A kormányfő 2012. októberi bejelentését követően felgyorsultak az események: kihirdették az önkormányzati adósságkonszolidáció elrendelését tartalmazó és szabályozó jogszabályokat, a Magyar Államkincstár pedig munkához látott. Meteorológiai jelentésemben azt mutatom be, hol tart jelenleg az önkormányzati inszolvencia temetése, s milyen további lépések szükségesek még 2013-ban az önkormányzati adósságállomány végleges szanálása érdekében.
Az elmúlt két év során mindannyian tapasztalhattuk, hogy a Kormány - a korábbi húsz évben elhangzott ígéretek teljesítését komolyan véve - hozzálátott a többszintű közigazgatás gyökeres átalakításához. Ennek érdekében újraalkotta, átformálta a sarkalatos törvényeket: az Alaptörvényt, az önkormányzati törvény és az államháztartási törvényt.
Az új rendszer azonban csak akkor lehet életképes, ha a megfelelő körülményeket megteremtik, a szükséges forrásokat biztosítják. S erre mindenképpen szükség van, hiszen mind az Alaptörvényben [34. cikk (5) bekezdés], mind pedig a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvényben [111-116. §] szigorú gazdálkodási szabályokat fektettek le a jogalkotók.
Meg kellett tehát oldani azt a problémát, amely az önkormányzatok eladósodottságából eredt. Az út azonban egyszeriben kettéágazott. Vagy azt az utat lehetett választani, hogy az állam kvázi készfizető kezesként átvállalja az önkormányzatok által felhalmozott adósságállományt, vagy állami asszisztencia mellett meg lehetett volna szervezni az önkormányzati vagyon elkótyavetyélését. Tertium non datur, vagyis harmadik lehetőség nem volt, hiszen az önkormányzati rendszer partvonalon kívülre állítása megkérdőjelezné a fides publicá-ba, az állami oltalomba vetett "hitet".
A két út közül a legkézenfekvőbbnek az állami beavatkozás látszott. Orbán Viktor miniszterelnök ennek megfelelően 2012. október 27-én dictum factum bejelentette, hogy az állam rendezni kívánja a magyar települések több mint 61%-ának, azaz 1956 önkormányzat adósságállományát. Ennek megfelelően az állam több mint hatszázmilliárd forint adósságot kíván átvenni az önkormányzatoktól kétféle konstrukcióban: egyfelől az állam az ötezer fő alatti lakossággal rendelkező 1673 önkormányzat adósságát "teljes mértékben" át készül vállalni; másfelől az ötezer fő feletti - több mint kétszáznyolcvan - település esetében egyenként, az egy főre jutó helyi adóbevételek alapján tervezik kiszámolni az adósság-átvállalás mértékét, amely átlagosan 40-70%-os mértéket jelentene.
Az okokat és okozatokat azonban mindenki másként látja. Az egyik jegyző kollégám például a következőképpen foglalta össze a jelenlegi helyzetet: "A feladatfinanszírozás 2013-tól (a kirívóan magas helyi adóbevétellel rendelkező önkormányzatok kivételével) semmilyen olyan forrást nem hagy az önkormányzatoknál, amelyek a korábban felvett hiteleik, kötvényeik törlesztő részleteit fedezné. Sőt, nem csak a törlesztő részletekre, de a korábbi létszám fenntartására sem lesz az önkormányzatok többségénél forrás. Így ez a lépés kevésbé amnesztia, mint inkább pénzügyi racionalitás és védőernyő. ... Sőt, az utolsó előtti percben végrehajtott intézkedés, hiszen az önkormányzatok többsége 2007-ben bocsátott ki kötvényeket, melyek törlesztése - az ötéves türelmi idő lejártával - 2013-tól kezdődött volna. Na, ekkor kezdődik a feladatfinanszírozás, illetve eddig zajlik le a konszolidáció."
A kormányfői ígéret megvalósításának egyik első "hivatalos" lépése a Magyar Közlöny 2012. december 4-i számában jelent meg. A Kormány 1540/2012. (XII. 4.) határozata "a helyi önkormányzatok adósságállományának részleges konszolidációjáról" hangzatos címet kapta. A határozatban a Kormány kinyilvánította, egyetért azzal, hogy az állam a 2012. évben támogatást nyújtson valamennyi ötezer fő lakosságszámot meg nem haladó települési önkormányzat és a helyi önkormányzatok többcélú kistérségi társulásainak adósságállományából eredő, 2012. december 12-én fennálló tartozásállománya (tőke, járulék, egyéb díj, jutalék) és annak 2012. december 28-án fennálló járulékai (kamat, rendelkezésre tartási jutalék, kezelési költség, késedelmi kamat) teljes megszüntetése céljából történő törlesztésére, illetve előtörlesztésére.
Ehhez a különös jogügylethez természetesen "felhatalmazásra" is szükség volt, amire a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben találtak rá a szakemberek. A Ptk. 286. §-a ugyanis a következők szerint rendelkezik: "A jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett hozzájárult, és a szolgáltatás nincs személyhez kötve, illetőleg nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. A kötelezett hozzájárulása nem szükséges, ha a harmadik személynek törvényes érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék. A követelés biztosítékai ilyenkor fennmaradnak, amennyiben a követelés a teljesítő harmadik személyre átszáll, vagy e harmadik személy a kötelezettől megtérítést követelhet."
Ennek alapján a támogatottak már nyugodtan kinyilatkozhatták december közepén meghozott határozataikban, hozzájárulnak ahhoz, hogy fennálló adósságuk tőke és járulékrészét, valamint egyéb költségeit helyettük az állam közvetlenül megfizesse a hitelezőknek, illetőleg a kölcsönnyújtóknak.
A Kormány úgy határozott továbbá, hogy az adósságállomány konszolidációja a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 3. § (1) bekezdés a)-c) pontjában foglaltaknak megfelelő kölcsön- vagy hiteljogviszonyon, hiteljogviszonyt megtestesítő értékpapíron, továbbá váltókibocsátáson alapuló, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti pénzügyi intézmény felé fennálló tartozásokat foglalja magában. A pénzügyi intézmény fogalmát ebben az esetben a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 4-5. §-a szabályozta: "Pénzügyi intézmény a hitelintézet, illetve a pénzügyi vállalkozás." [4. § (1) bekezdés] "A hitelintézet bank, szakosított hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet (takarék-, illetőleg hitelszövetkezet) lehet." [5. § (3) bekezdés]
Ebből következően az előkészítés időszakában fennálltak olyan jogügyletek is, melyeket nem érintett, illetőleg nem érinthetett az adósságkonszolidáció. Ezek közé sorolható - többek között - az önkormányzat által vállalt készfizető kezességre, valamint annak érvényesítéséből származó fize-
- 33/34 -
tési köztelezettségre vonatkozó jogügylet; az önkormányzat lízingszerződésből eredő tartozása; az önkormányzat nem pénzügyi intézménnyel szemben fennálló tartozására vonatkozó jogügylet (például egy másik önkormányzat, magánszemély, illetőleg gazdasági társaság felé fennálló kötelezettség), valamint az önkormányzatnak valamely pénzügyi intézménnyel szemben fennálló nem kölcsön- vagy hiteljogviszonyból eredő fizetési kötelezettségére vonatkozó jogviszony (például biztosítás).
S persze a Kormány a határozat utolsó pontjában a jövőre is gondolt, amikor azonnali hatállyal felkérte a nemzetgazdasági minisztert, hogy készítse elő a stabilitási törvény olyan tartalmú módosítását, amely a hitelengedélyezési és a likvid hitelekre vonatkozó szabályozás szigorításával megakadályozza az önkormányzati adósságállomány újratermelődést.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
