A 2007-2008-ban kezdődő pénzügyi válság következményeként több forráshiánnyal küzdő pénzügyi intézmény kerülte el a megszűnést oly módon, hogy más, stabilabb tőkehelyzetű intézménnyel olvadt össze. A pénzügyi intézmények sajátossága, hogy egymással és a gazdaság más szereplőivel való összekapcsoltságuk miatt jóval érzékenyebben reagálnak válsághelyzetekre, a pénzügyi közvetítőrendszerben betöltött szerepük miatt tökéletes verseny nem alakulhat ki közöttük. Az összefonódásokból eredő, a versenyre esetlegesen hátrányt jelentő következmények megelőzésére szolgáló előírásokat (fúziókontroll) a pénzügyi intézményekre - a többi gazdasági szereplőhöz képest - ebből eredően később kezdték alkalmazni, valamint a válsághelyzetbe került intézmények reorganizációja során a versenyjogi megfontolásokat több esetben - fenti okok miatt - felülírták a pénzügyi stabilitási szempontok, azonban a teljes figyelmen kívül hagyásukra nem került sor. Tanulmányomban áttekintő jelleggel törekszem bemutatni, hogy a válságba került pénzügyi intézményeknél mind az Európai Unió, mind a nemzeti szabályozások szintjén milyen mértékben érvényesültek a fúziókontrollból eredő követelmények, illetve milyen módon alkalmazták a gyakorlatban a fúziókontroll alóli jogszabályi és a joggyakorlat által kialakított mentességeket (pl. az elbukó vállalkozás védekezése). A tanulmány külön fejezete foglalkozik a fúziókontrollnak a hitelintézetek és befektetési vállalkozások szanálási keretrendszerében betöltött szerepével.
Versenyjogi értelemben összefonódásról (koncentrációról) akkor beszélünk, ha két vagy több, előzőleg független vállalkozás vagy vállalkozásrész összeolvad, egy vagy több személy, amely már irányít legalább egy vállalkozást, vagy egy vagy több vállalkozás akár értékpapírok vagy eszközök vásárlásával, akár szerződéssel vagy más úton, közvetlen vagy közvetett irányítást szerez egy vagy több más vállalkozás egésze vagy része felett.[1] Az összefonódás formája lehet egyesülés (egybeolvadás, beolvadás), irányításszerzés (egyedi és közös), irányítási módozat változása, közös vállalat. A versenyjogi szabályok előírják - meghatározott feltételek fennállta esetén - azon fúziókból létrejövő koncentrációk előzetes engedélyezését, amelyek méretüknél fogva potenciálisan alkalmasak a piaci verseny torzítására. Az összefonódás csoportosítása hatásuk szerint lehet[2]:
- horizontális összefonódás: Versenytársak vagy potenciális versenytársak közötti koncentráció;
- vertikális összefonódás: Az érintett vállalkozások a termelés különböző szintjein tevékenykednek;
- portfólió hatással járó összefonódások: Olyan vállalkozások összefonódása, amelyek nem azonos termékpiacon vannak jelen, de az általuk gyártott termékek kapcsolódónak egymáshoz vagy kiegészítői egymásnak;
- konglomerátum: A vállalkozások között sem horizontális, sem vertikális kapcsolat nincs, de összefonódásuk esetén megszűnhet a potenciális verseny lehetősége.
- 539/540 -
A pénzügyi intézmények sajátossága, hogy a gazdaság más szektoraiban tevékenykedő vállalkozásokhoz képest sokkal érzékenyebbek az instabilitásra[3] elsősorban amiatt, hogy könnyen sérülékennyé válnak bankrohamok és rendszerszintű válságok hatására, amikor a betétesek bizalmuk megrendülése miatt, a fogyasztási szükségleteiktől függetlenül idő előtt felmondják betéti szerződéseiket[4] vagy az adott pénzügyi intézmény alacsony eredményességéből, vonják le azt a következtetést, hogy az pénzügyi nehézségekkel küzd, amely így akár fizetésképtelenséghez is vezethet figyelemmel arra, hogy a jelentős forráskivonás ellenére az intézmény kötelezettségeinek továbbra is eleget kell, hogy tegyen. Válsághelyzet esetén az intézmények összekapcsoltságából eredően fertőző hatások is kialakulhatnak, amelyek megrendíthetik a pénzügyi stabilitást, és a reálgazdaságra átterjedve elhúzódó recessziót is okozhatnak.
Versenyjogi szempontból kijelenthető, hogy a pénzügyi piacon a verseny nem lehet tökéletes egyrészről a keresleti és kínálati oldal közötti aszimmetrikus információáramlás, másrészről jellemzően a különböző üzletágak hálózatainak összetettsége miatt is, amelyek hatással lehetnek az árversenyre. A pénzügyi szektor abban is sajátos más gazdasági ágazatokhoz képest, hogy valamely pénzügyi intézmény piacról történő távozása hátrányosan befolyásolhatja a többi piaci szereplőt is.[5]
Az összefonódások szabályozásának igénye először az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg azt követően, hogy a 19. század végétől egyre több, időközben világméretűvé fejlődött vállalkozás jött létre. Az összefonódások széleskörű vizsgálatára 1914-től nyílt meg a lehetőség.[6] Európában csak a második világháborút követően alakultak ki nemzeti szinten az összefonódások versenyjogi szabályai.
Az Európai Szén- és Acélközösség létrehozó Párizsi Szerződés már tartalmazott rendelkezéseket a vállalatok koncentrációjáról, azonban az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződés kifejezetten nem szabályozta a koncentráció kérdéskörét, azt az Európai Bizottság (továbbiakban: Bizottság), illetve az Európai Bíróság esetjoga alakította ki. A Bizottság az 1960-as évektől a jelenleg hatályos Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 101. cikke alapján (korábban 85, illetve később 81. cikk) értelmezte a vállalati koncentrációkat. Az Európai Bíróság a vállalati koncentrációkra is alkalmazta a gazdasági erőfölényre vonatkozó EUMSZ 102. cikkét a Continental Can ügyben, majd a Philipp Morris ügyben[7].
Jogszabályi formát a fúziókontroll első ízben 1989-ben öltött, amikor a Tanács megalkotta a 4064/89/EGK tanácsi rendeletet a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről, majd később a jelenleg hatályos, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, a Tanács 139/2004/EK rendeletét (2004. január 20.) (továbbiakban: Fúziós Rendelet) fogadták el. Mindkét európai uniós jogszabály egyik legfontosabb pillére az uniós és tagállami versenyhatóságok közötti illetékességi kérdések szabályozása. A főbb változások a szélesebb (rugalmasabb) uniós joghatóság, a SIEC-teszt (significant impediment to effective competition) alkalmazása a koncentrációk értékeléséhez, az eljárási szabályok pontosítása.[8] A jogszabályokon túl a Bizottság közleményei is döntően befolyásolják a joggyakorlatot.
A pénzügyi szektorban sokáig a többi gazdasági ágazathoz képest óvatosabban alkalmazták a versenyjogi szabályokat, ugyanakkor az 1970-es évektől kezdődően már jóval hatékonyabb beavatkozás figyelhető meg, de továbbra is speciális szektorként tekintettek rá, amelyek esetében a piaci szabályozottság inkább a monetáris és fiskális politikán keresztül érvényesült.[9] Az Európai Közösség joggyakorlatában a Züchner ügy[10] volt az első eset az 1980-as évek elején, amikor versenyjogi szempontból vizsgáltak banki tevékenységet. A versenyjogi és stabilitási szempontok már a válságot megelőzően is sajátosan érvé-
- 540/541 -
nyesültek, a versenyjogi követelmények fokozatosan váltak egyre hangsúlyosabbá. Az Amerikai Egyesült Államokban az eljáró hatóságok (OCC, FDIC és FED) között az 1990-es években a szabályozói és versenykontrollt ellátó hatóságok között egyre több nézeteltérés alakult ki.[11] Európában is sok korábbi, a pénzügyi szektorra vonatkozó mentesítő rendelkezést helyeztek hatályon kívül.
Olaszországban az Olasz Nemzeti Bank látta el a pénzügyi intézmények vonatkozásában a versenyhatósági feladatokat is, 2005-től azonban már a más szervezetek ügyében is eljáró versenyhatóság hatáskörébe tartoznak ezek a feladatokat. Hollandiában csak 2000 óta irányadóak a versenyjogi rendelkezések a bankokra. Franciaországban a Credit Agricole és a Credit Lyonnais fúziójakor mondta ki a francia legfelsőbb bíróság, hogy a bankszektorra is alkalmazandóak a fúziókontroll szabályai.[12] A 2007-2008-ban indult pénzügyi válság azonban megtörte ezt a tendenciát és ismét kiélezte azt a kérdést, hogy a versenyjogi szabályok mennyire alkalmazhatóak a pénzügyi szektorban.
Ahogy fentebb kifejtésre került, az Európai Uniós szinten nem alkalmaznak kifejezett eltérő szabályokat válsághelyzetbe jutott intézmények fúziókontrolljára. Az összefonódások jóváhagyásának hatásköre megoszlik a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság között. A Fúziós rendelet[13] által előírt esetekben (uniós dimenziójú fúziók) a Bizottság rendelkezik kizárólagos illetékességgel az összefonódások versenyt korlátozó hatásainak megítélése tekintetében. Az illetékességének megállapításához két konjunktív feltételnek kell teljesülnie: a Fúziós rendelet értelmében vett koncentrációnak kell fennállnia és egyúttal uniós dimenziójúnak kell lennie.
A koncentrációnak minősülés alól éppen a pénzügyi intézmények mentesülhetnek bizonyos esetekben. Ilyen lehet a pénzügyi intézmények porfólió-befektetései, a nemzeti jog szerinti felszámolási eljárásokban során sem jöhet létre koncentráció, amennyiben a felszámoló veszi át az irányítást több vállalkozás felett, továbbá a pénzügyi holdingtársaságra is speciális szabályok vonatkoznak.[14] A Fúziós rendelet alapján[15] akkor tekinthető az összefonódás uniós dimenziójúnak, ha
a) az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja az 5 milliárd eurót; és
b) az érintett vállalkozások közül legalább két vállalkozás mindegyikének teljes közösségi szintű forgalma meghaladja a 250 millió eurót, kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes közösségi szintű forgalmának több mint kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban éri el.
Egy összefonódás, annak ellenére uniós dimenziójúnak minősül, hogy nem éri el a fenti küszöbértékeket, ha:
a) az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja a 2,5 milliárd eurót;
b) legalább három tagállam mindegyikében az összes érintett vállalkozás összevont teljes forgalma meghaladja a 100 millió eurót;
c) a b) pont alapján számításba vett legalább három tagállam mindegyikében legalább két érintett vállalkozás mindegyikének a teljes forgalma meghaladja a 25 millió eurót; és
d) legalább két érintett vállalkozás mindegyikének a teljes közösségi szintű forgalma meghaladja a 100 millió eurót, kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes közösségi szintű forgalmának több mint kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban éri el. Az összeolvadó felek, vagy a közös irányítást szerzők vagy az egy vagy több vállalkozás egésze vagy része felett irányítást szerző fél kérelmére az uniós dimenziójú koncentrációk vizsgálata áttehető tagállami szintre, amennyiben az összefonódás amely egy tagállam elkülönült piacán gyakorolhat jelentős hatást a ver-
- 541/542 -
senyre és azt ezért egészben vagy részben a tagállamnak kellene vizsgálnia[16]. A nemzeti hatáskörbe tartozás esetén pedig a Bizottsághoz tehető át az ügy egy vagy több tagállam kérelme esetén, amely nem uniós dimenziójú ugyan, de hatással van a tagállamok közti kereskedelemre, és azzal fenyeget, hogy jelentősen befolyásolhatja a versenyt a kérelmező tagállam vagy tagállamok területén[17].
A Fúziós rendelet a korábbi szabályozáshoz képest egyszerűsítette az engedélyezés menetét figyelemmel arra, hogy a korábbi, minden érintett tagállamban való engedélyeztetés helyett - az uniós dimenzió teljesülése esetén - elegendő csak a Bizottságnál bejelenteni az ügyletet és így azt csak egy versenyhatóság vizsgálja (one-stop merger control). A Bizottság joghatósága ugyanakkor szűkült is, ugyanis "a tagállamok az e rendeletben figyelembe vetteken kívül más jogos érdekek védelmére megfelelő intézkedéseket hozhatnak, ha ezek az érdekek a közösségi jog általános elveivel és egyéb rendelkezéseivel összhangban állnak"[18]. A Fúziós rendelet jogos érdeknek tekinti: a közbiztonságot, a média pluralitását, a prudenciális szabályokat.
A bankrendszert illetően a Bizottság több esetben nem adott helyt a valamely tagállam jogos érdekre történő hivatkozásának. Még a 2004-es Fúziós rendelet megalkotását megelőzően a Banco Santander Central Hispanol/Champalimand ügyet az uniós dimenzióra tekintettel bejelentették a Bizottság felé, azonban a portugál pénzügyminiszter nem engedélyezte az összefonódást arra hivatkozva, hogy az portugál nemzeti érdekeket sért, mert hátrányosan befolyásolná a portugál gazdaság és pénzügyi szektor integrált részét. A Bizottság azonban nem adott helyt a portugál pénzügyminiszter indokolásának.[19]
A Bizottság 2006-ban a lengyel versenyhatóság döntését kifogásolta jelezvén, hogy nem lehet tagállami szintű intézkedéssel az európai uniós szintű fúziókontrollt korlátozni, kivéve ha fennállnak a fenti kivételek, az intézkedés arányos és összeegyeztethető az uniós joggal.[20] Az ügy háttere, hogy a lengyel versenyhatóság az UniCredit bankot a lengyel BPH bankban fennálló részesedésének átruházására kötelezte, annak ellenére, hogy korábban a Bizottság az összefonódás alapjául szolgáló ügyletet (UniCredit/HVB) már engedélyezte. A lengyel versenyhatóság álláspontja szerint az összefonódás egy korábbi megállapodásba ütközött, amely során az UniCredit megszerezte a lengyel Pekao bankot.[21]
A Bizottság kétfázisú eljárásban vizsgálja az összefonódások esetleges versenykorlátozó hatásait. Az állami támogatások belső piaccal történő összeegyeztethetőségének vizsgálatához hasonlóan a gyakorlatban a felek informális úton tárgyalják meg a beadvány tartalmát. A hivatalos notifikációt követően a Bizottság 25 napon belül hozza meg döntését (1. fázis), amely a következők lehetnek:
- a koncentráció nem tartozik a Fúziós rendelet hatálya alá[22];
- A koncentráció a Fúziós rendelet hatálya alá tartozik, de nem jelent lényeges veszélyt a közös piaci verseny hatékony működésére[23];
- feltételesen engedélyezi a koncentrációt, ha a felek jól előkészített vállalásokat tesznek[24];
- ha komoly kételyek merülnek fel, akkor megindítja a mélyebb vizsgálatot (2. fázis)[25].
A 2. fázisban, amelyet a Bizottságnak 90 munkanap alatt kell lefolytatnia, az alábbi döntések születhetnek:
- a bejelentett koncentráció nem ellentétes a közös piaccal[26];
- az ügylet a közös piaccal összeegyeztethetetlen[27];
- amennyiben az ügyletet időközben végrehajtották, a Bizottság az eredeti állapot helyreállítására kötelezheti a vállalkozásokat.
- Ha a felek hajlandóak módosítani vállalások révén az eredeti ügyletet, feltételek és kötelezettségek kimondásával a tranzakció engedélyezhető[28];
- Amennyiben a Bizottság a rendelkezésére álló határidő alatt a 2. fázisban nem hoz végleges döntést, akkor az a vélelem
- 542/543 -
érvényesül, hogy a koncentráció nem ellentétes az uniós joggal.[29]
A vállalkozások összefonódását a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban Tptv.) alapján a Gazdasági Versenyhivatalnak akkor kell jelenteni, ha valamennyi érintett vállalkozáscsoport, valamint az érintett vállalkozáscsoportok tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevétele együttesen a tizenötmilliárd forintot meghaladja, és az érintett vállalkozáscsoportok között van legalább két olyan vállalkozáscsoport, melynek az előző évi nettó árbevétele a vállalkozáscsoport tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások előző évi nettó árbevételével együtt egymilliárd forint felett van[30].
Az egymilliárd forintos küszöbérték meghatározásakor figyelembe kell venni az összefonódás következtében az irányítását elvesztő vállalkozáscsoportba tartozott vállalkozásokkal az összefonódást megelőző kétéves időszakban az irányítást megszerző vállalkozáscsoport által végrehajtott minden olyan összefonódást, amely tekintetében - meghatározott esetkör kivételével - versenyfelügyeleti eljárás lefolytatására nem került sor, kivéve a bejelentett és a 43/N. § (1) bekezdés b) pontja szerint tudomásul vett összefonódást.
Pénzügyi intézményeknél jellemzően a horizontális összefonódások esetén merülhetnek fel versenyt korlátozó hatások.
A Bizottság a horizontális összefonódások értékeléséről részletes iránymutatást tett közzé: iránymutatás a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet szerint a horizontális összefonódások értékeléséről (2004/C 31/03) (továbbiakban: iránymutatás). Az értékelés keretében mindenekelőtt azt a releváns piacot kell meghatározni, ahol az esetlegesen a versenyre káros hatások bekövetkezhetnek. A releváns piac meghatározásával - nemcsak a fúziókontroll tekintetében - külön bizottsági közlemény foglalkozik: A Bizottság közleménye a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról (97/C 372/03). Az iránymutatás tartalmazza a piaci részesedésekre és koncentrációs küszöbértékekre vonatkozó Bizottsági megközelítést, hogy milyen esetekben járna az összefonódás versenyellenes hatásokkal kiegyenlítő tényezők hiányában, az érintett piacokon, hogy a vevői erő kiegyenlíti a piaci erőnek az összefonódásból származó növekedését, hogy a piacra lépések fenntartanák a hatékony versenyt az érintett piacokon, hogy a hatékonyságjavulás kiegyenlíti a káros versenyhatásokat, amelyek egyébként az összefonódásból erednének, valamint a leépülő vállalkozásnak az összefonódás nélkül a piacról való kilépésének, mint az összefonódás indokára való hivatkozás feltételeit.
Ahogy fentebb említésre került, a Bizottság az összefonódások vizsgálatát az úgynevezett SIEC teszt alapján végzi el, amelynek lényege, hogy amennyiben az összefonódás különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt jelentősen akadályozná, a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja.
A 2007-2008-ban indult pénzügyi válság során a fúziókontroll szabályainak alkalmazásában nagyfokú rugalmasság volt megfigyelhető, különösen a bankok vonatkozásában. Az Európai Unióban a Fúziós rendeletben rögzített mentesítési szabály[31] elősegítette az összefonódások gyors végrehajtását.[32] "A Bizottság kérelemre mentesíthet az (1) vagy (2) bekezdés által meghatározott kötelezettségek alól. A mentesítés iránti kérelemnek indokolást kell tartalmaznia. A kérelemről való döntés során a Bizottság figyelembe veszi többek közt a felfüggesztés hatásait az összefonódással érintett egy vagy több vállalkozásra, vagy harmadik személyre, és azt, hogy az összefo-
- 543/544 -
nódás mennyiben fenyegeti a versenyt. A hatékony verseny feltételeinek biztosítása érdekében a mentesítést feltételekhez és kötelezettségekhez lehet kötni. A mentesítést kérelmezni, és megadni bármikor, még a bejelentés megtétele előtt vagy az ügylet után is lehet."
A mentesítést alkalmazta a Bizottság, amikor a Banco Santander leányvállalata, az Abbey megszerezte a Bradford&Bringleyt (B&B) és engedélyezte az egyesülést a bejelentést követő 24 órán belül. A Bizottság a versenyre gyakorolt hatások vizsgálata során számításba vette, hogy a Santander a B&B-hez nagyon hasonló profillal működő Alliance & Leicestert korábban már megvásárolta. Az ügy kapcsán fontos megjegyezni, hogy az Bizottság a fúziókontroll teljes körű vizsgálatának lépésein túl az állami támogatások európai uniós keretrendszerével történő összhang szempontjából is vizsgálta az ügyet arra figyelemmel, hogy a nyújtott állami támogatás milyen hatással van a versenyre. Hasonló döntés született a HBOS Lloyds és TSB Group ügyben is. Mindkét ügy rávilágított arra, hogy a Bizottság válsághelyzetben rugalmasabban kezeli a fúziókontrollra vonatkozó szabályokat, ugyanakkor valószínűtlen, hogy egy válságtól mentes időszakban hasonlóan megengedő lett volna.[33]
A pénzügyi válság kirobbanásakor Kroes biztos egy nyilatkozatában kifejtette, hogy a Bizottság továbbra is elkötelezett a fennálló szabályok maradéktalan alkalmazásában a gazdasági körülmények figyelembevételével. A fennálló szabályok lehetővé teszik tranzakciók megvalósulását oly módon, hogy ahhoz ne legyen szükség a Bizottság előzetes jóváhagyására feltéve, hogy előzetesen nem merülnek fel versenyjogi aggályok[34].
A HBOS Lloyds TSB Group ügyben, amelyet az Egyesült Királyság versenyhatósági jogkörökkel felruházott hatóságai vizsgáltak, annak ellenére, hogy az ügylet révén versenyt korlátozó hatásokat mutattak ki, először hivatkoztak pénzügyi stabilitási szempontokra, amelyek alapján az összefonódás a közérdek érvényesülése érdekében jelentős előnyökkel járt az Egyesült Királyság pénzügyi stabilitására nézve, amelyek ellensúlyozzák a versenyt korlátozó hatásokat. A brit versenyjogi hatóság (Office of Fair Trade - OFT) vizsgálta az ügyet és a versenyjogi szempontból aggályosnak ítélte, ugyanakkor a Secretary of State a brit stabilitási törvényre[35] hivatkozással hozzájárult a fúziók végrehajtásához, amelyet később bírósági döntés is megerősített.[36]
Figyelembe kell azt is venni és a szakirodalom alapján vitatott, hogy egy tagállam versenyjogi aspektusokon kívüli célok elérését is vizsgálhatja fúziók esetében.[37]
Görögországban az egyesülések nem volt új jelenség, az első stratégiai jelentőségű fúziókra az 1990-es évek elején került sor, amikor megindult a görög bankszektor egy részének privatizációja. A görög belföldi intézmények így fel tudták venni a versenyt a nemzetközi versenytársakkal is, valamint alkalmazkodni tudtak a Maastrichti Szerződés és a Közös Piac szorosabbá válásából adódó körülményekhez is. A folyamat végén csak néhány bank maradt, amelyek lényeges szerepet játszanak a görög bankszektorban.[38]
A lényeges változás a pénzügyi válság miatt következett be, amelynek következményeként jelentősen átalakult a bankszektor. Az összefonódásokban a Piraues Bank játszott döntő szerepet, amely megszerezte az Agricultural Bank of Greecet, a Societe Générale teljes, Geniki Bankban fennálló részesedését, valamint a ciprusi bankválságot követően a vezető ciprusi bankok görög leányvállalatait, valamint a Millenium Bank Greecet. Az Eurobanknak is komoly szerepe volt az összefonódásokban, a Hellenic Post Bank "jó" részét és a New Proton Bank is az érdekeltségi körébe került annak szerkezetátalakítását követően.[39]
A releváns piac meghatározása kritikus pontja volt a versenyjogi elemzéseknek. A görög bankok hasonló banki termékeket és szolgáltatásokat kínálnak. A releváns piacot a banki szolgáltatások adják. A nagy piaci részesedés hasznos indikátora az összefonódott társaságok piaci erejének meghatározására. Fontos tényező ezen felül a piacra történő be-
- 544/545 -
lépési korlátok számbavétele is. Elmondható, hogy a betétgyűjtéssel kapcsolatos tevékenységből eredő költségek megnövekedtek Görögországban a válság óta. További közvetlen és közvetett költségek is felmerültek, amelyek a kötelezettségvállalási időszakból a kamatok mértékéből, a betétek idő előtti feltöréséből eredő költségek. Figyelembe kell venni, hogy az ügyfelek pénzének más intézményhez történő átviteli költségei alacsonyak, így akár a hozamokban, kamatokban mutatkozó minimális különbözetek is intézmények közötti váltásra ösztönözhetik az ügyfeleket.[40]
A fenti fúziókontroll általános szempontjaihoz képest a pénzügyi válság hatékony kezelése, a pénzügyi stabilitás megóvása érdekében további szempontokat kellett mérlegelni az illetékes versenyhatóságoknak tekintettel arra, hogy likviditási problémák jelentkeztek a bankszektorban. Emiatt a pénzügyi piac stabilitását minden körülmények között meg kellett óvni. Az illetékes hatóságok ezért a fizetésképtelenség szélére jutott intézmények vonatkozásában szorgalmazták a fúziókat a költséges felszámolási eljárások helyett, ebből következően valószínűtlen, hogy szinte megoldhatatlan pénzügyi problémákkal küzdő intézmények felvásárlását versenytorzító jellegük miatt tiltottak volna meg. Görögországban különösen fontos volt ennek a szemléletnek az érvényesítése figyelemmel arra, hogy a pénzügyi intézmények jelentős számának mérlegfőösszege gyakran meghaladta az ország GDP-jét. Erre figyelemmel is a döntéshozó hatóságoknak számításba kellett venniük a pénzügyi piacok működését, a bankok szándékait, és a pénzügyi intézmények fúzióinak a hatásait is.[41]
Fontos hangsúlyozni, hogy a banki reorganizációk gyakran kombinált intézkedések sorozata révén történt, amelyek magukba foglaltak fúzió mellett állami támogatások különböző formában történő nyújtását, ideértve a Szanálási Alap vagy más kollektív pénzalap igénybe vételét is. Az állami támogatások igénybevétele az állami támogatások európai uniós keretrendszere alapján az Európai Bizottság jóváhagyásához kötött, amelynek fontos előfeltétele a tartós életképesség helyreállításához szükséges intézkedéseket bemutató szerkezetátalakítási terv benyújtása, továbbá az esetleges versenytorzító hatások mérséklése, az adott intézmény kritikus helyzetének kialakulásért felelős okok elhárítása érdekében az érintett intézmény által vállalt magatartásbeli és strukturális kötelezettségvállalások. E vállalások az összefonódásra visszavezethető, a versenyt hátrányosan befolyásoló hatások csökkentését is szolgálják.
Általánosságban elmondható, hogy sok ügylet elkerülte a Bizottság vizsgálatát, ahol a kormányok feltőkésítették a bankokat anélkül, hogy az irányításban változás történt volna. Németországban a pénzügyi válság ideje alatt a pénzügyi piac stabilizációjára külön alapot hoztak létre (Sonderfonds Finanzmarktstabilisierung - SoFFin), amely 2008 és 2015 között működött és célja a pénzügyi válságban bajba jutott pénzügyi intézmények megsegítése volt. A SoFFin 2016-tól az Egységes Szanálási Mechanizmus szabályrendszerének aktiválódásával megszűnt. Egyik fontos funkciója, hogy részesedést szerezhetett hitelintézetekben. A SoFFin-t létrehozó törvény kimondta, hogy a német versenyjogi szabályok nem vonatkoznak rá, amely ugyanakkor az európai uniós versenyjogi rendelkezések érvényességét nem érintették. Megjegyezzük, hogy Magyarországon a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásáról szóló 2008. évi CIV. törvény 9. § (6) bekezdése a Magyar Állam tekintetében tartalmaz hasonló mentesítő rendelkezést.
A Bizottság a Hypo Ingatlankezelőnek a német állami befolyás alatt álló SoFFin általi átvételét vizsgálta. A döntés egyik fő jellegzetessége, hogy iránymutatást tartalmazott arra vonatkozóan, hogy az uniós küszöbérték elérésének számításához mely állami befolyás alatt álló entitások bevételeit kell vizsgálni. A Bizottság megállapította, hogy önálló gazdasági szervezetnek történő minősüléshez szükséges, hogy az állami befolyás alatt álló szervezetnek saját maga határozza meg a stratégiáját, üzleti modelljét és a költségvetését.[42] Az utóbbi összefonódás vonatkozásában érdekes megjegyezni, hogy a Hypo Ingatlankezelő
- 545/546 -
SoFFin általi átvételének ügyével szemben a fentebb már többször hivatkozott HBOS Lloyds TSB Group ügy nem minősült uniós dimenziójúnak[43], annak ellenére, hogy a német esethez hasonlóan az Egyesült Királyságban is a Kormány által létrehozott UK Financial Investments Ltd. [Pénzügyminisztérium és Őfelsége Kincstára (Her Majesty's Treasury) kizárólagosan tulajdonolt] és többségi tulajdont szerzett a Lloyds és a Royal Bank of Scotland leányvállalataiban.
A fizetésképtelenség közeli helyzetbe került vállalkozások esetén gyakran alkalmazott reorganizációs mód más vállalkozás által történő felvásárlás, amely összefonódás járhat a versenyre nézve hátrányos következményekkel. Az Európai Bíróság és a Bizottság három feltétel teljesülése esetében ugyanakkor lehetővé teszi ezen összefonódások engedélyezését is figyelemmel arra, hogy kevesebb össztársadalmi hattással jár azok végrehajtása, mintha az adott vállalkozás megszűntetésre kerülne[44]. 1) az érintett vállalkozás a közeljövőben nehézségei miatt elhagyná a piacot, 2) nincsen kevésbé versenykorlátozó ajánlat, 3) a vállalkozás - összefonódás hiányában azonnal elhagyná a piacot.[45] E feltételeket a nemzeti versenyhatóságok is alkalmazzák bizonyos eltérésekkel. A német versenyhatóság abban az esetben tekinti megalapozottnak e védekezést, ha 1) Az egyesülésben részt vevő társaság megszűnése a küszöbön áll, 2) más versenytárs nem venné át a társaságot (A német versenyhatóság ezt az indokot csak nyílt, diszkriminációmentes és eredménytelen versenytárgyalás esetén tudta elfogadni)[46] ha a fúzió hiányában a fúzionáló társaság teljes piaci részesedése az átvevőhöz került volna. A német pénzügyi piacon is megfigyelhető a tendencia, hogy ez a feltétel a legkisebb esetekben sem teljesül tekintettel arra, hogy minden piaci szegmensben különböző ajánlattevők léteznek, ezért valószínűtlen, hogy egy fúzió hiányában is valamennyi ügyfél ugyanahhoz az intézményhez "vándorolt" volna.
Németországban a másodlagos jelzálogpiac válságának egyik áldozata a Sachsen Landesbank volt, amelyet a Landesbank Baden-Wüttenberg (LBBW) vásárolt meg 2007 decemberében. Az LBBW-nek garanciát kellett arra is vállalnia, hogy a Sachsen Landesbank elbukó befektetéseiből eredő veszteségeket is fedezze. A bank értéke három hónap alatt a harmadára csökkent. A fúzió helyett az egyetlen alternatíva a tevékenységi engedély Bafin[47] általi visszavonása és a felszámolási eljárás megindítása lett volna[48]. Azonban egy más intézmény általi átvétel, amely előmozdítaná a szerkezetátalakítást, jobb választásnak tűnt.
Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság egy módosított megközelítést alkalmazott az Eurodiol ügyben és elegendőnek találta, ha a vagyoni érték a fúzió hiányában elhagyta volna a piacot. Jellemzően a szűkös kapacitások miatt kerülhet sor ennek megállapítására. Ez a szemlélet épült be a horizontális koncentrációkról készült EU iránymutatásba is. A német versenyhatóság a Bizottság álláspontjához képest restriktív és az Eurodiolhoz hasonló szemlélet a versenyhatósági gyakorlatban még nem tetten érhető[49]. Az utolsó feltétel Németországban nemzeti szinten nehezen is tud teljesülni figyelemmel arra a tényre is, hogy az országban kiterjedt a pénzügyi szolgáltatások köre és jelentős a helyettesíthetőségük.
A failing firm defence feltételeinek fennállása körültekintő vizsgálatot igényel, ezért krízishelyzetben kevés esély van az alkalmazására, így nem meglepő, hogy a pénzügyi válság során egyetlen esetben sem kellett alkalmazni figyelemmel arra, hogy pénzpiac még mindig nem elég koncentrált, amely a nemzeti határok mellett tud működni anélkül, hogy az olyan határon átnyúló összefonódás, mint a BNP Paribas/Fortis, ahol a legnagyobb franciaországi bank megszerezte a Fortis belga és luxemburgi leányvállalatait alapvetően gördülékenyen tud megtörténni.[50] Ez az ügy is rámutatott a Bizottság rugalmasságára, mindössze 25 munkanap alatt döntött az összefonódás engedélyezéséről. A kötelezettségvállalások itt sem maradhattak el. Az összefonódással létrejött társaság Belgiumban és
- 546/547 -
Luxemburgban a hitelkártya piac legnagyobb szereplője lett volna, ezért a BNP Paribas vállalta, hogy a belgiumi hitelkártya üzletágát leépíti.[51]
A Gazdasági Versenyhivatal is elismeri az elbukó vállalkozás védekezését, amennyiben az érintett vállalkozás az összefonódás nélkül nem lenne képes fennmaradni, másrészt pedig a vállalkozásra vagy eszközeire a verseny szempontjából kedvezőbb ajánlat nem érkezett[52].
A too big to fail intézmények fúziói negatívan hatnak a versenyre, amelyek ráadásul sokkal hosszabb időtávon fejtik ki hatásukat, mint más esetekben. Az intézmények jellegzetessége, hogy versenyt korlátozó hatások betudhatók a nagyságuknak, az összekapcsoltságuknak.[53]
Nem volt példa nélküli ugyanakkor, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az intézmény nagyságát, mint a versenyre károsan ható tényezőt és engedélyezte az összefonódást, így az Unicredito/HVB esetében is[54]. Az indoka az volt, hogy különböző tagállamokban tevékenykednek és ahol átfedésbe is kerültek a piaci részesedéseik nem okozott versenytorzulást. Fontos tényező, hogy a TBTF-ek tekintetében hozott hibás döntések közvetetten az összekapcsoltság miatt a partnereikre is hátrányosan hatnak, amely fertőzést indíthat el. A versenykorlátozó hatások közvetlen kiváltó oka nem feltétlenül a TBTF-ek fúziója, hanem a fúzióban részt vevő felek által a fúziót követően hozott hibás döntések, például könnyelmű kockázatvállalások, amelyek akár a fúzionált jogalany bedőléséhez vezethetnek. Erre példa a pénzügyi válságot megelőzően, amikor az RBS, a Santander és a Fortis megállapodtak az ABN Amro megszerzésében. Az RBS és a Santander akvizícióját a Bizottság feltétel nélkül jóváhagyta, azonban a Fortis-t kötelezte, hogy a vállalati üzletágát építse le. A fúzió következtében létrejött intézmények Európa legnagyobb bankjai közé voltak sorolhatók. A rendszerszintű jelentőségükből fakadó káros hatások a pénzügyi válság során mutatkoztak meg, amelyek a kiterjedt kockázatvállalási tevékenységekből eredtek. Az RBS-t és a Fortis-t a belga és brit kormányoknak kellett állami beavatkozással megmenteniük[55].
Figyelemmel arra, hogy a TBTF-ek bedőlése komoly veszélyekkel járhat a pénzügyi stabilitásra nézve, valószínűsíthető, hogy az érintett államok kimentik őket válsághelyzet esetén, amely azonban felveti az erkölcsi kockázat kérdését is, hiszen a többi versenytárshoz képest "gondtalanul" folytathatnak kockázatos tevékenységet. A piaci túlsúlyuk ahhoz vezethet, hogy versenytársaik nem tudnak lépést tartani velük és távozni kényszerülnek a piacról. Ezt követően, amennyiben válsághelyzetben a TBTF-eket a kormány kimenti, a kevesebb versenytárs miatt még koncentráltabb piacok jöhetnek létre[56].
Véleményem szerint ezért a versenyjog eszközeivel is meg kell akadályozni, hogy a TBTF-ek működése negatívan befolyásolja a pénzügyi piacok működését, ezért egyetértve a szakirodalomban már megjelent állásponttal[57], a rendszerszintű jelentőséget is vizsgálni kell a versenyhatóságoknak. A versenyjogi tesztnek a TBTF megállapítását követően kell arra kitérnie, hogy a fúzió csökkentheti-e a versenyt. Amennyiben az adott piaci szereplő könnyen helyettesíthető, akkor a rendszerszintű jelentőség ellenére sem merülhetnek fel versenyt korlátozó hatások. Fontos hangsúlyozni, hogy a káros negatív hatások a TBTF-ek bedőlése által jellemzően az összefonódást követen, a fuzionált felek megállapodásaiból adódnak. Az összefonódások értékelését ebből a szempontból a Bizottság a Tetra Laval és a General Electric esetekben végezte el.[58]
Az Európai Unió versenyjogának fontos célkitűzése a fogyasztók jóléte növekedésének elősegítése, valamint a források hatékony elhelyezése is. A TBTF-ek fúziójának rövid távon a fogyasztók jólétére pozitív, azonban hosszú távon negatív hatásai lehetnek. A bankközi piacon olcsóbban jut egy TBTF forrásokhoz, amely miatt alacsonyabb kamatokkal tud az ügyfeleknek hitelezni, azonban a pozitív hatásokat hosszú távon kiolthatja a TBTF fizetésképtelenné válása, amely alacso-
- 547/548 -
nyabb kibocsátáshoz, magasabb kamatra nyújtott hitelekhez, az innovációt is visszavetheti és a fúziót megelőző időszakra jellemző árakhoz vezethet[59].
A szanálás a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások vonatkozásában speciális válságkezelési eljárást jelent, amely a válsághelyzetbe jutott hitelintézet vagy befektetési vállalkozás vagy intézménycsoport kritikus funkcióinak megőrzésére irányul a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának megőrzése érdekében. A pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának megőrzése gyakran gyors és hatékony intézkedéseket követelnek, erre figyelemmel nem csak a szanálási hatóságok, hanem a szanálással érintett más hatóságok is a stabilitást fenyegető veszély elhárítása érdekében rákényszerülnek, hogy a hatósági eljárásaikra egyébként jellemző határidőkhöz képest rövidebb idő alatt hozzanak döntéseket. A hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló, az Európai Parlament és Tanács 2014/59/EU irányelve (továbbiakban: szanálási irányelv) több európai uniós szekunder - elsősorban társasági jogi jogforrást - módosított annak érdekében, hogy a szanálási eljárások során bizonyos eljárási követelményeknek történő megfelelések (például megkövetelt tulajdonosi hozzájárulások) ne késleltethessék a szanálási intézkedések eredményes végrehajtását.
A szanálási irányelv az állami támogatások európai uniós keretrendszerének történő megfelelést a szanálási intézkedések alkalmazásának előfeltételéül szabja, ezzel szemben a Bizottságnak az uniós dimenziójú összefonódások engedélyezési hatáskörét megalapozó Fúziós rendelete vonatkozásában nem tartalmaz speciális rendelkezéseket, ennek ellenére a szanálási akciótervekben a szanálási eszközök alkalmazásával történő uniós dimenziójú összefonódásokat a Bizottságnak - a Fúziós rendeletben meghatározott feltételek fennállta esetén - előzetesen jóvá kell hagynia. A tagállamok a Fúziós rendelet szabályait nem sértve, az uniós dimenziójúnak nem minősülő, szanálási eszközök alkalmazásának következményeként létrejövő összefonódásokat tagállami szinten mentesíthetnek a nemzeti versenyhatóságok előzetes jóváhagyása alól.
A szanálási irányelv preambuluma rögzíti, hogy egy tevékenységi engedélye visszavonásra okot adó intézmény helyreállítását a folyamatos működés biztosítása érdekében a szanálási eszközök alkalmazásával kell biztosítani a magánszféra forrásainak lehető legnagyobb mértékű felhasználásával, amelynek egyik esete, a más piaci szereplőnek történő értékesítés vagy más piaci szereplővel történő egyesülés[60]. Meglátásom szerint, elméletileg mind a négy - szanálási irányelv által előírt - szanálási eszköz (vagyonértékesítés, az áthidaló intézmény, az eszközelkülönítés, hitelezői feltőkésítés) alkalmazásánál felmerülhet az ügylet előzetes engedélyezése fúziókontroll szempontjából a nemzeti versenyhatósággal vagy a Bizottsággal a Fúziós rendeletben rögzített küszöbértékek, valamint további jogszabályi feltételek fennállta esetén. Az összefonódások vizsgálata szempontjából mindenekelőtt azt szükséges rögzíteni, hogy a szanálási intézkedések a szanálási hatóság által meghozott döntés alapján, hatósági kényszerrel történnek, valamint a szanálási eljárás során a szanálás alatt álló intézmény felett a tulajdonosi jogokat a szanálási hatóság gyakorolja, így a szanálási intézkedés révén a szanálás alatt álló intézményben történő részesedésszerzés következményeként a versenyjogi értelemben vett irányításszerzéshez fűződő jogok az új tulajdonos által kizárólag a szanálási eljárást követően gyakorolhatók.
Sem a Fúziós rendelet, sem a Tptv. alapján nem minősül összefonódásnak, amennyiben az érintett intézmény irányítást egy állami tisztségviselő szerzi meg egy tagállam felszá-
- 548/549 -
molással, csődeljárással, fizetésképtelenséggel, fizetések beszüntetésével, kényszeregyezséggel vagy ehhez hasonló eljárással kapcsolatos jogának megfelelően, ennek megfelelően a közvetlenül a szanálási hatóság vagy közvetetten a szanálási biztosok által gyakorolt igazgatósági és/vagy közgyűlési hatáskörök nem esnek e jogszabályok hatálya alá.
A vagyonértékesítés a szanálás alatt álló intézmény eszközeinek, jogainak, kötelezettségeinek átruházása piaci feltételekkel egy átvevőre jogszabályban meghatározott szigorú követelmények (átlátható, diszkriminációtól mentes, ármaximalizálásra törekvő értékesítés stb.) betartásával. Az eljárási követelményeket kizárólag abban az esetben nem kell maradéktalanul betartani, amennyiben a szanálási hatóság úgy ítéli meg, hogy az e követelménynek való megfelelés valószínűleg aláásná egy vagy több szanálási cél elérését, különösen a szanálás alatt álló intézmény tevékenységi engedélyének visszavonása vagy valószínűsíthető visszavonása tényleges fenyegetést jelent a pénzügyi stabilitásra nézve, illetve súlyosbítja a stabilitásra nézve már fennálló fenyegetést, továbbá az említett követelményeknek való megfelelés valószínűleg aláásná a vagyonértékesítési eszköz hatékonyságát e veszély elhárítása vagy a pénzügyi stabilitásra gyakorolt káros hatások kiküszöbölése, mint szanálási cél elérése terén.
Fontos megjegyezni, hogy a fenti mentesítési okok kizárólag a vagyonértékesítésnek a szanálási irányelv által meghatározott eljárási követelményektől való eltérésre vonatkoznak, ugyanakkor nem teremthetnek jogalapot a versenyjogi, ideértve az összefonódások vizsgálata alóli felmentésre.
Az áthidaló intézmény alkalmazásának célja, hogy a szanálás alá vont intézmény kritikus funkciók fenntartása érdekében annak eszközei, jogai, kötelezettségei átruházására kerülnek ideiglenes jelleggel egy úgynevezett áthidaló intézményként funkcionáló hitelintézetre vagy befektetési vállalkozásra annak érdekében, hogy azokat később kedvezőbb feltételekkel értékesíthesse piaci szereplők részére. A szanálási irányelv kifejezetten rendelkezik arról[61], hogy az áthidaló intézmény működtetése során figyelemmel kell lenni az uniós és nemzeti versenyszabályokra is, így a piaci szereplőre történő értékesítés esetén az összefonódásokra vonatkozó szabályokat is figyelembe kell venni, amelyre már találunk példát a Bizottság gyakorlatában.
A Banco Espirito Santo portugál székhelyű bankcsoport 2014-ben indult, még nem a szanálási irányelv szabályai szerinti szanálása során annak meghatározott eszközeit a Novo Banco vette át, majd közel 3 évi működés után az áthidaló intézményt a Lone Star csoport vásárolta meg a portugál szanálási alaptól, amelyet a Bizottság is vizsgált egyszerűsített eljárás keretében és megállapította, hogy az összhangban áll a belső piaccal[62] figyelemmel arra, hogy a bejelentett összefonódás nem támaszt komoly kétségeket a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.
Fontos kiemelni, hogy egy esetleges összefonódás versenyjogi vizsgálata alapvetően akkor kerülhet szóba, amikor az áthidaló intézmény értékesít piaci szereplő részére figyelemmel arra, hogy az áthidaló intézmény a szanálás alatt álló intézménytől csak átmeneti időre szerzi meg az érintett eszközöket, ideértve akár részesedéseket is. A Fúziós rendelet[63] értelmében ugyanis nem minősül összefonódásnak, ha hitelintézetek vagy más pénzügyi intézmények vagy biztosítótársaságok, amelyek szokásos tevékenységük során saját számlájukra vagy mások számlájára folytatott értékpapírkereskedelmet vagy - ügyleteket végeznek, ideiglenes jelleggel értékpapírokat birtokolnak, amelyeket továbbértékesítési céllal egy vállalkozásban szereztek, feltéve, hogy nem gyakorolják az értékpapírokhoz kapcsolódó szavazati jogokat a vállalkozás versenymagatartásának meghatározására, illetve hogy az ilyen szavazati jogokat csak a vállalkozás vagy a vállalkozás eszközei teljes vagy részleges értékesítésének, illetve az értékpapírok értékesítésének előkészítése céljából gyakorolják, és az értékesítés a vásárlás napját követő egy éven belül megtörténik; ezt az időszakot a Bizottság kérelemre kiterjesztheti abban az
- 549/550 -
esetben, ha az ilyen intézmények vagy társaságok igazolni tudják, hogy az értékesítést ésszerű módon nem lehetett lebonyolítani a kijelölt határidőn belül. Tekintettel arra, hogy az áthidaló intézmény legfeljebb két évig működhet, amely azonban a jogszabályban rögzített feltételek esetén meghosszabbítható, előfordulhat olyan eset, amikor a Bizottság, illetve a nemzeti versenyhatóság hozzájárulására is szükség lehet a további értékesítési célú vagyonkezeléshez.
Eszközelkülönítés során a szanálás alatt álló intézmény eszközei, jogai, kötelezettségei kerülhetnek átruházása egy kifejezetten erre a célra létrehozott szanálási vagyonkezelőre, amennyiben az eszközök fizetésképtelenségi eljárás keretében történő értékesítése hátrányosan érinthetne egy vagy több pénzügyi piacot, az átruházás a szanálás alatt álló intézmény, áthidaló intézmény működéséhez vagy az értékesítésből, végelszámolásból és felszámolásból származó bevételek maximalizálásához szükséges.
Kiemelendő, hogy mind az áthidaló intézmény, mind a szanálási vagyonkezelő tulajdoni részesedést szerezhet a szanálási eljárások során akár közvetlenül a szanálás alatt álló intézményben, akár annak valamely leányvállalatában is, ebből következően vizsgálni szükséges, hogy versenyhátrány nem valósul-e meg a tranzakciók révén.
A hitelezői feltőkésítés szanálási eszköz alkalmazásának lényege, hogy miután a szanálás alatt álló intézmény tulajdonosainak tulajdoni részesedése leírása kerül, a hitelezőkkel szemben fennálló kötelezettségek a viselendő veszteségek függvényében leírásra kerülnek vagy tulajdoni részesedéssé konvertálódnak. A hitelezői feltőkésítés révén az áthidaló intézmény számára is biztosítható tőkejuttatás.
A hitelezői feltőkésítés is elméletben eredményezhet olyan helyzetet, amikor az esetleges versenykorlátozás veszélyének vizsgálata válhat szükségessé figyelemmel arra, hogy valamely kötelezettség jogosultja annak tőkévé konvertálása révén a szanálás alatt álló intézményben közvetlen vagy közvetett irányítási jogra tesz szert.
Az összefonódásokra irányadó versenyjogi követelményeknek a pénzügy közvetítőrendszer szereplőire történő alkalmazására a gazdaságban betöltött szerepükre tekintettel a stabilitási, a rendszerszintű jelentőségből eredő szempontok érvényre juttatása mellett kerülhetett csak sor. A Bizottság - szemben az állami támogatások európai uniós keretrendszerével - a válságba jutott pénzügyi intézmények fúziókontrolljára nem tett közzé közlemény formájában speciális gyakorlatot, ugyanakkor az általános szabályokhoz képest rugalmasabban jár el. E tendencia megfigyelhető a tagállami versenyhatóságok eljárásaiban is, az uniós és a nemzeti jogszabályok különbözőségére figyelemmel eltérések azonban tapasztalhatók (például elbukó vállalkozás védekezésének megítélése). A közelmúlt gazdasági világválsága során az európai uniós tagállamok egy része - köztük Magyarország is - az állam általi hitelintézetben történő tőkeemelést mentesítette a vállalatok összefonódására vonatkozó szabályok alkalmazása alól.
A hitelintézetek és befektetési vállalkozások európai uniós, valamennyi tagállamban alkalmazandó szanálási keretrendszere sem tekint el az uniós szintű összefonódásokra irányadó versenyjogi követelmények alkalmazásától, azonban az egyes tagállami szabályozások az uniós dimenzió küszöbértéke alatti összefonódásokat mentesíthetik az esetleges versenyt korlátozó hatások vizsgálata alól. ■
JEGYZETEK
[1] A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, a Tanács 139/2004/EK rendelete (2004. január 20.) (továbbiakban: Fúziós rendelet) 3. cikk (1) bekezdés
[2] Boytha Györgyné - Tóth Tihamér: Versenyjog, PPKE JÁK, Budapest 2010. 192. o.
[3] Elena Carletti and Philipp Hartmann: Competition and Stability What is special about banking? Monetary History, Exchange Rates and Financial Markets: Essays in Honour of Charles Goodhart 2. szám, 2002
[4] OECD: Competition and the Financial Crisis, 2009 4. o. https://www.oecd.org/competition/sectors/42538399.pdf
[5] OECD: i.m. 7-11. o.
[6] Boytha - Tóth: i.m.189. o.
[7] Boytha - Tóth: i.m. 190-191.o.
- 550/551 -
[8] Dr. Tóth Tihamér: Az Európai Unió versenyjoga, Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2014, 423. o.
[9] OECD: i.m. 7. o.
[10] C 172/80 Gerhard Züchner vs. Bayerische Vereinsbank AG
[11] OECD: i.m. 12. o.
[12] OECD: i.m. 12. o.
[13] Fúziós rendelet 1. cikk
[14] Fúziós rendelet 3. cikk (5) bekezdés
[15] Fúziós rendelet 1. cikk
[16] Fúziós rendelet 4. cikk (4) bekezdés
[17] Fúziós rendelet 22. cikk (1) bekezdés
[18] Fúziós rendelet 21. cikk (4) bekezdés vö. Dr. Tóth Tihamér: Az Európai Unió versenyjoga, Wolters Kluwer Kft., Budapest 2014. 430. o.
[19] Whish Richard & Bailey David: Competition Law, Oxford University Press, 2015 897. o.
[20] COMP M.4125 UNICREDITO/HVB, 2006.03.08., vö. Tóth: i.m. 431. o.
[21] Whish Richard & Bailey David: Competition Law, Oxford University Press, 2015 898. o.
[22] Fúziós rendelet 6. cikk (1) bekezdés a) pont
[23] Fúziós rendelet 6. cikk (1) bekezdés b) pont
[24] Fúziós rendelet 6. cikk (1) bekezdés b) pont
[25] Fúziós rendelet 6. cikk (1) bekezdés c) pont
[26] Fúziós rendelet 8. cikk (1) bekezdés
[27] Fúziós rendelet 8. cikk (3) bekezdés
[28] Fúziós rendelet 8. cikk (2) bekezdés
[29] Fúziós rendelet 10. cikk (6) bekezdés
[30] A vállalkozások összefonódását a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 24. § (1) bekezdés
[31] Fúziós rendelet 7. cikk (3) bekezdés
[32] Tyagi: Kalpana: Merger Control in times of Financial Crisis: An Expedient Instrument to Heal the Fledging Economy or an Object of Abuse Erasmus School of Law 2015/5 6. o. https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=2614861 (2016. szeptember 5.)
[33] Tyagi: i.m. 8-9. o.
[34] Neelie Kroes, European Commissioner in charge of Competition Policy, 'Dealing with the current financial crisis', Economic and Monetary Affairs Committee, European Parliament, Brussels, 6 October 2008, Speech/08/498. v.ö. Götz Drauz, Thomas Chellingsworth and Hertta Hyrkas: Recent Developments in EC Merger Control; Journal of European Competition Law & Practice, 2010, Vol. 1, No. 1 19. o. Götz Drauz, Thomas Chellingsworth and Hertta Hyrkas: Recent Developments in EC Merger Control; Journal of European Competition Law & Practice (2016. november 5.)
[35] Enterprise Act 2002 (Specification of Additional Section 58 Consideration)
[36] Competition Appeal Tribunal 10.12.2008 Case 1107/4/10/08 - Merger Action Group v Secretary of State for Business, Enterprise and Regulatory Reform (Lloyds/HBOS) vö. Grave Carsten: Banken-Fusionskontrolle in der Finanzkrise, Rheinische-Friedrich-Wilhelms-Universität, Zentrum für Europäisches Wirtschaftsrecht, 2010 25. o.
[37] Grave: i.m. 2010. 28. o.
[38] Pistiolis Konstantinos: Merger Control in the Greek Banking Sector: The Example of the Incomplete Merger between the National Bank of Greece and Eurobank Global Antitrust Review 2013. 6. sz. 171. o.
[39] Konstantinos: i.m. 171-172. o.
[40] Konstantinos: i.m. 173-174. o.
[41] Konstantinos: i.m. 175. o.
[42] Case COMP/M.5508, SoFFin/Hypo Real Estate, Commission decision of 14 May 2009 v. ö. Drauz-Chellingsworth-Hyrkas: i.m. 9. o.
[43] Weitbrecht Andreas: Mergers in an economic crisis - EU merger control 2008/2009 European Competition Law Re-view 2010 Issue 7, 278. o.
[44] Boytha - Tóth: i.m. 219. o.
[45] Boytha - Tóth: i.m.219. o.
[46] Grave: i.m. 9.o.
[47] Bundesanstalt für Finanzdienstleistungsaufsicht (Németországban a szövetségi pénzügyi felügyeleti hatóság)
[48] Tyagi: i.m. 12.o.
[49] Grave_ i.m. 13.o.
[50] Weitbrecht Andreas: Mergers in an economic crisis - EU merger control 2008/2009 European Competition Law Review Issue 7, 2010
[51] Case COMP/M.5384, BNP Paribas/Fortis, Commission decision of 3 December 2008
[52] Boytha-Tóth: i.m. 219. o.
[53] Giannino Michele: The regulation of the 'too big to fail banks' under the European merger control: many difficulties and a suggestion' Rivista di Diritto Bancario. 2013 2.o. (2016. szeptember 5.)
[54] Giannino: i.m. 3. o.
[55] Giannino: i.m. 4. o.
[56] Giannino: i.m. 5. o.
[57] Giannino: i.m. 6. o.
[58] Giannino: i.m. 7. o.
[59] Giannino: i.m. 8-9. o.
[60] BRRD preambulum (46) bekezdés
[61] BRRD 41. cikk (3) bekezdés
[62] Case M.8487 - Lone Star /Nani Holdings/ Novo Banco
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD hallgató, PTE ÁJK Doktori Iskola.
Visszaugrás
