Szászy-Schwarz Gusztáv munkássága a mai napig jelentős mértékben befolyásolja a magyar magánjog tudományát. Római jogász volt, aki egyúttal a magánjog gyakorlati kérdéseit is tudományos igényességgel dolgozta fel. Munkásságát mind hazánkban, mind nemzetközileg érdeklődéssel és elismeréssel fogadták. Részt vett a polgári jogi kodifikációban, egyes megállapításai, észrevételei napjainkban is értékesnek bizonyulnak. E tanulmány célja Szászy-Schwarz Gusztáv életútjának, valamint oktatói és tudományos tevékenységének bemutatása.
Schwarz Gusztáv 1857. január 1-jén született Budapesten, harmadik gyermekként.[1] Édesapja Schwarz Ármin szegény szülőktől származott, már hétéves korában tanonc volt, majd mint selfmade-man önerejéből érte el, hogy rendszeres iskolázottság nélkül nagykereskedő, majd bankigazgató lett, és később különböző szervezetek létrehozásában vett részt, emellett elismert író és szónok volt.[2] Schwarz Gusztáv hároméves korában az akkor 26 éves édesanyja elhalálozott, és édesapja csak 8-9 évvel később házasodott újra. Schwarz Gusztáv jelentős irodalmi és retorikai képzést kapott, elsősorban édesapjától. Már gyermekkorában sokat olvasott, pl. az Akadémia könyvtárában, és önállóan tanult meg franciául és angolul is.[3] Míg testvérei az orvosi pálya irányában mutattak érdeklődést, addig ő jogi tanulmányokat folytatott. A jogi tanulmányai idején dolgozott is, magánórákat adott, gyorsíróskodott, ügyvédi irodában gyakornokoskodott, és újságírással is foglalkozott, elsősorban zenekritikákat írt.[4]
- 147/148 -
Sokáig újságíró szeretett volna lenni, de mivel Falk Miksa nem kívánta külföldre küldeni, ilyen irányú törekvései eredménytelenek maradtak.
Egyetemi évei alatt írta meg "A végrendelkezési szabadságról a római jogban" c. dolgozatát,[5] amellyel 1878-ban pályadíjat nyert, és 1881-ben doktori értekezésének témáját is ez képezte. Az egyetemi képzést követően rövidebb bécsi, lipcsei és hallei tartózkodást követően Göttingenbe ment, ahol 1883 áprilisától 1884 áprilisáig tartózkodott. Göttingenben elsősorban Rudolf von Jhering tanítványává vált, de szívesen hallgatta Gustav Hartmann pandekta-előadásait és Heinrich Thöl, valamint Rudolf Leonhard kereskedelmi jogi előadásait is.[6]
Göttingeni útját követően írta meg Budapesten "Az animus domini bírálata" c. habilitációs dolgozatát, amelyben Savigny birtoktanát vette éles kritika alá. 1884. december 2-án római jogból magántanári képesítést nyer el, ezt követően állandó római jogi praktikumot, emellett a téli félévben pandekta-tanfolyamot, a nyári félévben pedig római jogi exegetikumot tartott. 1893. november 24-én nyilvános rendkívüli tanári címet kapott.
Ügyvédi tevékenységet is folytatott, ezzel azonban annak érdekében felhagyott, hogy 1894. szeptember 1-jén a római jog nyilvános rendes tanárává nevezzék ki. Szentmiklósi-Kajuch Márton pedig a római jog nyilvános rendkívüli tanára lett.[7] 1900-ban átvette a Nagy Ferenc államtitkárrá történt kinevezésével megüresedett kereskedelmi jogi tanszéket, és kereskedelmi jogot is tanított 1902-ig, de megmaradt római jogásznak. 1895-ben szerkesztő tagja lett a polgári törvénykönyvet előkészítő bizottságnak, és ilyen irányú munkásságának elismeréseként 1899-ben, elsők között lett magyar királyi udvari tanácsos. 1910-ben magyar nemességet kapott, ettől kezdve viselte a "Szászy" előnevet. 1913-ban a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület elnökének választják a dr. König Gyula halála után megüresedett tisztségre.[8] Az ő közreműködésének is köszönhető, hogy két ülésen megvitatták a polgári törvénykönyv javaslatát, a szellemi tulajdonra különös hangsúlyt fektetve.[9] Az I. világháború alatt a "Bajtársi Szövetség" jogi osztályának elnöke volt.[10] A Szövetség megnyitóján elő-
- 148/149 -
adásában arra utalt, hogy a pontifexek voltak az első hídverők és az első jogászok, ami a mai napig fennmarad, mivel az idegen népek közti távolságot a közös jogeszmék kultuszával hidalják át. 1917-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.[11] Szászy-Schwarz Gusztáv jelentős hatást gyakorol a mai napig a magyar magánjog tudományára 1920-ban bekövetkezett halála óta is.[12]
Szászy-Schwarz Gusztáv mint tanár "egyetemes magánjogász" és "az egyetlen igazi nagy pandekta-jogászunk" volt.[13] Tankönyve ugyan soha nem készült el, azonban hűséges tanítványa, Besnyő Bernát az előadásai alapján 1900-ban összeállította azt az institúció- és pandekta-tankönyvet, amely lejegyzetelt előadásait tartalmazza. Emellett magyarra fordíttatta Sohm és Czyhlarz institúciót, valamint átdolgozta Jhering jogesetgyűjteményét. Előadásainak vázlatát részletesen és alaposan állította össze, azokat sohasem ismételte automatikusan. Szemináriumait előszeretettel látogatták hallgatói. A "Gyakorlati jogtanítás" c. értekezésében fejti ki a római jog oktatásának alapvető didaktikai jellemzőit. Szemináriumai magában foglalták a praktikumot, az exegetikumot és a repetitóriumot is a latin nyelv oktatása mellett.[14] Vizs-
- 149/150 -
gáztatása során nála nem volt elegendő a szokvány-paukolás, részletes és az összefüggésekre irányuló kérdéseket tett fel.[15]
Szászy-Schwarz idejében a római jog oktatása alapvetően az ún. Institutiókra helyeződött, amely a római állam- és jogtörténet, a külső és belső jogtörténet (historia et antiquitates iuris) oktatását jelentette (prima cunabula iuris). Ezzel szemben Szászy-Schwarz a pandektákra helyezte a fő hangsúlyt, ami a magánjog dogmatikai megismertetését célozta, mivel "az akkori magyar nyelvű római jogi tankönyvek is ennek megfelelően sok fölöslegeset adtak a jogtörténetből, alig valamit a dogmatikából".[16] A külföldi jogtudomány eredményeire figyelmet nem fordítottak, a külföldi szakirodalom mellett a magyar bírósági gyakorlatot sem vették figyelembe.[17] Ennek ismeretében a német jogi oktatás friss tapasztalataival felvértezve Szászy-Schwarz az élet magánjogának, a jogi dogmatikának az oktatására kívánta helyezni a hangsúlyt, azonban a magyar jog értékeit mindvégig megtartva és egyúttal kellő távolságot tartva a külföldi minták szolgai másolásától.[18] Kiváló tudós és "mindenekelőtt kitűnő előadó volt", aki bár nagyszerű szónak volt, nem orátorkodott, nem szavalt, nem patétizált.[19] Előadásai szabatosak, szellemesek, ötletesek voltak, a szemeszter alatt kitűzött témának mindig a végére ért. Alapvetően pandektajogot oktatott, azonban e tekintetben nem a német-római jog keverékét, hanem a római jogi alapokra épített modern magánjogot.[20] Nem szemelvényeket tanított, hanem a jog egészét ismertette minden részterületével összhangban, rendszerszemléletet követve, konzekvensen, természettudományos alapossággal és racionalitással. Emellett a történeti megközelítésre, a vonatkozó szakirodalmi nézetek ismertetésére is hangsúlyt helyezett. Előadásait szemináriummal, pontosabban praktikummal egészítette ki, jogesetmegoldások-
- 150/151 -
kal fűszerezte a tananyagot. Saját tankönyvet is akart írni,[21] azonban addig is, míg azt összeállítani szerette volna, lefordíttatta Iustinianus Institutióit Besnyővel, más tanítványával Sohm Institutio-tankönyvét, ő maga pedig Czyhlarz "A római jog institutiói" c. tankönyvét ültette át magyar nyelvre. A magyar magánjog egyes tételeit D'Israeli nyomán "second hand civilisation"-ként értékelte, mivel a magyar törvényhozás előszeretettel nyúlt külföldi jogi példákhoz, a magyar magánjogban kialakult gyakorlat kodifikálása helyett.[22]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
