A jelenleg hatályos Munka Törvénykönyve (Mt.) elődjével szemben nem tartalmaz a prémiumkitűzésre, e legfontosabb egyoldalú munkajogi jogügyletre vonatkozó rendelkezéseket. így tehát a mai joggyakorlatnak kizárólag a jogelmélet, de főképpen a korábbi, s a maitól meglehetősen különböző életviszonyok szabályozására tervezett rendelkezéseken alapuló bírói gyakorlat a forrása. A bírói gyakorlat által ezek bázisán kialakított követelmények közül is a legfontosabb, nevezetesen a prémium-célkitűzés teljesítésének megkezdését követő visszavonási tilalom (lásd: LB M. törv. I. 10.321/1982. sz. illetve BH 1996/342.) képezi e tanulmány tárgyát. Korábban, a direkt, majd indirekt gazdaságirányítás rendszerében e tilalmat ténylegesen is fontos és megfelelően megokolható céllal állította fel a bírói gyakorlat, nevezetesen a teljesítményarányos díjazás védelmére hivatva. Ekkoriban ugyanis a munkaadók elsősorban nem gazdasági érdekeikre, azaz a célhoz fűződő gazdasági érdekeik megszűnésére vagy a körülmények jelentős változására hivatkozva próbálták meg visszavonni az általuk felállított prémiumcélkitűzést, hanem döntően abból az okból, hogy a célkitűzések teljesítésének ellenére is mentesül jenek a díjazási kötelezettség, vagyis a prémiumkitűzésben meghatározott gazdasági eredmény, mint a kívánt célok teljesítésével szükségszerűen beálló bérfizetési (prémiumfizetési) kötelezettség alól. E kétségtelenül jogellenes törekvések letörésének vitathatatlanul hatékony eszközét teremtette meg a bírói gyakorlat az említett tilalom felállításával, amely - a korábbi joghelyzet egyszerűbb volta okán - a komplex szemléletmód hiánya ellenére is jól funkcionált.
Napjainkra azonban a korábban már említett gazdasági körülmények alapvetően megváltoztak, sokkal összetettebbek lettek, s ezeket e tilalom kezelni már nem képes. Ma ugyanis a munkáltatók nem a gazdaságirányítás által meghatározott követelményeknek mindenképpen történő eleget tevés céljával, a politikailag előre kialakított tervszámok "menet közben" történő megváltoztathatatlanságának tudatával végzik tevékenységüket, hanem a racionális gazdálkodás igényével. Így például ma könnyen lehetséges az a korábbi gazdasági környezetben elképzelhetetlen szituáció, hogy a gazdasági konjunktúra, a gyorsan növekvő igények, avagy valamely rendkívül kedvező hitel stb. alapján a munkaadó egy előre el nem tervezett, s ezért a termeléshez kapcsolódó prémiumcélok megalkotásakor figyelembe nem vett, a termelést jelentősen megnövelő beruházás felállítása mellett dönt. E hipotetikus példa kiválóan mutat rá arra, hogy amennyiben a munkaadót elzárjuk a kitűzött célok visszavonásának és magasabb mértékben történő megállapításának lehetőségétől, úgy a munkavállalók többletteljesítmény nélkül jutnak majd annak ellenértékéhez - jóllehet e jogintézmény célja pontosan az ellenkezője, nevezetesen az, hogy a munkavállalónak ha nem is kötelezettségévé, de legalábbis valamilyen módon illetőleg mértékben érdekévé tegye a kívánt eredmények elérését, s kizárólag e többletteljesítmény nyújtása esetén részesüljön az ígért díjazásban. Mindez különösen akkor okoz érzékeny veszteségeket a munkáltatónak, ha egy hosszú távra, 3-5 évre "meghirdetett" prémiumrendszer átalakítását teszi lehetetlenné, magát az ösztönzőrendszert pedig értelmetlenné.
A gazdálkodó szervezetek mai racionális gazdasági magatartását tovább elemezve azonban rájöhetünk arra is, hogy napjainkban lényeges gazdasági érdekek fűződhetnek az előre eltervezett célok, megvalósítani kívánt gazdasági eredmények negatíve történő módosításához is. Példának okáért a fent feltételezett kedvező gazdasági események ellenkezője is könnyen előfordulhat, azaz olyan gazdasági körülmények bekövetkeztének esete, amelyek kifejezetten a prémiumkitűzésben megfogalmazott céllal ellentétes lépések megtételére, például a termelés fokozatos csökkentésére, esetleg részben történő leállítására sarkallhatja a munkaadókat. Álláspontunk szerint a méltányos és tisztességes eljárás ebben az esetben az lenne, ha a munkaadó azonnal közölné a megváltozott körülményeket a munkavállalókkal, a célkitűzés értelmetlenné válását és ezért történő visszavonását. Ezzel szemben ma a munkáltatók (részben persze érthető módon) az együttműködési kötelezettség követelményeit megszegve járnak el, azaz nem vonják - mivel nem is vonhatják - vissza a prémiumkitűzést, de szükségszerűen olyan lépéséket tesznek, amelyek a kitűzött cél elérése ellen hatnak. Ez véleményünk szerint sérti az együttműködési kötelezettség követelményeit, s ezért jogellenes, hiszen egyrészt a munkáltató e magatartásával kifejezetten is az általa kitűzött cél elérésének, ebből következően a többletszolgáltatás nyújtásán fáradozó munkavállalók többleterőfeszítései eredményességének szándékos akadályozóvá válik, másfelől pedig nemcsak a prémiumkitűzésben meghatározott ellenszolgáltatástól, de a gazdasági környezet megváltozásáig realizált többletszolgáltatás arányos ellenértékétől is "szántszándékkal" elüti a munkavállalókat. A kérdés tehát adott: nem lenne-e jobb az alkalmazottaknak, ha munkaadójuk köteles lenne visszavonni a prémiumkitűzést a céloknak a prémiumkitűzés visszavonásának napjáig megvalósított mértékével arányos díj fizetése mellett? Túl tehát azon aggályainkon, hogy vajon helyes-e olyan joggyakorlatot fenntartani, amely a felvevőpiacot, s ezáltal a termelést meghatározó külső gazdasági körülmények változása fényében ösztönzi vagy nem ösztönzi a munkáltatókat együttműködési kötelességük megszegésére, rá kell mutatni arra, hogy a realizálás megkezdését követő visszavonás tilalma nemcsak a munkaadók, de kifejezetten a munkavállalók érdekei ellen is hat.
Véleményünk szerint tehát úgy a munkáltatók, mint a munkavállalók méltányos érdekeinek figyelembevétele azt követeli meg, hogy tegyük lehetővé a prémiumkitűzésnek a munkavállalók érdekeit nem sértő módon való visz-szavonását, azaz legyen lehetőség egyrészt 1. a munkáltatói célok saját belátáson alapuló szabad mérlegelése és változtatása körében a célokhoz kapcsolódó prémiumrendszerek visszavonására, másfelől pedig 2. a munkavállalói érdekek védelmében kerüljön bevezetésre a kötelező visz-szavonás intézményét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
