A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának Tanácselnöki Értekezlete a 2009. szeptember 9-én megtartott ülésén megtárgyalta a perfeljegyzés elrendelése körében a bírósági joggyakorlatban jelentkező újszerű problémát, ami a következőkben foglalható össze: amennyiben a keresetlevélben kéri a felperes a perfeljegyzés elrendelését, akkor az eljáró bíró - a bizonyítási eljárás megkezdése előtt - milyen szempontok alapján és hogyan rendelheti el az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 64. § (1) bekezdés b) pontja szerinti per megindítása tényének feljegyzését. A megvizsgált és átnézett közel 100 bírósági határozat alapján ennek értelmezése különösen akkor jelent nehézséget, ha a per során az ellenérdekű fél arra hivatkozik, illetve azzal védekezik, hogy a perfeljegyzést kérő fél által megjelölt jogcím téves. Ezekben az esetekben leggyakrabban a peres felek között ténylegesen egy vállalkozási szerződéses jogviszony áll fenn, amely alapján az egyik félnek a másikkal szemben díjigénye maradt, ugyanakkor a keresetlevél erről "hallgat", és ráépítés jogcímén terjeszt elő tulajdonjogi igényt az adósával szemben. Az így megszerkesztett "hipotetikus" keresetlevél ugyanakkor alkalmas lehet az Inytv. 64. § (1) bekezdés b) pontja szerinti perfeljegyzés elrendelésére, mivel a per az ingatlan tulajdonjogát érinti. Az elrendelést követően pedig a felperes hatékonyabban tudja rávenni adósát a köztük ténylegesen fennálló jogvita, a díjigény teljesítésére, mivel az elrendelt perfeljegyzés alapján az ingatlannal mindegyik fél csak korlátozott módon tud rendelkezni, és a fél az ingatlan tulajdonjogára vonatkozó bármely rendelkezését - mint pl. annak átruházását vagy az ingatlan megterhelését - kizárólag a per eredményétől függő hatállyal teheti meg.
A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2003. 872. számon közzétett döntésében általános szinten foglalkozott az Inytv. 64. § (1) bekezdés b) pontja szerinti perfeljegyzés elrendelhetőségének szempontjaival. Az ebben megfogalmazott elvi iránymutatás megjelenik az ezt követő bírósági döntésekben is, mégis két, egymástól jól elkülöníthető jogértelmezési gyakorlatot alakítva ki. A Legfelsőbb Bíróság arra mutatott rá, hogy az eljáró bíróságnak a perfeljegyzés elrendelése körében három körülményt kell vizsgálnia: a keresetlevél alkalmas-e a tárgyalás kitűzésére, tartalma szerint az adott per azok közé tartozik-e amelynek feljegyzését az Inytv. 64. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, végezetül, hogy a perfeljegyzésnek nincs-e ingatlan-nyilvántartási akadálya. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezen túlmenően a körülmények mérlegelésére, a felek érdekeinek összevetésére a bíróságnak nincs lehetősége.
Ezen iránymutatást követő bírósági joggyakorlatban többségbe került az a vélemény, hogy csak és kizárólag a keresetlevélben megjelölt jogcímre tekintettel, annak formális vizsgálata után rendelhető el a perfeljegyzés. A megvizsgált határozatokban - többek között - a következő indokolások, jogi érvek találhatók: "Abban a kérdésben, hogy a felperes tulajdoni igénye ténylegesen megalapozott-e, a bíróság a bizonyítási eljárás adatai alapján érdemi határozatában dönt. A perfeljegyzés iránti kérelem tárgyában csak azt kell vizsgálnia, hogy annak jogszabályban előírt feltételei fennállnak-e." (Fővárosi Ítélőtábla Pf. 1.26.656/2008/3. sz. végzése) "… a perfeljegyzés elrendelése iránti kérelem elbírálásakor a bíróság csupán azt vizsgálhatta, hogy a felperes által indított per az ingatlan tulajdonjogát érinti-e, s amennyiben igen, úgy helye van a perfeljegyzés elrendelésének. Ettől független kérdés az, hogy a felperes keresete megalapozott-e, és független az is, hogy a felperes a keresetét megfelelő jogcímen terjesztette-e elő. Ennek eldöntése ugyanis már a per érdemére tartozó kérdés." (Fővárosi Ítélőtábla Pkf. 3.26.035/2008/1. sz. végzése; hasonló érvelések találhatók: Győri Ítélőtábla Pkf. I. 25.731/2007/2. sz. végzésében, Debreceni Ítélőtábla Gf. III. 30.526/2006/2. sz. végzésében)
Ezzel szemben mind első-, illetve másodfokon kisebbségben vannak azok a bírók illetve bírói tanácsok, akik szerint nem elég a keresetlevélben a jogcím megjelölése, hanem a követelést alátámasztó, a fél által előadott tényeket is vizsgálni kell a perfeljegyzés körében. Az ezzel kapcsolatos érvek között található, hogy "az Inytv. 64. § (1) bekezdése alá nem tartozó más jogviszonyból eredő követelések per alatti biztosítását a felperes az alapjául szolgáló tényekkel és bizonyítékokkal ellentétes jogcím megjelölésével kellő alappal nem érheti el. A konkrét kereshetőségi jog ilyen formális mögöttes célt szolgáló megjelölése nem vezethet az ingatlan jogosultjai jogainak időleges korlátozására sem, mivel az egyébként az adott esetben ténylegesen felmerülő anyagi hátrányt is jelenthet." (Fővárosi Ítélőtábla Pkf. 3.26.183/2007/2. sz. végzése; hasonló érvelés található: Fővárosi Ítélőtábla Gpkf. 13.44.557/2007/3. sz. végzésében)
A vizsgált bírósági határozatok alapján megállapítható, hogy a bíróságok joggyakorlata eltérő az Inytv. 64. § (1) bekezdés b) pontjának értelmezésében, különösen az olyan ügyekben, ahol az ellenérdekű fél arra hivatkozik, hogy a per tárgya ténylegesen nem érinti ingatlan tulajdonjogát, a felperes által megjelölt jogcím nyilvánvalóan alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának Tanácselnöki Értekezlete úgy foglalt állást, hogy a vonatkozó szabályozás keretjellege, a felvázolt probléma által érintett perek tényállásainak sokszínűsége nem teszik lehetővé egzakt, minden perben egyaránt alkalmazható iránymutatás elfogadását. A perfeljegyzés elrendeléséről határozatot hozó bírónak ugyanakkor változatlanul vizsgálnia kell, hogy a keresetlevél tartalmazza-e a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja alapján az érvényesíteni kívánt jogot és az annak alapjául szolgáló tényeknek az előadását. Ha a kereseti kérelem, az érvényesíteni kívánt jog, és az annak alapjául szolgáló tények [Pp. 121. § (1) bekezdés c) és e) pont] nincsenek összhangban, azt hiánypótlási eljárás keretében kell tisztázni. Amennyiben ennek alapján végül a szükséges összhang hiánya lesz megállapítható az a perfeljegyzés elrendelésének akadályát jelentheti. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Osztovits András beosztott bíró, Legfelsőbb Bíróság
Visszaugrás
