki megye (Temes, Krassó-Szörény, stb.) Trianon után Romániához került. Ezek szerves részei voltak az Osztrák-Magyar Monarchiának, ezen belül Magyarországnak. Így ezekben a megyékben az osztrák-magyar kiegyezés után (1867) magyar törvények, azaz a curiális praxis (bírói gyakorlat) nyertek alkalmazást. Más szóval Trianon előtt, a délvidéki hat megyében az öröklési jog tekintetében, a magyar precedensjog volt a mérvadó jogforrás.
A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság eleinte (1920-1929) relatív monarchia volt, mert volt parlamentje, törvényhozó testülete. E törvényhozói tevékenység keretében, az egész ország területére kiterjedő alkalmazási célzattal, a Polgári törvénykönyv (ebben az öröklési jog is) előtervezete készült el. (Predosnova Građanskog Zakonika, 1928). A törvénykönyv meghozatalára azonban két oknál fogva nem került sor. Az első az volt, hogy az ún. vidovdáni alkotmány (1920) értelmében, a fontosabb törvények tekintetében előirányzott (ún. államalkotói országrészek) hozzájárulására, egyetértésére (ebben a horvát és a szlovén képviselők által emelt vétó miatt) nem került sor. A második ok a parlament királyi rendelettel való betiltása volt, ami után megszűnt a parlamenti törvényhozói tevékenység, s létrejött az abszolút jellegű Jugoszláv Királyság (1929).
Ugyanis ezt (a parlament megszüntetését) megelőzően, a horvát parasztpárt képviselője belgrádi parlamenti felszólalásában ugyanannyi autonómiát követelt, amennyivel Horvátország az Osztrák-Magyar Monarchiában rendelkezett, beleértve az autonóm normatív szabályozási hatáskör egy részét is, beleértve a polgári jogot. E felszólalást követően, egy szerb radikális párti képviselő lelőtte a horvát képviselőt. Ezek után a hármas indíttatású király (trojedina zemlja - hármas egységű ország), a szerb Karagyorgyevics Dinasztia örökletes uralkodója, rendeletével feloszlatta a parlamentet. Létrejött az abszolút, parlament nélküli jugoszláv monarchia (1929-1941), úgyhogy a tervezett Polgári törvénykönyv megalkotására irányuló addigi törvényelőkészítői tevékenység is megszűnt.
Az első Vh. kitörése közvetlen okának egy szerb, radikális fiatalember (Gavrilo Princip) gyilkos terrorista tettének tudja be a jogtörténet. Ő ugyanis megölte a Bosznia-Hercegoviába látogató osztrák- magyar trónörököst. Bosznia annexiójára egyébként korábban, 1908 után került sor, mivel más megoldás a konfliktusok megelőzésére nem mutatkozott. A török uralom felszámolása után, ebben az országban többnemzetiségű, többfelekezetű (katolikus, ortodox és muszlim) és kultúrájú lakosság élt s fennállt a lehetőség, hogy közöttük konfliktusok jönnek létre. Így az annexió a potenciális konfliktusok megelőzése érdekében történt. A szerbiai radikálisok, közöttük a felbújtott későbbi császárgyilkos Gavrilo Princip is, a többnemzetiségű lakosságstruktúra ellenére úgy gondolták,
- 500/501 -
hogy ez az országrész kizárólag nekik, a szerbeknek jár és ezzel együtt mindenkinek csak a szerb törvények szerint kell élni.
Mivel a hadügy az 1867. évi osztrák-magyar Alkotmány értelmében kizárólag a Császár hatáskörében volt, a legitim trónörökösnek, a szerb radikalizmus által ösztönzött és elkövetett gyilkosságát követően, az osztrák császár és a magyar király császári minősítésben, hadat üzent Szerbiának. Megkezdődött az I. Vh. Hiába érvelt joggal, a háború kitörése előtt a megtámadás ellenében a magyar Külügyminiszter, hogy ez nem helyes. Tudatában volt annak, hogy egy háborúnak, két lehetséges súlyos kimenetele van, beleértve a lehetséges háborúvesztést is.
Az ún. győztes nagyhatalmak Franciaországot bízták meg, hogy döntsőn Trianonban. Gyakorlatilag ezt az érintett felekkel való igazi tárgyalás nélkül és inkább diktátumnak nevezhető módon történt. Az ún. veszteseknek alig engedték meg, hogy felszólaljanak, s nemcsak meghallgatásukat, hanem érveiket is figyelembe kellett volna venni, különösképen a kitűnő gróf Andrássy Gyuláét. Az egyébként addig igen komoly gyarmatosítási tapasztalattal rendelkező Franciaország nem szívesen vette, és úgy gondolta, hogy addig Közép Európa német hatás alatt állt. Trianonban mindent megtett azért, hogy ezt felszámolja. Szégyenteljes "eredménye" az volt, hogy a szomszédos államok szabadcsapatai foglalási kapacitásának megfelelően, a történelmi magyar állam kétharmadát lecsatolták, magyar lakosságának igen nagy hányadát az ún. utódállamok körébe és "ölébe" utalták. (Kitünt, hogy ez civilizációs tévedés volt, de a franciák ezúttal nem ezt vették figyelembe, hanem a katonákban, pl. Vix ezredesben bíztak). Az elcsatolás következtében az országhatáron kívülre kerültek a gazdaságilag, kulturálisan legjentősebb magyar városok és mezővárosok, pl. Kassa, Pozsony, Nagyvárad, Nagybecskerek, Zombor, Bácstopolya, Zenta, Szabadka, Verőcze, Eszék, stb. beleértve a magyar bányákat, folyókat és tavakat, mezőgazdasági földterületeket, erdőket, vasutakat, stb. Ezek az elcsatolások szinte megbénították a megcsonkitott országot. Hogy az "utódállamok" hogyan "gazdálkodtak" ezekkel az érdemtelenül "ölükbe hullott" városokkal és népességükkel, ugyancsak akár ma is joggal kutatható, elemezhető és elgondolkodtató. Ha azonban az egyébként igen magas szintű francia jogi kultúra valójában érvényesült volna az ún. utódállamokban, a politikai államiságot és nem jogállamiságot gyakorló ún. utódállamok talán más megítélés alá tartoztak volna. Az öröklési jogszabályok az utódállamokban változtak. Lényeges azonban az, hogy a II. Vh. követően ezek az országok is a magántulajdonon (földek, telkek, házak) államosítás útján korlátozták a tulajdonjogot, így magát az öröklési jog alkalmazási körét is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
