Úgy tűnik, hogy a polgári jogban zálogjog jogintézménye bizonyult az elmúlt két évtizedben a jogalkotás legmozgalmasabb fejezetének. A Ptk. eredeti - születésének körülményei miatt leegyszerűsített - szabályait a jogalkotó két nekifutásban igyekezett a piacgazdaság igényeinek megfelelően korszerűsíteni. Ez nagyjából - bár számos anomáliával - sikerült is. Most az új Polgári Törvénykönyv korábbi tervezetének megváltoztatásával meglepő, új elgondolások kerültek napvilágra. Ezeket akként jellemezhetnénk, hogy a tervezet egyfelől
- keresztezni kívánja a zálogjog és az óvadék jogintézményét és a zálogjog eddigi formái közé be kívánja iktatni a "rendhagyó" zálogjogot, továbbá az új hibrid jogintézmény egészére kiterjedően
- be kívánja vezetni annak lehetőségét, hogy a zálogjogosult a zálogtárgyból követelését (saját jogcselekményeivel) önmaga elégítse ki.
E változtatásokkal szemben mind elvi, mind gyakorlati szempontból komoly fenntartásaim vannak.
A zálogjog jogintézményének hagyományos rendeltetése, hogy hitelbiztosítékul szolgáljon. A magam részéről mindeddig úgy láttam, hogy szabályozása igen jó összhangban van a hitelezés biztonságának közgazdasági igényével. Megfelelő biztosítékot ad arra az esetre, amikor a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás teljesítése nem egy időben történik, a jogosult követelése csak később válik esedékessé, és ezért az időbeli eltérés bizonytalan helyzetet teremt.
A zálogjog lényege abban van, hogy a követelés jogosultja részére dologi jogi jogosultságot keletkeztet, amelynek alapján a zálogjoggal megterhelt dologból mindenki mást megelőzően kereshet kielégítést (a sorrend kérdése csak több zálogjogosult egymás közti viszonyában merül fel) és ezen semmilyen más, később megszerzett jog (a tulajdonjog átruházása stb.) nem változtat.
A zálogjog jelenlegi szabályai tartalmaznak egy bizonyos körülhatárolást: a Ptk. 251. §-ának (1) bekezdése szerint zálogjogot pénzben meghatározott vagy meghatározható követelés biztosítására lehet alapítani, a követelés azonban lehet jövőbeli vagy feltételes is. A Ptk. 252. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a zálogjog tárgya birtokba vehető dolog, átruházható jog vagy követelés lehet.
A zálogjog és az óvadék keresztezésének szándéka miatt a tervezet mind a biztosított követelés, mind a zálogtárgy fogalmát többféle módon is lazítani kívánja.
A zálogjoggal biztosított követelés fogalmának kibővítésére irányuló rendelkezések a következők:
- a tervezet 4:94. §-ának (1) bekezdése szerint a zálogjog "a zálogszerződésben... meghatározott követelés biztosítása céljából" alapítható,
- a tervezet 4:94. §-ának (3) bekezdése szerint "a zálogjoggal biztosított követelés az alapul fekvő egy vagy több jogviszonyra utalással vagy más megfelelő körülírással is meghatározható",
- a tervezet 4:100. §-ának (1) bekezdése azonos a jelenlegi szabályozással abban, hogy megengedi a jövőben keletkező vagy feltételes pénzkövetelés biztosítását, de a jelenleginél tágabb értelmezésre ad alapot az a szövegezés, amely szerint zálogjog alapítható "pénzben kifejezhető értékkel rendelkező egyéb követelés" biztosítására is.
Ezek a változások a zálogjog jogintézményét általában érintik. A zálogjog és az óvadék jogintézményének összevonása azonban főleg a kézizálogjog szabályozásában teremt új helyzetet. Az óvadékot ugyanis funkciójánál fogva - egyedül a kézizáloggal lehet közös nevezőre hozni. Ezért van, hogy a tervezet legsúlyosabb anomáliái is ezen a területen jelentkeznek.
A zálogtárgyak körébe a tervezet 4:103. §-ának (1) bekezdése ugyan még csak a dolgokat, jogokat és követeléseket sorolja: a bővítés itt még csak abban áll, hogy lehetővé válik a "korlátozottan forgalomképes dolgok, jogok és követelések" elzálogosítása is. (Hogy miért, azt nem lehet tisztán látni.) Azonban
- a tervezet 4:103. §-ának (2) bekezdése szerint kézizálogjog tárgya lehet az ingó dolgon és bankszámla követelésen felül a "pénzpiaci eszköz" is;
- a tervezet 4:108. §-a pedig bevezetné a "rendhagyó zálogjog" fogalmát, amelynek tárgya pénz, sorozatban kibocsátott értékpapír vagy más helyettesíthető, illetve természeténél fogva elhasználható dolog lehet.
Ezek az új szabályok több okból is ellentétesek mind a zálogjog, mind az óvadék funkciójával, de az ésszerűség követelményeivel is.
Az ellentmondás a legélesebb a pénzre vonatkozó kézizálog esetében.
Ha áttekintjük a gyakorlatot, látjuk, hogy az egymással szerződő felek tipikus esetben a zálogjogot hitelezésből (kölcsön, halasztott és részletfizetés stb.) eredő pénzköveteléseik biztosítására használják. Természetesen találkozunk olyan szerződésekkel is, amelyekben a zálogjog létesítése más pénzben meghatározható szolgáltatás teljesítésének biztosítását szolgálja (pl. bartelügyletek esetén, vagy akkor, ha a vételár kifizetése előre történt). Ez azért fontos, mert egyértelmű, hogy a szabályozásnál mindig a tipikus eseteket kell alapul venni. Világos tehát, hogy pénzkövetelésnek pénzösszeg kézizálogba való adása gazdasági képtelenség. Természetesen nem tételezem fel, hogy ha legközelebb egy banktól kölcsönt szeretnék felvenni, azt mondják: készek vagyunk Önnek 8%-os kamattal 100 millió forint kölcsönt adni, azzal a feltétellel, hogy nyolc napon belül átutal számlánkra 150 millió forintot kézizálogul. Ez azonban nem változtat azon a követelményen, hogy a jogalkotónak az egyes jogintézményeket világos fogalmak használatával logikus rendszerben kell szabályoznia.
A tervezet szerint a zálogjoggal összevonni kívánt óvadék jellegzetessége abban van, hogy a kötelezett szerződésben meghatározott kötelezettségének biztosítása végett pénzösszeget bocsát a jogosult rendelkezésére.
Pénz fizetésére vonatkozó kötelezettség pénzzel való biztosítása ezúttal is értelmetlen lenne. Ezért a foglaló fogalmának megkülönböztető ismérvét abban kell megjelölnünk, hogy az óvadékul adott pénzösszeg nem pénzkövetelés, hanem más valamilyen magatartásra vonatkozó - kötelezettség biztosítására szolgál. Ajogosult igénye csak a kötelezettség megszegése esetén alakul át pénzköveteléssé, a pénzben adott biztosíték ennek az esetleges követelésnek a kielégítését szolgálja. Ilyen lehet például az elszámolásra, vagyon vagy vagyontárgy kezelésére, megőrzésére vállalt kötelezettség, de foglalóval biztosítható a verseny tilalom vagy a titoktartás is. A példák felsorolását sokáig lehetne folytatni.
A két jogintézmény rendeltetésének különbözősége továbbra is megkívánja a zálogjog és az óvadék önálló szabályozását. Ezen az sem változtat, hogy vannak köztük átfedések és néha elhatárolásuk sem könnyű.
A biztosított követelés oldaláról vizsgálva a kérdést, az elhatárolás csak a kifejezett pénzkövetelések esetében egyértelmű, a pénzben kifejezhető egyéb követelések közé már becsúszhatnak olyan esetleges, jövőbeli követelések is, amelyeknek célszerű biztosítása inkább az óvadék adását kívánná meg. Ennél biztosabb elhatárolási szempontot ad a biztosíték mibenléteinek oldaláról a Ptk. hatályos 270. §-ának (1) bekezdése. Ennek rendelkezései szerint a kötelezettség
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
