Az EK-nak a WTO-jogsértésekért való felelőssége évek óta az egyik legvitatottabb téma a WTO-jog és közösségi jog találkozásával foglalkozó témák közül (ld. különösen Hörmann/Göttsche, RIW 2003, 689). Miután az Európai Közösségek Bírósága 2003 végén a Biret-ügy-ben hozott ítéletben megerősítette azokat a várakozásokat, hogy az EG felelősségét elismerné, ha a WTO bírósága a WTO-szabályok megsértését kötelező erővel megállapítaná, és az átvételre vonatkozóan az EK részére biztosított határidő is letelt (vö. Lavranos, EWS 2004, 293), ezt egy 2005. 3. 1-jén hozott ítéletben anélkül utasította el, hogy Tizzano főtanácsnok eltérő véleményét megvitatta volna. Röviddel előtte az Elsőfokú Bíróság a Chiquita kártérítés iránti igényét hasonló indokolással elutasította. A következő cikk ezeket az ítéleteket elemzi, és azok következményeire mutat rá.
2005. 2. hó 3-án és 3. hó l-jén az Elsőfokú Bíróság és az Európai Közösségek Bírósága a két ítéletben azon kérdést fejtette ki, hogy a WTO vitarendezési testületének (Dispute Settlement Body, a továbbiakban: "DSB") döntései milyen hatást gyakorolnak a közösségi jogra. Az Európai Közösségek Bírósága által 2003. szeptemberében a Biret-ügyben hozott ítéletek (a C-93/02. sz. és a C-94/02. sz. ügyek) alapján nem lehetett kizárni, hogy a közösségi bíróságok a WTO-jognak a közösségi jogra való hatásával kapcsolatos szigorú álláspontjukon enyhítenek azokban az esetekben, amelyekben a WTO-jog megsértésének megállapításáról szóló kötelező erejű DSB-döntés áll rendelkezésre, és az ajánlás végrehajtására vonatkozó határidő eltelt. Ezt a feltevést (ld. Tizzano főtanácsnok végkövetkeztetéseit a C-377/02. sz. Van Parys ügyben) az Európai Közösségek Bírósága megerősítette, amikor az Elsőfokú Bíróságot a jogorvoslati eljárás során figyelmeztetésben részesítette, amiért az a DSB-döntés esetleges jogkövetkezményeinek figyelembevételét elmulasztotta (C-93/02. sz. hozott ítélet 57. pontja). Az Európai Közösségek Bírósága az ezt követően a végrehajtási határidő lejárta utáni időszakra vonatkozóan lefolytatott vizsgálatában nem zárta ki, hogy "az egyes (kártérítési jogkövetkezményekre) vonatkozóan mindebből az következhet, hogy a Közösség nem hajt végre olyan DSB-döntést, amelyben egy közösségi jogi aktusnak a WTO-jogszabályokkal való össze nem egyeztethetősége kerül megállapításra [...]". (C-93/02. sz. ügyben hozott ítélet 64. pontja)
A Van Parys-ügyben folytatott előzetes döntéshozatali eljárás során hozott ítéletében az Európai Közösségek Bírósága véget vet ezeknek a feltevéseknek: eszerint egy olyan DSB-döntés, amelyben az EU által hozott valamely intézkedésnek a WTO-szabályokkal való össze nem egyeztethetősége megállapításra került, az arra vonatkozóan megállapított végrehajtási határidő leteltét követően sem vonja maga után, hogy a közösségi bíró az érintett közösségi intézkedésnek a jogszerűségét a WTO-szabályokhoz mérje. Emellett, ahogy azt az Elsőfokú Bíróság a Chiquita kártérítés iránti keresetére (T-19/01. sz. ügy) vonatkozóan hozott ítéletében is tette, a WTO-szabályoknak a közösségi jogra gyakorolt hatását csak azokban az ügycsoportokban vizsgálja, amelyeket az eddigi joggyakorlatában elismert.
Tizzano főtanácsnok alapvetően eltérő állásfoglalásával, aki az érintett közösségi rendelet érvénytelenné való nyilvánítását javasolta, az Európai Közösségek Bírósága érdemben nem foglalkozott.
A közösségi bíróságok eddigi joggyakorlata szerint a közösségi jog jogszerűségét alapvetően nem a WTO-jogszabályokhoz kell mérni (C-93/02. sz. ügyben hozott ügy 52. pontja, C-307/99. sz. ügyben hozott határozat 24. pontja, C-27/00. és C-122/00. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet 93. pontja, C-76/00. sz. ügyben hozott ítélet 53. pontja, valamint a C-149/96. sz. ügyben hozott ítélet 42-47. pontjai). Ez alól az Európai Közösségek Bírósága csak két esetben tesz kivételt:
1. ha a Közösség egy meghatározott, a WTO keretében vállalt kötelezettséget kíván teljesíteni, (C-69/89. sz. ügyben hozott ítélet 31. pontja) és
2. ha a közösségi aktus kifejezetten a WTO-egyezmény meghatározott rendelkezéseire utal. (70/87. sz. ügyben hozott ítélet 19-22. pontjai)
Az első esetcsoportot az Európai Közösségek Bírósága a Nakajima-ügyben hozott ítéletében nevezte meg. Alkalmazása egy meghatározott, a WTO keretében vállalt kötelezettséget, valamint a Közösség részéről végrehajtási szándékot előfeltételez. Természetesen tisztázatlanok még a feltételek pontos körvonalai.
A Nakajima-ügyben hozott ítéletében a Bíróság a dömpingellenes-rendelet (2423/88/EGK tanácsi rendelet) preambulumában található, WTO-jogra vonatkozó utalást a Közösség végrehajtási szándékára vonatkozóan elegendő bizonyítékként értékelte (C-69/89. sz. ügyben hozott ítélet 30. pontja). Az Európai Bíróság ítéletében megállapította, hogy a dömpingellenes rendelet, valamint a GATT rendelkezései a Közösségre nézve kötelező erővel bírnak. Az adott rendelet második és harmadik preambulum-bekezdéséből az következik, hogy az a Közösség nemzetközi kötelezettségeinek a teljesítése céljából lett kibocsátva. Ennélfogva annak -az állandó joggyakorlat szerint - biztosítania kell, hogy a GATT és az arra vonatkozóan kibocsátott végrehajtási rendelkezések betartásra kerüljenek (C-69/89. sz. ügyben hozott ítélet 29-31. pontjai). Az Európai Közösségek Bírósága ezt az ítélkezési gyakorlatot az Olaszország kontra Tanács ügyben hozott ítéletében is megerősítette (C-352/96. sz. ügy). Kifejtette, hogy a Tanács a szóban forgó ügyben az adott 1522/96/EK tanácsi rendelet útján egy bizonyos, a GATT keretében vállalt kötelezettséget kívánt teljesíteni, és ennélfogva a Bíróságnak annak jogszerűségét a GATT előírásaira tekintettel kell megvizsgálnia. (vö. C-352/96. sz. ügyben hozott ítélet 19-21. pontjai)
A Bíróság másképp döntött a Portugália kontra Tanács (C-149/96. sz.) és az OGT Fruchthandelsgesellschaft (C-307/99. sz.) ügyekben. Az elsőként hivatkozott jogesetnél elutasította a Nakajima-elvnek a 96/386/EK határozatra való alkalmazhatóságát, mivel az nem tartalmaz hivatkozást a WTO szabályokra (C-149/96. sz. ügyben hozott ítélet 50. és további pontjai) Az OGT Fruchthandelsgesellschaft-ügyben az Európai Közösségek Bírósága előzetes döntéshozatali eljárás keretében a banánpiaci-rendelet (404/93/EGK tanácsi rendelet) rendelkezéseinek érvényességéről kellett, hogy döntsön. A Bíróság nézete szerint a 404/93/EGK rendelet által létrehozott és a továbbiakban módosított a banán piacának közös szervezéséről szóló 404/93/EGK tanácsi rendeletnek nem azt kell biztosítania, hogy egy meghatározott, a GATT keretében vállalt kötelezettség a Közösségi jogrendszerben átvételre kerüljön. (Vö. C-307/99. sz. ügyben hozott ítélet 28. pontja)
Az a tény, hogy egy DSB-döntés a banánpiaci rendtartásnak a WTO-joggal való össze nem egyeztethető-ségét megállapította, a határozatban szintén nem lett figyelembe véve.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
