Az érvénytelenség lényege, hogy az ilyen szerződés nem alkalmas a felek által célzott joghatás elérésére; a törvény a joghatás beálltát kizárja, a szerződést "megfojtja". Az érvénytelenség tehát lényegében egy polgári jogi szankció. A jog a szankció szempontjából különböztet a semmisség és a megtámadhatóság között: a semmisség esetén a hibát olyan súlyosnak tekinti, hogy ipso iure megfojtja a jogviszonyt, míg a megtámadhatóságnál a felek diszkrecionális jogától teszi ezt függővé. Ez utóbbi esetben a sikeres megtámadás esetén válik érvénytelenné a szerződés. A semmis és az eredményesen megtámadott szerződés ugyanakkor egyformán ex tunc hatállyal érvénytelen.
A joghatást kiváltó akaratnyilatkozatnak három eleme van: a szerződési akarat, az akaratot megjelenítő szerződési jognyilatkozat és a célzott joghatás. Ahhoz, hogy egy szerződés érvényes legyen e három elemnek kell hibátlannak lennie. Az érvénytelenségi okok e három csoportba sorolhatók. (Az új Ptk. már ennek a hármas csoportosításnak megfelelően fogja tárgyalni az érvénytelenségi okokat.)
Az érvénytelenség a szerződés keletkezési folyamatához kapcsolódó jogintézmény: az érvénytelenségi ok nem más, mint a szerződés megkötésénél felmerülő hiba. A szerződéskötést követően bekövetkező körülmények már nem eredményezhetnek érvénytelenséget (pl. ha a szerződéskötés után születik egy olyan jogszabály amibe a szerződés ütközik, az már nem eredményezheti a szerződés érvénytelenségét, hanem csak a teljesítés objektív okból való lehetetlenné válásaként értékelhető). Ahogy az érvénytelenségi okok a szerződéskötés időpontjához kapcsolódnak, úgy az érvénytelenség jogkövetkezményei is - főszabályként - ex tunc hatályúak. Az érvénytelenségre vonatkozó szabályok kógensek, pontosabban imperativak, hiszen nem a szerződés tartalmára tartozó szabályok.
1.) Az egyes fogalmak (kategóriák) meghatározása
A két fő kategória: a nemlétező szerződés (akarategység hiánya: "disszenzus") és a létrejött szerződés (akarategység: "konszenzus"). A létrejött szerződés lehet érvényes és érvénytelen. Az érvényes szerződés a felek viszonylatában lehet hatályos és hatálytalan, harmadik személy felé pedig relatíve hatálytalan. (A hatályosság, hatálytalanság fogalmai csak érvényes szerződésnél értelmezhetők.)A hatálytalanság fogalma azt fejezi ki, hogy az érvényesen létrejött szerződéshez vagy még nem, vagy már nem fűződik joghatás. (Az érvényes szerződésen belül külön kategória az érvényes, de bírósági úton nem érvényesíthető követelések (természetes kötelmek) köre, amivel most nem foglalkozunk.)
2.) Álképviselet (Ptk. 221. §)
A nemlétező és az érvénytelen szerződés közötti elhatárolás nehézségeinek bemutatására jó példa az álképviselet jogintézménye.
A Ptk. 221. § szövegéből ugyanis nem állapítható meg egyértelműen, hogy az álképviselő által a vele szerződő féllel kötött szerződés létre sem jött, vagy létrejött, de - jóváhagyás hiányában - érvénytelen. Sokan semmisségi esetnek tekintik az álképviseletet, aminek feltehetően az lehet az eredője, hogy az Eörsi Gyula által írt egyetemi jegyzet több mint húsz éven át semmisségre vezető nyilatkozati hibának tekintette azt. Helyes jogi álláspont szerint azonban az álképviselő jognyilatkozata az ami érvénytelen, és ami így a vele szerződő fél felé - szerződési akarat hiányában - semmiféle joghatás kiváltására sem alkalmas: konszenzus hiányában a szerződés nem jön létre. A képviselt jóváhagyása utólag orvosolja a jognyilatkozat érvénytelenségét is és ex tunc hatállyal létrehozza a szerződést is a képviselt és az álképviselővel szerződő fél között.
A bírói gyakorlat az utóbbi években az álképviselő által kötött szerződést - jóváhagyás hiányában egyértelműen létre nem jött szerződésnek tekinti. Az EBH 2004/1146. számú döntés szerint kölcsönös akaratnyilatkozat hiányában a szerződés nem jön létre. A nemlétező szerződésből eredő elszámolásra pedig a jogalap nélküli gazdagodás és a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Ptk. 221. § (1) és (2) bekezdései alapján jóváhagyás hiányában az álképviselő és a vele szerződő fél között csak deliktuális kárkötelem keletkezik, attól függő megtérítési kötelezettséggel, hogy jóhiszemű vagy rosszhiszemű álképviselőről van szó. Az új Ptk. tervezetének 6:13. §-a egyértelművé teszi, hogy az álképviselő jognyilatkozata csak a képviselt jóváhagyásával vált ki joghatást, vagyis addig nem jön létre a szerződés.
(A jogi személy szervezeti képviseletével kapcsolatos álképviseleti kérdésekre lásd a Fővárosi Ítélőtábla 2/2004. (XI. 22.) sz. határozatával elfogadott ajánlást, valamint dr. Gál Judit és dr. Németh László cikkét az Ítélőtáblai Határozatok 2005. évi 1. számának Fórum rovatában.)
3.) A nemlétező szerződés egyéb gyakorlati esetkörei
Nem jön létre szerződés, ha az egyik szerződő félnek nincs jogalanyisága. Ennek gyakorlati esetköre, amikor előtársaság köt szerződést és végül a cégbíróság a cégbejegyzési kérelmet elutasítja. Ilyenkor nem jön létre szerződés (és ennek alapján jogalany sem) de az elvállalt kötelezettségekért a Gt. külön rendelkezése alapján helyt kell állni.
A nemlétező szerződés további tipikus esetköre, amikor az egyik félnek (többnyire az eladónak) nincs valós szerződési akarata, mert a tudta nélkül, de a nevében eljárva valaki más kötötte meg a szerződést (pl. hamis személyi igazolvánnyal, aláírását hamisítva adják el a természetes személy ingatlanát). Ilyenkor nem álképviseletről van szó, hiszen a turpis személy nem képviselőnek adja ki magát, hanem a szerződő félnek. Gyakori eset, hogy a turpis személy azonnal tovább is adja az ingatlant harmadik személynek, aki esetleg jóhiszemű további szerző. Ilyen esetben az eredeti tulajdonos a rei vindicatiós igényét törlési perben érvényesítheti, akár a közvetlen szerzővel, akár a további szerzőkkel szemben az Inytv. 62-63. §-ok előírásai szerint. A törlési per indíthatósága szempontjából nincs különbség nemlétező vagy érvénytelen szerződés között, mert a törlési per alapja a bejegyzés érvénytelensége, amely mögött mind a szerződés érvénytelensége, mind pedig a létre nem jötte meghúzódhat.
Speciálisan szabályozott [Gt. 12. § (4) bekezdés] az az eset, amikor a bejegyzett társaság valamelyik tagjának hamisították az aláírását a létesítő okiraton. (Ezzel kapcsolatban lásd az EBH 2001/443. számú döntést.) Valójában itt arról van szó, hogy konszenzus hiányában nem jött létre a szerződés, csak a jog nem engedi meg ennek a bíróság általi megállapítását.
4.) A nemlétező és az érvénytelen szerződés jogkövetkezményei közötti különbség
A gyakorlatban sokáig érvényesült az a felfogás, amely szerint a nemlétező és az érvénytelen szerződés jogkövetkezményei között nincs gyakorlati különbség. Ezt az álláspontot erősíti a Ptk.-ba 1977-ben beiktatott 215. § (3) bekezdés is. A Legfelsőbb Bíróság még 2000-ben is hozott olyan nem publikált döntést, amely kimondta, hogy: "a létre nem jött szerződés esetében az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni". Dogmatikai alapon ezzel szemben azt kell mondanunk, hogy nemlétező szerződés esetében az érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazására nem kerülhet sor, hiszen nem jött létre kötelmi jogi tényállás. Pontosabban: nemlétező szerződés alapján történt vagyonmozgás esetén csak akkor alkalmazhatók az érvénytelenség jogkövetkezményei, ha a törvény kifejezetten így rendelkezik [mint pl. a Ptk. 215. § (3) bekezdés]. A Kiss Gábor-Sándor István szerzőpáros által írt "A szerződések érvénytelensége" című kézikönyv a 16. oldalon helyesen tartalmazza, hogy: "A nemlétező szerződés abban különböztetendő meg az érvénytelen szerződéstől, hogy a nemlétező szerződéshez semminemű joghatás nem fűződik, így negatív joghatása (in integrum restitutió) sincs". Ahogy azt a már hivatkozott EBH 2004/1146. számú döntés leszögezte "a nemlétező szerződésből eredő elszámolásra a jogalap nélküli gazdagodás és a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell megfelelően alkalmazni". A nemlétező szerződés alapján tulajdonjog változás nem következhet be, így a tulajdonos rei vindikációs igénnyel élhet a jogalap nélküli birtokossal szemben. Ha mégis történt ingatlan-nyilvántartási átvezetés, illetőleg továbbértékesítés. akkor a közvetlen jogszerzővel illetve a további szerzőkkel szemben a törlési per szabályai szerint érvényesíthet igényt az eredeti tulajdonos. Nemlétező szerződés alapján bekövetkezett vagyonmozgás jogkövetkezményeként tehát nem eredeti állapot helyreállítására kerül sor, hanem a teljesített dologszolgáltatás visszarendezésének az alapja a rei vindikáció, a jogalap nélküli birtoklás, valamint az, hogy jogalap nélküli gazdagodás címén is elsődlegesen a vagyoni előnyt természetben kell visszatéríteni. A határozott dogmatikai különbség ellenére a nemlétező és az érvénytelen szerződés jogkövetkezményei közötti gyakorlati különbség már nem ilyen éles, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az új Ptk. már az érvénytelenség jogkövetkezményeit is a jogalap nélküli gazdagodás elve alapján fogja szabályozni. A bíróságnak nemcsak a szerződés semmisségét kell hivatalból észlelnie, hanem azt is ha a szerződés nem jött létre (2/2010. PK vélemény 4/a. pontja).
5.) Harmadik személy beleegyezésétől, hatóság jóváhagyásától függő szerződés (215. §)
A Ptk. 215. § szerinti tényálláson jól példázható a létre nem jött valamint a létrejött, de még hatálytalan szerződés közötti különbség.
A Ptk. 215. § (1) bek. szövege szerint a szerződés "létrejöttéhez" kell a beleegyezés, jóváhagyás, a (3) bekezdés szerint pedig ezek hiányában a szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. A hatályos Ptk. 215. §-on alapuló bírói gyakorlat a törvény szövegének megfelelően az ilyen szerződéseket nem létezőnek (létre nem jöttnek) tekinti és az érvénytelenség jogkövetkezményeit alkalmazza. Valójában azonban ilyen esetben a szerződő felek között megvan a konszenzus, csak a szerződés "nem befejezett", kell még hozzá egy külső személy beleegyezése, jóváhagyása. A szerződés tehát a felek közötti konszenzus alapján létrejött és érvényes is (hiszen az érvényesség kérdését mindig a felek egymás közötti viszonyában és a szerződéskötés időpontjában kell megítélni). A beleegyezés, jóváhagyás valójában a szerződés hatályossá válásához kell. A hatálytalanság függő jogi helyzetet idéz elő, amely alatt a felek a nyilatkozatukhoz kötve vannak. Ez az eset mégsem azonos a halasztó (felfüggesztő) feltétellel, mert ott a feltétel bekövetkeztétől kezdődően válik a szerződés hatályossá, itt viszont a beleegyezéssel, jóváhagyással a megkötésének időpontjára visszamenőleg (ex tunc) válik hatályossá a szerződés. Az új Ptk. 6:119. § (1) bekezdés szerint: "Ha a szerződés hatályosságához jogszabály harmadik személy beleegyezését, vagy hatóság jóváhagyását teszi szükségessé a beleegyezéssel vagy a jóváhagyással a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg válik hatályossá." Ezáltal egyértelművé válik, hogy a beleegyezés, jóváhagyás hiánya nem a szerződés létrejöttét, hanem a hatályosságát érinti.
6.) A hatálytalan szerződés jogkövetkezménye
A 2006-ban társadalmi-szakmai vitára, majd tárcaegyeztetésre bocsátott Ptk. Javaslat, végül pedig a 2009. évi CXX. törvény 5:93. § (2) bekezdés szerint: "A hatálytalan szerződés alapján történt teljesítéseket a felek között a jogalap nélküli gazdagodás és a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint kell elszámolni." Időközben a Szakértői Javaslat "koncepciót váltott" és abban, valamint az új Ptk. 6:120. §-ában a hatálytalan szerződés joghatása a következő:
(1) "Ha a szerződés hatálya nem állt be, vagy a szerződés hatályát vesztette - ide értve azt az esetet is, ha a szerződéshez harmadik személy beleegyezése, vagy a hatóság jóváhagyása hiányzik, vagy azt megtagadták - a szerződés teljesítése nem követelhető."
(2) "A hatálytalan szerződés alapján történt teljesítésekre az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeit kell megfelelően alkalmazni."
Ezek szerint a harmadik személy beleegyezésétől, hatóság jóváhagyásától függő szerződésre akár nemlétezőnek tekintjük (hatályos Ptk. 215. §), akár hatálytalannak (új Ptk.) mindkét esetben az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeit kell alkalmazni, az új Ptk. azonban odateszi, hogy "megfelelően", és ez álláspontom szerint lehetőséget ad a bírónak a jogalap nélküli birtoklás és a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak az alkalmazására is. [Az új Ptk. 6:120. §-a egyébként nemcsak a 215. § szerinti esetre (új Ptk .119. §) vonatkozik, hanem generálisan a hatálytalanság valamennyi esetére (be nem állt, illetve megszűnt hatály).]
Az előbb tárgyalt - a szerződő felek egymás közötti viszonyában megnyilvánuló - hatálytalanságtól különböző esetkör a "relatív hatálytalanság", vagyis amikor az érvényes szerződés harmadik személy jogos érdekét sérti (fedezetelvonás, elővásárlási jog sérelmével kötött szerződés). A relatív hatálytalanság a szerződés érvényességét nem érinti, a harmadik személy azonban az ilyen szerződéssel szemben a törvény által külön előírt jogait gyakorolhatja.
1.) Mit jelent az, hogy a semmisségre bárki határidő nélkül hivatkozhat [Ptk. 234. § (1) bekezdés első mondat]?
Az évtizedek óta töretlen bírói gyakorlat szerint a "hivatkozás" nem jelent egyben perindítási jogosultságot, azt csak jogi érdekeltség illetve jogszabályi felhatalmazás biztosít. Az új Ptk. szerint már a szerződés semmisségére való hivatkozás sem "bárkit" illet meg. A 6:89. § (3) bekezdés szerint: "Ha e törvény eltérően nem rendelkezik a szerződés semmisségére az hivatkozhat és a szerződés semmisségének megállapítása iránt peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik vagy akit erre a törvény feljogosít." Ami a "határidő nélküli hivatkozást" illeti az csak azt jelenti, hogy azt az általános jogkövetkezményt lehet határidő nélkül levonni, hogy a semmis szerződésre. nem lehet jogosultságot alapítani, annak alapján nem lehet teljesítést követelni. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit csak az elévülés és elbirtoklás határai között lehet alkalmazni [lásd az 1/2010. PK vélemény 2. pontját].
2.) Mit jelent az, hogy a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség [Ptk. 234. § (1) bekezdés második mondat]?
A semmisség a törvény erejénél fogva (ipso iure) következik be, ezért nem kell a megállapításához külön eljárás. Ez azt jelenti, hogy hivatkozni lehet rá peres előzmények nélkül is pl. adóhatósági, közbeszerzési, versenyhatósági eljárásban. A szerződés semmisségét a bíróságnak bármilyen eljárásban hivatalból kell észlelnie, éppen azért mert a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs is szükség (lásd 1/2005. PK vélemény, továbbá 1/2010. PK vélemény 2. pontja, 2/2010. PK vélemény 4. pontja). Az elmondottakból következően az ipso iure bekövetkező ex tunc hatályú semmisség; a határidő nélküli hivatkozás; az, hogy a semmisség megállapításához "külön eljárásra nincs szükség"; valamint a semmisség hivatalbóli észlelése négy egymással szorosan összefüggő tétel.
3.) Felperesi legitimáció (kereshetőségi jog, aktorátus) kérdése
A felperesi legitimáció a felperes és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatot jelenti. A legitimáció hiánya tehát alapvetően anyagi jogi kérdés.
Azt az elvet, hogy valamely szerződés semmisségével kapcsolatos perbeli legitimációt csak jogi érdekeltség illetve perlési jogosultságot biztosító felhatalmazás adhat, számos publikált döntés kimondta (BH 1991/107., 1997/439., 1998/334., 2001/335., EB 1999/14.). A BH 2009/206. döntés szerint: "A felperes perindításhoz fűződő jogi érdeke fennállását a bíróságnak minden ügyben egyedileg kell megvizsgálnia. A felperesnek az ügyhöz kapcsolódó érdekeltsége nem jelenti automatikusa a jogi érdeke fennállását". Az EBH 2004/1042. számú döntés szerint: "A szerződés semmisségének a megállapítása iránti per megindítására jogosultak személyi körét a törvény nem határozza meg, ezért érdemben, ítélettel kell dönteni abban a kérdésben, hogy a megjelölt jogi érdek a kereshetőségi jogot megalapozza-e; jogi érdek hiánya miatt a per megszüntetésére nem kerülhet sor."
A szerződő felek jogi érdekeltsége mindig fennáll és ők az érvénytelenség bármely jogkövetkezményének a levonását kérhetik. A jogi érdekeltség fennálltának a kérdése általában a harmadik személyek esetében merül fel (lásd a 2/2010. PK vélemény 10. és 11 pontjait). A harmadik személyek általában csak a semmisség megállapításához rendelkeznek jogi érdekeltséggel. A harmadik személy által indított perekben az alperesek, mint szerződő felek egymás közötti marasztalását a harmadik személy jogi érdekeltségének a hiánya általában nem teszi lehetővé. Az érvénytelenség jogkövetkezményeit a szerződő felek egymás közötti jogviszonyában külön perben lehet levonni. Annak azonban nincs akadálya, hogy a bíróság az ilyen pert a harmadik személy által korábban indított érvénytelenségi perhez egyesítse (2/2010. PK vélemény 11. pont). Bizonyos esetekben a harmadik személynek "korlátozott jogi érdekeltsége" van az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a levonására, (ezekre az esetekre utal az 1/2010. PK vélemény 4. pont indokolásának utolsó bekezdése). Kivételesen, - ha a jogi érdeke ezt valóban indokolja - a harmadik személy az érvénytelenség bármelyik jogkövetkezményének a levonását kérheti. A perbeli legitimációnak (jogi érdeknek) a per alatt mindvégig fenn kell állnia. (BH 2011/340.)
Az ügyész perindítási felhatalmazottságával (legitimációjával) kapcsolatosak a következő döntések.
Az EBH 2004/1043. számú döntés szerint: a Ptké. 36/A. § célja a közérdekben okozott sérelem orvoslása, ezért az ügyészt a keresetindítás joga akkor illeti meg, ha a semmis szerződés miatt a társadalom egészének, vagy valamely közösségének érdeksérelme ténylegesen bekövetkezik. Az EBH 2008/1777. számú döntés szerint: a törlésikereset-indítás joga nem jogosítja fel az ügyészt az ahhoz kapcsolódó bármely érvénytelenségi per korlátlan megindítására is. Az ügyész a törlési keresetet is csak olyan érvénytelenség megállapítására irányuló keresettel kapcsolhatja össze, amelynek megindítására jogszabály feljogosítja. A BH 2010/91. számú döntés szerint az ügyész felperesi legitimációját a közérdek sérelme alapozza meg, amiből az is következik, hogy az ügyészi kereset a semmisségi ok fennállta ellenére is alaptalan lehet, ha az állapítható meg, hogy a szerződés semmissége ellenére a közérdeket nem érte sérelem.
Az ügyész választása szerint előterjeszthet csak a semmiség megállapítása iránti keresetet (BH 2011/220.), kérheti az eredeti állapot "egyoldalú" helyreállítását (vagyis csak annak a szolgáltatásnak a restituálását, ami a közérdek sérelmének a megszüntetéséhez szükséges); de kérheti az érvénytelenség jogkövetkezményeinek teljes körű levonását is, amely esetben az alperesek egymás közötti marasztalására is sor kerülhet (2/2010. PK vélemény 11. pont).
4.) Ki jogosult a megtámadásra?
A Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése szerint megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult akinek a megtámadáshoz érdeke fűződik. "Érdek" alatt a bírói gyakorlat jogi érdeket, tehát jogilag védett, elismert érdeket ért. Az EBH 2003/850. számú döntés szerint: "A felek szerződési szabadságának a védelme azt igényli, hogy a szerződés érvénytelenné válását eredményező megtámadásra a szerződő feleken kívül álló harmadik személy jogát csak akkor lehet elismerni, ha érdeke más - közigazgatási vagy a szerződés érvényességét nem érintő polgári jogi - eszközzel nem védhető meg." Ugyanezt tartalmazza a BH 2004/503. számú döntés is. A 2/2010. PK vélemény 10/a. pontja kifejti, hogy a harmadik személy jogi érdeke nem feltétlenül terjed ki minden megtámadási okra hiszen a megtámadási okok többsége un. szubjektív ok.
5.) A megtámadási határidő kérdése
Azt, hogy mit kell érteni a Ptk. 236. § (1) bekezdése szerinti "haladéktalan" igényérvényesítés alatt mindig csak az adott ügy körülményei alapján lehet esetenként megítélni. A bírói gyakorlatot vizsgálva a felszólítástól számított két hónap múlva történt igényérvényesítést a bíróságok adott esetben még elfogadtak, ennél hosszabb időt azonban már nem. A BH 1975/414. számú döntés szerint: "A jogosult a szerződés megtámadását egy éven belül írásban köteles közölni a másik féllel. Ha azonban az egy éves határidőn belül a keresetét enélkül nyújtja be, a megtámadást tartalmazó keresetlevélnek az ellenfél részére történő kézbesítése egyben a szerződés megtámadását célzó írásbeli közlést is jelenti." Ez azt jelenti, hogy a másik fél felszólítása mellőzhető, ha a perindítás egy éven belül megtörténik. Ebből az is következik, hogy ha a felszólítás, pl. a második hónapban megtörténik, a perindítás viszont csak a tizenegyedik hónapban, akkor a megtámadást nem lehet elkésettnek tekinteni azon az alapon, hogy nem haladéktalanul történt a bíróság előtti igényérvényesítés. [Az új Ptk. 6:90. § (3) bekezdése elhagyja a "haladéktalanságot".]
A Ptk. 236. § (2) bekezdés egyes pontjai eltérően szabályozzák az egyéves megtámadási határidő kezdetét. Helyes értelmezés mellett nincs akadálya annak, hogy pl. feltűnő értékaránytalanságra alapított igényével a fél már a szerződés megkötése után bírósághoz fordulhasson, hiszen bármely érvénytelenségi okra már a szerződés megkötésétől kezdve hivatkozni lehet. A megtámadási határidő Ptk. 236. § (2) bekezdés egyes pontjaiban szabályozott kezdő időpontjainak kizárólag abból a szempontból van jelentősége, hogy mikor jár le az az időtartam, amely alatt a megtámadás jogával élni lehet. A jogalkotó a megtámadási határidő kezdő időpontját a megtámadhatóság egyes eseteinél azért szabályozta eltérően, mert minden megtámadható szerződésnél egységesen azt akarta biztosítani, hogy az egyéves határidő akkor kezdődjék, amikor a megtámadás lehetőségéről a fél tudomást szerez vagy a megtámadásra egyébként módja nyílik (Ptk. Kommentár KJK 1981. 1134. oldal). Az új Ptk. 6:90. § (3) bekezdése egységesen a szerződés megkötésétől számítja a megtámadás egyéves határidejét. Mivel az egy év elévülési határidő, az nyugszik a tévedés felismeréséig stb. és azt követően három hónap áll rendelkezésre a perindításra, vagyis a megtámadási határidő a hatályos szabályozáshoz képest le fog rövidülni.
A Ptk. 236. § (3) bekezdés szerinti megtámadási kifogás kérdésével a 2/2010. PK vélemény 9. pontja foglalkozik.
A Ptk. 236. § (4) bekezdés szerint a megtámadási jog megszűnésére vezető joglemondó nyilatkozatnak a bírói gyakorlat (BH 2010/181., 2010/244.) szerint mindig egyértelműnek, konkrétnak kell lennie és azt inkább megszorítóan kell értelmezni, kiterjesztően semmiképpen.
III. Az érvénytelenség jogkövetkezményei
1.) Az érvénytelenségi jogkövetkezmények rendszere a hatályos Ptk.-ban és az új Ptk.-ban
A hatályos Ptk. az érvénytelenség általános joghatásáról nem szól, foglalkozik viszont ezzel az 1/2010. PK vélemény 2. pontja. Az új Ptk. 6:109. § (1) bekezdése pedig már tételes szabályban is kimondja, hogy: "Érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet."
A hatályos Ptk.-ban az érvénytelenség két egyenrangú, elsődleges jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása és az érvényessé nyilvánítás. Ha mindkettő alkalmazható, akkor a bíró mérlegelési jogkörébe tartozik a választás (a mérlegelés szempontjait illetően lásd az 1/2010. PK vélemény 5. pontját). Ha egyik elsődleges jogkövetkezmény alkalmazása sem lehetséges, akkor a szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítására kerülhet sor. Ez a jogviszony ex nunc hatályú felszámolását jelenti és rendelkezést az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről. A hatályos Ptk.-ban az érvénytelenség jogkövetkezménye még az állam javára marasztalás.
Az új Ptk. változtat az érvénytelenségi jogkövetkezmények rendszerén. Elsődleges jogkövetkezmény az érvénytelen szerződés bírósági érvényessé nyilvánítása visszamenő hatállyal (amelyre akkor is sor kerülhet, ha az érvénytelenség oka már megszűnt). Új rendelkezés az érvényessé válás a felek akaratából. Eredeti állapot helyreállítására csak természetben kerülhet sor. Ha sem érvényessé nyilvánításra, sem eredeti állapot helyreállítására nem kerülhet sor, akkor a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését. Az új Ptk. külön rendelkezik az érvénytelen szerződéshez kapcsolódó járulékos igényekről (hasznok, kamatok, károk). Az új Ptk. rendszerében megszűnik a határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás, valamint az állam javára marasztalás.
2.) A szerződés érvényessé nyilvánítása
Az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása voltaképpen már jelenleg is elsődleges érvénytelenségi jogkövetkezménynek tekinthető, hiszen a bíróságnak elsősorban azt kell vizsgálni, hogy mód van-e a szerződés érvényessé tételére. Elvileg bármely érvénytelenségi okra vonatkozhat az érvényessé nyilvánítás lehetősége, gyakorlatilag azonban ez nem minden esetben lehetséges, hiszen a fél szerződési akarata az érvényessé nyilvánítás során sem pótolható (részleges akarathiba orvosolhatóságával kapcsolatban lásd a BDT 2010/6/102. számú döntést). Ahogy az az 1/2010. PK vélemény 5. pontjában kifejtésre került, az érvénytelenségi ok kiküszöbölése voltaképpen a szerződés tartalmának a módosításával az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelem kiküszöbölését jelenti. Az érvényessé nyilvánítás a bíróság ex tunc hatályú konstitutív döntése, amelynek ebből következően az ítélet rendelkező részében kell megjelennie.
A hatályos Ptk. nem szól a szerződés "érvényessé válásáról" (konvalidálódásáról). Ennek oka az, hogy a Ptk. az érvénytelenség bíróság által levonható jogkövetkezményeit szabályozza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felek maguk ne orvosolhatnák a szerződésük érvénytelenségét (pl. a szerződés módosítása vagy megerősítése útján vagy a hiányzó alakiság pótlásával) illetve, hogy az érvénytelenségi ok "objektív okból" ne szűnhetne meg (pl. a jogszabályt, amibe a szerződés ütközik, időközben hatályon kívül helyeznek vagy a felek személyes viszonyai változnak meg úgy, hogy már nem tartoznak a jogszabályi tilalom hatálya alá). Az 1/2010. PK vélemény 5. pontjának utolsó mondata szerint a bírói gyakorlat az érvényessé nyilvánítás esetkörébe vonja a "érvényessé válás" (konvalidálódás) eseteit is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az érvénytelenségi ok megszűnésekor a bíróságnak minden esetben érvényessé kellene nyilvánítani a szerződést, hiszen erre csak érvénytelenségi perben, erre irányuló kereset (viszontkereset) alapján kerülhet sor. Az új Ptk. 6:111. § (1) bekezdés b) pontja a bíróság visszamenő hatályú érvényessé nyilvánító jogkörébe vonja azt az esetet is, amikor az érvénytelenség oka utóbb megszűnt. Az új Ptk. külön szabályozza azt az esetet is, amikor az érvénytelenségi okot a felek utólag kiküszöbölik, vagy annak más okból való megszűnése esetén a szerződési akaratukat megerősítik (6:112. §).
3.) Az eredeti állapot helyreállítása
Az 1/2010. PK vélemény 1. pontja meghaladottá nyilvánította a PK 32. számú állásfoglalást és ezzel visszatért a Ptk. azon eredeti felfogásához - amit majd az új Ptk. is kimond -, hogy eredeti állapot helyreállítása csak természetben történhet, értékbeni megtérítés útján nem [lásd PK vélemény 3. pontját, valamint az új Ptk. 6:113. § (1) bekezdését]. Tehát csak eredetileg is reverzibilis dologszolgáltatások esetén alkalmazható ez a jogkövetkezmény, akkor ha utólag sem váltak irreverzibilissé.
Az eredeti állapot helyreállítására csak az elévülés illetve az elbirtoklás korlátai között kerülhet sor (ezt az 1/2010. PK vélemény 2. pontja valamennyi érvénytelenségi jogkövetkezményre irányadóan kimondja, de ennek a dologszolgáltatások eredeti állapotának helyreállításánál van gyakorlati jelentősége. A restitutiós igények jogi jellegének a megítélésével kapcsolatban lásd a PK vélemény 4. pontjának az indokolását). A szemben álló igények eltérő jogi minősítéséből fakadó eltérő igényérvényesítési határidő ellenére az nem fordulhat elő, hogy az egyik fél ne kaphassa vissza a neki járó szolgáltatást, miközben a másik fél a neki járót tőle visszaigényelhetné. Ezért mondja ki a PK vélemény, hogy a kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítése is csak kölcsönösen és egyidejűleg történhet. Az eredeti állapot helyreállítása tehát anyagi jogi szempontból főszabályként egységes jogintézmény (a kivételekre a PK vélemény 4. pontjának az indokolása szintén utal). A 2/2010. PK vélemény 7. pontja pedig kimondja, hogy az alperesnek visszajáró szolgáltatásról viszontkereset (ellenkérelem) nélkül is dönteni kell.
A kamat és a használati díj elszámolása az eredeti állapot helyreállítása körén kívül eső olyan járulékos igények, amelyek azonban mégis az eredeti állapot helyreállításához kapcsolódnak, hiszen a visszatérítendő pénz illetve dologszolgáltatások jogalap nélküli birtoklásán és használatán alapulnak. A kamat és a használati díj elszámolásával kapcsolatban az 1/2010. PK vélemény 9. és 10. pontjai tartalmaznak iránymutatást. Az új Ptk. vonatkozó szabálya a 6:116. § (1) bekezdés.
4.) Határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás
Ha sem az eredeti állapot helyreállítására sem pedig a szerződés érvényessé nyilvánítására nincs lehetőség, akkor a bíróság a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja és rendelkezik az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás ellenértékének az elszámolásáról. Az érvénytelenségnek ez a jogkövetkezménye a bekövetkezett tényhelyzet tudomásulvételét és a felek jogviszonyának ex nunc hatállyal a jövőre nézve történő rende- zését jelenti. Ez is a bíróság konstitutív hatályú döntése. A szerződés hatályossá nyilvánítása nem eredményezhet olyan helyzetet, mint amilyen a szerződés érvényessé nyilvánítása esetén keletkezne (BH 2008/6/144.). A határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás intézményével kapcsolatban a 1/2011. PK vélemény 6. pontja tartalmaz iránymutatást.
Az új Ptk. a határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás jogintézményét nem veszi át, hanem helyette az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítéséről rendelkezik (6:114. §) vagyis a jogalap nélküli gazdagodás elvére támaszkodva rendezi az érvénytelen szerződés alanyainak a helyzetét, a bekövetkezett vagyonmozgások elszámolását.
Az 1/2005. PJE. számú jogegységi határozat olyan esetben, amikor az érvénytelen szerződés megkötését követően bekövetkezett gazdasági változások következtében a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke közötti egyensúly oly mértékben megbomlott, hogy a teljesített szolgáltatások visszatérítése a méltányossággal már össze nem egyeztethető értékaránytalansággal járna, úgy rendelkezik, hogy ilyenkor a szerződéskötést megelőző helyzet nem állítható vissza, hanem a bíróságnak a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá kell nyilvánítania és gondoskodnia kell a szolgáltatások egyensúlyáról. A jogegységi határozat indokolása azonban azt is tartalmazza, hogy: "a szerződés hatályának megszűnésekor a dologszolgáltatást teljesítő félnek - tulajdonjoga alapján - rendszerint vissza kell kapnia a szerződés teljesítéseként átadott dolgot". Valójában tehát az eredeti állapot helyreállítása körébe tartozó tényállásról van szó, csak az eredetileg teljesített szolgáltatások nem "egy az egyben" kerülnek visszatérítésre. Az értékegyensúly utólagos megbomlása esetén ugyanis az eredeti állapot valódi helyreállítását az jelenti, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a rendezéskor is ugyanúgy fennáll, fennmarad az értékegyensúly, mint eredetileg. Ezt a követelményt fejti ki az 1/2010. PK vélemény 8. pontja. Az új Ptk. 6:113. § (2) bekezdése pedig már ki fogja mondani, hogy: "Az eredeti állapot helyreállítása során gondoskodni kell a szolgáltatások eredeti értékegyensúlyának fenntartásáról".
5.) Állam javára marasztalás
Az állam javára marasztalás jogintézményét a Ptk. 237. §-ának (4) bekezdése ma is tartalmazza (ehhez a jogintézményhez kapcsolódnak még a Ptké. I. 32-36. §-ai). Az állam javára marasztalás jogintézményének az alkalmazására - ügyészi indítvány hiányában- már régóta csak igen elvétve kerül sor. A 13. sz. irányelvvel módosított 7. számú irányelvet a Legfelsőbb Bíróság a 21. sz. irányelvével (BH 1990/2.) hatályon kívül helyezte. A hatályon kívül helyező irányelv már akkor arra utalt, hogy az állam javára marasztalás hosszú idő óta kivételes jelenség, alkalmazására az ügyész csak elvétve tesz indítványt. Amennyiben azt az ügyészi indítvány tartalmazza a bíróságnak ítélete rendelkező részében meg kell jelölnie azt az állami szervet, amelynek javára a kötelezés történik (Magyar Államkincstár különleges bevételek számla).
Az állam javára marasztalás jogintézményét, mint a magánjog logikájától idegen, büntető jellegű (represszív) szankciót az új Ptk. nem tartja fenn. ■
JEGYZETEK
* A Magyar Bíróképző Akadémián 2012. május 3-án megtartott előadás rövidített írásos változata.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Wellmann György kollégiumvezető, Kúria
Visszaugrás
