A jogi gondolkodás az állatvédelmet alapvetően a közigazgatási jog részének tekinti, aminek egyes súlyosan kirívó részeiről a büntetőjog is rendelkezik. Az állatvédelem azonban egy olyan komplex jogterület-szakterület, amely több jogág és több jogterület elemeit és eszközeit ötvözi, és ahogyan más szakterületek, például a környezetvédelem kapcsán is megállapíthatjuk, úgy itt is tehető olyan kijelentés, hogy az állatvédelem jogágakon átnyúló jogterület, és aki nem tud ilyen komplex gondolkodásmódot kifejteni az alkalmazása során, az sajnos nem tud hatékonyan beavatkozni a rászoruló állatok érdekében.
Jelen témaötletet egyrészt azok a szaporítók adták, akik évente több tízezer kiskutyát "gyártanak le", amelyeket aztán a felvásárlók összeszednek és megfelelő okiratok nélkül vagy hamis okiratok birtokában külföldre szállítanak eladásra, illetve azok a szakemberek (legyenek akár közigazgatási hatósági vagy büntetőeljárási oldalról érintettek a területtel), akik szigorúan a szakmájuk keretein belül, annak fő céljára koncentrálnak. Ennek az egysíkú gondolkodásnak ugyanis az a hátulütője, hogy amint felmerülnek a közigazgatási vagy a büntetőjogon túli kérdések (lásd a szaporítók felvetését az írás fő témáját illetően), az eljárás és benne a szakember kis időre lefagy, amíg az őt szorító határidők, neki telefonáló ügyfelek, sértettek, gyanúsítottak és felettesei szorításában minél hamarabb ki kell tisztáznia fogalmakat, jogviszonyokat olyan jogágakat illetően, mely specializálódása folytán nem tartozik szorosan véve a munkájához.
Mi tehát az írás fő kérdése és mi köré csoportosulnak a felvetett témák? Magyarország sajnos évtizedek óta kutyagyártó nagyhatalom, a vidék számottevő népe él kutyaszaporításból, az évtizedek alatt jól kialakult technológiák, eszköztárak, útvonalak és más körülmények segítették a termelés akadálytalanságát (melybe sajnos beleértendőek a korrupt hatósági személyek is). Mostanában szerencsére egyre több sajtóhír szól arról, hogy százas állomány feletti szaporítótelepeket számoltak fel, ahol oltatlan, forgalmazható kor alatti, genetikai defektes és egyéb betegségektől szenvedő kutyakölyök-szállítmányok várták a következő értékesítést.[1] Itt fontos megjegyezni, hogy büntetőeljárás mellett párhuzamosan I. fokú állatvédelmi hatósági eljárás is lefolytatható, és a kettős értékelés tilalmára tekintettel ugyan szankció nem, de intézkedés (egy nagyon fontos speciális és generális prevenciós hatással bíró intézkedés: az állattartástól eltiltás) alkalmazható, amint azt a 8/2017. (IV. 18.) AB határozat részletesen kifejti.[2]
Ahogyan egy közigazgatási hatósági szervezetrendszer vagy a büntetőeljárásban részt vevő szervek hierarchikus rendszere kiépül, úgy épül ki a bűnözők rendszere is. Kapcsolatrendszerük, kommunikációs csatornáik, lefizetett hatósági személyek útján gyakran hamarabb értesülnek megteendő lépésekről, intézkedésekről, minthogy az utasításokon megszáradna a pecsét. Felkészültek, utánanéznek dolgoknak és tisztában vannak jogaikkal (vagy azt hiszik, tisztában vannak azokkal), mindenesetre ebben sok ügyvéd és más jogi szakember is segítségükre van. A mostanában köreikben felmerült kérdések között a top 3 kérdések első helyezettjévé vált a következő: a szaporítótelepen lefoglalt (az azonosításukra szolgáló iratok bűnjelesítésével, az elkövetési tárgyak - állatok - civil szervezetekre bízásával) állatállományokból a vemhes anyák még meg nem született kölykei kit illetnek? Mi egyáltalán a megfelelő mód a lefoglalás során a még anyjuk hasában lévő állatkölykök (magzatok) azonosítására, lajstromba szedésére, legalább darabszám szerinti felleltározására? Mi a helyzet akkor, ha később a hatóság a lefoglalást megszünteti és visszaadni rendeli az állományt, és időközben a vemhes anyák már megszültek? A felelős őrzést biztosító állatvédő szervezeteknek az időközben megszületett kölyköket is vissza kell adniuk, vagy csak a lefoglalás időpontjában felnőtt állatokat?
Alkérdés: kötelező-e egyébként állatkínzás esetén a lefoglalt állatok elkobzása? Hogy rögtön választ adjak: igen. A Btk. 73. § (1) bekezdés c) pontja szerint felsorolt bűncselekmények esetén - így az állatkínzásnál is - a felelősség megállapítása mellett egyidejűleg kötelező az elkobzás. Így kerülhetett sor arra, hogy a barcsi tacskók ügyében[3] az elsőként tárgyalás tartása nélkül meghozott ügyészi döntés ellen mind a terheltek, mind a feljelentést tevő Állatmentő Szolgálat Alapítvány panaszt nyújtott be, a terheltek ugyanis a megrovást is túl súlyos szankciónak tartották és nem akarták a milliókra rúgó perköltséget kifizetni, az állatvédő szervezet viszont amellett, hogy az ügyészi megrovást túl enyhének találta, felhívta az ügyészség figyelmét az előbb hivatkozott Btk.-szakaszra és kérte a jogsértő döntés kijavítását. A bíróság végül felfüggesztett szabadságvesztést és elkobzást alkalmazott.
- 16/17 -
Amikor az állatkínzás elkövetési tárgyának polgári jogi státusza fölött gondolkodunk, akkor először azt kell vizsgálnunk, hogy a polgári jog hogyan védi az élőlényeket, illetve az állatvédelmi jog hogyan építhető be a polgári jog rendszerébe. Az állatvédelmi törvény alapvetően az állattartó és az állat közötti viszonyt rendezi, láthatóvá, érzékelhetővé, kézzelfoghatóvá teszi, mivel az állattartó magatartásához ad általános és néhány konkrét útmutatást (jó gazda gondossága, ebeknél néhány konkrét követelmény, a többi állatfajnál általánosabb iránymutatások stb.). Fontos sulykolni, hogy az állattartó nem megfelelő magatartása visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el egy élőlény, vagy egy komplett állomány életében, és hogy "az állattartó" magatartása és mulasztása miatti számonkérés is pont olyan természetes kellene hogy legyen, mintha mondjuk "a banki alkalmazottól" vagy "az orvostól" kérnénk számon az általa elkövetett mulasztásokat. Soha nem szabad elfelejteni, hogy mit jelent az élő és az élettelen dolog közötti különbség, vagyis hogy bármilyen értékes élettelen dolog semmisül is meg (pl.: a kiskakas gyémánt félkrajcárja), az pótolható, míg az élő dolog mint egyszeri csodálatos és megismételhetelten élőlény, soha többé nem hozható vissza (akármennyit is sírunk a kiskakas fölött, maximum klónozhatjuk, de ugye az is csak reprodukció és nem az eredeti csoda feltámasztása). Az általában elvárhatóság mint polgári jogi fogalom a közösség értékítéletét fogalmazza meg, ha élőlényekről beszélünk, az elvárhatóság fogalmi körében biztosan hangsúlyosnak kell lennie annak, hogy nem élettelen, hanem élő dolgok fölötti rendelkezésről beszélünk. Látszólag a Ptk.-nak ehhez semmi köze - az állatvédelmi törvényhez képest mérhetetlen elvontságával -, szerepéről az állatvédelemben csak az egyes konkrét egyedi ügyek kapcsán értesülünk. Első ránézésre az élő állatokról a Ptk. úgy rendelkezik mint dolgokról, és nem mint érző, egyszeri és megismételhetetlen csodákról az élővilágban.
Érdekes gondolatkísérlet lehet, hogy a vemhes anyaállat még meg nem született kölyke sorsát hasonlíthatjuk-e a jövő nemzedékekhez? Az emberi magzat a meg nem született nemzedékek élő tagja, akinek védelme az emberi méltóságból való jogból eredeztethető. Mi van az állati magzatokkal? Kihat-e rájuk az állatvédelmi törvény vagy a Btk. hatálya?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
