Nem sokkal a koronavírus-járvány megjelenése előtt hozta meg az Európai Unió a szülői szabadságról szóló korábbi irányelvét (2010/18.) hatályon kívül helyező legújabb, 2019/1158. számú irányelvét, amely a munka-, és a magánélet egyensúlyát több munkajogi jogintézmény módosításával biztosítaná. Ebbe az irányelvbe ültették át a szülői szabadságra vonatkozó előírásokat, lényegében strukturális változtatások nélkül. A szülői szabadság bevezetésének az volt és ma is az a célja, hogy mind az apa, mind az anya egyformán és egyenlő időtartamon át közvetlenül tudjon gondoskodni a gyermeke neveléséről. A szülői szabadság mindkét szülőnek egyforma feltételekkel és egyforma mértékben jár. A szülői szabadságról szóló fenti irányelv figyelembevételével az Európai Unió (EU) régi tagállamai szintén a két szülő számára, szintén egyforma feltételek mellett határozták meg az igénybevételével kapcsolatos jogok tartalmát és mértékét. Ez a mindkét szülőre vonatkozó egyenlő elbírálás és tartalmi jogosultság jellemzi eme szabadság szerkezetét annak ellenére, hogy a szülési és az azt követő anyasági szabadságból alakult ki. A mind a két szülő számára nyitva álló szülői szabadság hosszabb és megszakítható, illetve szakaszosan eltérő időtartammal alkalmazható annak érdekében, hogy a szülők párhuzamosan, inkább azonban váltakozva közvetlen befolyást gyakorolhassanak gyermekük nevelésére, jellemformálódásuk és tudásgyarapodásuk irányítására, felügyeletére. Az eredeti konzervatív polgári felfogás a nyugat-európai államokban, a II. világháború végéig azonban a közép-, és a kelet-európai államokban is az volt, hogy a férj, vagyis az apa gondoskodik kereső tevékenységével a család eltartásáról, míg a feleség, vagyis az anya a háztartás vezetéséről, valamint a gyermekek ellátásáról, felügyeletéről és neveléséről. A hagyományos, konzervatív családi munkamegosztás fellazulásával és azzal, hogy a nők egyre nagyobb számban kapcsolódtak be a munka világába, egyre inkább megoszlik a férfi és a nő között a háztartás vezetésével összefüggő tevékenység, beleértve az utódok nevelését és a róluk való gondoskodást. Ez alakította át az anyasági szabadságot mind a két szülőnek járó szülői szabadsággá, másként szólva szülői idővé (Elternzeit). Nyugat-Európában csak két államban maradt meg az anyasági szabadság eredeti formában, ez a két ország Svájc és Írország.[1] Közülük Svájc nem tagja az EU-nak, ezért könnyen lehet, hogy nem fogja bevezetni a mindkét szülőnek járó szülői időt. Mivel azonban Írország tagja az EU-nak, valószínűleg át fogja alakítani az anyasági szabadságot mindkét szülőnek járó szülői szabadsággá, vagyis implementálni fogja az irányelvet. Ugyanakkor az Egyesült Királyság annak ellenére, hogy már nem tagja az EU-nak, a korábbi irányelv által implementált szülői szabadságot - úgy tűnik - továbbra is hatályban fogja tartani.[2]
Magyarországon is ismeretlen volt a mindkét szülőre egyaránt érvényes és egyenlő feltételekkel járó szülői szabadság. Nálunk mind a korábbi, az 1992. évi, mind pedig az azt felváltó jelenleg hatályos Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény, a továbbiakban: Mt.) a gyermekek létszámától függően kumulálva évi két nap pótszabadsággal toldotta meg a rendes szabadság időtartamát, eleinte csak az anya részére biztosítva, később azonban kiterjesztve az apára is. Az évi rendes szabadságnak ez a hosszabbítási lehetősége ma is hatályban van, amelyet korábban Gyulavári Tamás szülői szabadságnak minősített, ami azért vitatható, mert egy-két nappal komoly nevelést és felügyeletet sem egy, sem több gyermek felett biztosítani nem lehet.[3] Ezt a mostani Mt.-módosítással a jogalkotó is elismerte azzal, hogy a 2023. január 1-jével hatályba lépett novellájával (2022. évi LXXIV. tv.) meghosszabbította a korábban már az Mt.-be beiktatott apasági szabadságot és újonnan implementálva az irányelvet, bevezette a nyugat-európai szerkezetű szülői szabadságot. Mivel komoly viták folynak annak gyakorlatba történő átültetéséről, utalok arra a tanulmányra, amelyet mintegy öt évvel ezelőtt Mélypataki Gáborral közösen írtam, és amely az Európai Jog című folyóiratban jelent meg. Ebben a tanulmányban
- 14/15 -
valamennyi nyugat-európai államnak nemcsak a szülői szabadságra, hanem az anyasági és az apasági szabadságra vonatkozó előírásait is komparatív módon, még a 2010/18. számú EU irányelv vetületében bemutattuk, amelynek figyelembevételével tettünk javaslatokat a magyarországi bevezetésére.[4] E mostani írásban elhagyva a szülési és anyasági, valamint az apasági szabadságot, amelynek hazai jogi rendezése problémamentes, csak a szülői szabadsággal foglalkozom, kritikailag elemezve a jogösszehasonlítás módszerével az új magyar jogi rendezést, amelyet a már említett novella iktatott be az Mt.-be.
Ami a szülői szabadság tartalmi kérdéseit illeti, álláspontom szerint hét szabályozási részterületet foglal magában, amelyek a következők: 1.) A szülői szabadság céljának meghatározása és ezzel összefüggésben kodifikálásának a jellege; 2.) A gyermek ama életkorának jogi rögzítése, ameddig a szülők a szülői szabadságuk kivételére jogosultak; 3.) A mindkét szülő részére azonos szabadsági időtartalom meghatározása; 4.) A szülők jövedelemforrásának alakulása a szülői szabadság időtartama alatt; 5.) A szabadság kiadásának, kivételének rendezése; 6.) A munkaviszony munkáltatói megszüntetésének tilalma, illetve korlátozása a szülői szabadság ideje alatt; 7.) A szülői szabadság időközi és végleges leteltét követő visszahelyezés kérdése. Minthogy az egyes országleírásokra vonatkozó eredeti források megegyeznek a már említett Mélypataki - Prugberger-tanulmányban közzétett adatokkal, itt csak az Európai Jog 2018/3. számának arra a részére utalok, ahol eme eredeti források lábjegyzeti hivatkozásokkal közzétételre kerültek.[5]
E hét területet érintő jogi szabályozás elemző bemutatása és kritikai értékelése a következő.
ad 1.) A szülői szabadság célját a nyugat-európai uniós tagállamok hagyományosan a gyermek közvetlen szülői gondozásában és nevelésében, valamint a tanulással összefüggő segítségnyújtásban látják, vagyis a hagyományos nevelésre, az iskolai oktatással kapcsolatos segítésre, valamint a szociális beilleszkedés elsajátítására, és e kettőt átfogó egyéniség formálására, továbbá a mindezzel összefüggő fejlődés nyomon követésére koncentrál. Ezért a nyugat-európai államok egy részében e szabadságot a gyermeknevelési, -védelmi törvényben szabályozza. Ennek felel meg Németországban és Ausztriában az "Erziehungsgesetz", ugyanakkor Hollandiában a szülői szabadság jogi rendezésére a munkajogon belül a "Wet Arbeit en Zorg"-gal került sor. Hasonlóképpen Magyarországon az Mt.-t módosító 2022. évi LXXIV. törvény a szülői szabadságot részben a szabadságra, részben a munka díjazására vonatkozó előírásoknál helyezte el, azonban a neveléssel összefüggő céljáról sehol sem szól, indokolásként csupán az ország EU tagállamiságából fakadó jogharmonizációs kötelezettségére utal a törvény indokolásában.[6] Ezért a szülői szabadságot annak nevelési céljával összefüggésben részletesen rendezni lenne szükséges, nehogy az céljával ellentétesen csupán pénzkeresésre irányuljon, mellőzve a gyermeknevelést és felügyeletet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
