Az EK-Szerződés, a közösségi versenyjog egyik alapelveként versenytorzító hatásuk miatt főszabályként tiltja az állami támogatások alkalmazását, azonban a tilalom alól az alapszerződések által engedélyezett célokból és körben kivételeket enged. Némileg leegyszerűsítve, bizonyos területeken a tagállamok nyújthatnak vállalkozásoknak támogatást, feltéve, hogy az nem vezet a belső piaci verseny torzításához.
Tekintve, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás általános gazdasági érdekű szolgáltatás, az állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályok mellett az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó közösségi szabályokat is vizsgálnunk kell. Az EK-Szerződés 86. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy e szolgáltatások olyan mértékben tartoznak a Szerződés szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza e feladatok végrehajtását.
A közszolgálati műsorszolgáltatók a tagállamok által elismert közszolgáltatást nyújtanak. Az Európai Unió jogforrásai elismerik a közszolgálati televízió különleges kulturális szerepét, és azt, hogy az közvetlenül összefügg a társadalom demokratikus, szociális és kulturális szükségleteivel, és a médiapluralizmus fontosságával. Ennek megfelelően, az Amszterdami Szerződéshez csatolt Amszterdami Közszolgálati Műsorszolgáltatásról Szóló Jegyzőkönyv, elismerve ezeket a szükségleteket, megállapította, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás támogatása továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik mindaddig, amíg ez a támogatás a műsorszolgáltatóknak a tagállamok által meghatározott közszolgálati feladataik ellátását szolgálja, és nem befolyásolja a Közösségen belüli kereskedelmet és versenyt olyan mértékben, hogy az ellenkezne a közérdekkel.
A Bizottság a közszolgáltatási kötelezettségek finanszírozásának vizsgálata során először az EK-Szerződés 87. cikk (1) bekezdésében foglalt fogalmi elemek meglétét tekinti át, majd az "Altmark teszt" négy feltételének teljesülését [1. a közszolgáltatási kötelezettségek egyértelműen meghatározásra kerülnek (meghatározás), és ezek ellátásával hivatalos aktusban bízzák meg a vállalkozást (megbízás); 2. a kompenzációt előre meghatározott paraméterek alapján számolják ki; 3. nem történik túlkompenzáció (arányosság); 4. a vállalkozást vagy közbeszerzési eljárás alapján választják ki, vagy ha a kompenzációt egy tipikus, hatékonyan működő vállalkozás költségei alapján számolják ki], annak megállapítása érdekében, hogy a finanszírozás tartalmaz-e állami támogatást. Valamely kritérium teljesülésének hiányában azonban, a közös piaccal való összeegyeztethetőség érdekében az EK-Szerződés 86. cikk (2) bekezdésének három, az Altmarkéhoz nagyon hasonló kondíció - meghatározás, megbízás, arányosság - teljesülése a vizsgálat tárgya. Legvégül tehát a kompenzáció mértéke kerül "nagyító alá", és a túlkompenzáció esetén az összeegyeztethetőség nem állapítható meg, és a támogatást vissza kell fizetni.
Az Altmark ítéletet megelőzően az Elsőfokú Bíróság a T 106/95 számú FFSA esetben a postai szolgáltatónak adókedvezmény formájában nyújtott támogatást állami támogatásként értelmezte, az EK-Szerződés 86. cikk (2) bekezdését alkalmazva a közös piaccal való összeegyeztethetőség megállapítása érdekében. A Bizottság akkor ellentétes véleményen volt; ő nem tekintette állami támogatásnak az EK-Szerződés 87. cikk (1) bekezdése értelmében, ugyanakkor az EK-Szerződés 86. cikk (2) bekezdése szerinti mentesség hatálya alá tartozónak igen.
A Bizottság hasonló álláspontot képviselt a portugál közszolgálati televízió (RTP) finanszírozásának T-46/97 számú esetében (SIC-ügy) is. Az Elsőfokú Bíróság az előzőekben foglaltakhoz hasonlóan, a közszolgálati műsorszolgáltatónak évente, kompenzációként nyújtott kifizetéseket előnynek minősítette. Szerinte ezek kompenzációs természete nem befolyásolja azt, hogy az adott pénzügyi mechanizmus állami támogatás-e az EK-Szerződés 87. cikk (1) bekezdés értelmében, hiszen az állami beavatkozások között nem azok céljai, illetve formái szerint tesz különbséget, hanem a hatásukat vizsgálja, és így azok célja csak annak megítélésében bír jelentőséggel, hogy a közös piaccal való összeegyeztethetőségük megállapítható-e.
Fontos kérdés a fent említett esetekkel kapcsolatban a Bizottsághoz történő bejelentési kötelezettség, amelynek az EK-Szerződés 88. cikk (3) bekezdése értelmében felfüggesztő hatálya van a tagállami végrehajtásra nézve. E megközelítés szerint, amennyiben a különböző típusú közszolgáltatások megvalósításához nyújtott állami kifizetések megfelelnek az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében foglalt fogalmi feltételeknek (különösen kiemelve itt a kereskedelemre gyakorolt hatást), azok állami támogatásnak minősülnek, bejelentendőek a Bizottsághoz, és addig nem nyújthatóak, amíg arról a Bizottság pozitív határozatot nem hoz.
1997 februárjától 2001 novemberéig a Bizottság követte az Európai Bíróság, illetve az Elsőfokú Bíróság előbbiekben ismertetett álláspontját, és ezt közzé is tette a Közszolgálati Műsorszolgáltatásról szóló Közleményében.
Egy héttel a közlemény megjelenése után született ítélet a C-53/00 számú Ferring-ügyben. Az Európai Bíróság - indokolásában kifejezetten utalva a korábbi 240/83 számú ADBHU-ügyben foglaltakra - megállapította, hogy az adott adómentesség, mivel csak a nagykereskedelmi forgalmazókat terhelő közszolgáltatási kötelezettségek költségeit kompenzálja, nem jelent az EK-Szerződés 87. cikke értelmében vett támogatást, és amennyiben a közszolgáltatási kötelezettség többletköltségei és az ilyen kötelezettséggel nem terhelt vállalkozásokra kivetett adó között szükségszerűen egyenértékűség van, a vállalkozások nem jutnak az EK-Szerződés 87. cikk szerinti előnyökhöz.
Súlyos aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az ítélet jogértelmezése csökkenti a Bizottság versenyformáló szerepét, az állami támogatások felett gyakorolt ellenőrző szerepének hatékonyságát, azáltal, hogy amennyiben az állami kifizetések nem haladják meg a közszolgálati kötelezettség költségeit, úgy azokat a tagállamok nem kötelesek bejelenteni a Bizottságnak, mivel nem állami támogatások, és így nem tartoznak az EK-Szerződés 88. cikk (3) bekezdésének hatálya alá.
Az Európai Bíróság 2003. július 24-én kelt ítéletében egy szállítási ágazatban felmerülő kérdésben döntött, azonban a kidolgozott elvek általánosan alkalmazhatóak lettek. Az ítélet a közszolgáltatásokért nyújtott kompenzáció minősítésével kapcsolatos vita végére próbált pontot tenni. A döntésben a Bíróság négy konjunktív feltételt állapított meg, amelyek a kompenzáció fogalmát rögzítik, és amelyek együttes teljesülése esetén a kompenzáció nem jelent tényleges előnyt és nem tartozik az EK-Szerződés 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
