Több mint két éve lépett hatályba Magyarország Alaptörvénye, alacsony azonban azon határozatok száma, amelyben az Alkotmánybíróság azóta a választójoggal foglalkozott. Ebben szerepet játszik az is, hogy a választójogi szabályok rendszerint "élessé" a választási időszakokban, az általános választások közeledtével válnak, ekkor irányul az Alaptörvény választójogi szabályaira leginkább a figyelem. 2014 a választások éve Magyarországon: tavasszal országgyűlési és európai parlamenti választásra kerül sor, ősszel pedig az önkormányzati választáson döntünk a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek személyéről. E választások közeledtével indokolt lehet áttekinteni, hogy milyen változásokat hozott az Alaptörvény hatálybalépése a választójog vonatkozásában, illetve hogyan hatnak ki e változások az Alkotmánybíróság elmúlt két évtizedes gyakorlatának alkalmazhatóságára.
E tanulmány arra tesz kísérletet, hogy röviden összefoglalja az Alkotmánybíróság választójoggal kapcsolatos két évtizedes gyakorlatát, valamint felvázolja a választójogról ebből kirajzolódó képet, bemutassa az Alaptörvény által hozott alkotmányi szintű változásokat, és megvizsgálja, hogy hogyan hathat a tételes jogi változás az alkotmánybírósági gyakorlatra.[1]
Kiindulópontként az Alkotmánybíróság határozataiban képviselt álláspontra tekintünk, mely szerint a testület a vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik azoknak a meghozandó döntése indokolásába történő beillesztése.[2]
A választójog szabályozása abból a szempontból összetettebb, mint a többi alapjogé, hogy az alapjogi jogosultak megjelölésén kívül alkotmányi szinten jelennek meg más, az alapjoggal szorosan összefüggő kérdések is. Ennek megfelelően a tanulmány először a választójoggal mint alapjoggal, ezt követen pedig a választási alapelvekkel, illetve a választási rendszer és a választási eljárás kérdéseivel foglalkozik.
Ma már általánosan elfogadott tézis a választójog kettős természete, azaz hogy míg a egyik oldalról a népképviseleti szervek létrehozásának eszközeként szolgál, így szorosan kötődik az államszervezethez, a másik oldalról nézve politikai részvételi jog, alapjog.
Ehhez a felismeréshez hosszú folyamat vezetett el, melyben szerepet játszott a választójog általánossá válása, a jogpozitivizmus alapjogokkal kapcsolatos szemléletmódja és a választójognak a nemzetközi dokumentumok alapjogi katalógusába történő felvétele.[3]
Az Alaptörvény is ezt a meggyőződést fejezi ki, amikor a választójogot - az Alkotmányhoz hasonlóan - alapjogként határozza meg, és az alapjogi katalógusban, a Szabadság és felelősség részben helyezi el.
Ebben a részben a választójogot mint alapjogot vizsgáljuk, az Alaptörvény választójogra vonatkozó XXIII. cikkét ebből a szempontból közelítjük meg.
A választójog két részjogosítványból áll: az aktív és passzív választójogból. Az aktív választójog a szavazáshoz való jog, amely arra jogosítja fel az alanyát, hogy választó legyen. Az aktív választójog magában foglalja az egyén részéről az igényt, hogy az állam - eleget téve intézményvédelmi kötelezettségének - a szavazás feltételeit biztosítsa, azaz hogy a választópolgár szerepeljen a választási névjegyzéken, hogy elmehessen a szavazóhelyiségbe, megkapja a szavazólapot, megjelölhesse a szavazólapot egy szavazófülkében, elhelyezhesse a szavazólapját az urnában, és szavazatát megszámolják. Ehhez képest a passzív választójog a választhatóság joga, az ahhoz való jog, hogy valaki a választáson jelöltként elindulhasson. Ez az alapjog azonban kizárólag a "jelöltté válás lehetőségét" jelenti, a "jelöltté válás" önmagában nem alapjog, feltételekhez köthető.[4] Nem jelentheti ez az alapjog azt, hogy mindenki, aki passzív választójoggal rendelkezik és képviselő kíván lenni, pusztán a saját akarat-elhatározásából a választásokon jelöltként elindulhat.[5] Nem jelenti a passzív választójog azt sem, hogy a feltételeket teljesítő személynek joga lenne az egyéni jelöltségre, azaz nem kell a törvényhozónak garantálnia a független jelöltség lehetőségét.[6]
A választójog két részjogosítványa, az aktív és pasz-
- 93/94 -
szív választójog egymástól függetlenül nem létezhetnek: nem lenne értelme a szavazati jognak, ha nem lennének jelöltek, akik közül lehetne választani, fordítva pedig: hiába indulhatna bárki a választáson, ha nem lennének szavazók. A passzív választójogtól való megfosztás kihat a választók aktív választójogára is. Természetesen a részjogosítványok elkülönítése lehetőséget ad arra, hogy az alanyok körében differenciálódás történjen, elsősorban oly módon, hogy a passzív választójog alanyi körét a jogalkotó szűkebben határozza meg.
Kérdés, hogy vajon része-e a választójognak az ajánlási, jelölési jog. Az ajánlási jog azt jelenti, hogy a választópolgár maga választhatja ki, hogy kik legyenek azok a jelöltek, akikről majd a szavazás megtörténhet.[7] A magyar alkotmánybírósági gyakorlat azonban nem következetes ebben a kérdésben.[8] A határozatok nagy részében az ajánlási jogot nem kezeli önálló alapjogként, az inkább csak a választójoghoz kapcsolódó jog, amire például nem terjed ki a titkosság elve sem.[9] E megközelítés szerint mivel az ajánlás szabályaira vonatkozóan az alkotmány nem igazít el, a törvényhozónak széles mérlegelési joga van a részletszabályok megalkotását illetően.[10] Előfordul azonban az Alkotmánybíróság gyakorlatában az is, amikor az aktív és passzív választójogba beleérti az egyéni képviselő ajánlását.[11]
A magunk részéről hajlunk arra a következtetésre, hogy az ajánlás joga beleérthető az aktív választójogba, és mint ilyen, alapjogi védelmet élvez. Ez azt jelenti, hogy pl. nem lenne bevezethető egy kauciós rendszer, hiszen ott a választópolgár semmilyen szerepet nem kapna a jelöltek kiválasztásában.
A jelölési jog alatt azt értjük, hogy a pártoknak vagy más szervezeteknek joguk van a jelölt-, illetve listaállításra. Az Alkotmánybíróság szerint a jelöltállítási jog - habár a választójogon alapul - sem az országgyűlési, sem az önkormányzati választáson nem alkotmányos alapjog, és nem is az egyesülési jog része.[12] Mivel az Alaptörvény nem tartalmaz a jelölési rendszerre vonatkozóan szabályokat, a törvényhozó széles mérlegelési joggal rendelkezik a jelölési szabályok megalkotásakor.[13] Tehát a jelölési jog nem tartozik a választójog tartalmába, még akkor sem, ha egyébként a pártok által is érvényesítendő politikai jogok körében kiemelkedő helyet foglal el az aktív és passzív választójog.[14]
Felmerülhet annak kérdése, hogy részét képezik-e a választójognak mint alapjognak a választási eljárásban biztosított olyan jogosítványok, amelyeket a jogszabályok kizárólag vagy elsősorban a választópolgároknak tartanak fent, így például a kampányban való részvétel joga, a választási bizottságban való tagság, a választási ügyekben jogorvoslati kérelmek benyújtásának joga.[15] Álláspontunk szerint e jogok nem tartoznak a választójog alapjogi tartalmához, mivel a választási eljárásban felmerülő részjogosítványok egy része a választójoghoz való kötődés mellett sokkal szorosabb kapcsolatban van valamely más alapjoggal. Így a kampányban való részvétel egyértelműen a véleménynyilvánítás szabadsága kifejeződésének eszköze, és mint ilyen álláspontunk szerint nem is korlátozható alanyi köre a választópolgárokra. Ehhez hasonlóan a választási ügyben benyújtott jogorvoslati kérelem nyilvánvalóan a jogorvoslathoz való jog manifesztálódása. A választási bizottságokban való választópolgári részvétel joga pedig nem rendelkezik alapjogi sajátossággal, nem lenne alkotmányellenes egy olyan modell, amelyben nem társadalmi típusú szervek, hanem kizárólag professzionális hivatalnokok vesznek részt a választások lebonyolításában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
