Az előző SAJTÓTÜKÖR óta összegyűlt cikkeket átvizsgálva a szemlézőnek az a benyomása, hogy gyakorlatilag nincsenek nagy és átfogó írások a közjegyzőségről. Inkább csak elvétve, egy-egy felvillanásban (pl. "közjegyző jelenlétében", "közjegyzőnél letétbe helyezték", "közjegyzői okirat készült" stb.) van rólunk szó, valahogy lecsendesedtek a dolgok körülöttünk. Ez persze önmagában egyáltalán nem rossz dolog. Melyikünk ne vágyott volna néha valamivel nagyobb nyugalomra?
Érdekes témái ellenére a XII. Közép-Európai Közjegyzői Kollokvium sem hozta különösebben lázba a sajtót. A kollokvium előtt a MAGYAR HÍRLAP Várkonyi Verát, a MOKK elnökét szólaltatta meg, aki a Végintézkedések Országos Nyilvántartásáról beszélt. Az öröklési jog várható változásaival kapcsolatban azonban nem őt, hanem egy névtelenül maradt minisztériumi tisztviselőt kérdezett az újságíró. A lap néhány nappal később magáról a kollokviumról is hírt adott - főleg Weiss Emília egyetemi tanár előadásának legérdekesebb vonatkozásait emelte ki. A BÉKÉS MEGYEI NAP pedig Dávid Ibolya igazságügyminiszter megnyitó beszédét idézte, amelyben többek között elhangzott az a fontos és megnyugtató mondat, hogy a közjegyzői törvény kiállta az idő próbáját.
A GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ 2000. október 16-i számában a fordítói- és tolmácstevékenység hazai állapotát vizsgáló cikket találhatunk. A cikk tartalmazza, hogy az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Irodán kívül azok a közjegyzők is jogosultak fordítások hitelesítésére, akik felsőfokú nyelvvizsgát tettek, és tevékenységi körükbe bejegyeztették a fordítói, illetve hitelesítési munkát. Sajnos ez az állítás kétszeresen is téves, valamennyien tudjuk, hogy miért.
Fenyvessy Zoltán MIÉP-es országgyűlési képviselő parlamenti felszólalásáról adott hírt a MAGYAR FÓRUM 2000. november 16-i száma. A képviselő szerint a Ptk. 1996-os zálogjogi novellája az árverések szervezésével üzletszerűen foglalkozó szervezeteket és személyeket előnyösebb, az adósokat hátrányosabb helyzetbe hozta a korábbi szabályozásnál. Éles kritikával illette a vagyont terhelő zálogjog intézményét. Utalt arra, hogy MOKK által vezetett zálogjogi nyilvántartás alapvetően zálogadós nyilvántartás, amit sokan feketelistának tartanak. A szabályozás módosításának irányát a képviselő abban látja, hogy ne alakulhasson ki az uzsora jegyeit magán hordozó, kisemberi egzisztenciákat veszélyeztető szövevényes záloghitelezési rendszer.
A NÉPSZAVA "Szakmákra szabott jövedelemlimit" című írása, amely a 2000. december 29-i számban jelent meg, a Pénzügyminisztérium által az egyéni vállalkozók, illetve más, önálló tevékenységet folytató magánszemélyek számára az adóbevallásokban minimálisan meghatározott jövedelemszintekkel foglalkozik. Megtudhatjuk, hogy a pénzügyi tárca a legmagasabb, azaz legalább 1 millió 729 ezer forint éves keresetet az orvosoknál, a közjegyzőknél és a gyógyszerészeknél vélelmezi. A könyvvizsgálók és az ügyvédek idén valahogy kikerültek ebből a körből.
A KELET-MAGYARORSZÁG című lap a 2001. január 30-i számában, a házassági vagyonjogi szerződésekkel kapcsolatos tudnivalókról faggatta nyíregyházi kollégánkat, Petraskó Istvánt, aki minden érdeklődő számára jól érthető, és szakmailag is kifogástalan tájékoztatást adott erről a még mindig kissé idegenkedve kezelt jogintézményről.
A Magyar Gallup Intézet 2000-ben az ENSZ megbízásából átfogó vizsgálatsorozatot folytatott az ország korrupciós helyzetéről. A vizsgálat eredményéről a NÉPSZAVA 2001. január 23-i számában olvashatunk. Szomorú, hogy hazánk "a közepesnél magasabb" korrupciós kategóriába tartozik, de igen közel van a "nagyon magas" kategóriához. Külön megdöbbentő, hogy a megkérdezettek 13%-a tartotta korruptnak a közjegyzőket. Nehéz mit kezdeni ezzel a véleménnyel, hiszen gyakorta éppen azt érzékeljük, hogy a lakosság nem csekély része azzal sincs pontosan tisztában, hogy mi a közjegyzők feladata. Bizonyára nemcsak velem fordul elő nap mint nap, hogy ügyvédnek titulálnak. Jó lenne tudni, hogy a megkérdezettek milyen ügyben kerültek kapcsolatba közjegyzővel. Az idézett számadat egyébként az orvosok, a közlekedési rendőrök hasonló adatához viszonyítva igen alacsony, de mégis megdöbbentő. Mindenképp érdemes lenne alaposabban megismernünk a vizsgálat ránk vonatkozó részleteit.
Az ingó-jelzáloghitelezés helyzetével foglalkozik a MAGYAR HÍRLAP 2001. február 26-i száma. Megtudhatjuk többek között, hogy a gazdasági élet szereplői az elmúlt négy évben 5 ezer milliárd forint értékben kötöttek le különböző vagyontárgyakat a jelzáloghitelezés során. A lekötött vagyontárgyak között találkozhatunk lábon álló gabonával, juhnyájjal és vitorlás hajóval is. A jelzálogszerződések tipikusan bank és gazdasági társaság között jönnek létre. A hiteligény Budapesten és környékén, Észak- és Kelet-Magyarországon jelentős, Győr és Pécs környékén a legkisebb. Az ingó-jelzáloghitelezésben kialakított magyar megoldás egyébként igen vonzónak tűnik Csehország számára. A cseh szakemberek két napon át Budapesten tanulmányozták a jogi és technikai feltételeket. Ugyanakkor számunkra is hasznos lenne figyelemmel kísérni a csehországi adaptációt, különös tekintettel arra, hogy mely megoldásaink nem voltak számukra elfogadhatók.
Az elektronikus aláírások ügye már hosszabb ideje foglalkoztatja a gazdasági élet szereplőit, az informatikusokat, az államigazgatás szakembereit, és nem utolsósorban a közjegyzőket is, akik szívesen képzelték el magukat ezen aláírások hitelesítőiként. A kormány vonatkozó törvényjavaslata már az Országgyűlés előtt van, és megfigyelők véleménye szerint nagy esélye van annak, hogy a törvényhozás májusban el is fogadja a javaslatot. A HVG március 3-i számában olvasható cikk már a címével (Virtuális törvény) is azt sugallja, hogy ajánlatos szkeptikusan fogadnunk ezt a törvényt, amely keretjellegű, "önmagában szinte egyetlen rendelkezése sem életképes". A NÉPSZAVA március 21-i számából tudhatjuk meg azt, hogy az elektronikus aláírás hitelesítése számít a törvény legneuralgikusabb kérdéskörének. Érvek szólnak amellett, hogy egy nagy állami szervezet legyen kijelölve erre a feladatra, de ugyancsak lehet amellett is érvelni, hogy pályáztatással, több erre alkalmas szervezet végezhesse a hitelesítést.
A NÉPSZABADSÁG március 26-i számában Polt Péter legfőbb ügyész kijelentette, hogy megfontolandónak tartja az ügyészség nyomozati jogkörének kiterjesztését például a közjegyzőkre és a végrehajtókra, általában mindazokra, akik hivataluk következtében közvetlen kapcsolatban állnak azokkal a személyekkel, akiknek az ügyében jelenleg is az ügyészség nyomoz.
Ritkán fordul elő, hogy valakinek - bármilyen ismert személyről is legyen szó - a hagyatéki ügye annyira a nyilvánosság homlokterébe kerüljön, mint a tragikus körülmények között meghalt népszerű énekesé. Egyértelmű persze, hogy elsősorban a bulvársajtó igyekszik folyamatosan és mindenáron fenntartani az érdeklődést Zámbó Imre személye és hagyatéka iránt. A VASÁRNAP REGGEL április 16-i számának első oldalán kezdődő cikk már címével (Örökösödési háború a Zámbó családban) mindent elárul arról, hogy az újságíró hogyan látja és hogyan kívánja láttatni azt, ami oly sok más hagyatéki ügyben előfordul: vita van az örökösök között.
A végére maradt a MAGYAR HÍRLAP március 22-i cikke, ami az oly régóta tartó, és oly sok elfogultsággal terhelt Petőfi-vita újabb állomásával foglalkozik. Nehéz eligazodni az állítások és cáfolatok dzsungelében, de mintha most jogi lehetőség nyílna a Petőfi család síremlékének felnyitására, csontminta vételére, és ezek után a sokak által várt, sokak által ellenzett DNS-vizsgálat elvégzésére. Bár közismert az a felfokozott hangulat, ami ezt az évek óta tartó ügyet kíséri, a cikk egyik mondata mégis megdöbbenti az embert. "Bármiféle csalás kizárása végett a sírt nemzetközi közjegyzők jelenlétében nyitják majd fel." E mondat olvastán szinte megszállják az embert a kérdések. Valóban csalástól kell tartani egy sír felnyitása során? Ha igen, akkor a "nemzetközi közjegyzők" ennek megakadályozásában hogyan tudnak segíteni? A legizgalmasabb kérdés pedig az, hogy egyáltalán kik a nemzetközi közjegyzők? Hogyhogy eddig nem is hallottunk róluk? A válaszokat "Barguzin" jeligére várja a szerkesztőség. ■
Visszaugrás
