1. A felperes keresetében 166 288 DEM + 25%-os áfa forint egyenértékének megfelelő vállalkozói díj és késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Keresetét arra alapozta, hogy az alperessel épületfelújításra kötött vállalkozási szerződést, amelyben a vállalkozói díj összegét átalánydíjként határozták meg, 525 000 DEM + 25%-os áfa összegben. A kivitelezés során újabb munkák elvégzése vált szükségessé, részben mert a felújításhoz szükséges műveletek terjedelmét csak a feltárási munkálatok után lehetett pontosan meghatározni, részben pedig az alperes új igényei miatt.
A felperes kérte az elvégzett többletmunkák és pótmunkák írásban való megrendelését és a szerződés módosítását, amire az alperes ígéretet tett, de azt nem teljesítette. A felperes a kivitelezést befejezte, az átadás-átvételi eljárást lefolytatták és a felperes a munkákról számlát állított ki. Az alperes azonban fizetési kötelezettségének ismételt felszólítás ellenére sem tett eleget. Erre figyelemmel kérte a felperes az alperesnek keresete szerinti marasztalását.
2. Az alperes védekezésében a kereset elutasítását indítványozta. Előadta, hogy a felperessel átalánydíjas szerződést kötött. A szerződés 3. pontja értelmében a kivitelező árajánlata szerint a szerződött összes munka értéke 525 000 DEM, de a szerződés 6.1. pontja kimondta, hogy a "szerződött ár ezen szerződés 3. pontja és a 2. számú mellékletben leírtak alapján megváltoztathatatlan nettó ár, így semmilyen feltétellel sem korrigálható." (A 2. számú melléklet a felújítás költségvetése volt.)
A felperes az átalánydíjas szerződéshez képest többletigényt kíván érvényesíteni, az átalánydíjas szerződésben megfogalmazott egyértelmű rendelkezésre figyelemmel azonban ilyen igénnyel nem léphet fel. A vállalkozási szerződés 12.5. pontja alapján a szerződést csak írásban lehetett volna módosítani, ami nem történt meg. Az alperes beszámítási kifogást is előterjesztett, részben a felperes hibás teljesítésére hivatkozva, részben mert - állítása szerint, a felperes által el nem végzett munkák értékére is figyelemmel - többet fizetett a felperesnek, mint ami járt volna (túlfizetés).
3. A felperes - válasziratában, illetőleg a Választottbíróság által tartott tárgyaláson - előadta, hogy a szerződés szóban való módosításával kapcsolatban a felek között megfelelő gyakorlat alakult ki és részletesen ismertette ezt a gyakorlatot. Ilyen körülmények között az alperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy a szerződés módosítása írásbeli alakhoz volt kötve. Az írásban való szerződésmódosítás az alperesnek felróhatóan maradt el, mert a felperes kérte a szerződésmódosítás írásba foglalását, s a kivitelezési munkát ennek hiányában azért folytatta, mivel a teljesítési idő már rövid volt. A felek között ekkor fennálló bizalmi viszony folytán a felperes joggal bízhatott abban, hogy a szerződés írásban való módosítására a kivitelezés befejezése után sor fog kerülni.
Az alperes kifejtette, hogy az átalányár a harmadik személy által készített, de a felperes által átdolgozott költségvetés végösszegének felel meg, így a költségvetés hibáiból eredő kockázatot a felperesnek kell viselnie. A felperes már a vállalkozási szerződés megkötése előtt megkezdte a kivitelezést és ennek során - saját előadása szerint - észlelte a költségvetés egyes tételeinek hibáit, illetve a költségvetés hiányos voltát, aminek ellenére aláírta az átalánydíjat megállapító szerződést. A felperes a szerződés aláírása előtt tudott arról is, hogy az alperes által készített építési terv módosítása folyamatban van, s a módosítás változásokat idézhet elő a költségvetés egyes tételeinél. Hangsúlyozva, hogy a szerződés szerint a módosítás csupán írásban volt lehetséges állította, hogy a szerződést szóbeli megállapodással sem módosították és a felperes a szerződés módosítását is csak az átadás-átvételi eljárás után mintegy fél évvel kezdeményezte.
A Választottbíróság szakértői bizonyítást folytatott le többek között arra vonatkozólag, hogy mennyi az elvégzett többletmunkák és pótmunkák értéke, s megalapozott-e az alperes beszámítási kifogása.
A Választottbíróság ítélete a felperes keresetét csak részben találta megalapozottnak.
Az ítélet indokolása szerint a felek között létrejött vállalkozási - építési - szerződés épületfelújítás munkáira vonatkozott; az ilyen munkánál az elvégzendő munka volumene - előzetesen nem határozható meg pontosan. Nem lehet tudni ugyanis, hogy a feltárási munkálatokat követően csak annyi munkát kell-e végezni, mint amennyivel a tervezés, illetőleg a költségvetés elkészítése során számoltak. A felperes a szerződésben elvállalta a volumenében pontosan meg nem határozott munkára a fix átalányárat, amivel elvállalta annak kockázatát is, hogy a szerződésben meghatározott vállalkozói díj fejében esetleg az előreláthatónál több munkát kell elvégeznie.
A vállalkozási szerződések körében általában, - az építési szerződések esetében pedig különösen - gyakori az ár (díj) átalányban való meghatározása. Annak ellenére, hogy az építési szerződések körében az átalánydíjas munkák árfeltételeit szabályozó 3/1980. (I. 19.) ÉVM-ÁH rendelet hatályát vesztette, és helyébe nem lépett új szabályozás, a bírói gyakorlat a korábbi szabályozás elveit továbbra is érvényesíti (pl. a többletmunka és a pótmunka elhatárolása). Ennek megfelelően többletmunka a tervdokumentációban szereplő, de a költségvetésbe nem vagy nem kellő mértékben felvett munka, pótmunka pedig a tervdokumentációban nem szereplő munka.
A Ptk. 403. §-ának (4) bekezdése többletmunka alatt lényegében az említett fogalommeghatározásnak megfelelő munkát érti. A pótmunka kifejezést ugyan nem használja, hanem műszakilag szükséges munkáról rendelkezik, amelynek elvégzése nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható, de a többletmunka fogalmával való egybevetésből következik, hogy olyan műszakilag szükséges munkáról van szó, amely a tervben nem szerepel. A Ptk. 403. §-ának (4) bekezdése alapján a vállalkozó a többletmunkát és a pótmunkát is köteles elvégezni.
Mindezek alapján a Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a szerződés 6.1. pontjának rendelkezéséből következően a többletmunka ellenértékének megtérítését a felperes nem követelheti. Más a helyzet azonban az ún. pótmunkánál. A felújítás folyamán az alperes megbízottai utasítást adtak olyan munkák elvégzésére is, amelyek nem voltak előre láthatóak a felperes számára a szerződés megkötése idején és nem tartoztak a szerződés 6.1. pontjának hatálya alá sem, ezek ellenértékét tehát az átalányár (szerződés 3. pontja) nem tartalmazta. Ha az alperes nem fizetné meg a megbízottai által utólag megrendelt munkák szakmailag indokolt ellenértékét, úgy ezáltal jogalap nélkül gazdagodnék, holott a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése kimondja: "Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni."
A Választottbíróság ennek megfelelően a felperes által elvégzett pótmunkáknak - a szakértői vélemény figyelembe-vételével meghatározott - ellenértéke megfizetésére kötelezte az alperest. A marasztalás összege, a 25%-os áfával együtt, 60 115,86 DEM (31 787 EURO) forint ellenértéke, amelyet az alperes a késedelmi kamatokkal együtt köteles megfizetni. A felperes ezt meghaladó kereseti kérelmét a Választottbíróság elutasította.
Ugyancsak elutasította a Választottbíróság az alperes beszámítási kifogását is, mert a felperes részéről nem valósult meg - a szakértői vélemény szerint - hibás teljesítés és túlfizetésről nem lehetett szó, hiszen az alperesnek állt fenn tartozása a felperessel szemben. ■
Visszaugrás
