Az áruforgalmazási és szolgáltatásnyújtási (azaz a disztribúciós) folyamatok gyakori jelensége, hogy az áruk (szolgáltatások) értékesítése valamilyen "közvetítő" közbeiktatásával valósul meg. Az eladó és a vevő közötti szerződés közvetítésében leggyakrabban az ún. önálló kereskedelmi ügynökök jelennek meg, amelyek jogviszonyának pontos és komplex megítélése sokszor nehézségeket okoz. Annak ellenére, hogy az önálló kereskedelmi ügynöki jogviszony és általában a szerződésközvetítés szabályozása a magyar jogban még csak néhány éves múltra tekint vissza1, az önálló kereskedelmi ügynöki jogviszony magánjogi tartalma ma már a magyar jogban és kereskedelmi gyakorlatban is jórészt feltártnak tekinthető. Nem ilyen jó a helyzet azonban az önálló kereskedelmi ügynöki jogviszony versenyjogi megítélésében. Az önálló kereskedelmi ügynök és a megbízója közötti szerződés ugyanis nyilvánvalóan hatással van a piaci folyamatokra, valamint versenytorzító hatása is lehet, így komoly kérdésként merül fel a jogviszony kartelljogi minősítése, amelynek átfogó elemzése azonban mindeddig elmaradt a magyar jogtudományban. A kereskedelmi ügynök tevékenységének és az általa kötött szerződésnek a kartelljogi megítélése, amely nagymértékben természetesen annak magánjogi tartalmától is függ2, mind a mai napig nem teljesen egyértelmű, és ez a gyakorlatban is számos megválaszolatlan kérdést felvet. A jelen tanulmányban arra vállalkoztunk, hogy bemutatjuk az önálló kereskedelmi ügynöki jogviszony kartelljogi problematikáját, és a jogviszony kartelljogi megítélésében felmerült alapvető kérdésekre választ adunk.
a) Fogalom a hatályos magyar jog szerint. A magyar törvényalkotó viszonylag későn, csak 2000-ben építette be az Európai Unió ún. kereskedelmi ügynöki 86/653/EGK számú irányelvét a magyar jogba az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvénnyel, amely 2001. február 1-jén lépett hatályba. Hosszú ideje fennálló hiányosságot pótolt ezzel a magyar törvényalkotó, hiszen korábban hiányzott a szerződésközvetítői (ügynöki) tevékenység átfogó szabályozása, ami bizonytalanságot okozott a szerződéses kapcsolatokban. A törvény hatályba lépésétől azonban alapvetően az EU közösségi szabályozásával összhangban kerül rendezésre az önálló kereskedelmi ügynöki jogviszony magánjogi tartalma a magyar jogban is.3
Az önálló kereskedelmi ügynök (a továbbiakban: kereskedelmi ügynök) fogalmát4 a 2000. évi CXVII. törvény 1. §-a adja meg, amely szerint kereskedelmi ügynök az, aki díjazás ellenében állandó jellegű megbízás alapján áruk adásvételét, vagy az árukra vonatkozó más szerződést közvetít, ideértve azt is, ha a szerződés - akár a megbízó nevében, akár saját nevében a megbízó javára való - megkötésére is jogosult.5 Nem minősül önálló kereskedelmi ügynöknek az, akinek a más nevében történő szerződéskötéshez való joga jogszabályon alapul. A törvény rendelkezéseit - külön jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - megfelelően alkalmazni kell az olyan önálló kereskedelmi ügynöki szerződésre is, amelynek tárgya szolgáltatásra, vagyoni értékű jogra, értékpapírra vonatkozó szerződés, vagy tőzsdei ügylet közvetítése.
b) Fogalom az Új Ptk. Tervezete szerint. Az Új Polgári Törvénykönyv Tervezete6 a jelenlegi szabályozás alapvető átalakításával azt a célt tűzte maga elé, hogy minden "ügynöki" tevékenységgel összefüggő szerződés a megbízás típusszerződésének alfajaként egységesen az Új Ptk.-ban kerül szabályozásra. A Tervezet a különböző "ügynöki" tevékenységekre vonatkozó szerteágazó szabályozást alapvetően megszüntetné, így többek között integrálná a Ptk.-ba az önálló kereskedelmi ügynöki jogviszonyt is. Az Új Ptk. Tervezetének fenti koncepciója mindenképpen támogatandó, pozitív fejlemény a tág értelemben felfogott "ügynöki" tevékenység modern magyar szabályozásában.
Az Új Ptk. Tervezete a tág értelemben felfogott "ügynöki" tevékenységet, és ehhez kapcsolódóan a szerződéseket az alábbiak szerint strukturálja. A Tervezet különbséget tesz aszerint, hogy az "ügynöki" szerződés eseti vagy tartós jogviszonyban jogosít-e a szerződések közvetítésére. Amennyiben eseti közvetítésről van szó, úgy a Tervezet "ügynöki szerződésről"7 beszél, míg ha a közvetítés tartósan (több szerződés közvetítésére) valósul meg, akkor "üzletszerzői szerződésről" kell beszélnünk. A jelenlegi, a 2000. évi CXVII. törvényben szabályozott "önálló kereskedelmi ügynöki" szerződés tartós közvetítői jogviszonynak minősül, így lényegében ezt váltja fel a Tervezet szerint az ún. "üzletszerzői szerződés". Másképp fogalmazva az Új Ptk. Tervezetében olvasható "üzletszerzői szerződés" a jelenlegi önálló kereskedelmi ügynöki jogviszony helyébe lép majd az új jogi szabályozásban.8
A Tervezet 5:296. §-ában szabályozott fogalmi meghatározás szerint az "üzletszerzői szerződés" alapján az üzletszerző - önállóan eljárva és folyamatos megbízás keretében - szerződések formájában a megbízónak üzletek közvetítésére vagy - megbízója nevében - a szerződések megkötésére vállal kötelezettséget, míg a másik oldalon díjazásra jogosult.
c) Kartelljogilag releváns fogalmi kontinuitás. A fentiek alapján a további vizsgálódások számára azt kell rögzítenünk, hogy a jelenlegi "önálló kereskedelmi ügynöki szerződés" és a jövőbeli "üzletszerzői szerződés" fogalma között kartelljogi szempontból azonosság és kontinuitás áll fenn. Az Új Ptk.-ban szabályozandó "üzletszerzői szerződés" pontosan ugyanazon kartelljogi kérdéseket és nehézségeket veti fel, mint amelyekkel jelenleg az önálló kereskedelmi ügynöki jogviszonyt illetően találkozunk. Így a jelen tanulmányban az "önálló kereskedelmi ügynöki jogviszonnyal" kapcsolatos kartelljogi vizsgálódásaink eredményei és megállapításai a leendő "üzletszerzői szerződésre" is megfelelően irányadóak lehetnek.
Hasonlóan az EU közösségi kartelljogához9 a Tpvt. 11. §-a általános kartelltilalmat fogalmaz meg, amely vonatkozik mind a versenytársak közötti horizontális kartellekre, mind pedig az áruértékesítés különböző szintjein tevékenykedő vállalkozások közötti vertikális kartellekre. A Tpvt. 11. §-a minden, bármilyen tartalmú versenytorzító hatású megállapodást megtilt a vállalkozások között, ahol a "megállapodás" fogalmát a lehető legszélesebb értelemben kell felfogni. Az általános kartelltilalom érvényesülése alól a megállapodás csak a kartelltilalom korrekciós intézményrendszere alapján kerülhet ki. Vagyis a megállapodás nem minősül kartellnek, ha az egymástól nem független vállalkozások között jön létre. Kivételnek tekintendő továbbá a kartelltilalom érvényesülése alól a csekély jelentőségű megállapodás, valamint a Tpvt. 17. § komplex szempontrendszerének megfelelő megállapodás, továbbá a csoportmentesülési rendelet hatálya alá tartozó vertikális megállapodás.10
A jelen tanulmányban azt vizsgáljuk, hogy az önálló kereskedelmi ügynöki jogviszony a kartelljogi megítélés szerint beletartozik-e a fenti általános kartelltilalom hatálya alá, vagy esetleg a jogviszony jellege és specialitásai szerint valamilyen különleges státuszt élvez-e a kartelljog szemében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
