A fogyasztóvédelem olyan szemléletű politika, amely alapjában a gyengébb fél szükséges védelmi teóriájának része.[1] A gyengébb alkupozícióban lévő fogyasztó magánjogi védelme ma már általánosan elfogadott. A sajátos védelmi szabályok elsősorban a szerződéses jogban jelennek meg. Az Európai Közösségek jogalkotása ismételten szükségesnek látta, hogy a tagállamokat átvételre kötelező irányelvekben szabályozza a fogyasztó jogait, meghatározott tárgyú fogyasztói szerződésekben, illetve meghatározott szerződéskötési körülmények esetére.[2] A fogyasztóvédelem jogi eszközei különböző jogágak módszereivel élnek, és ezért a különböző jogágak: a magánjog, közigazgatási jog, büntetőjog stb. területére esnek.[3] A fogyasztóvédelem a szerződési jogban nem kizárólagosan a klasszikus kétpólusú jogviszonyra terjed ki. A szerződéses láncolatok alkalmazása elterjedt a gazdaságban, így a jogi megoldásokra is ráirányított a figyelmet. A jelenség megértéséhez szükség van arra, hogy megvizsgáljuk, milyen környezetben, milyen körülmények között jön létre kapcsolat a szerződést kötő felek között, illetve harmadik személyek között.[4]
A fogyasztói hitel jelensége a fogyasztói igények megnövekedésével egyre inkább elterjedt. A fogyasztói társadalom erősödésével, a társadalomban egyre inkább elterjedtebb a különböző fogyasztói hitelek megjelenése, és egyre többen élnek is velük. A lakossági fogyasztás növekedését két hatékony eszközzel lehet befolyásolni: hitelnyújtással, vagy árcsökkentéssel.[5] A kereskedők a piaci versenyben egyre gyakrabban azzal próbálnak előnyt szerezni, hogy különböző fizetési kedvezményeket biztosítnak a vevők számára. Az áruvásárláskor csak a vételár egy részét kell készpénzben megfizetni, a hátralékra pedig részletfizetést engednek, vagy kölcsönt nyújtanak.[6]
Az Európai Parlament véleményében (2008. január 16. az Európai Parlament véleménye második olvasatban), az egységes piac nyújtotta előnyöket kiterjeszti a lakossági pénzügyi szolgáltatások területére. A jogszabály hatályba lépését követően, a fogyasztók bármely uniós tagállamban felvehetnek bankok és hitelintézetek által kínált fogyasztási hiteleket. Az új szabályozás jelentős gyakorlati előnyökkel jár majd, és az átláthatóság fokozásával elsősorban az állampolgárok hitelfelvétellel kapcsolatos szabadságát növeli majd.[7] A hitelpiaci szakértők szerint, az irányelv elfogadása esetén kialakuló verseny hosszú távon a hitelkamatok, és hiteldíjak csökkenéséhez vezet majd. Hamarosan Európa-szerte összehasonlíthatóvá válnak a fogyasztói hitelek, miután a tagállamok megállapodtak a 75 000 Euró alatti fo-
- 544/545 -
gyasztási hitelek közös szabályozásáról. Az új irányelv lehetővé teszi, hogy összemérjük a különböző tagállamokban elérhető hiteleket, és szabadon választhassunk közülük. A jogszabály alapján például a hitelfelvevők 7 napon belül - minden további következmény nélkül -visszaléphetnek majd a hitelszerződéstől.
Jelenleg tagállamonként eltérő a hitelek szabályozása, és országonként különböző fogyasztóvédelmi előírások vannak érvényben a területen. Az új irányelv alapján a fogyasztási hiteleket nyújtó bankoknak minden tagállamban azonos információt kell majd szolgáltatniuk a fogyasztóknak, és a hitelért felszámított éves díjat is egységes normák alapján kell majd kiszámítaniuk.[8] Az új szabályozás teljes mértékben harmonizálja a szerződéskötés előtti és a szerződéses információkat és a THM-t. Az irányelv bevezetése szerint kerülendő a túlzott eladósodás, és a bővülő hitelpiacon különösen fontos az, hogy a hitelezők ne vegyenek részt felelőtlen hitelügyletekben.
Az Európai Bizottság elfogadta az Európai Parlament által tett módosításokat. Az Európai Parlament második olvasatban olyan egységes szerkezetbe foglalt szöveget szavazott meg, amely számos ponton módosítja a közös álláspontot. A szöveg a Tanács, a Parlament és a Bizottság közötti tárgyalások eredménye. A legfontosabb - és egyúttal a legellentmondásosabb - módosítás a korai visszafizetések esetében felmerülő ellentételezéshez kapcsolódik. Az irányelv célja, hogy a tagállamok fogyasztói hitelre vonatkozó rendelkezéseit közelítse. Újdonság, hogy szakít a közösségi fogyasztóvédelmi jog azon korábbi elvével, amely csak a minimális követelmények megállapítását teszi szükségessé a fogyasztóvédelem terén. Az Európai Bizottság teljes harmonizációt javasol, azaz pontosan meghatározza a fogyasztói hitel nyújtásának követelményeit, és a szabályozással érintett területeken a fogyasztó javára történő eltérést sem engedi. A jogszabály részletes előírásokat tartalmaz a fogyasztó előzetes tájékoztatására, a hitelszerződés tartalmára, az elállási jogra, az idő előtti törlesztés lehetőségére vonatkozóan, valamint pontosan leírja a teljes hiteldíj mutató számításánál figyelembe veendő tényezőket, és képletet ad annak kiszámítására.
Először is tekintsük át a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv rövid történetét. 1986. december 22-én született meg a 87/102/EGK irányelv a fogyasztói hitel megállapodásokról. 1995-ben a Bizottság, jelentést tett közzé a 87/102/EGK irányelv alkalmazásáról, és ezt követően széleskörű konzultációt folytatott. 1997-ben a Bizottság összefoglaló jelentést tett közzé a reakciókról. 1996-ban második jelentést készített az irányelv alkalmazásáról. Az Európai Bizottság a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 93/13/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló irányelv 2002-ben elkészített tervezetét az Európai Parlament módosító javaslatai nyomán teljesen átdolgozta, és 2005. októberében új javaslattal állt elő.
2004. április 20-án az Európai Parlament véleményt nyilvánít első olvasatban. 2004. október 29-én az első módosított javaslatot továbbították. 2005. október 7-én történt meg a második módosított javaslat továbbítása. 2007. május 21-én, a Tanácson belül politikai megállapodás született. 2007. szeptember 14-én minősített többséggel elfogadták a közös álláspontot.
2003. július 17-én az európai gazdasági és szociális bizottság véleményt nyilvánított a javaslat kapcsán. A Versenyképességi Tanács 2006. december 4-én közzétette az irányelv-tervezetről szóló helyzetjelentését, amelyben az eddig lefolytatott munka bemutatása után elismerte, hogy az egyeztetések során a tagállami vélemények több kérdésben is jelentősen eltérnek. A 2006. második félévi finn elnökség kompromisszumos szövegjavaslattal állt elő, amelynek hozzáadott értékét néhány tagállam megkérdőjelezte. A német elnökség a kompromisszum elérése érdekében intenzív egyeztetést folytatott, amelynek alapján a Versenyképességi Tanács 2007. májusi ülésén közös álláspont jött létre. 2008. január 16-án született meg a Parlament véleménye második olvasatban. 2008. február 25-én tették közzé a Bizottság véleményét az Európai Parlament által javasolt módosításokról. A módosítások a korai visszafizetések esetében felmerülő ellentételezéssel, illetve az elállási joggal kapcsolatosak. Végül 2008. április 7-én a Tanács jóváhagyta a tervezetet, és április 23-án az Európai Parlament és Tanács általi együttdöntési eljárás keretében megszületett az irányelv.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
