Most kezdődő sorozatunknak az a célja, hogy időről időre áttekintést adjunk az Alkotmánybíróság elmúlt hónapokban - jelen esetben a 2018 első félévében - közzétett munkajogi, közszolgálati jogi, valamint az egyéb szolgálati jogviszonyokkal összefüggő tárgyú ügyekben hozott döntéseiről. Az alkotmányjogi panaszok ügyében hozott döntésekről mindazonáltal érdemes megjegyezni, hogy azok túlnyomó része visszautasítást tartalmazó végzéssel ért véget. Ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság ezeket az alkotmányjogi panaszokat nem fogadta be, tehát nem foglalkozott velük érdemben. Ugyanakkor mégsem tartjuk feleslegesnek röviden áttekinteni ezeket az ügyeket is, mert hasznos információ lehet a munkajog iránt érdeklődő szakmai közönség számára, hogy milyen tárgyú és súlyú ügyek voltak azok, amelyek esetében az Alkotmánybíróság nem fogadta be az alkotmányjogi panaszokat.
1. A vizsgált ügyekről általában
2. Határozatok
3. Végzések
1. Az Alkotmánybíróság a vizsgált időszakban egy eset - egy bírói kezdeményezés - kivételével valamennyi ilyen tárgyú döntését alkotmányjogi panasz alapján hozta, és azon belül is szinte valamennyi esetben olyan ügyben, melyben az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a peres ügyében született bírói döntés ellen fordult az Alkotmánybírósághoz. Mivel az említett bírói kezdeményezés ügyében nem született érdemi döntés, a második általános megállapításunk az lehet, hogy az elmúlt fél évben nem született munkajogi jogszabályi rendelkezést érintő normakontroll eljárásban érdemi alkotmánybírósági döntés. Másképp fogalmazva: ebben az időszakban nem vizsgált az Alkotmánybíróság munkajogi, közszolgálati vagy egyéb szolgálati tárgyú jogszabályi rendelkezést alkotmányossági szempontból.
2. Az alkotmányjogi panaszügyek nagy többsége szintén visszautasítást tartalmazó végzéssel ért véget, ami azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság ezeket az alkotmányjogi panaszokat nem fogadta be, és azokkal nem foglalkozott érdemben. Ezek az alkotmánybírósági döntések tehát, ha szigorúbban tekintjük, tulajdonképpen nem munkajogi vagy egyéb szolgálati jellegű foglalkoztatási jogviszonnyal kapcsolatos kérdéseket tárgyalnak; az alkotmánybírósági ügy ilyetén jellegét csupán az alapjául szolgáló bírósági jogeset adja. Az Alkotmánybíróság a visszautasító végzések indokolásában részletesen ismerteti is a megelőző bírósági eljárásokat, az ott született bírói döntéseket, valamint az indítványozó által felhozott érveket, de ezek egyikét sem értékeli és elemzi érdemben, nem vizsgálja meg az adott bírói döntésben kifejtett munkajogi érvelés alkotmányosságát. E döntések csupán arról szólnak, hogy az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében szereplő, valamint az elmúlt években kidolgozott teszt szerint miért nem fogadta be az alkotmányjogi panaszt. Ez a befogadhatósági vizsgálat nem jogágspecifikus, tehát a polgári, a büntető-, a közigazgatási stb. ügyekben is ugyanaz.
3. Néhány szó az alkotmányjogi panaszok befogadásáról. Az Alkotmánybíróságon többlépcsős rendszer működik az indítványok, ezen belül az alkotmányjogi panaszok szűrésére. Ennek célja, hogy a testületeknek (a tanácsoknak és a teljes ülésnek) csak azokkal az ügyekkel kelljen érdemben foglalkozniuk, melyekben valóban szükséges az alkotmányossági kérdések (alkotmányjogi panaszok esetében az alapjogi sérelem) vizsgálata.
Az indítványok előzetes vizsgálata a főtitkári előkészítő eljárás során történik, melynek célja az alapvető formai és tartalmi követelmények vizsgálata, és - amennyiben ez lehetséges - az ezen a téren felmerülő hiányosságok hiánypótlási felhívással történő megszüntetése. A főtitkári előkészítő eljárás során az alkotmányjogi panaszok közel kétharmada kiesik a rostán. Fontos eleme ugyanakkor az eljárásnak, hogy amennyiben az indítványozó nem fogadja el a főtitkár álláspontját az indítvány formai és tartalmi elégtelenségéről, ügye az egyesbíróként eljáró alkotmánybíró elé kerül, aki indokolt
- 44/45 -
esetben visszautasító végzéssel zárja le az ügyet. Magyarán, ha az alkotmányjogi panasz benyújtója kéri, ügyét nem lehet lezárni anélkül, hogy azt ne tekintse át az Alkotmánybíróság választott tagja.
Azok az ügyek, melyek nem szűnnek meg a főtitkári előkészítő és az egyesbírói eljárásban, előadó alkotmánybírókhoz kerülnek, majd az ő előterjesztésük alapján a tanács dönt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról. Ennek során egyrészt szintén a formai és tartalmi követelményeket (érintettség, határozott kérelem, res iudicata stb.) vizsgálja a tanács, másrészt az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltétel fennállásáról dönt. Az ott meghatározott két vagylagos mozzanat lényegében a befogadási eljárás központi kérdése: az indítványban felvetett alaptörvény-ellenesség a támadott bírói döntést érdemben befolyásolta-e, vagy felmerül-e az ügyben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés.
A visszautasító végzések indokolását e fenti szempontok vizsgálata jellemzi, nem pedig a munkajoghoz kapcsolódó olyan alkotmányossági kérdések, mint például a munkához való jog, a foglalkozás szabad megválasztása, a felmentéshez kapcsolódó indokolási kötelezettség vagy a diszkriminációtilalom. A végzésekből kiderül azonban, hogy milyen tárgyú és súlyú ügyek azok, amelyekkel az Alkotmánybíróság nem kívánt érdemben foglalkozni, illetve alkotmányjogi panaszok esetében az adott indítvány miért nem felelt meg a befogadási feltételeknek.
4. 2018 januárja és a július közepén kezdődött ítélkezési szünet kezdete között az Alkotmánybíróság több mint húsz munkajogi, illetve azzal rokon tárgyú döntést hozott, melyek közül három érdemi határozat, a többi visszautasító végzés volt. A határozatok közül valamennyi elutasító döntés volt; bírói döntés vagy jogszabály megsemmisítésére tehát ebben az időszakban nem került sor. A három határozat, mint látni fogjuk, ugyanabban a tárgyban született, ezért ezek közül csak egyet ismertetünk. Érdekes véletlen továbbá, hogy a végzések között is több olyan akadt, melyek tárgya teljes mértékben megegyezik.
1. A 2018 első félévében született mindhárom határozatnak lényegében azonos volt a tárgya. Az alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló ügyekben az indítványozók (az alapperek felperesei) hivatásos szolgálati jogviszonyban álltak megyei katasztrófavédelmi igazgatóságokkal, mely utóbbiak az alapperek alperesei voltak. Az ügyekben a felperesek a tiszti beosztáshoz előírt főiskolai diplomát szereztek, miután igazolták, hogy angol nyelvből középfokú nyelvvizsgát szereztek.
Az indítványozókat az ügyészség gyanúsítottként hallgatta ki gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt, mert úgy szereztek angol középfokú nyelvvizsga-bizonyítványt, hogy pénzt fizettek ennek érdekében. Az ügyészség azonban a vádemelést az időmúlásra tekintettel kétévi időtartamra elhalasztotta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
